te is

Nélkülem unatkoznál


Indigó

Már meg sem kísérlem az összes dolgot leírni, ami történik körülöttünk a jó beszólásokkal együtt, mert több időbe kerül leírogatni. A lényeg röviden, hogy Anna nő, ennek megfelelően a bemondásai is komolyabbak lesznek, mélyebbek. Indigó gyerekeknek hívják azokat a gyerekeket, akik olyan érzést keltenek a felnőttben, mintha már éltek volna ezen a Földön, Marson, vagy Plútón. Szerintem Anna egy indigó. Pontosan tudta hova jött és milyen céllal. Nap mint nap nézem, hogy tanulok tőle én. Mert például eszembe sem jutott volna magamat neurológiailag megfigyelni, ha az ő figyelemzavara nem irányítja rá a figyelmemet a saját figyelemzavaromra. Kis mozaikokból állt össze a kép lassan, őáltala. Egyre több jel mutat arra, hogy az én impulzív türelmetlenségem, nyelv-meg-nem-tanulásom, hiányos szem-kéz koordinációm nem depresszió, és annak kezelése azért volt sikertelen, mert az AD(H)D-nál a depresszió az maga a tünet és nem a tünetet kell kezelni, hanem a problémát magát. Velem nem tudjuk mi történt kisgyerekkorban, látszólag semmi vagy letagadandó. De az tény, hogy Anna kicsit több időt töltött a szülőcsatornában oxigénhiányos állapotban, mint más gyerekek és ez különbözteti meg őt leginkább tőlük, az életének ebben a szakaszában. Jelenleg minket ismer a korzó, a part menti sétány, a villanegyed, a dombvidék. Az idényárusok, zöldséges és karácsonyfaárus. Remek titkosszolgálati ügynök lenne, mert mindent kiderít, bemászik, megkérdez és megold. Álcázni nem tudja magát egyedül, de lehet hogy a kis cserfes kislány az az álca, igazából ő egy nagy fiú, aki ellenséges óvodáknak kémkedik. Gyakran beéget most már, sorban álláskor közli például, hogy neki két uborkakarika kell a szeme alá, mert fáradt, de te anya, te öreg vagy, mert megnéztelek tegnap a fürdőszobában, és hú de nagyon öreg voltál. Erre hátrafordultak többen is, hogy így van-e. Mivel nem tagadtam, nem szóltak be. Igaza van, van ilyen. Az indigó az valaminek a tökéletes mása. Mása. Olyan vagy mint a Mása.

Te vagy a Mása mása.

Ki hasonlít kire?

Mosolyogj

Jóval korábban Anna Amélie kertitörpéjeként publikálta közös fotóinkat legalábbis saját használatra. Most ott tart, hogy ha közös képet akar velem csinálni, akkor kiválasztja azt a pillanatot, amikor éppen nem nagyon érek rá, és vagy eszem vagy valami mást csinálok persze szigorúan játszóruhában, de ez csak azért nem baj, mert eleve olyan helyiségben fényképez, ahol szegényesek a fényviszonyok és esélytelen, hogy rólam jó kép szülessen. Ha ilyen körülmények között meg talál, akkor képes azt a Gilderoy Lockhart mondatot betolni, hogy "Mosolyogj, ketten együtt címlapra kerülünk". Erre én azzal válaszolok, amikor bárhonnan megérkezem, hogy "miről maradtam le-e-e?" Ha valami probléma adódik akkor meg azt mondom, hogy "kár, pedig tudtam az ellen átkot, ami megmenthette volna".

Éppen ezekre a mondatokra voltam berendezkedve, amikor Anna közölte velem: Angard, möszijő Mosógép, és megtámadta mazsibottal a mosógépet.

Ez már a kardozós változat.

Vicces könyvelő

Anya én olyan keveset tudok rólatok, például neked és apának mi a foglalkozásod, kérdezi Anna. Apád erdész, anyád meg könyvelő. Aztán kisvártatva egy versikével jött vissza. Könyvek hátán áll a könyvelő, ennyire emlékszünk csak belőle, mert elfelejtettük. Mindazonáltal tudja, hogy a könyvelő nem betűkkel dolgozik, hanem számokkal, de van közös halmaz, ismerünk olyan könyvelőt, aki a betűket is szereti. Naugye. 

Egy vicces könyvelő a minap azt mondta, ne mondd nekem azt, hogy anya, mert zavar, hogy állandóan megnyomod a ny betűt, mától engem úgy hívnak, hogy mondjuk litertej.

Aztán máskor meg a vicces könyvelő úgy szólt rá csemetéjére, aki hangosan brekegett hosszú óráknak tűnő percek óta akkor, amikor már mindenki csendet kívánt volna, hogy ne brekegj, mert békává változtatlak!

Muffin

Játszásiból telefonálunk.

- Halló, ott ki beszél?
- Grvcam,vnsjkthskl.
- Áhá, egy marslakó. Mondj valamit marslakó. Hogy hívnak?
- jskdhfufghv Muffin klajsd
- Muffin marslakó, alig vártam, hogy beszéljek veled. Mindig az volt a vágya, hogy ha találkozok egy marslakóval, megtanítsam neki, hogy kell kimondani azt a szót, hogy drazsé.

Itt nevet Muffin marslakó, hogy háttal lepottyan az ágyról és beveri a fejét. Sírás. Kezdjük elölről.

- Mondjál valamit Muffin marslakó.
- sdfhl sdfjw wejrwoie kjoelrkjt optrikweop kg eodkgd kgpoge
- Ez valami dalocska volt? Valami altatódal nálatok?
- jsdhfqc bvsdajkd
- Szia Muffin, fáradt vagyok, majd még beszélünk.

Csak azt tudnám, hogy Muffin marslakó honnan szerezte meg a telefonszámom.

 

Én, a strucc

Olyannyira nem adjuk fel, hogy rendesen belelkesültünk mind a ketten. Anna pónilovakban gondolkodik, színes szarvakkal, különböző méretekben gyártja. Én meg bármiféle képeket akarok megkomponálni nagyban, 29 x 29 darab gyöngyös változatban. Erről annyit kell tudni, hogy kis csipesszel egyenként szedegettem ki a nagy üvegből is a gyöngyöket, ahol ömlesztve voltak színenként mind a 841 darabot. Közben néha Anna szurkolt, bátorított, tanácsokat adott. Az én eredeti elképzelésem egy fa volt virággal. Az övé a napocska. Meg a kislány. Ő is legyen rajta. De arra már nem volt mód, hogy az ő arcát részletesen kirajzoljam. Az arcot magát hat gyöngyből letudtuk. A két szeme nagyon a szélére került. Ki ez a strucc, kérdezte anya. Anna azóta ezen röhög. Ő, a strucc. A cipője legyen narancssárga. Fogjon virágot a kezében. Legyen meg mind az öt ujja. Cseresznyéskert nem lehet a kép címe, mert nem tudjuk eldönteni, hogy a fán meggy van vagy cseresznye. Gyümölcsöskert, ez lesz. Vagy amit akartok. 

gyongy.jpg

Aludj jól

- Aludj jól és álmodj szépeket.
- Aludj jól és álmodj szépeket.
(...)
- Aludj jól és álmodj kékeket.
- Aludj jól és álmodj lilákat.
- Aludj jól és álmodj képeket.
(...)
- Aludj jól és álmodj székeket.

Bolond

A kukában lakik a kukamoly és megeszi a rágómat, mondja Panka arra a logikára, hogy van ruhamoly és aszalványmoly, ez utóbbi amit élelmiszermolyként ismerünk és a konyhában csapkodjuk. Aszalványmoly, és még a csokoládét is megeszi. Attól függ, hogy milyen moly, hogy hol lakik.

És a kisszobában milyen moly lakik? Utalva arra, hogy mindig nagy a rendetlenség. Nerá-molj. Ez anya poénja.

Bolond lyukban a szél is bolond. Ez régi dakota közmondás.

Röhögőgörcs

Fürdés előtt Panka az arcomban matat és versel:

csukd be szemed, nyisd ki szád
kiveszem a mandulád

Erre kitört belőlem az a röhögés, ami úgy öt éve ragadt bennem, és várta ezt a felszabadult alkalmat.

Gyorsan írtam én is egy verset, inkább a saját belső feszültségem oldására.

nyár vagy tél van egyremegy
minden pénzem meggyre megy

Saját

Azért a következő történet jellemzi, hogy mennyire vagyunk kifáradva. Szegény Anna azt hiszi, hogy ez az élet, ahogy eddig élt, jó hogy rosszalkodik. Én meg tudom, hogy nem ez az, de onnan, hogy valahol olvastam.  Mert látni nem láttam.

Legnapvégére már elfáradtunk, Anna tekereg és maga alá gyűri a papírnyulat, amit az oviban csináltak. A papírnyúl nagy és lila, úgy 25 centi magas és kúp forma az alja. Meggyűrése komoly problémát okozhatott volna Annánál, ha én csinálom. De mivel ő csinálta, nem volt annyira szigorú saját magához. Anya mérges, hogy a fáradt gyerek miért csetlik-botlik, miért nem megyünk már aludni.

Látod, ha ezt én csinálom, akkor már biztos ment volna a hiszti. Rátehénkedtél a nyuladra. Te akkor igazából egy tehén vagy. A saját nyulad tehénje.

Még mérges anya amikor kimondja az utolsó mondatot, de ahogy leesik a jelentése mindketten felröhögünk. Azóta elég csak így zárni egy vitát. Neked könnyű. Te a saját nyulad tehénje vagy. Hiába poénnal mindennek el lehet venni az élét. És a legnagyobb dolgokat mindig az élet produkálja.

Címkék: poén 4.5 anyaszáj

Mint két tojás

Újra eljött a húsvét, aminek nagyon örülünk. Közös életünk korábbi húsvétjaira is boldogan emlékezünk, az első húsvétra, amire már tényleg nem emlékszünk. Azt hittem urbánus legenda és nép hiedelem, hogy a gyerekkor első brutál évei nyomtalanul el fognak tűnni és tényleg. Amikor még semmi sincs úgy, ahogy most már van. A második húsvétkor celofános tojásokat festettünk, aminek a maradványai még mindig megvannak, és a következő években dobta fel Anna a teli kosarat tojásostul, és csak azért nem törött el mindegyik, mert a celofán összetartotta. A harmadik húsvét a kék-zöld tojásokról szólt. A negyedik pedig a színek kavalkádjáról. Az idei is.

Az ötödik húsvétkor annyi más dolog volt fontos, hogy szerettem volna elfeledkezni a tojásfestésről. Nagyobbacska gyerekkel egyre könnyebb a festés gondoltam meg magam, és mégis nekiláttunk a projektnek. Az idei viaszkrétás rajzolós festés volt. Anna vígan rajzolt betűket, virágokat, szívecskét, napocskát, aztán reggel apa lelocsolta szódásüvegből a családot, mint rendesen. Anya kitalálta, hogy ne egy festékes edényt használjunk, hanem minimum kettőt, és akkor lehet haladni is.

Anya a türelmetlenség szobra lenne, ha nem kéne a szobroknak egy helyben állniuk, mert ahhoz túl türelmetlen.

Anna néha ki-kinézett a konyhába, hogy mi történik, aztán nem Anna lett volna, ha nem dobta volna be, hogy a két különböző színű löttyöt öntsük egybe és akkor egy következő színt kapunk. Három alapszínnel indultunk a festésben, narancs, piros és kék. A piros-kéket simán egybeöntöttük és ilyenkor még szurkolt is mellette, hogy vedd ki és akkor világos lila lesz, hagyd benne, mert akkor sötét, ne önts bele kéket és akkor rózsaszín. Nem lett két egyforma tojás. Sok sárkányunk lesz idén.

Hozzá kell tegyem, hogy adott pillanatban nekem is eszembe jutott ez az összeöntögetés. Csak nekem egy kicsit nehezebb volt, mert a poroszos gyerekkoromban renitensnek számított az ilyen viselkedés, és több idő kellett, amíg kialakul. De kialakult és ez sok nehézségen átlendített már. Hasonlóak vagyunk. Mint két tojás. Nem teljesen egyformák, de nagyon-nagyon hasonlóak.

 kinga1710.jpg

Kakaós szemmel

Arról már félig-meddig viccesen megemlékeztem, hogy szerintem Benedek Elek apai ágon velünk rokon, de igazából aki örökölte a tehetségét, az maga Anna. Most már ott tart, hogy mesél az oviból hazajövet és mesél mindig, be nem áll a szája, és akkor bemásztam a tévébe a zsinórokon keresztül, hogy megmentsem a bajbajutott mesehőst. Köztudomású az is, hogy nekünk felnőtteknek hagyományos módszerekkel nem nagyon sikerült eddig elaltatni, mesén nemhogy nem alszik, de még jobban feldobja a történet, hozzáír, módosít, és meg is van rá a lehetősége, lásd dobozmesék. Viszont az a tény hűen elmondja a mindennapokat, hogy magát már elringatta a saját meséjével, és már engem is visszaaltatott. Ami azért nem kis teljesítmény, hiszen immáron 5 éve küzdök alvászavarral. Felkel, színez, rajzol közben mesél, beszél, dalolászik.

Régmúlt történeket idéz vissza és azokon nevet. Amikor elhangzottak nem jelezte, hogy megjegyezte volna, így derült égből villámként ér, hogy mikre emlékszik. Az milyen vicces volt, amikor ettem a kakaós csigát és megdörzsöltem a szememet kakaós kézzel, és te azt mondtad, hogy: csintalankodsz és most kakaós szemmel nézel rám? Arra emlékszel? Most hogy mondod.

Ha tudnál írni már lenne naplód. Saját.

Mindjárt vége

Lassan mindenki túl lesz ezen az influenza és szövődményei címkéjű kórságon. Jó eséllyel másodszor Anna nem ezt kapta vissza, mert olyan tünetei voltak, hogy hőemelkedés meg erős nyálzás, mint amilyen kiskorában a fogzáskor voltak. Nem mellesleg panaszkodik is, hogy fáj a foga. Mivel mind a 20 foga kint van már, nem tudunk mire gondolni, így ráfogtuk a járványra. Már nagyon nehezen viselte mindenki a bezártságot, meg a vele együtt járó macerát.

inhalál
a halál

- mondta anya, mert már elege volt az egészből, hogy három hét és a védőoltás sem volt elég, hogy megelőzze azt, ami biztos volt, hogy eljön.

kicsi vagy és hajadon
szárítunk a hajadon

- mondta anya, amikor a csintalan kislánya fürdéskor magára öntötte a flakonból a vizet.

Amikor ilyeneket mond, annak mindig az az oka, hogy nagyon szenved, mert a dolgok nem úgy alakulnak, ahogy eltervezte. Nagyjából ez az oka az ő életművének.

Hörcsögök

A csigafuttatás az egy réges-régi játék, amikor azt játszottuk, hogy két egymás mellől elindított csiga közül ki ér messzebbre el, és hány nap múlva. A végére persze mindig elfelejtettük őket, ottmaradtak, napok múlva vettük észre őket a ház falán. Játszunk mi is csigafuttatós versenyt a két felhúzható hörcsöggel.

Mondjuk meg a Hörpóknak és a Hanna nevű rágcsálónak, hogy beteg vagy.

hörcsögök
szörcsögök

Túra halat vegyen

Nem, nem őrültem meg.

Már a végét járja mindenki, legfőképpen én, de hozzátesz a nagy meleg is. Belekezdtem a Túl a Maszat hegyen című költemény átírásába, illetve csak zanzásításába. Igazából az is jó lesz, ha a zeneszámokat átírom. Túra halat vegyen lesz a címe. A szöveg adja magát: A zöld lombba a szél beletúr: A zöld gomba, a légy meg a nyúl.

De, megőrültem. De én ezt is megengedhetem magamnak.

Anyanyelvünk

Azért a magyar nyelv az egy vicces nyelv. Nem mindenhol vannak olyan fordulatok, és olyan helyzetek, mint ebben. Én például emlékszem egy lelkes magyar nénire, aki Obama újraválasztása után küldött neki egy üveg Barack lekvárt. Megmosolyogtam. Azon viszont már hangosan röhögtem, amikor A világ (Le Monde) című francia lap címoldalon hozott a vezércikkben egy interjút a regnáló és megosztó politikusról: Le Monde: Gyurcsány Ferenc, ez volt a címlapon.

Igazából a foci vébé kapcsán jutott ez eszembe, megannyi Silva, Kaka, és a klasszikus: Messi. Most attól tekintsünk el, milyen okozati összefüggés van a két brazil név között futballilag, valamint magyar jelentések élettani hatásainak tekintetében. A továbbiak gyűjtése folyamatban, mielőtt még ráfognánk, hogy a finnugor nyelv rokonságban van a portugállal.

- Van petárda?
- Van persie, láhm, robben.

Az alábbi kétsoros meg egy fáradt pillanatomban pattant ki, miközben felcsillant egy kis esély, hogy a csendes terror alábbhagy.

Véget ér a szekatúra
kezdődik a pecatúra.

Az én vérem

Az én vérem, azért görbítek, mondja Anna amikor szeleburdiságában meghorzsolta a kezét és be kellett kötni ragtapasszal. És valóban, az első vér látványa a legrosszabb. Én is így voltam ezzel, a kórházban megszúrták, azt nem láttam, de amikor az első vércseppjével szembesültem, az megrázó volt. A fülbevaló beadásakor volt mindez, mégis mind a mai napig emlékszem rá. Igaz lehet az az állítás, hogy a fájdalomnál már csak egy rosszabb van: a szeretett lény (gyerek) fájdalma, mert azzal szemben a szülő tehetetlen, Itt is inkább az ijedtség volt a nagyobb, mint maga a seb. Amikor újra meglátta éktelen sírásba fogott, ezért kellett leragasztani. Egyszer korábban elhatároztam, hogy az én gyerekem soha nem fog sírni. Abba én halok bele. Aztán próbáltam elterelni: a csigáknak kék vérük van. És kinek van fehér vére? És miért piros a mi vérünk? És miért? (Mert a mi vérünkben van hemoglobin, a csigákéban meg nincsen.) Mutasd meg az Kitty cicás ragtapaszos ujjadat! Nem azt, a másikat!

Kinga1213.jpg

Lassan elmúlnak a kiütések is a bárányhimlő óta, de mérföldekkel enyhébb a lefolyása, mint ahogy azt a rémtörténetekben halljuk és a Google képkeresőben megtaláljuk. Voltunk gyerekpszichológusnál, először mi, a szülők. 45 perc beszélgetés után derült ki, hogy "nem illetékes". Ilyen felesleges köröktől telt el az a két év is, ami óta a per tart. És ezt ma, itt meg lehet tenni.

Tatjána Vikanszkaja, szó volt róla az Angelina, a balerina egyik epizódjában. Tottyan a vitás kaja, mondja Anya, amikor leesik a hercegnő szelet, amit nem is piros paradicsomból kellett volna csinálni ugyanabban a részben.

Címkék: 2.5+ anyaszáj

Abszolútérték

A napokban gondolkodtam arról, hogy az életnek milyen íve van. Közgazdasági tanulmányaim során termék életútnak nevezték a könyvek azt az utat, amit a termék megjelenésétől kivonásáig bejár. Elkezdjük fogatlanul, pelenkában, nem tudunk beszélni. És ugyanúgy fejezzük be. Mindig lutri, hogy ebben a kiszolgáltatott helyzetben lesz-e valaki mellettünk. Ezért nagy a felelősségünk, elsősorban önmagunk felé, hogy ez az ív pontosan milyen magas és vannak-e mélységei. Mert mélységek kellenek. Legjobb, ha minél korábban történnek meg, ideális életkor ezekre nincs, de nagyobb az esély, hogy tanulni fogunk belőle, ha a saját bőrünkön tapasztaljuk meg. És minél hamarabb, annál több időnk marad a normális életre. Ami mindenkinek jár. Ami az említésre sem méltó minimum az élettől.

Én nem gödörben vagyok, hanem az abszolút értékem a magas.

Állatkerti séták

Nem, nem mentünk még állatkertbe, csak köszönhetően annak, hogy a gyámhivatali határozatot kézhez kapva Anya agysejtjei fékezett habzásra kapcsoltak, elképzeltem. Szerencsére kiskorú fogékony ezekre a marhaságokra, az esetek többségében ő bátorít erre. Például a halandzsa dolgaival ő kezdeményezte a következő párbeszédet is.

Nagy szakállú télapó .. elveszett kabátja - Neeem - Örül, hogyha látja - Neeem - Jó gyereknek bátyja - Neeem. Na ezen a ponton Anyát olyan nevetőgörcs fogta el, hogy potyogtak a könnyei. - Ne sírj, Anya. - A nevetéstől sírok. Így hát mindig meg van a teória, hogy miért jön ez a sok csacskaság. Mert igény van rá. Anya mondja. Anya szerint. (Aliz szerint) Anyaszáj.

Vízilovas fürdőjátékot kapott szuperaputól, aki ezt ajándéknak szánta az együtt töltött fürdőszobai kalandok egyre jobban beporosodó, ködbe vesző alkalmainak emlékére.

az csak egy vízió
hogy minden víziló
vízivó

A hegyvidékes matricaragasztó albumban megtaláltuk a koalát.

voila!
koala