te is

Nélkülem unatkoznál


Képekben gondolkodom

Az tavaly már az iskolában kiderült, hogy Anna rövid távú memóriája nem jó. Hosszú távon befotózza és évek múlva felidézi a dolgokat. Már illatokkal is volt így, amikor öt évvel ezelőtt ilyen illat volt, akkor vendégségben voltunk és lecsó volt az ebéd. Viszont verset tanulni nehezen tud, rövid távon sok szöveg. Olvastam már ilyenről és más anyukáknak láttam a megoldását erre a problémára: képekben gondolkozom, hát rajzoljuk le a verset. Mert mit jegyez meg az agya? Ami kép. És ami vicces. A legelszántabb anyuka, akit valaha ismertem az a Toldit rajzolta le sorról sorra.

Ezt a verset adták fel a héten. Anyu barlangrajza.

img_20190908_185546.jpg

Légy szíves rajzolj nekem egy bárányt

Amikor elvégeztem a középiskolát beiratkoztam a könyvtárba és kivettem azokat a könyveket, amik tényleg érdekeltek, illetve hírből hallottam róluk, és úgy gondoltam, hogy jók lehetnek. Kicsit komolyan vettem a kötelező olvasmányokat és azoknak sikerült kiszorítani az élményszámba menő élvezetes irodalmat, amit aztán megtaláltam. Így kerültem kapcsolatba Vernével, és különös lázba hozott többek között a Különös végrendelet című könyve, amiben a főhős az államokra osztott Amerikát nemes egyszerűséggel játéktábla mezőknek használja, és a kiválasztott játékosokat végiglépteti rajtuk, a győztes pedig megkapja az örökségét. Nem akkor határoztam el ugyan, de mindig eszembe jutott ez, amióta megvettem Annának névnapjára a Tökmagos Betűző társasjátékot, ami nyomtatott betűkből áll. Esetleg megtanuljuk a betűket is mindeközben. Az első gondolatom volt, hogy van egy kockás plédem és csinálok egy nagy scrabble táblát a kisszobában belőle. Természetesen Bálint gazda éppen ma osztotta meg, hogy menjünk ki a kertbe és csináljunk a kertben gigantikus scrabble táblát. De ezen már nem lepődök meg, különösen mióta találkoztam vele személyesen.

img_20170726_193325.jpg

Talán ez a buzgalom volt az oka az igyekezetemnek, amivel a már meglévő ajándékok átadását egyszerűen nem bírom kivárni (miközben tipikus adhd tulajdonság az impulzivitás és a türelem totális hiánya). Így hát megpróbálkoztam átadni ezt az ajándékot a 7-kor beeső fáradt gyerekemnek, aki még nem tud olvasni és különben is inkább rajzolni szeret. Szemben velem, aki ennyi idős koromban inkább a betűket szerettem, rajzolni pedig kevésbé rajzoltam szépen. Például képregényt is csak akkor rajzoltam, amikor iskolában feladat volt. Volt egy suta figurám, Bertold, akivel mindenféle furcsa dolgok történtek.

Na de 7-kor már sejtettem, hogy késő lesz. Nem érti és inkább rajzol. Elkeseredem, milyen anyád vagyok én neked, hogy nem tudok normális ajándékot adni neked, aminek igazán örülsz. Kis hercegként nyújtja a noteszét: Anya rajzolj valamit. Rajzolok egy fát. Jaj anya, te rajzolod a legeslegszebb fát a világon. Úgy örülök az ajándékodnak.

Nemagaddal, nemagaddal, nemagaddal.
Hagydbékén, hagydbékén, hagydbékén.

Én, a strucc

Olyannyira nem adjuk fel, hogy rendesen belelkesültünk mind a ketten. Anna pónilovakban gondolkodik, színes szarvakkal, különböző méretekben gyártja. Én meg bármiféle képeket akarok megkomponálni nagyban, 29 x 29 darab gyöngyös változatban. Erről annyit kell tudni, hogy kis csipesszel egyenként szedegettem ki a nagy üvegből is a gyöngyöket, ahol ömlesztve voltak színenként mind a 841 darabot. Közben néha Anna szurkolt, bátorított, tanácsokat adott. Az én eredeti elképzelésem egy fa volt virággal. Az övé a napocska. Meg a kislány. Ő is legyen rajta. De arra már nem volt mód, hogy az ő arcát részletesen kirajzoljam. Az arcot magát hat gyöngyből letudtuk. A két szeme nagyon a szélére került. Ki ez a strucc, kérdezte anya. Anna azóta ezen röhög. Ő, a strucc. A cipője legyen narancssárga. Fogjon virágot a kezében. Legyen meg mind az öt ujja. Cseresznyéskert nem lehet a kép címe, mert nem tudjuk eldönteni, hogy a fán meggy van vagy cseresznye. Gyümölcsöskert, ez lesz. Vagy amit akartok. 

gyongy.jpg

Ez az a ház ahol semmi se változik

Anna megrajzolta az első családrajzát, amin mind a három családtagja szerepelt. Mi ugyan már nem vagyunk család  és az együttélésünk kényszerből fakad nem szeretetből, amit az utóbbi napok történései is bizonyítanak. De ez jól látszik Anna rajzán is. A szereplők anya, apa és Anna, ahol anya és Anna focizik életszerűen, éppen fejelik a labdát, két róka nézi őket, Sompolyogi, a ravasz róka és Recece, a szelíd róka, akik a kosárlabdával játszanak. Arra a kérdésre, hogy apa mit csinál, és miért van ő a házban a válasz a következő. Apa házimunkát végez éppen és azért van a házban, mert nem akar elköltözni. Amire még felhívnám a figyelmet az a valósághűség, apa a zöld pólójában van, és gatya van rajta. Anna és anya hajában masni. Na mondjuk ez költői túlzás. Anna barna hajú és anya fekete, emellett az állítása mellett makacsul kitart.

Ráadásul anya előkotorta az archívumból a rajzot, amit ő készített ennyi idősen a családjáról, 1980-ban. Hát, izé. Itt azért már látszott, hogy én inkább írni fogok, mint rajzolni. Anna inkább rajzolni fog.

Viszont ugyanolyan házban laktunk. Ez az a ház, ahol semmi se változik, ez az a ház, ahol áll az idő.

pc310010.JPG

kinga1651.jpg

Legenda a nyúlpaprikásról

Azt már senki sem tudja pontosan miért nem ettünk nyulat évek óta. Amiben mindenki egyetért, hogy gyerekkorunk jellegzetes étele volt ez, és akkor még nem gondoltunk bele abba az összefüggésbe, hogy az udvarban etetni váró nyulak egyszer hirtelen eltűnnek, és elhittük, hogy elpusztultak. Hittünk a felnőtteknek nagyon sokáig. Talán túl sokáig is. Aztán nem voltak többé nyulak, mert nem volt ki gondozza őket, nem ettünk nyúlhúst tíz éven át. Addig tartott a gyász. A nyúlevés szimbólum lett, nem egyszerű szükséglet, hanem időutazás.

Aztán véget ért ez is. Megkóstoltuk, és nem tetszett annyira. Minden más volt, nem fogadta be többé a gyomrunk úgy, mit korábban. A múltat nem lehet visszahozni, az időben nem lehet ide-oda menni. Ami elmúlt, elmúlt és új van helyette. Tovább kell élnünk.

Én meg voltam győződve arról, hogy a Legenda a nyúlpaprikásról Krúdy regény, pedig nem, Tersánszky Józsi Jenő írta. A főhőse egy egyszerű ember, aki minden megtesz, hogy nyúlpaprikást ehessen, de amikor odajut megsajnálja a nyulat.

Az ember a nyulat végül mindig megsajnálja. 

papa1.jpg