Nélkülem unatkoznál

A szerző negyvenhárom éves. Mivel szereti a betűket is és a számokat is megfigyelte magán, hogy rövid távon a számok nyugtatják meg, hosszú távon meg a betűk. Ezért írta ki a számot betűvel. Magáról a blogról mondhatná, hogy az ADHD és autizmus naplója, de csak azt mondja, hogy kisgyerekes napló. Mert nem azt hangsúlyozza, amiben különbözünk.

Címke

1.hét (1) 1.hónap (6) 10. hónap (14) 11. hónap (19) 12.hét (1) 12. hónap (16) 13. hónap (15) 14.hét (1) 14. hónap (13) 15. hónap (11) 16.hét (1) 16. hónap (12) 17. hónap (12) 18. hónap (12) 19. hónap (18) 2+ (124) 2.5+ (140) 2.hét (1) 2.hónap (4) 20.hét (1) 20. hónap (13) 21. hónap (13) 22. hónap (15) 23.hét (1) 23. hónap (15) 24.hét (2) 24. hónap (15) 3+ (107) 3.5+ (73) 3.hét (2) 3.hónap (3) 34.hét (1) 35+ (1) 38.hét (1) 4+ (59) 4.5 (12) 4.5+ (54) 4.hét (3) 4.hónap (5) 40.hét (1) 5+ (86) 5.5+ (72) 5.hét (3) 5.hónap (7) 6+ (58) 6.5+ (41) 6.hét (2) 6.hónap (12) 7+ (39) 7.hét (2) 7.hónap (7) 8.hét (2) 8.hónap (10) 9.hónap (15) ADHD küldetés (91) altató (24) angol (1) anna dalol (7) anna ír (22) anna mesél (2) anna olvas (6) anna rajzol (43) anna számol (4) anna szól (14) anyának lenni (18) anyaszáj (19) anya ír (59) anya olvas (2) anya rajzol (7) autizmus (48) betegség (50) betűk (4) blogkönyv (2) dalolunk (31) egyéb (14) egypercesek (6) érdekes (25) etetés (15) ezerarcú (4) fim (1) fimóta (82) fogzás (29) goldenblog (2) gondolatok (102) gyerekszáj (112) homeopátia (8) húszforintos kérdések (3) i (1) írunk (5) iskola (33) járás (8) játék (80) játszótér (14) karácsony (16) kétsorosok (16) kirándulás (12) kisanna (8) klub (2) könyvek (2) levél (1) mese (49) micimackó (4) mondatok (9) napianna (7) no comment (2) oltás (9) öltözködés (1) olvasunk (1) ovi (102) paf (2) poén (67) rajzolás (10) ringató (5) sok hűhó (6) sport (1) szavak (36) szobatisztaság (8) szülinap (9) tánc (1) tervezzünk tárgyakat (5) titáhu (10) transzcendentális (11) tsmt (1) tudta-e ön (16) tünetek (49) újév (4) újovi (16) új ovi (11) ultrahang (4) vadaskert (3) vers mindenkinek (54) vitamin (2) vizsgálatok (92) wellness (1) x akták (36) zene (2)

Anna naptára

február 2019
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28

A parázs

2018.10.24. 21:21 :: yerma

Olvasom ezt a javasolt könyvet ezt A szikrát és furcsa gondolataim vannak vele kapcsolatban. Ez egy magasan funkcionáló auti fiú története, aki 10 évesen már egyetemre jár, és akinek a tehetségéről a fejlesztő-unatkozó óvoda-iskola lemond, mert a társas szabályok erőltetésére helyezi a hangsúlyt, ami az auti kisfiúnak eleve nehezére esik. Szimpatikus, amikor csecsemőkorától a fény-árnyék állásaiból eljut a bolygók mozgásának a tanulmányozásáig, és a nagy fizikai-matematikai elméletek újragondolásáig. Ami ellenszenvessé teszi a történetét az az irritálóan butácska tücsök-anyu, ha még emlékszünk a tücsök és hangya klasszikus meséjére. Aki neurotipikusan uralja a versenylovát, akit kimondva nem ő kényszerít a versenyre. Ő az, aki jobban tudja és kiveszi az óvodából, szembemegy a pedagógusokkal, és auti után szül még egy atipikus gyereket, majd egy harmadikat, mert ő nem adja fel. Mindeközben jön a válság és ott vannak nulla forinttal. De ő túlél, hit által üdvözül, ja és nem dolgozik. Ezért mindenre ráér, napközis csoportot nyit a fészerben gyerekeknek, mert a felnőttek nem veszik őt elég komolyan. Autikra specializálódik, mindnek érti a nyelvét, sportszakkört szervez nekik. Mondjuk egy kicsit az egyetemen unatkozik várakozás közben. A könyv az anya története, annak ellenére, hogy a gyerekről szól. Mint ez a napló, legfőképpen olyanformán. Éppen ezért helyénvalóbb lenne azt a címet használni, hogy A gyufa vagy A lámpagyújtogató. A kis szikra eltűnik a szövegben, mert az anya tipikus agyával az atipikussága nem észlelhető, így nem észleli az olvasó sem. Ha még egy könyv érdekelne ezek után az arról szólna, hogyan oldja meg egy atipikus szülő az atipikus gyerekét. De valószínűleg ez az én könyvem maradna.

Lennénk-e szikrák hasonló helyzetben?

Dehogy lennénk.

Szólj hozzá!

Címkék: gondolatok autizmus 7+ ADHD küldetés

Allegória

2018.07.15. 21:07 :: yerma

Egyszer valahol azt olvastam, hogy a gyerek születése az olyan, mintha éppen vakációzni készülnénk valami napsütötte helyre repülővel. Mindent bepakoltunk már, nálunk van a bikini, a naptej és a szalmakalap. Aztán megtörténik a születés. Az emberek túlnyomó többsége megérkezik a strandra, de vannak néhányak, akik nem. Neki még a gépük felszállt ugyan, de valamilyen módon elvétette a célt, valamiért elfordult és nem a mediterrán partok felé megy, hanem leszáll valahol máshol. Talán motorhiba volt, talán eltérítették. Ezek vagyunk mi: adhd-sek, autisták, aspergeresek, down-kórosok, koraszülöttek, éppenhogy életben maradtak. Mi is leszálltunk valahova, de nem oda, ahova vártuk. Így mi csalódottak vagyunk.

Van egy szép fennsíkunk, de gyakran fújdogál a metsző északi szél. A szalmakalapot legalábbis már rég lefújta a fejünkről. Fázunk. A napolajat ösztönösen halolajra cseréltük az egyik első mozdulatunkkal. Kis időbe telt, mire rájöttünk hol vagyunk. Hogy ez nem Az, ahova készültünk. Hogy ez majdnem az, ami - mint tudjuk - nem Az. Nem átmeneti itt maradás ez, hanem örök. Aztán teltek az évek is. Megtanultunk alkalmazkodni a környezetünkhöz. Meg is szerettük. Igaz, hogy a nap nemigen süt errefelé. De azok a gleccserek és gejzírek! Bárkivel találkozunk a nyüzsgő forró napokról mesél. Bármelyik szubkulturális közösség körülöttünk naptejre gyűjt csokibarnán. Annyi a bajunk velük, hogy nem értjük őket. Nem is egy nyelvet beszélünk talán. Mint a vándorok a mesékben, akik egy hónap járásnyira innen idegen országokból jönnek, ki tudja léteznek-e egyáltalán, vagy csak furcsa vízióként vannak jelen. Viszont nagyon sokan vannak.

Teltek az évek és elkezdtünk alkalmazkodni az új környezethez, szőrbundát növesztettünk és vastag bőrt az időjárás viszontagságai miatt. Szeretjük a halainkat, tengereinket, a szelet malmokkal szelídítettük meg, ami őrli nekünk a gluténmentes búzát, mert nem ehetünk ám akármit. De megszoktuk és meg is szerettük. Most már nem megyünk el innen, ez a föld a miénk. Szerencsére olyan sokan sem vagyunk, mint a szabad strandon, ez egy elit klub, ha innen nézzük. Legalább elférünk. Van időnk önmagunkra, van időnk gondolkodni. Minél északabbra megyünk annál működőbb rendszereket találunk fel. Iskoláink fejlettebbek. Mert nem számokkal osztályozunk szorongáskeltően, hanem szép szóval. És az elesettet felkaroljuk. Az iskolába biciklivel megyünk, ami ingyen jár nekünk. A halottainkat a meséinkben végigvonszoljuk, hogy a legkisebbek is megértsék, hogy ez nincs a természet ellen. Himnuszaink a természeti szépségeinkről szólnak. Boldogabbak vagyunk ezért, és okosabbak is.

Igazából kénytelenek voltunk boldogabbak lenni, hogy meglegyen az egyensúly a világban.

Ha eddig nem tudtad mi az az allegória, most már tudod.

Szólj hozzá!

Címkék: gondolatok autizmus anya ír fimóta ADHD küldetés 6.5+

Ismerd meg önmagad

2018.07.12. 20:57 :: yerma

Néha számvetést csinálok magammal: mit tanultam és mire jöttem rá eddig.

Mostanában tettem például azt az érdekes felfedezést, hogy az emberi szervezet mennyire okos. Nemcsak azzal, hogy jelez, ha baj van, mégha nem is nagyon akarjuk figyelembe venni ezeket a jelzéseket. De azzal is, hogy maga irányít rá a megoldásokra. Mint például az öregedés. Észrevettem, hogy az emberi arc öregedése akkor kezd el látszani, amikor két oldalt a gravitáció miatt megereszkedik az arcizom. De ha ez így van, akkor elég csupán mosolyogni, hogy megemelkedjen. Létezhet-e, hogy ez ennyire egyszerű lenne? Mit kell tenni, hogy mosolyogjunk. Jól kell érezni magunkat a bőrünkben, békében kell lennünk a lelkünkkel. A testünkkel. De miért jó ez nekünk? Miért nem jobb csupán fintorogni, alázni, bosszankodni, gyűlölködni. Van amikor jobb, de akkor is csak rövid távon. Mert hosszabb távon a szervezeted ellened fordul majd. Láttunk példákat erre, és az már egy önmaga farkát kergető kutya, nem tudsz kiszabadulni az örvényből. Ha nem vagy magaddal jóban akkor meg pláne. Egy bizonyos idő után és egy bizonyos intelligencia fejlettségi szinten túl a legjobb barátod te magad vagy. Nem zavar a másik hiánya, mert nem a tulajdonod. Nem zavarnak a visszajelzései senkinek, mert nem attól függ az önbecsülésed.

Viszont magaddal meg dolgod van amúgy is, legyél hát sokat magaddal. Gondolkozz, mert a gondolatból lesznek az ötletek, abból a találmányok. Azért élsz még most is, mert valaki gondolkozott. Különben talál éppen meghaltál volna torokgyíkban. Azért gondolkozott, hogy élhess. Azért élt, hogy gondolkozhasson. Az élet nagy kérdési a miértek, gondolkozz rajtuk. Lásd meg az összefüggéseket, állj hátrébb és lásd meg őket messzebbről. Helyezd el magad az egészhez viszonyítva. Ehhez persze valamelyest ismerned kell az egészet is. Ismerd meg az útitársadat, aki végigkísér az utadon az utolsó percig. 

Ismerd meg önmagad. Mert ha te nem szereted, nem fogja szeretni senki.

Szólj hozzá!

Címkék: gondolatok anya ír 6.5+

Ha nincs baj ne kiabálj

2018.07.07. 21:38 :: yerma

Bizonyára minden családban vannak olyan történetek, amire nem büszke senki, esetleg generációs titkok, vagy egyéb szorongások forrásai. Vannak nálunk is olyan sztorik, amikre nem vagyok büszke. Ami jó hír, hogy nem olyan sok és tudatosítás miatt valószínűleg tanulunk belőle.

  1. az első mindjárt egy időutazás egy évvel ezelőttre, horroroviba, annak is a legkeményebb, feljelentgetéssel fenyegetett korszakba. Akkor, amikor Annát már eszük ágában sem volt elfogadni, mert nem volt elég steril, vagy mondjuk inkább úgy, hogy atipikus volt a tipikus birkahaddal szemben. Akkor, amikor rengeteget bántották, akkor én azt mondtam neki, állj ki magadért. Ha kell üsd, rúgd, vágd, tépd a haját és legfőképpen karmold, ha lehet az arcát, mert kislány. Ha felnőttel ezt nem teheted meg, akkor kiabálj. Sikíts, süvölts, verd le magad a földre, ne hagyd altatni a többit sem. Kényszerítsd ki, hogy foglalkozzanak veled. Lássák, hogy nem érzed jól magad és kénytelenek legyenek megoldani a helyzetet. Előzzék meg, okosabbak és kreatívabbak legyenek általa. Ne csak az sni kód utáni dupla támogatás járjon.

  2. a másik történetben a jéghegy csúcsa történt csak ma, az már régebbi gyökerekre nyúlik vissza. Ez az én kiabálásom mindenre, a saját dührohamom nem megfelelő kezelése. Az eltörött pohár, kiöntött joghurt, kihányt étel. Hajnali háromkor. Régen, amikor kicsi voltam, meséltem ma Annának, szaladtam az anyukám elé, és a betonúton hasra estem. Lehorzsoltam a térdem én nagyon fájt, üvöltöttem. Hogy mire emlékszem belőle az az, hogy valaki freestyle rapper stílusban üvölti végig, hogy látod, milyen béna voltál, kellett, neked szaladni összevissza. És látod, mondom Annának, most én is ugyanezt mondom neked. Mert azt tanultad, hogy így kell, fejezi be Anna.

Rombolni születtünk erre a Földre, régi ódon és rossz szokásokat.

(Ez a századik "gondolatok" címkés bejegyzés.)

Szólj hozzá!

Címkék: gondolatok fimóta ADHD küldetés 6.5+

Normálisék

2018.06.22. 20:52 :: yerma

Találkoztam egy átlag, nyugodt kisgyerekkel és nem tudtam vele mit kezdeni.

Számtalanszor eljátszottunk a gondolattal, mi lett volna, ha időben megcsászároznak és más irányba folyt volna az életünk. Nincs köldökzsinór, nincs oxigénhiány, nincs adhd, nyugodt csöndes gyerek van. Mentünk volna sorról sorra a Suttogóban, és a Babapszichológiában, visszaolvastuk volna százszor. De már az is vicces, hogy szülés előtt elolvasod, hogy hogyan kell a babával foglalkozni, de amikor tényleg alkalmazni kellene már nincs időd újraolvasni, mert a babával kell foglalkozni. Így voltunk minden hasonló témájú könyvekkel, dobtuk félre, hagydsírni, nehagydsírni irányzatok. Mi kénytelenek voltunk nemhagynisírni, mert csak így éltük túl. Mindketten, Anna is és én is. Egy perc alatt dőlt meg a Suttogó módszer, mert az átlagos csecsemőkre vonatkozott, de akkor ezt még mi nem tudtuk. 

Szóval az átlagos. Csöndben játszó, nyugodt, kiszámítható. Aki mellett a szülő nem fejlődik. Nem olvas utána, nem képzi magát, nem érti meg az élet fő összefüggéseit. Nem írják át az agyában az évtizedes rossz fóbiákat. Nem találkozik a halállal, ezért fél tőle. Nincs ősz hajszála, van jegygyűrűje, rá is megy az ujjára. Apa dolgozik, anya viszi a háztartást, két-három gyereket. Nem figyel oda egyikre sem, mert alapból elege van. Látszat nélküli munkát visz, hordja külön kocsival jobba-balra, hol óvoda, hol szakkör, de másik városban ám. Mert az agglomerációhoz két kocsi kell. Ehhez viszont rengeteg pénz. A rengeteg pénzhez sokat kell dolgozni, vagyis az egyik soha nincs otthon. Nem figyel a többire. Elmegy az élet. Gyerekek felnőnek és nem kötődnek megfelelően.

Mi meg figyelünk, talán jobban is. Többet is, mert kénytelenek vagyunk. Nem tehetjük meg, hogy nem figyelünk. Nem reagáljuk le azonnal 0-24-ben bármi történik is. Lazák vagyunk, nem azért mert könnyebb, hanem mert a szabályok nem működtek. Próbáltuk. Nagy igazság, hogy egy neurológiai problémára nem elég a nem szabad.  A mindenmentes diéta sem. Vettük a fáradságot és próbáltunk mást. Folyamatosan alakított az élet, talán gyakrabban másoknál. De okosabbak lettünk, kreatívak, szabadak. Rutinunk lett új megoldások keresésében és tesztelésében, ezért könnyebben tudunk eltérni a megszokottól, "há-százévig-működött" kezdetű mondatoktól.

És az élet minket igazolt. Csak az élte túl aki tovább bírta, az, aki könnyebben alkalmazkodott a változásokhoz. A szabadságunkkal boldogabbak lettünk, mert azt csináltuk, amit szerettünk és nem érdekeltek a konvenciók. Nagy szivárványszínű labdák voltunk a szürke kockarengetegben. Nem tudtak minket fiókokba betolni. És mi fogjuk túlélni is, mert szívósabbak vagyunk. Míg ti szenvedtek magatokkal az utolsó órán, mi tudni fogjuk mi jön és megértjük majd. Más ha végig tudod, mintha akkor hullik egyszerre a nyakadba, amikor már késő. Mert nem figyeltél. Mert buta voltál. Mert megtehetted, hogy buta maradj. Mert az életed azt igazolta vissza, hogy elég ha buta maradsz, majd más az tanul, olvas, kínlódik és küzd. Hogy neked ne kelljen.

Azért van annyi adhd-s, mert mi éljük túl. Nem te.

Mi.

Szólj hozzá!

Címkék: gondolatok fimóta ADHD küldetés 6.5+

Miért nem szülök több gyereket

2018.04.22. 16:57 :: yerma

Sokáig azt gondoltam, hogy három gyerekem lesz. Most leírom, miért döntöttem úgy, hogy végül is nem szülök többet.

  1. Mert maga a szülés körülménye elég rossz volt. Pedig azt hittük fel vagyunk készülve. Alapjában a patriarchális férfiközpontú szülés esett nagyon rosszul, ahol az anyát nem hagyták befelé figyelni, ahol állandóan nyüzsögtek körülöttem. Ahol a szülés után a gyereket nem az anyára tették, hanem odaadták apának, amíg az anyát összevarrták, így a szülés első fél órájában az anya tehetetlen biodíszletként volt jelen, holott a dolgok oroszlánrészét ő vállalta. Ami nálunk otthon további évekig folytatódott, az anya egy senki, csak az apa a lényeg, mert ő a férfi. És neki joga van. A gyerek joga smafu, mert kicsi, az anyáé is, mert gyenge. Volt a szülésben némi teljesítmény kényszer is, aki hamarabb szült az kapta a csendes családi különszobát, aki lassú volt, vagy valami komplikáció volt, annak jutott a háromágyas, bennaltató horroranyák végigüvöltő horrorgyerekeivel. 

  2. Amikor aztán idekint kiderült, hogy gyereknevelés terén más véleményt fogalmazunk meg elkezdődött egy indokolatlanul hosszúra nyúló válási procedúra. Három évbe telt mire szétválasztottak, addig egy fedél alatt kellett kínlódni egy emberrel, akitől el akartam válni, mert vert. Talán gyorsabban lezajlott volna, hogy a ellenérdekelt ügyvéd holmi pénzhajhászásból nem javasolja, hogy húzzuk az időt indokolatlan intermezzókkal. Három havonta egy tárgyalás, alperes tanúi nem jönnek, hopp fél év csúszás. Ha a horrorovi normális véleményt ad, talán rövidebb lehetett volna, számomra megdöbbentő volt, hogy egy óvoda vélhetően pénzért egy perben az egyik fél mellett állást foglal, semleges vélemény írása helyett. Az Egyenlő Bánásmód Hatóságot ezért kaptátok, most mondom. 

  3. Na aztán a válás után elég hamar kiderült, hogy az egyedülálló szülő nem ember, nem család. Támogatás nem jár neki, minimális, úgy ezer forint, mert ennyit ér, hogy míg más gyerekre két felnőtt jut, itt egy embernek kell megadnia mindazt, amit máshol kettő sem tud. Kis semmiség, ez nem fontos, mondja a társadalom, és óvoda gyámügy vígan nézi, vajon anyuka hogy tartja el négyórai munkából a gyerekét, akit az óvoda 3 órára tart bent, mert unja és nem ért hozzá. Gyűlölködni és ítélkezni, sokkal könnyebb. A fejlesztéseket nem adjuk meg, ami jár, a szülő oldja meg egyedül, azért vállalt gyereket, hát nem tudtad, hogy ez lemondással jár? Ha megoldja, anyagilag nem segítjük, nem támogatjuk, sőt hovatovább bélyegezzük és tüzes vassal üldözzük. Idegen anyukákat hergelünk, közös ellenség lesz, nanézdmár, szélsőjobbos az óvoda. Amíg a blogot írja, addig se foglalkozik a gyerekével. Jelentem apás hét van, és ez a bejegyzés nekem 25 percembe került, pont amíg lemegy egy fél Szulejmán. Vagy amíg értelmezel egy Örkény egypercest.
    Ja, részmunka idő amúgy sem nagyon van, régi helyedre nem mehetsz vissza dolgozni, ha meghallják egyedülálló kisgyerekes, sorban ájulnak vissza a munkáltatók, bocsi. A gyes 28.500 Ft a gyed extrát baszhatod, ha nincs hova menni.

  4. A problémás gyerek sem gyerek, ha nem kis szófogadó biorobot, akkor köszönjük nem kell. A javadat akarom gyermekem, azt akarom, hogy kíváncsi, gondolkodó, kreatív felnőtt legyél. Ja de nem most, amíg gyerek vagy nincsenek jogaid és hallgass a neved. Majd nagy korodban gondolkodj, addig gondolkodom majd én helyetted, csöndben színezd ki a télapót pirosra, nem, lilára nem lehet. Azért, mert azt mondtam. Mert én vagyok a felnőtt és én jobban tudom. Adok neked gyógyszert is, csak ülj csöndben a padban, mint a többi. Nem tudom mi az, hogy ADHD, de nem is érdekel. Oldd meg. Csöndben. Ja és ne mozogj. Ne rágózz, ne gyurmázz. Hogy ezzel a túlmozgásodat kötöd le, ami a szülés közbeni malőr miatt alakult ki nálad és nem tehetsz róla? Akkor se. Csak, mert én vagyok a felnőtt.

Többek között ezekért nem szülök újabb gyereket, de ezek csak mikrotársadalmi problémák. Ha mélyebbre nézek magamban megállapíthatom, hogy olyan társadalom nem kap tőlem gyereket, aki nem becsül meg. Sőt, még ezt az egyet is afelé fogom terelni, hogy tanuljon nyelveket és menjen külföldre onnan, ahol az oktatás nem fontos, legyél te is hülye, mert a legfrissebb kutatások szerint is ötmillió hülye van az országban, aki nem a realitások talaján él. Hülye tanár oktat hülyeségre majd poroszos módszerrel, ugyanmár mi is túléltük, túléled te is. Tévhit. Mi se éltük túl. Milyen áron éltük túl, szorongó, gyomorgörcsös gyerekek voltunk és ezt a buta tanárok idézték elő. Voltak direkt szívatók mindig, minden kornak megvannak a Icanénijei és Áginéjei. Akiknek a X-né végű neveik említésétől (mert alanyi jogon nem létezhettek, csak egy random X hozzácsatolt utánfutói voltak) húsz év után is görcsbe rándul a gyomor és ökölbe a kéz. És ez így jó, mert száz évig jó volt. Négy évig még biztos jó lesz.

Ha majd felnő egy nemzedék, akinek ez nem lesz jó, akkor majd elgondolkodunk maradunk-e.

Szólj hozzá!

Címkék: gondolatok anya ír ADHD küldetés 6.5+

Az alakváltó

2018.04.02. 21:23 :: yerma

Folyamatosan azon agyalok mitől más az új ovi, mitől jött ennyire be, hogy Anna a tavaszi szünetben is elvágyik itthonról az oviba a barátaihoz. Csak öt lány van, de azok nagyon egymásra találtak. Lehet, hogy egyszerűen az állandóság tesz neki jót, saját korosztályos csoport, aki nem halnak ki, nem jönnek kisebbek az elmenők helyett, akik ráadásul fiúk. Az óvónők sem vándorolnak, x éve stabilan az oviban vannak, mert a vezető nem üldözi el a normálisakat. Pedig ránézésre a gyerekállomány ugyanaz, szülőállomány is hasonló sztereotip figurák. Van nagyot mondó kislány, de itt nem éri el Anna ingerküszöbét a hazugsága, továbbá egyéb irritáló jókislányok nincsenek. És ami a legfontosabb: nem ők a sztárok, a sznob gyerek meg a hangos butáék. Itt mindenki egyenlő. Persze Anna igazságérzete bőven hozzátesz a dolgokhoz, még véletlenül sem hazudik semmiről és nem tűri meg a hamis gyerekeket és hamis felnőtteket. És mivel a felnőtt nem hamis, a gyerek, mint annak gyenge visszfénye sem lehet az. Talán ezért működik.

Az is közbejátszhat, hogy Anna sokat fejlődött, partiképes, meg lehet vele jelenni éttermekben, cukrászdában, wellness központban. Ez másnak furcsa lehet és alapvetőnek látszik, míg nálunk kemény 5-6 évbe telt mire először el mertünk menni bevásárolni együtt. Azelőtt a sok inger annyira felpörgette, hogy már az első kanyarig sem bírtuk ki a polcok között, a várakozás a pénztárnál volt a legrosszabb. Kínunkban más nénik bevásároló kosarát tippeltük meg forintra viszonylag pontosan, amiért bezsebelhettük azok szúrós pillantását. Én magam már eljutottam arra a szintre, hogy nem magyarázkodom, nem kötöm az orrára senkinek Anna születési rendellenességét, agyi fejlődési zavarát, ráhagyom a normálisakra is, nem magyarázom meg. Ma egy idős néninek tartott előadást a Lyme kórról, 6-8 óra, amíg a kullancs belemegy a kutyája bőrébe, és vigyázzon vele, szedje ki azonnal, mielőtt agyhártyagyulladást kap a kutya. Meglepően jó eredményeket hoz ez a módszer.

Anna alvási problémája továbbra is fennáll, fél az elalvástól, hogy majd hajnalban éhes lesz és hány majd. Legyakoroltuk a forgatókönyveket mi fog történni, ha ez lesz vagy ha az, de még mindig fél. A mumusa a hányás. Amikor a Potter filmben kijön a szekrényből az alakváltó mumus a legnagyobb félelem képében, neki hányinger képében jönne elő, mondja Anna. Anya neked minek a képében jönne elő a mumus, kérdi tőlem. Kicsit gondolkozom mondjam-e. Ezen már sokat rágtam magam, és arra jutottam, hogy egyszerűbb megmondani. Egy őszinte gyereknek nem hazudunk, pláne ha magunk sem vagyunk különösebben a hazudósabb fajta.

Nekem te volnál.

img_20180330_130224.jpg

Szólj hozzá!

Címkék: gondolatok új ovi 6.5+

A lány a vonaton

2018.03.18. 15:55 :: yerma

Az elmúlt 6-7 évemet ha röviden összefoglalhatnám, azt kellene mondanom, hogy utazás volt a saját múltamban és el nem jött jövőmben, mivelhogy Anna elég sok olyan dolgot kérdez és kérdőjelez meg, amit én soha sem mertem volna. Ennek fényében nem is tudhatjuk mit hozhatott volna a jövő liberálisabb környezetben. De mindezek mellett új dimenziókkal is bővültem, Ez mondjuk Annához nem köthető, hacsak nem annyiban, hogy ő tanított meg nyitni a transzcendens terekre.

Ülök a vonaton és nézzük egymást riadtan egy idősebb úrral. Nem meri rólam levenni a szemét, mert azt hiszi, hogy kísértetet lát. És te, mit keresel itt, gondolom én elsőre. Értsd ebben az életünkben. Szórakoztat a helyzet, de nem szólok. Elillanna. Volt már ilyen élményem, és nem tudom a múltban utazom ilyenkor vagy a jövőben. Nem ebben az időben, mert az idő relatív, a föld körül elhajlik. Más idő van egy magas hegyen, mint a tengerszintnél. Így aztán nem csak térben utazunk. Két random ember.

A lány a vonaton.

Szólj hozzá!

Címkék: érdekes gondolatok 6+

Kis magyar anzix

2017.11.20. 07:27 :: yerma

Általában sokat kesergek azon, hogy milyen bánásmódban részesülünk a mindennapokban. De mi még nem szólhatunk semmit. Vannak nálunk rosszabb helyzetben levők is, elég csak azokra gondolni, akiknek nem adatott meg civilizációban élni, hátrányosabb helyen és helyzetben élnek. Sokféle elnyomás van, aminek elszenvedői jórészt gyerekek, mert őket lehet a legjobban elnyomni. Már amelyiket, mert például az ADHD-s tipikusan nem az, akit csak  úgy engedi, hogy elnyomják őt. Sokáig azt gondoltam, hogy nekünk is jogunk van tanulni (ez mondjuk a kötelezettségünk is), jogunk van sajátos nevelési igényünkhöz mérten segítséget kapni, jogunk van békében élni. A valóságban ezek azok a jogok, amikről sokáig azt hittük csak papíron léteznek és mindig valami szűk réteg számára, akik nem mi vagyunk. A tankötelezettség olyan kötelezettség volt, amit mi jognak gondoltunk és megköveteltük, csak a másik fél nem akarta betartani. Jogom van ahhoz, hogy gyerekemmel hétköznaponként pedagógus foglalkozzon, amíg én dolgozom. Ez még most is utópia.

A legalapvetőbb joga egy gyereknek, hogy békén hagyják, ne fárasszák felesleges társadalmi elvárásokkal, ne rombolják a kíváncsiságát unalmas, nem interaktív tanórákkal: csöndben üljünk és nézzük, ahogy a másik fest, mert ettől mi művészóvoda vagyunk. Ne úgy kezeljék, mint egy lényt, aki még nem ember, ezért hallgass a neve. Mint valami említésre sem méltó létforma, hogy aztán szökőévente elővegyük, akkor is kizárólag dupla kontextusban, mert egy gyerek nem gyerek. Különben meg nem kell vele foglalkozni, így nem mondunk el neki dolgokat, nem magyarázzuk meg és nem nevezzük a nevén. Hazudunk neki, hogy azért megyünk doktornénihez, hogy ott játsszál. Ennyi erővel játszóházba is mehetnénk. Azért megyünk, mert gond van és segíteni szeretne. Ezek az ódivatú nevelési elvek még ma is léteznek, és addig nem fognak eltűnni, amíg nagyobb a szükség a nem gondolkozó emberekre, mint eddig valaha.

Mindezek ellenére nagyon úgy tűnik egy ADHD-ssel nem a világ bánik valahogy, hanem ő bánik valahogy a világgal: ha akarja óvodákat darál le és pirosra festi az eget. És neki van igaza.

Ma van a Gyermekek Jogainak Világnapja. 

Szólj hozzá!

Címkék: gondolatok 6+ ADHD küldetés

Egy életen át

2017.11.14. 19:51 :: yerma

Vissza kell vonnom azt a mondatomat, amit elkeseredettségem íratott le velem. Akkor azt állítottam, hogy nem simogatunk meg más gyerekeket, mert a miénket sem simogatja meg senki. Persze Anna példája jól mutatja, hogy ez a hozzáállás rossz, hiszen ő gátlás nélkül ölelget vadidegeneket és kommunikációra csábítja az embereket, akiktől aztán a milyen okos vagy bókot begyűjti. Lehet, hogy ezért csinálja az egészet tudat alatt. És persze az sem igaz már, hogy más szülők nem foglalkoznak vele. Léteznek természetesen a sztereotip szülők, akikről a viccek szólnak, létezik minden közösségben úgy tűnik a tenyeres-talpas vidéki liba típus, hangos és hülyeséget beszél, itt a gyerek azért gáz, mert ezt másolja. Aztán létezik a normális gyerek, hülye szülő, amikor a gyerek már régen megbocsátott és irigykedve nézi a mi bolondos, de jókedvű, lassez faire anya-gyerek párosunkat, ámde a másik szülő per nagyszülő a testével takarja el az unokát, nehogy elcsábuljon és ránk nevessen. Ami elég komoly kísértés, hát be is szól, elvonszol. Miért nem köszön Zsuzsika, kérdezi Anna, mert tényleg nem érti. Azért, mert a nagymamája haragszik rád és megparancsolta neki. Zsuzsika pedig szófogad, hagyjuk őket, majd meglesz a böjtje. Van már bennem egy Robin Hood effektus is, már átfordultam abba a szülőbe, aki nem hagyja, hogy a színes gömb gyerekéből szürke téglát csináljak, csak azért, mert az könnyebben kezelhető. Legyen más gyereke a szürke kocka, tologassák azt egyen fiókokba. Ez a helyzet igazából elég jó nekünk. És ezt nem tudják nem észrevenni a csendes kisebbségben levő normális emberek és barátkoznak Annával, beszédbe elegyednek és visszakérdeznek, bekísérik a csoportba, együtt játszanak. Emberszámba veszik, ahol ő kivirul. Igazából az ADHD egy kezelhetetlennek tűnő állapot, mindennapi extrém sport, amiben gyakran érzem úgy, hogy belehalok. Valaki egyszer azt mondta, hogy a gyerek az lerágja a húsodat, az ADHD-s pedig a csontodat is. Aki nincs ebben benne az nem tudja megítélni a helyzetünket, ezért meg kell neki bocsátani. De mindezek dacára az ADHD csak adott nekem. Önismeretet, megküzdési technikákat, rávezetést az egyetlen helyes útra. A békén hagyásra. Az alázatra. Az igazán fontos dolgokra. A saját ADHD-mra. Hirtelen nagy kerek egésszé állt össze a kép. És egy kicsit hátrább kell lépnem, hogy tudjam élvezni teljes valójában. Ezért vagyunk mindig kívül állóak, ezért nem érzünk haragot sem. Mások önértékelési és jellemhibájával nem foglalkozunk.

Csak magunkkal, mert magunkkal kell együtt élnünk.

Méghozzá egy életen át.

Szólj hozzá!

Címkék: gondolatok anyának lenni anya ír 6+ ADHD küldetés

Üvöltő szelek

2017.11.01. 10:58 :: yerma

Három dolog egybevágása miatt idézem az alanti verset. Az egyik a szélsőséges időjárás, amitől októberben-novemberben rendszerint meglepődünk, mintha nem erről szólna az ősz. Bár hányszor megérint egy vadabb szél, arról eszembe jut egy vers, amitől mindig elszomorodom, mert a halálról szól, és így meg is érkeztünk a halottak napjához. A harmadik szál a Potter könyvekből ered, most a 150. oldalon tartunk, és vettük azt a rész, ahol a mumus kijön a szerkényből és minden gyereknek szembesülnie kell a saját félelmével, hogy aztán megtanulják leküzdeni azokat. Anna is megkérdezte tőlem, mi az amitől a legjobban félek. Mégsem mondhattam neki, hogy egy verstől félek, ami a szeretett gyermek haláláról szól. A verset egyébként egy 11 éves forma gyerek szájába adták egy szavalóversenyen. Azóta kísértenek ezek a sorok. Itt említeném meg, hogy továbbra is értelmes felnőtteket szeretnék a közoktatásba. 

Ki nyargal a szélben, az éjen át?
Egy apa az, ő viszi kisfiát.
Karjába szorítja gyermekét,
átadja teste melegét.

- Fiam, miért bújsz az ölembe, ki bánt?
- Apám, nem látod a villikirályt?
Koronája fehérlik, uszálya suhan.
-A köd gomolyog, csak a köd fiam!

"Jöjj hát velem, édes gyermekem!
Játszhatsz gyönyörűen énvelem,
mutatok majd tarka virágokat,
anyám arany ruhákat ad."

- Apám, jaj, apám, mondd, hallod-e már,
mit igér suttogva a villikirály?
- Fiam, csak csitt, nem mozogj, ne beszélj:
a száraz avart zizzenti a szél.

"Most, szép fiu, jó fiu, jössz-e velem?
A lányaim ápolnak majd szeliden.
Már járják az éjben a táncaikat,
s álomba táncolnak, dúdolnak."

- Apám, jaj, apám, nézd, ők azok,
a villi-királykisasszonyok!
- Látom, fiam, ott fehérlenek
a sűrű sötétben a vén füzek.

"Szeretlek, a szépséged ingerel;
eljössz, vagy erővel viszlek el."
- Apám, most bántott, jaj, de fáj!
Megfog, nem ereszt el a villikirály!

Borzongva az apa üget tovább,
karolja nyöszörgő kisfiát,
a ház kapuján bajjal bedobog:
karjában a gyermek már halott.

 

(Johann Wolfgang Goethe: A Villikirály)

Szólj hozzá!

Címkék: vers mindenkinek gondolatok anya ír 6+

..vadakat terelő juhász

2017.10.23. 17:00 :: yerma

Na nem, ez nem leszel, vadakat nem fogsz terelni, csak a poén kedvéért írtam. Nem azért, mert nem lesznek vadak, nem. Nem fogod terelni, mert továbbmész. Nem foglalkozol blődli emberekkel, normális társaságot keresel, ami nagyon nehéz lesz, de ami lesz, az örökre megmarad. Egy darab igaz barátod lesz legfeljebb, de lehet, hogy még annyi se. Néha bánt majd ez, de hosszútávon inkább jó lesz és az előnyeit érzed majd, hogy nem kell bugyuta emberekkel csevegned, ha nem akarsz. Nem fogsz akarni, hidd el. Talán olvasni fogsz majd akarni és a képzeleted teremt neked egy világot, amiben otthon érzed magad. Régi könyveket olvasol majd és új történeteket találsz ki belőlük. Olyan szavakkal, amelyet mások nem használnak a modern korokban, száz éve nem használt szavakat fogsz leporolni, újakat is kitalálsz, és bizony elkeseredettségedben csúnyákat is mondasz majd. Azon sokat fogunk dolgozni, hogy ezeket helyesen kezeld, hogy élj játszmamentesen, ezt próbálom meg sem tanítani neked, nárcisztikus felnőtt mártírszerepben, próbálom le sem másolni, hogy ne is lásd. Személyiségfejlődésben ott leszel, mert már tudni fogod, hogy az első lépés a belső út felé vezet, és én majd segítek benne. Legalábbis elmondom, amit megtanultam erről. És ha ennek vége van, talán eltűnök hirtelen. Akár az erdőben a vadnyom.

Körbeértünk.

Szólj hozzá!

Címkék: vers mindenkinek gondolatok 6+

Az élet, a világmindenség, meg minden

2017.10.08. 12:45 :: yerma

Extrém introvertáltként gyerekkoromban a közösségekben megfigyelőként voltam jelen. Ma már ez máshogy van, de nem sokkal, itt is elsősorban a figyelésre támaszkodok. Éppen ezért sok mindent látok és megértek, eltanulok. A negatív dolgokat hamar a zsákba teszem, a pozitív dolgokat pedig tovább fejlesztem. Szinte bárkitől tudok tanulni. Összegyűjtöttem mit tanultam el az emberektől. Kutatásaimat két célcsoportra fókuszáltam, az idősebbekre és a fiatalokra. Az elején az idősebbeket figyeltem meg olyan bagatell kérdés megválaszolására, hogy mi a hosszú élet titka. 99, 91, 84 és 77 éves embereket figyeltem meg a közvetlen környezetemből, akik jó testi és pszichés állapotban vannak, és szebben öregednek, mint mások.

  1. Az első dolog, ami egyből szembe ötlött, hogy ezek az emberek folyamatosan mozognak, lépcsőznek naponta, kertet ásnak és paradicsomot termelnek, belocsolják, lehajolnak, leguggolnak, ablakot pucolnak. 
  2. A második dolog az emlékezés. Ők, bár aktívan használják a számítógépet, nem barátjuk a Google, mert mindenre a saját emlékezetükből válaszolnak. Folyamatos agytornával pedig jól kartan tartható az értelem és ha karban tartható, akkor fejleszthető is. A nagy intelligencia mindenkinél alapvető volt.
  3. Ami még ezekben az emberekben közös, hogy életüket egyfajta derűvel élik. Ha probléma van, ahhoz alkalmazkodnak és megoldják. Egyik sem dagonyázik a lelki posványban, hanem túllép rajta és fejlődik. A folyamatosan változó világban ez nagy előny, hogy minden egyes apró változásra is van saját válaszuk. Nem mástól várják a megoldást és azonnal reagálnak. Ebben van remek segítségük a derű.

Nagy közhely, hogy a hosszú élet titka, hogy nem szabad meghalni, hogy mozogni kell a szívnek, tüdőnek, vesének, agynak. Gyakorlatilag ezt hívjuk életnek.

A másik célterület a gyerekek csoportja. Mivel ők eredendően jók és a butaságokat csak a felnőtt társadalom kényszeríti rájuk. Ezek közül is a saját gyerekem, akit a legbehatóbban tudok tanulmányozni. Ezeket tanultam a gyerekemtől.

  1. Anna szabad, és nem engedi a felnőtt társadalomnak, hogy gúzsba kösse a kezeit. Többször kísérleteztek vele, sikertelenül. Nem tört be. Vele ebből a szempontból csak egy dolgunk van: jó irányba terelni. Ő nem érti, hogy miért kell egy hagyományt tartani, ha az nem finom, és ha nem finom, addig kell próbálkozni, amíg jó nem lesz és abból teremteni a hagyományt. Példa a karácsonyi linzerünk. Semmi értelme ragaszkodni egy rosszhoz egy életen át. Így ő lesz az, aki majd világgá megy, elválik, kivándorol, emigrál. Én biztos vagyok benne, hogy valamit feltalál majd.
  2. Intrósként tőle tanultam meg, hogy nyitni kell a világ felé. Persze az ő verziója, hogy mindenkit gond nélkül leszólít az talán már túlzás. De amíg nekem korábban gondot okozott útbaigazítást kérni, vagy kérni egy kiló kenyeret a boltban, addig ma már ezt a szorongást az agyam elfelejtette, hogy újabb tartalommal töltse meg. Így kvázi újrakezdhettem mellette a depresszív-szorongó életemet és kaptam helyette valami egészen mást. Mindig mindet újra lehet kezdeni, a tanulás a lényeg, amiben benne lehet a hiba, de az nem baj, mert csak így lehet szintet lépni.
  3. A harmadik rímel a másik harmadik pontra: a vicc, a derű és a poén. Ezek a félelem legyőzésének hatékony eszközei és ki fél valamitől, ha nevethet is rajta. És miért kell bosszankodni, ha inkább nevethetünk. Ezt még sokat kell gyakorolni mindenkinek.

Douglas Adams regénye, a Galaxis útikalauz stopposoknak óta tudjuk, hogy a válasz az életet, a világmindenséget, meg mindent érintő végső kérdésre 42.

És én épp 42 éves vagyok.

Szólj hozzá!

Címkék: gondolatok anya ír 6+

A világ leggazdagabb verebe

2017.09.19. 18:28 :: yerma

Lezajlott a hangterápia, de az utolsó hétről nincsenek pontos információim. Viszont, ami ebben a hírérték az, hogy elkezdhettük a másik ovit. Egyelőre csak 1-ig van Anna bent és szinte az egész óvodáséves elmúlnak úgy, hogy megtudnánk, hogy mi az a titkos esemény,a mi egy oviban 3-tól 5-ig történik. Valahogy azt hiszem, hogy ezt már soha nem tudom meg. Különben nem gondoltam volna, hogy hogy lehet egy ovi ennyire más. Vannak mondjuk háziorvosi praxisok, államiak amiken kopott az ajtó, sokan várnak. Na ezek a jó orvosok. A másik praxis az feng shuis, csobogós, akváriumos, és ugyanúgy állami. Párthű és buta. De emberek is élnek úgy vidéken csilivilin és két kocsival kifelé, mert befelé beledöglenek a hitelbe. Meg panelban is élnek okosan. Mert nálunk például soha nincs rend. De ez nem baj. Nem az a lényeg, hogy el legyen pakolva, hanem hogy jó legyen egy lakásban benne élni és a benne lakók megtöltsék azt teljes valójukkal.

Ez jutott eszembe az új oviról is, nem egy csilivili, nem egy tágas. De szeretet van a falai között, és ezt aki bemegy érzi. Ez nem egy aranykalitka. Amikor a Világ leggazdagabb verebe mesében Borzas Peti bennragad a vagonban, a többiek meg kint boldogan játszanak. Borzas Peti, csak nem fogsz sírni?

Én eddig sírtam. Már nem.

Szólj hozzá!

Címkék: gondolatok 5.5+ újovi

Néha

2017.07.14. 21:10 :: yerma

Néha látok gyerekeket, akik mellett könnyű szülőnek lenni. Ők azok akik szót fogadnak a buszon, órákig rajzolnak vagy legóznak. Ezek mellett a szülő boldogan mobilozik. Ezzel szemben vagyunk mi, akik pontösszekötősnél sem tudunk megmaradni az ötödik pont után, és akiknek az élettere olyan, mint egy tájkép csata után. Körülnézek most hol mi van: egy trambulin, rajta egy hulahoppkarika, az ágyon szatyor, baba, kendő, motoros rendőr, egy rajzlap az asztalon félig kiszínezve, a tévé meg megy. Nem, ez nem szimpla rendetlenség, a kendő igazából szuperhős jelmez, a baba éppen alszik, azért van ott, mindennek van célja, funkciója és küldetése. És mindezekkel az elmúlt egy órában játszott, csak nem bírt mellette türelmesen kitartani.

Néha látok gyerekeket, akik mellett nehéz és a szülők nyilvános helyen nem jól oldják meg. Jaj de bénák mások! Hiperaktív gyerek megbotlik. Megérdemelted, mert béna voltál, kommentál anyja. Némán nézem. Ennek az anyának ugyanolyan szavazati joga van, mint nekem, a gyerek fogja fizetni az én nyugdíjamat. Reméljük lesz jövedelme.

Néha látok gyerekeket, akik miután a néma szülői agressziótól, szekálástól és megfelelési kényszertől felnőttkorukban majd szorongani fognak, ámde most ránézésre nem balhéznak, azt a tévképzetet nyújtják, hogy normálisak, csak azért, mert közelebb állnak az átlaghoz mint mi, valamint azért, mert ők vannak többen.

Néha látok szülőket, akiket az átlag gyerekük nem késztet folyamatos fejlődésre. Szakirodalom olvasásra. Újra játszásra. Újra kreativitásra. Újra nevetésre. Víz tetején történő lebegésre. Felhők fölött repdesésre.

Néha szeretek élni.

Szólj hozzá!

Címkék: gondolatok anyának lenni 5.5+

Mely nyelv merne

2017.06.03. 13:08 :: yerma

Petőfi Sándor Tisza című versében írja a következő sorokat.

Oh természet, oh dicső természet!
Mely nyelv merne versenyezni véled?
Mily nagy vagy te! mentül inkább hallgatsz,
Annál többet, annál szebbet mondasz.

De ezt mindenki tudja. Néha felvillannak nekem sorok, mint például ezek is. Mert én nem tudok növények nélkül élni, mindig kell, hogy színes virágos legyen a szoba, az erkély, a minden. Ámulatba ejtenek a színek és a szagok. Valahányszor beleszagolok a petúniába eszembe jut az első emlék, amikor gyerekkoromban beleszagoltam a petúniába és az emberek, akik akkor ott voltak. A virág nekem időutazás. A konyhapulton is azért nincs hely főzni, mert virágok vannak ott. Van egy amarillisz, ami pár éve hozott 4 csodálatos virágot. Azóta annyi történt vele, hogy kis hagymát nevelt, amit szét kellett ültetni. A cserepet befestettük, mert régi volt. A cserépben nevelt amarillisz mellett nő egy szál gaz. Én, mint minden élet védelmezője, az erőszakosság legkisebb jelnének totális hiányában az élet él és élni akar elvét minden élőlényen alkalmazom, még a molylepkéket is megsiratom, na jó, a szúnyogokat nem. Nem szedtem ki azt az egy szál gazt se, aminek a magja valószínűleg átültetésnél a földben maradt. A gaz nőtt és nőtt. Leveleket hozott. Aztán ellepte egy kártevő. Most eszi. Mi dolgom van nekem? Semmi. Része vagyok a csodának.

Halálos ágyamon az utolsó szavam az lesz, hogy köszönöm.

Szólj hozzá!

Címkék: vers mindenkinek gondolatok 5.5+

Magyar-magyar szótár

2017.04.22. 14:22 :: yerma

Nagy vihart kavart az adhd közösségben egy cikk a mai hisztis gyerekekről, ami szerint a hiszti az a szülő hibája, mert megengedett mindent és nem vezetett be szabályokat. Egy anyuka megjegyezte, hogy az ő gyereke azért hisztizik, mert nem vesz meg neki mindent a boltban, vagyis azért, mert szabályokat vezetett be és azokat következetesen betartja. Másik anyuka elég jól összefoglalta, hogy vannak olyan szülők, akik szófogadó gyereket kaptak az élettől és ezt a gyerektípust saját szülői alkalmasságuknak tulajdonítják, tévesen. Ha a gyerek jól viselkedik, akkor jó anya vagyok mondják, ha rosszul akkor rossz. Ezzel szemben azonban ha a gyerek szófogadó, akkor azért, mert eleve olyan az alapszemélyisége. Nem szófogadó gyerekkel az sem tudna mit kezdeni, mint ahogy a mi esetünkben az ovi sem, ahol szakképzett emberek hada foglalkozik Annával csekély sikerrel. Aztán megint más anyuka meg azon szomorkodott, hogy az ő gyereke nem akkor hisztizik ha valamit nem kap meg, hanem az egész élet egy hisztiből áll, egy véget nem érő küzdelemből, harcból a mosakodásért, harcból az indulásért. Igazából mi nem tudjuk, hogy mi az, hogy hiszti, azt csak az átlag gyerekek tudják. Éppen ezért furcsa, hogy megítélnek minket mások, hiszen én sem vitatkozom atomfizikáról egy fizikussal, mert nem egy nyelvet beszélnénk. Nem bírálom felül az autószerelőt, mert nem értek az autószereléshez. Én csak azzal beszélgetek, akikkel közös témám van. Aki ismeri a Print Screent és nem szereti a gagyit. Akivel ugyanazokon nevetünk. Aki meglátja a felnőttet a gyerekben és aki meglátja a gyereket is a felnőttben. Mert hiába használjuk mással ugyanazt a nyelvet, ugyanazokat a hangzókészletet és ugyanazokat a szavakat csak más sorrendben és más hangsúllyal, mégsem értjük egymást. Nem értjük a közös magyar nyelv rezdüléseit, mert egyikünk idegen. Ebből aztán rengeteg frusztráció származik, hogy pisa teszttel alátámasztva legendás módon nem értjük a szavak bizonyos sorrendjét, ami nem a mi logikánkból fakad. Nem értjük a szarkazmust és azt, ami a sorok mögött van.

Valójában ezért van az, hogy én keveset beszélek.

Szólj hozzá!

Címkék: gondolatok anna ír 5.5+

Családun xerete talapu

2017.03.26. 14:24 :: yerma

Ahogy egyre több szakkönyvet olvasok a témában egyre jobban elgondolkozom a különböző generációk nevelési modelljein. Amit szinte mindenki figyelmen kívül hagy az az, hogy anya gyerek kapcsolatát akkor tudjuk a legjobban értelmezni, amikor észrevesszük milyen pszichológiai kategóriába tartoznak. Mivel a gyerek állapota mindig az elsődleges gondozó állapotát (anya) tükrözi legjobban, azt is érdekes megnézni, hogyan jutunk el a jelenbe, és miért olyan a kapcsolat amilyen. Itt mint érdekesség jegyzem meg, hogy milyen vicces az élet, hogy a nyugodt szülőnek legritkábban ad nyugodt gyereket, és a szülő, aki kiskorában végigverte az óvodát kap egy mulya gyereket, aki nem tudja magát megvédeni. Hogy ez miért törvényszerű azt nem tudom, de iszonyatosan nagy frusztrációk forrása ez, hogy a gyerek és a szülő nem egyforma. Persze lehet, hogy Anna is nyugodt lenne, ha nem rendellenességgel született volna, ezt nem tudhatjuk. (Egyébként most van többek között a figyelemzavaros hiperaktivitások hete is.) Ebből egyenesen az a következtetés következik, ami a 22-es csapdája, és a minden második generáció hasonlóságáról szól. Hogy egy családban a nyugodt és erőszakos szülők váltják egymást vetésforgóban, és minden nyugodt embernek meg kell ismernie és meg kell értenie az erőszakosat és fordítva is. Ehhez persze kell némi kor meg némi tudás. A szeretet is kell, de önmagában nem elég, ha tudással párosul, az egy ilyen hatékony kombináció lehet.

Családun xerete talapu. Családunk tudás alapú.

Családunk család.

Van 1 kisöcsim, neve Samu,
Oda-vissza van érte anyu,
apa is, én is,
minden nagy néni,
családunk szeretet-alapú.

Kész. Ez egy versezet, így kell énekelni:

vanegyki söcsimne veSamu
odavisz szavanér teanyu
apai séni
smindennagy néni
családun xerete talapu.

Pont, kész, vége. Meghajlás, pukedli, taps.

(Kukorelly Endre)

Szólj hozzá!

Címkék: vers mindenkinek gondolatok 5+

A könyv elégetése

2017.02.28. 15:51 :: yerma

Amikor jelentkeztünk az óvodába  három évvel ezelőtt még nem tudtuk, hogy milyen élet vár ránk. De a legszörnyűbb, hogy összehasonlítani sem tudtuk más óvodákkal, mert akkor kilógott volna a lóláb. Én alapvetően szeretem a művészetet. A zenét, a festészetet és a verseket. De nem gondolom, hogy egy problémás ötévesnek, de beszélhetnénk teljesen átlagos más ilyen korú kisgyerekről, ott kelljen szenvedni egy évszakkoncerten, és évszak kiállításon szép ruhában kussolva órákon át. Minden tanévben hatszor, mert szerencsére a nyár kiesik. Egy ADHD-snak ez gond.

De nekem mint felnőtt is gond. Gyerekként még nem lett volna az, mert akkor azt mondtam, amit a felnőttek szerettek volna. Ez aztán később megbosszulta magát, így alakult ki lassan a depresszió, a pánikbetegség. Aztán észbe kaptam, Utánajártam, utánaolvastam. Kezeltettem. Elsősorban magamat. Nem tűrtem a mellébeszélést például.  Vagy a felszínes kivagyiságot, a fecsegő felszínt, csak a hallgató mélyt. Kortárs társadalmi kapcsolataim nemigen voltak, de ha igen, azok mélyek és máig tartóak. Ha úgy tetszik halálig. Kapcsolataim alapja a tudás, a tapasztalat, amit együtt bölcsességek is szoktak hívni, a jó szándék és az egyenesség volt. Nem szívattam más embereket feleslegesen, amikor megtehettem volna. Együttéreztem az elesettekkel. Mindig egyenes gerinccel mentem tovább és megdolgoztam ezért. Ki tudtam azokból a helyzetekből szállni, amelyek nem okoztak nekem örömet, tudtam nemet mondani és tovább tudtam lépni. Az élet engem igazolt. Elkerült a depresszió is már. Magamtól is erre nevelném a gyerekemet. De a gyerekemnek is pont erre van szüksége. Nem tűri a handabandát ő sem. Nem működik azokkal együtt, akik tűrik. Ő már most tudja, amit én az ő korában még nem tudtam, nem mertem, mert volt bennem valamilyen fokú gátlás, ami mindenkiben van. Annában nincs. Ez több problémát is okoz azoknak, akik nem feltétlen szeretettel közelednek felé, mert Anna ezt egyszerűen megérzi és nem működik együtt. A viselkedése válasz valamire. A probléma pedig abban a kérdésben van, amire ez a válasz. Az ő válasza segít nekünk feltenni a kérdést a helyes formában. De ez felületes síkon nem megy. És nagyon hosszú idő így felnőttfejjel. Valakinek nem is sikerül.

A könyv elégetése nem válasz a könyvre. Sosem volt az.

Szólj hozzá!

Címkék: gondolatok ovi 5+

Kételkedem tehát vagyok

2016.12.27. 15:02 :: yerma

Azért nagy szerencse is, hogy Anna szókimondó, öntörvényű és nem lehet átverni büntetlenül. Ahogy megérzi a hamisságot büntet, jelzőkkel, főnevekkel, jelzőkké vált főnevekkel és egyéb mondatokkal. Különben sose tudnánk az élete apró rezdüléseiről. Félelmeiről. Gátlásairól. Mert a látszat ellenére van neki. Csak nincs idő kivárni, míg kifejezi magát. Autisztikusan határeset. Rutinosabb pszichológus mondja, hogy feldobálja a plüssjátékokat. A felszínes Pedagógus Aki Feladta ilyenkor rászól, hogy nem szabad. (Amit részint nem is hall, mert egyik fülére 60%-ban hall, a másikra 70%-ben. Próbáljunk meg füldugóval a fülünkben közlekedni és minden hallott szóért megharcolni. Frusztrálna-e ez minket?) De az oviban így soha nem derül ki, hogy azért dobálja a játékokat, hogy azután olyat játsszon, hogy ki tud többet elkapni belőlük. Ki tudja a pirosakat elkapni? Renitens és rossz. A világ legrosszabb gyereke. Ugyan már.

Így szereztem tudomást a félelmeiről is. Még mindig bántja a válás, ő a szüleivel együtt akar együtt élni és nem külön-külön. Apa és anya együtt hiányzik. Az összetartozás, a család, a kapocs, ami más embernek az említésre sem méltó minimum az élettől. Másik félelme a húsevés. Ő szereti az állatokat és nem akarja a húsukat megenni, mert nem önként adták neki oda, hanem meg kellett ölnünk őket azért, hogy mi ehessünk. Nem érti miért kell mindenhol húst ennie, amikor ő nem akar, mert nem szereti, vagy az elveivel ellentétes. Különösen karácsonykor. Átérzi a fa fájdalmát, hogy kivágják, és a karácsonyi pulykáét is, amit a szeretet nevében öltek le. Sokáig akart háborúzni, én legyőzöm egyedül az összes törököt, mondta amikor a százötven éves török megszállásról volt szó. Aztán miután elmeséltem, hogy a háború egy olyan verseny, amiben az nyer, aki a legtöbb embert öli meg, akkor már annyira nem tetszett neki.

Persze ő volt az is, aki az évtizedes karácsonyi linzer receptjét is átvariálta. Bennem sosem fogalmazódott meg, hogy valamit változtatni kellene, langyos a sör, de nekem így is jó. Neki nem. Mi lenne ha nem diót tennénk a tetejére, hanem valami mást. Citromos joghurtból és forralt bor alapból vajon milyen lesz? Jobb. Nekem eszembe sem jutott volna kételkedni. Kételkedem tehát gondolkodom, gondolkodom tehát vagyok.

És nem olyan rossz ez így.

pc250040_cr.jpg

Szólj hozzá!

Címkék: karácsony gondolatok ovi paf 5+

Szeptember végén

2016.09.11. 17:41 :: yerma

Beköszöntött az ősz. Ezt a naptárlapozgatásból derítettük ki, meg a lehulló falevelekből. Egyre sárgábbak és egyre több van belőlük a földön. Ha esik az eső, összeállnak és építhetőek lesznek, például lehet belőlük csinálni bunkert. De egyelőre süt a nap. Minden felkészült a tavaszra, de bele kell törődni, hogy most ősz és tél jön és pihenés, és téli álom. Gyerekeknél ez mindig a váltás folyamata, ez az ősz. Valami új kezdődik és végérvényesen eltűnik valami más.

Még mindig nem alszik Panka bent az oviban, pedig ő már akarna. Vegyes csoport lévén ez a szeptember a kicsik beszoktatásával jár, és a neveletlen nagyobbak hisztijére nincs szükség. Vannak délutáni szakkörök már, lassan azokat is meg lehetne pályázni. Mi most titokban kosárlabdázunk a játszótéren, de a túl magas palánk még nagy akadály és sikerélményeknek a hiányához vezet. Nagyon nagy késéssel alkalmazkodunk az új helyzetekhez, a dzsungel törvénye szerint már rég nem volnánk életben, vagy legalábbis félig vakon követnénk az eseményeket tisztes távolból. Végre vége lesz a beszoktatásnak, baromira elnyúlt és legalább annyira fárasztó volt. Pankának is, de ő még fizikailag jobban bírja. Én is elfáradtam.

Hiába kívánja a szemem még a nyarat.

Szólj hozzá!

Címkék: gondolatok ovi 4.5+

Lóci óriás lesz

2016.07.18. 00:07 :: yerma

Igazából ez a bejegyzés érdemelne az Emlékezés egy nyár éjszakára címet, de majd nagy kreatívan kitalálok neki másikat. És az éjszaka volt az közel 5 éve először, hogy nem aludt mellettem Panka. Persze próbálkoztunk már többször, de mindig visszajött, mint egy bumeráng. Aztán az egyik nap nem. Természetesen a máskor mindig veszekedésekbe forduló mindennapok után, ahol 24 órában kell jelen lennem, a legfurcsább a jelen. Az a bizonyos 68 nap, amivel rövidebb az életem, eddig. Ha stílszerű akarnék lenni, azt mondanám, Pankával az élet egyszerű történet vessző száz oldal - kardozós változat. De ezt már mondtam másra. Hirtelen ez ugyanis eltűnt. Utoljára akkor éreztem így, amikor első napja volt az óvodában. Céltalanul lézengtem, és eszembe jutott, amikor egyszer azt mondta: ha világgá mész, és itt hagysz, akkor nem lesz gyereked és unatkozni fogsz. És tényleg, unatkoztam. Borzas Peti, csak nem fogsz sírni? De igen. Sírt.

Aztán az itthon töltött órák alatt gondolkoztam, miért nem vagyok türelmesebb, néha jönnek pillanatok, amikor tisztán látom magamat kívülről és reálisan. Ilyenkor Lóci óriás lesz. Néhány pillanatig.

Néha nagyon nehéz magamat reálisnak látni. Finoman megjegyezte egy pszichológus, hogy nem használok magamra egyes számot. Ezt a jelenséget régóta észlelem magamon, de nem éreztem problémának. Talán könnyebben leválik a gyerek, ha nem mi vagyunk, hanem én meg te.

Az is mi. Csak egy kicsit másképp.

Szólj hozzá!

Címkék: gondolatok anyának lenni 4.5+

Anyapszichológia

2016.06.11. 07:26 :: yerma

Miután minden hivatalos szerv elküldte anyát kezelésre, mint mentális deficit túltengésben szenvedőt, éppen véletlenül kezembe került egy könyv. Ugyebár a véletlenekről tudjuk, amit tudunk, nem is lepődtünk meg ezen, már sztoikus nyugalomban vesszük tudomásul a jelenlétüket. Nagy igazság, hogy ha bezárul egy ajtó, máshol kinyílik egy másik. Elmentem könyvtárba, csak úgy. Na ez nem igaz, a Galaxis útikalauzért.

Éppen benn volt a Vida Ági-féle Anyapszichológia. A Babapszichológia megvan. Értékes könyv az is, de amíg nincs gyerek értelmezhetetlen. Amikorra van idő újra elolvasni, addigra meg már késő. Hálás vagyok, mert olyan dolgokat fogalmazott meg helyettem a szerző, aminek hangos kimondásával és értelmezésével ideiglenes szinten rendeződtek a dolgok bennem. A kulcsszavak: a feldolgozatlan szülésélmény poszttraumás stresszhez hasonló, aminek hatékony gyógyszere a béta-blokkoló, amit történetesen éppen szedek is véletlenül. Aztán szó van a szerepkonfliktusról, ami azt jelenti, hogy az anya szeretne visszamenni dolgozni, de a környezeti nyomás nem engedi. Amit a szüléssel és utána éreztem az jogos, természetes, csak a macsó világban tabu és szégyen, ha nem köti le a gyerekkel való foglalkozás hosszú távon. De ma már minden másképp van, mint régen, a nők továbbtanulnak, okosabbak és természetes, hogy visszavágynak. Minden lelkiismeret furdalás nélkül. Jogosan. A ki nem mondott szavak romboló erejéről is szó van benne. Ez már a huszonegyedik század.

És ez nagy szerencse.

Szólj hozzá!

Címkék: gondolatok anyának lenni 4.5+

Anya és egy szép nap

2016.05.01. 17:02 :: yerma

Miután kiröhögtem magam az internet népe cukorrózsaszín anyák napi ömlengésein, eszembe jutott, hogy akár én is megtoldhatnám egy lépéssel. Az anyákat hétköznapi feminista hősnőként ábrázolva, hol egybevetve, hogy ma a munka ünnepe is van, azt a hamis látszatot keltik az emberek, hogy anyának lenni az egy tett. Egy fizikai jellemző, egy táv, amit ha lefutsz, akkor vagy anya. Etettél, itattál, altattál, aggódtál értem. Úgy tűnik ettől vagy anya. De az anyaság igéi nem ezek. Ettől még lehetnék karitatív betegápoló is. Ezek olyan dolgok, amiket vadidegeneknek is megcsinálunk, ha tehetjük. Az anyaság nem a szülés fájdalma sem, hanem az az ember, ami a szülés után lettél.

Az anyaság önmagától létezik, csak úgy van, nem kéri senki. Az anyaság egy állapot, amit nem kell kiérdemelni. Az anyaság a felhőkről lógatja a lábát, mert súlytalan. Anyák napjára nem azért adunk orgonát, mert illik, hanem mert éppen ez nyílik a kertben. Az anyaság ez a légies szabálytalanság, annak a szabálya, hogy nincs szabály. Én attól vagyok anya, hogy engedem, hogy gyerek legyél. Én hagylak gyereknek lenni. Ha megkérded, megmondom. És te is hagysz engem anyának lenni. Az anyaság nem számoltat el, nem kell majd patikamérlegen kimérve visszaadni. Még a saját gyerekeinknek se.

Ezek pedig mi vagyunk. Szerinted.

p4290002.JPG

Szólj hozzá!

Címkék: gondolatok 4.5 anyának lenni anna rajzol 4.5+

Akit szeret az élet

2015.12.20. 16:12 :: yerma

Azt mindig is tudtam, hogy engem szeretnek odafenn. Mert akit az élet szeret, azt veri. Ami nem is baj, mert enged ráfókuszálni a fontos dolgokra, és a legfontosabbra: a túlélésre. Megadja azt a lehetőséget, hogy személyiségem a legtökéletesebbre fejlődjön. És ez jó.

Mert amúgy nagyon sok energiába telik, míg megkülönböztetjük a fontosat a nem fontostól, agyunk rengeteg információt kénytelen feldolgozni napról napra és ember legyen a talpán, aki rendet tud tenni közöttük. Az a legfontosabb, hogy mindenki a szokott helyén legyen, ne legyen üres az ágy és feszes a lepedő. A többi csak részletkérdés.

Gabi, Dorka és a vadászbácsi, vadászbácsi háza, egy zöld ceruza és egy nagyító. Ez Anna idillje. Mi kellhet ennél több?

pc200001.JPG

Szólj hozzá!

Címkék: gondolatok anna rajzol 4+

Te jó Isten

2015.11.27. 20:58 :: yerma

Titokban mindig azt reméltem, hogy a gyerekem hamar megtanul olvasni és elfoglalja magát. Titokban mindig azt reméltem, hogy komoly dolgokról egy jót beszélgetünk. De minden képzeletemet felülmúlta, hogy négyévesen vérre könnyre menő teológiai vitákban lesz partner. Persze az érvek túloldalán.

Mert időközben komoly vallási képzést kap szuperaputól a csendes pihenők alatt. Ez azért egy kicsit komikus, mert ő maga is 40 évet leélt Istenbe vetett hit nélkül. De mondhatjuk, hogy Anna többet tud a Bibliáról, mint én. Bár én azt tudom, hogy a Biblia a legtöbbet kiadott könyv a világon, és ezt Anna nem tudja. A többi részét azonban igen, és igencsak fogékony a benne foglalt teóriákra.


Tudja, hogy ha rossz lesz, akkor a pokolba jut, de nem esik kétségbe: a pokolban sötét van, így viszem a kis ledlámpámat (aminek eeekkora fénye van és ííígy mozgatja) és nem fogok félni. A halott ember az a mennyországban van, nem halt meg, nincs eltemetve, így találkozni lehet vele. Némely emberrel szeretne is találkozni, például Janis Joplinnal, akinek a zenéjét elsőre így reagálta le: ki ez az őrült néni? De Adele-hoz is be szeretne költözni és vele szeretne élni. Ebbe az álomvilágba remekül megférnek Isten és barátai.

Igazából Istennel csak az a bajom, hogy nincs. Ez első ránézésre elég nagy bajnak tűnik és mint ilyen, több életet látok egy borsó csírájában, mint benne. Anya megint hazudtál, mert nem mondtál igazat, mert a világot Isten teremtette. Nem hazudtam, mert Istent csak a buta emberek találták ki azért, mert csökkent agyukkal nem tudják befogni az élet keletkezésének nagy tudományos összefüggéseit. Ezért találták ki, és a szakállas Istenben hívők harcolnak a nem szakállasokkal. Emberek halnak meg együgyű emberek különböző félelmei és meséi miatt. Shakespeare ehhez képest smafu, mint tömeggyilkos. Több élet van a lenyugvó nap fényében, az eső utáni termékeny föld illatában. De Anna körömszakadtáig és utolsó csepp véréig kitart az álláspontja mellett. Négyévesen. Mi lesz ebből? Te jó ég!

Te jó Isten!

Szólj hozzá!

Címkék: érdekes gyerekszáj gondolatok 4+

Még ifju szivemben a lángsugarú nyár

2015.10.01. 16:26 :: yerma

Már ősz van, hullanak a levelek. Az mit jelent? Hogy elmúlt a nyár és közeleg a születésnapod. Nem akarom, hogy elmúljon a nyár. De már megsárgultak a falevelek és lehullottak. Van egy zseniális ötletem. Ha felszedjük a földről a lehullott faleveleket és befestjük zöldre, akkor pillanatragasztóval visszaragaszthatjuk a fára, és akkor nem múlik el a nyár.

Lásd korábban a homokóra-haditervet, amit az idő megállítására másfél évvel ezelőtt dolgozott ki, a zöldre festésről pedig Heine jut eszünkbe elsőre. Másodszor.

Óvodából könyökig festékesen érkezik haza. Hát te meg mit csináltál, kérdezi okosan szuperanyu. Festettünk és téged kellett lefesteni. Jaajjj! Na de kékre? Biztos úgy rajzoltál le, hogy két nagy szemem van, egy pötty orrom és egy fél karikányi a szám. Mindezt kéken. Ezen nevet. Kicsit babitsos lettem volna a sok feketével. Groteszk portré. Anyáról lehet.

Az élet végén meghalunk, kezdi megint. De addig élni kell. A halál igazából nem is olyan fontos, nem az a nagy mutatvány. Hanem hogy addig élni kell.

Szólj hozzá!

Címkék: gyerekszáj gondolatok poén 3.5+

Én elmentem a vásárba

2015.09.29. 21:08 :: yerma

Már megint Mihály napi vásározás volt az oviban. Hihetetlenül suhant el ez az év is nesztelen, kánikulában, halk lombok alatt, stílszerűen Szent Mihály napján. Talán azért is jutott ez most eszembe. Megint néphagyomány, megint fellapozzuk, mert nem emlékszünk már mindenre. Ami nem is baj. Az idén hiba csúszott a gépezetbe: betegséghullám söpört végig az óvodán, épp csak, hogy be nem zártak karanténra, így majdnem elmaradt a vásározás és a majdani születésnap ünneplése is veszélybe került. Aztán megtartották a vásárt, csak nem díszmagyarban, így elég vidám vásár is lett belőle. Mi még az elmarad-verziót tudtuk délben, amikor hazajöttünk, másnap reggel szembesültünk vele, hogy nem marad el: a gesztenyés kosárkás sokadalmat az udvarban megtartották.

Így Anna tíz gesztenyével indult a vásárba, ahol saját készítésű vásárfiát lehetett venni. Így osztotta be a gesztenyéit: vett egy gyöngyös karkötőt, egy gyöngykalárist, egy mézeskalács szívet tükör nélkül, amit uzsonnára be is tolt, egy könyvjelzőt, egy hűtőmágnest és egy csillogó festékkel festett követ. Legközelebb már boltba is ő megy majd. Ma sok dicséretet kapott, ellentétben a tegnappal, amikor a nevelési tanácsadó telefonszámát kaptuk meg ajándékba a nevelőktől.

A tavalyi bejegyzéshez és népszokáshoz hasonlóan, most is soron van az elszámoltatás, a finis. Igaz, akkor is azt hittük, hogy ez már a célegyenes. De megint eszembe jutott egy hangulat, de ezúttal nem a citromtortás téli esték hideg illata. Most az Éjszakai kert meséjét bőgtem végig a Kisannából. Remélem titokban felvételre mondhatom egyszer. Egyelőre tabu magnóra mondani a szomorúsága miatt, de a csöndes, kihalt, búskomor téli estéket idézi a citromtortával, és az ablakokban világító karácsonyfák fényében játszó utat, ahol még nem járnak autók, hiszen a nyolcvanas években járunk vidéken. A villanyfényben csúszkálunk mi, gyerekek, a felnőttek csak beszélgetnek. Az éjszakai-téli halott kertet látom. A halál komorsága tapintható.

Pedig mi tavasszal halunk.

 

Szólj hozzá!

Címkék: gondolatok ovi 3.5+

Az én lányom olyan

2015.09.21. 21:10 :: yerma

- Miért nem játszottál velem, amikor betűt raktál a játékban?
- Mert fáradt voltam.
- De játszani miért nem voltál fáradt?
- Nem tudom. Bocsánat. Meg tudsz nekem bocsátani?
- Nem tudok. Csak vicceltem. Meg tudok. 

Egy gyerek az nem csak vér a véremből, és hús a húsomból. Egy gyerek az idő az időmből. De általában egy embert is úgy lehet a legjobban megtisztelni, ha időt szakítunk rá, ha áldozunk abból, amink csak korlátozottan van. Áldozatot hozunk és megszelídítjük.

Mostanában az új állat kedvencünk a róka lett, a cicás, nyuszis, teknősös korszak után beköszöntött a rókák kora. Ismertem egy kis szőke szerzetet, akinek a legjobb barátja egy róka volt. Többször bezárult már a körünk A kis herceggel, mert az analógia annyira szembetűnő. Ki gondolta volna, hogy két éve kezdődött el, amikor még nem volt haja sem, ami hasonlíthatott volna a búza színére. Akkor fészkelte be a gondolat magát a fejembe és azóta nem ereszt. Tovább is lett gondolva. Az absztrakt időről is gondolkodtunk nem sokkal később. Aztán egy korábbi emlék bukkant fel nagyon mélyről, amelyben arról emlékeztünk meg miért nem tudunk mi fölnőttek általában bárányokat rajzolni. Ugyanaz kevésbé mélyről. Édes-bús gondolatok az elmúlásról. Másfél éve nem gondoltunk a kis hercegre. Talán mert emlékeztünk, hogy sírnunk kell majd.

Mert Anna tényleg kisherceges. Aranyhajú kisgyerek, aki ha egyszer megkérdez valamit, soha nem tágít tőle. Aki megérzi, ha egy fölnőtt kevésbe igaz, mint szeretné. Mit jelent az, hogy megszelídíteni, tipikusan annás kérdés. Ki mondta, miért mondta azt és mi volt a neve? Kérlek rajzolj nekem egy nyuszit. Miért mondta a róka, hogy sírnom kell majd? És hát sírunk. A könyvet a föld színéről el kell tüntetni, el kell égetni, el kell vinni Amerikába, de ki kell előtte tépni azokat a lapokat, amik kedvesek: a rajzot a rókáról. A többit össze lehet gyűrni.

Tévedtem. Az én lányom is olyan. Csak nem a Vukot siratja meg, nem az E.T-t. Csak a mondat tárgyában különbözünk egymástól, az alanyban és az állítmányban nem.

Igazából nem is nagyon különbözünk.

Szólj hozzá!

Címkék: mese gondolatok 3.5+

Egy asszony meg a lánya

2015.07.29. 17:42 :: yerma

Van szerencsém olyan útvonalon közlekedni mindennap, ami egy hosszú villamos hosszú szakasza, számos vasúti és távolsági busz csatlakozási ponttal. Valahogy ezen a szakaszon csak válasz üzenet plakátok vannak. Gyakran szállnak fel menekültek a villamosra, nem bevándorlók és nem terroristák, menekültek, mennek tovább egyik vasútállomásról a másik pályaudvarra. Szemben ült egy anya a kislányával. Nem tudjuk honnan jöttek és hova mennek, de nem tudták ők sem, az látszott rajtuk. Első kép ami bevillant róluk Sophia Loren fekete-fehérben. Nyilván nem voltak olyan ápoltak, mint a villamos többi utasa. Mégis. Ahogy ez a kislány az anyjára nézett, elkezdtem irigykedni. Én így sose, és énrám így pláne. Benne volt abban a nézésben a köszönet, a bízom-benned, a hála, hogy itt vagy. Az anyáéban pedig a nem-tudom-mi lesz-velünk, nem-tudom-mit-hoz-a-holnap, mit-mondjak-neked-bíztatót-amikor-mosolyogni-sem-merek. Döbbenetes volt, ahogy ott ültek, és ahogy kommunikáltak szavak nélkül. Többet tanultam tőlük a gyerekemről, mint bárkitől.

Azóta már én is úgy nézek Annára. Ahogy én úgy néztem, ő is úgy nézett vissza. Elindult egy kör.

A magyar reformok működnek. Csak nem úgy, ahogy várjuk. És nem akkor.

Szólj hozzá!

Címkék: gondolatok 3.5+

Fekete tej

2015.07.27. 17:12 :: yerma

Bizonyára előfordult mindenkivel egy könyv olvasása kapcsán, hogy úgy érezte: ezt a könyvet rólam írták. Velem is gyakran előfordult, de találtam egy olyan könyvet, ahol az volt az első gondolatom, hogy: ezt a könyvet én írtam. Ez egy nem akármilyen élmény. Elif Safak egy török lány, aki ír a szüléshez való viszonyáról a fekete tej című könyvében, a gyerek és íróság közti választásról, a terhességről, a hánytató kókuszillatról, a szülésről, a szüléskor kiszabaduló és 10 hónapig jelenlevő démonokról, a szellemvilágról, ami a szülés utáni életbe beleszól, és a szülés utáni depresszióról. Hogy ezt más is így és előtte senki nem mondta, hogy nem mindenkinek így. És pláne nem mindig. Megtanultam azt is, hogy az aggódás, a szorongás nem alkati dolog, hanem másolható. Tanulható.

Ha pedig tanulható, akkor el is felejthető.

Goethe egy helyütt ezt írta: A legtöbb, amit gyerekeinknek adhatunk: gyökerek és szárnyak. Sokáig én is hasonlóan gondoltam. Aztán ez megváltozott. A gyökér a múlttal való kapcsolat, az mindenkinek van. A szárny a jövő ígérete, az is mindenkinek lehet.

A legtöbb, amit a gyerekeinknek adhatunk az a vele töltött idő. Az idő a mi egyre kevesbedő időnkből.

Szólj hozzá!

Címkék: gondolatok 3.5+

Neked írom a dalt

2015.07.12. 07:53 :: yerma

Felmerült a kérdés még régebben, hogy mi ennek a naplónak a célja. Az addig tiszta sor, hogy Anna naplója és anya segít neki írni, de kinek is szól. Mert anyának nemigen: egyelőre nagyon nehezen tudja elképzelni, hogy ezekre az évekre vissza akar egyáltalán majd emlékezni. Némely történetnek az a sorsa, hogy elfelejtsük. Majd a jövő megmondja, hogy ez is olyan-e. Tehát anyának nem. Anna sem biztos, hogy büszke lesz ezekre a történetekre, illetve én nem leszek mindig büszke a gondolataimra, amit róla gyerekként gondoltam. Amit magamról anyaként gondoltam. Ki tudja neki milyen lesz majd ezeket a sorokat visszaolvasni, ha majd megnő.

Igazából aki ezzel a gondolat folyammal tud mit kezdeni hosszú távon, az egy szakember. Tudjuk, hogy a pszichológiai esetek nagy hányadában (99%) a probléma megoldása az anya-gyerek kapcsolatban keresendő, ráadásul az első három életév különösen fontos ebből a szempontból, mert akkor sajátítja el a szociális kapcsolódások mikéntjét. Azt is tudjuk, hogy előbb-utóbb a psziché fejlesztéséhez minden értelmes ember eljut, hanem is csomót bogozni, de az önismeret miatt.

Szóval kedves pszichológus néni! Találtál egy időkapszulát, egy üdvözletet a múltból, greetings from 2015, bontsd ki és nézd meg. Remélem az élet már eljutott arra a szintre, amikor ezeket olvasod, hogy komolyabban veszik a komolyabb dolgokat, elsiklanak a nem fontos felett. De azon sem lennék meglepődve, ha nem. Azt is remélem, hogy te majd a jövőből fel fogod tudni venni a kapcsolatot velem, megtalálod a módját. Kérdezz és válaszolok. Olyan ez, mint amikor fel nem tett kérdésekre próbálunk válaszolni. Tudom, hogy téged a hiányzó szavak érdekelnek leginkább, amik ebből a naplóból kimaradtak. Semmi nem fáj jobban, mint a hiányzó szavak helyén érzett űr, annak a hiánya. De nincs sok és amit nem írtam le, azt mindig megpróbáltam körülírni.

Kedves pszichológus néni! Neked írom a dalt, neked énekelek.

Szólj hozzá!

Címkék: gondolatok anyának lenni 3.5+

Who wants to live forever

2015.06.24. 10:45 :: yerma

Úgy általában megdöbbent az az életszemlélet, ami Annát jellemzi. Emlékszem még a Boribon születésnapja könyvre, ahol egy percig sem aggódott, miért izgatott Annipanni, lapozz a végére és kiderül, de különben az elején is rajta van a torta. Emlékszem a tavaly karácsonya is, amivel észrevette, hogy van karácsonyfa. A kamu télapós sztoriról már nem is beszélve. És ezek csak az ünnepek. A lazaságát könnyed stílussal egészíti ki, ami ezt humorossá teszi.

Ugyanezzel a bölcsességgel továbbra sem tud elszakadni a mi volna ha örökké élnénk témájától. Mi van a világvége után és miért? Én örökké szeretnék élni. Én nem. Ha valaki örökké él, az végignézi, amíg a szerettei meghalnak. De mindenki éljen örökké. Akkor nem férnénk el a Földön. És különben is, ha már öreg leszel és nem tudsz menni sem csak bottal, akkor már nem tudsz ugrálóvárba se menni. Enni sem tudsz majd, mert fogad sem lesz. Amikor kicsi voltam és nem volt fogam nem tudtam enni? Egy null oda. Én nem akarok édesanya lenni. Akkor nem kell. Miért nem akarsz? Mert a szülés fájdalmas. Azt hitted kis bolond, hogy megúszhatod? Tudod, ha van több út és nem tudod melyiken kell elindulni, akkor onnan tudod, hogy melyik a jó út, hogy az mindig hosszabb és mindig göröngyösebb. A sima út nem elég jó út. Lehet, hogy hamarabb odaérsz rajta, de a kanyargósan is célba érsz. Csak ott több leszel a végére. Ha valami fáj, az azt jelenti, hogy él és működik.

És nem lehet megúszni.

Szólj hozzá!

Címkék: gondolatok 3.5+

A nagy könyv

2015.06.04. 15:32 :: yerma

Kislánykoromban azt hittem, hogy az anyaságom története a világ leghosszabb könyve lesz. Aztán ez nem valósult meg egyrészt azért, mert elég későn kezdtem el írni. Aztán azért nem, mert a gondtalan babavárás után jött a feketeleves. Igazából ez az a könyv, ahol ugyan nem számolom a hátralevő lapokat, de fejezeteket simán átugrok. Például a kúpbeadás fejezetét, vagy a konyhában című fejezetet. Az elején zavart, hogy feszélyez minden konyhai munka és biztos egyedül vagyok vele a világon. Aztán rájöttem, hogy igen, valószínűleg egyedül vagyok vele, de innen szép nyerni és nem érdekel. Amíg más ezt felemlegető azzal nem kevés időt töltött, hogy kipróbálja az ízeket - nos én addig továbbtanultam. Mert megtehettem.

Így lett a világ leghosszabb könyve a Háború és béke, vagy az Eltűnt idő nyomában. De mindegy is. Néha csak felcsapom az én könyvemet, belelapozok, újraélek, megmosolygok belőle történeteket, visszabutítom a kissé színes történeteket, úgy ahogy a valóságban megtörténtek és elfelejtem, amit az író képzelete adott hozzá. Néha ott tartok, hogy bevállalnám még egyszer, de többször ott, hogy mégsem. Ha az anyaságom története könyv lenne, akkor kalandregény lenne. Én alapvetően szeretem a kalandregényeket.

Egészen addig, amíg másokkal történnek meg. 

Szólj hozzá!

Címkék: gondolatok 3.5+

Fotók melyek megváltoztatták a világot

2015.05.30. 18:38 :: yerma

Sajnálatos módon a technikai fejlődés akkor fogja elérni a tetőpontját, amikor az, amit meg kíván örökíteni már leáldozóban van. Kleopátrának még könnyű volt szépnek lenni, amikor nem volt teleobjektív és hasonló kütyük és csodák. Bezzeg ha lett volna! Akkor nem perzsaszőnyegbe tekerve járul Caesar elé, hanem dob rá egy sms-t.

Minekután elkészültek az ovifotózás legújabb képei anya szörnyülködve vette tudomásul, hogy milyen lestrapált állapotban van. De legalábbis azt, hogy ez mennyire meglátszik rajta. Arca elkanyonizálódása szabad szemmel ugyan nem látszik. Hitte. Eddig. Mert dehogynem.

Azt sikerült elérni a fényképek jelenlétével, hogy változtatni kell. Attól függetlenül, hogy most már késő. Ha már az ember új életet kénytelen kezdeni, akkor az legyen egy normálisnak tűnő élet. Egy tiszta lap. Amit soha nem írnak tele.

Szólj hozzá!

Címkék: gondolatok 3.5+

Ne nézz vissza haraggal

2015.05.21. 10:22 :: yerma

Ha visszatekintek az elmúlt 3-4 évemre, hogy mi lett más és miben lettem más a szülővé válás útján, a következő pontokban tudnám összefoglalni. Most legalábbis.

  • Ami más lett és nehéz volt az a "tökéletes" szó elfelejtése. Nem újraértelmezése, hanem elfelejtése. Egyszerűen nem lehet az ember mindenben maximalista és tökéletes, de nemcsak nem lehet, hanem nem is kell, hogy az legyen. Ez nekem különösen nehéz volt megszokni, hogy van helyzet, amiből nem a maximumot hozzuk ki, hanem "elég jó" kategóriára törekszünk. Nem is szoktam meg még, under construction. Ezen a ponton érdemes lenne megnézni azt is, hogy ezt a téveszmét mi táplálja, mi az oka (társadalmi elvárás).

  • A tökéletességre való alapvető emberi törekvés mellett az első amit gyorsan el kell felejteni az az alvás. Ez pedig nem attól veszélyes, hogy 8 órával kevesebbet alszunk, hanem hogy annyival többet vagyunk ébren. Naponta. Az egy hónapban 240 óra. Én tíz hónapig szívtam így. Mindent el lehet mondani erről az időről csak azt nem, hogy minőségi idő lenne. Ez a gyeses anyuka ráérő ideje. Hogy mozdulni sem tud a fáradtságtól az nem baj, lényeg, hogy van ideje, tehát ráér.

  • Az elmúlt években fejlesztettem tökélyre a híres Ember tragédiájából származó idézetet: "Tragédiának nézed? Nézd legott komédiának és mulattatni fog." Azért ez a szemléletváltás alapvetően határozta meg a jövőképemet, és örülök neki. De azért még nem mondok külön köszönetet a szereplőknek, hogy az életem ebbe az irányba fordult. Egyelőre. Mert majd ennek is eljön az ideje.

    Ha pedig a köszönetnyilvánításoknál tartunk elsősorban Balogh Béla A tudatalatti tízparancsolata meditációs technikáját említeném elsőként, és azt, hogy sokáig volt olyan éber állapotom, ami megfelelő táptalaja volt a hanganyagnak. Köszönöm Annának is, hogy olyan, amilyen. Olyan szeleburdi, amilyen én már nem lehetek (de lennék), és bölcs. Nem okos ő, hanem bölcs. Van nála valami megfoghatatlan tudás, és néha az az érzésem, hogy én azért vagyok a földön, hogy megfejtsem és kibogozzam ezt. Az én szülőségem az, hogy gyereknevelés álnéven meg kíséreljem ragadni ami eltűnt, és a nyomába eredjek, hogy hol van.  Ez egy kicsit olyan, amikor a szobrász meglátja a szobrot a kőben. A tudáson túl pedig ott van a tapasztalat, ami az okos embert bölccsé teszi, és én bizony úgy érzem, hogy Annának ez nem az első élete, de nekem sem az.

    Igazából az életnek több jó megoldása van. Sok olyan ember van, aki jó úton jár, de nem az az egyetlen jó út. Ami fontos az az, hogy ezek az utak találkozzanak.

    Mert anélkül mit sem ér az egész.

Szólj hozzá!

Címkék: gondolatok anya ír 3.5+

A tanítónő

2015.05.06. 11:42 :: yerma

De hát ezt én sem tudom. Mert a felnőttek sem tudnak mindent. Mert az ő lehetőségeik is végesek. Nincs olyan ember, aki mindent tud. Nem csak azért nem tudod, mert még nem vagy felnőtt. Mi se tudjuk. Mi se tudtuk mindig. Mi is voltunk kicsik. A felnőttek sem istenek. Nem is kell annak lenni. Aki az akar lenni az hazudik. Az rossz úton jár. Mert bizony nem tudjuk és elrontjuk. Mindenki. Még a legügyesebb is. Aztán megpróbáljuk újra. Mint te. Addig, amíg nem sikerül. egészen addig. Aztán meg próbálunk valami mást. Nem tudni valamit az nem bűn. Csak meg kell kérdezni olyat, aki már tudja. Aki már próbálta és sikerült neki. Aki már idősebb és volt módja többször megpróbálni és megtapasztalni. Mindig a legjobb tudása szerint próbálta meg. Ha valahogy nem működött, megpróbálta máshogy. És boldog volt, mert tudta, hogy mindent megtett. Se többet, se kevesebbet, pont annyit, amennyit kellett.

De ezeket én is csak onnan tudom, mert te mondtad el nekem.

Szólj hozzá!

Címkék: gondolatok 3.5+

Tökéletes anya vagyok

2015.03.16. 08:14 :: yerma

Álmomban pörgök, forgok számolatlanul. A végén beleállok a mutatványba. Nem kell se csavarhúzó, se fogó.

Tökéletes anya vagyok.

Szólj hozzá!

Címkék: gondolatok egypercesek anya ír 3+

A gyilkos visszatér

2015.03.11. 16:41 :: yerma

Úgy esett, hogy el kellett bandukolnom a kórházba, ahol szültünk. Nem bírtam megállni, hogy ne nézzem meg a folyosót, ami egyszersmind összekötött és elválasztott a külvilágtól, egy másik világtól, egy korább élettől, a múlttól. Szülőcsatornának hívtam azt a folyosót. Kíváncsi voltam, milyen érzések kerítenek hatalmukba. Kíváncsi voltam, hogyan viszonyulok hozzájuk, hogyan kezelem őket 3 év távlatából. Visszajön-e valami, és mi az, ami visszajön. És ami nem jön vissza, hol van.

Ahogy benéztem az üveggel elválasztott folyosóra elöntött a semmi érzése. Mondjuk pozitív gondolatok feljövetelétől nem tartottam, de a negatív gondolatok sem jöttek, úgy ahogyan kellett volna jönniük. Legalábbis nem a szüléssel és az ott eltöltött öt nappal kapcsolatosan.

  1. Az első gondolatom az volt, hogy repül az idő: szinte éveknek tűnt az idő, amit ott eltöltöttem.
  2. A második gondolatom az volt, hogy mintha egy megfakult, megszürkült fényképet néznék. Nem voltak benne élénk színek. Ha egy szóval kéne jellemeznem, azt mondanám: közöny.
  3. A harmadik gondolatom aztán mindent vitt. Ezt a mondatot gondoltam: "ez volt az a hely, ahol magamra hagytak". Nyilván meglódult már a képzelet, amikor egy kórházban fekvő kisgyereket láttam, aki az ablakon át nézi tehetetlenül, hogy az édesanyja elmegy és keservesen sír.

Pszichológiai szempontból fogalmam sincs, hogy egy gyilkos miért tér vissza a tett helyszínére. De visszatér. Feloldozást nyerni.

Holnap megint visszatérek. Ezúttal már tisztán.

Szólj hozzá!

Címkék: gondolatok 3+

Tudta-e Ön

2015.01.01. 15:06 :: yerma

Nagy közhely, hogy az élet egy sírig tartó tanulási folyamat, ahol aki akar, aki nem: tanul. Mert tudni jó. És a tudás egyik része az iskolai alapműveltség, a másik meg a tapasztalat. Nem véletlen volt régen a vének tanácsa, azok tudtak, még ha nem is éltek olyan sokáig, mint mi. Néhányan bölcsek voltak.

De mi is mindennap tanulunk. És most már jóval könnyebb, nem kell emlékezni, barátunk a Google, megkeressük. Sokkal okosabbnak kéne lennünk, amióta ilyen barátunk van.

Talán az első kérdéskör amit kimondottan tudományos szempontból közelítettem meg, a gőzmozdony és a dieselek esete. A második a következő miért-kérdés: a szentjánosbogarak miért világítanak és miért az a nevük, hogy szentjánosbogár? Az első gondolatom az volt ezzel kapcsolatban, hogy nekem bezzeg eszem ágában nem volt soha feltenni ezt a kérdést. Fel sem merült, elfogadtam, hogy világítanak és hogy ez az álnevük.

A gőzmozdonyok esetében sem állítottam hithű meggyőződéssel, hogy értem miről beszélek. A fény kémiai úton jön létre, oxigén, víz segítségével és egy luciferin nevű anyagnak és egy luciferáz nevű enzimnek. (Lucifer az fényhozó, mint tudjuk.) Nevének eredete pedig, a Keresztelő Szent János-napi hagyományokhoz köthető, ami június 24-én, Szent Iván napján van. Ekkor van a nap a fény ünnepe, az év leghosszabb nappala, Midsummer Night. Szentiván éjjelén egyébként is bármi megtörténhet. Ilyenkor fáklyát szoktak gyújtani: a nyári napfordulón gyújtott tüzet varázserejűnek tartották. Erről a napról nevezték el a bogarakat.

Egy gyerek megszületése óta sokat elvesz a szülőből, leginkább alvásidőt, és türelmet. De valamit hozzá is ad, ami megfogalmazhatatlan és amitől kétszer kettő nem négy lesz, hanem öt.

Szólj hozzá!

Címkék: gondolatok 3+ tudta-e ön

Legenda a nyúlpaprikásról

2014.12.23. 14:13 :: yerma

Azt már senki sem tudja pontosan miért nem ettünk nyulat évek óta. Amiben mindenki egyetért, hogy gyerekkorunk jellegzetes étele volt ez, és akkor még nem gondoltunk bele abba az összefüggésbe, hogy az udvarban etetni váró nyulak egyszer hirtelen eltűnnek, és elhittük, hogy elpusztultak. Hittünk a felnőtteknek nagyon sokáig. Talán túl sokáig is. Aztán nem voltak többé nyulak, mert nem volt ki gondozza őket, nem ettünk nyúlhúst tíz éven át. Addig tartott a gyász. A nyúlevés szimbólum lett, nem egyszerű szükséglet, hanem időutazás.

Aztán véget ért ez is. Megkóstoltuk, és nem tetszett annyira. Minden más volt, nem fogadta be többé a gyomrunk úgy, mit korábban. A múltat nem lehet visszahozni, az időben nem lehet ide-oda menni. Ami elmúlt, elmúlt és új van helyette. Tovább kell élnünk.

Én meg voltam győződve arról, hogy a Legenda a nyúlpaprikásról Krúdy regény, pedig nem, Tersánszky Józsi Jenő írta. A főhőse egy egyszerű ember, aki minden megtesz, hogy nyúlpaprikást ehessen, de amikor odajut megsajnálja a nyulat.

Az ember a nyulat végül mindig megsajnálja. 

papa1.jpg

Szólj hozzá!

Címkék: karácsony gondolatok 3+ anya rajzol

Benjamin Button különös élete

2014.12.20. 08:19 :: yerma

Ez a film arról szól, hogy van egy ember, aki fordítva öregszik, nyolcvanévesen születik és folyamatosan fiatalodik vissza az idő előrehaladtával. Van egy pillanat azonban, amikor találkozik önmagával. Amikor a negyvenéves test és a negyvenéves lélek találkozik. És jól érzi magát. Hogy aztán minden megint kettéváljon, és külön életre keljen ami szárnyal és ami porhadó.

Nagy ajándéka ez az életnek ez a pillanat. Persze azok, akik ilyen különösen élnek azok látják, és érzik ezt. Nem tudják pontosan mi ez, de tudják azt, hogy ez az. Mint a terhesség és szülés megannyi előjele, amikor az ember bizonytalan magában, ez az a fájás, ez az a tünet? És van a bizonyosság, amikor ez fel sem merül: ez az. Ezeket a pillanatokat az ember egyszerűen érzi, látja, megéli és tudatában van. Kicsit transzcendentális, de jól körülírható és megmagyarázható.

Ez az a pillanat.

Szólj hozzá!

Címkék: gondolatok transzcendentális 3+

Hazudj ha tudsz

2014.12.07. 07:56 :: yerma

Nem mondhatnám, hogy könnyű napok vannak utánunk. Nem, kifejezetten nehezek. Megjött az igazságügyi szakértői vélemény. És egy kicsit odébb kell raknom magam az egyenesen, az origóhoz képest. És nemcsak nekem. Mindenkit megvisel, amikor újra kell rendezni az életét, amit másnak hitt.

Nem mondom, hogy nem fáj a belső tartás nélküli személyiség élete, az emocionális szegénység, amiről nem tudtam. Nem mondom, hogy meglep a másik fél diszharmóniája sem. Mindenesetre az idegen szavaktól a vélemény idegen, kívülálló, objektív. De valószínűleg a pszichológiai szleng az, amit mi földlakók nem tudunk értelmezni. És nem is kell.

A tett halála az okoskodás.

És tettek jövő februárig nem történnek. Még mindig. Már megint.

Szólj hozzá!

Címkék: gondolatok 3+

Más gyerekek mosolya

2014.11.12. 11:41 :: yerma

Jaj de sokat gondolkozom, hogy ezt most mondjam-e vagy ne mondjam. Stílszerűen írjam-e vagy ne, mert beszélni nem tudok jelen pillanatban, ami az írásban nem gátol meg, így hát jó leírom, amit gondolok az óvodai fotózással kapcsolatban. Legfeljebb kitörlöm, ha nem vállalható. Orwellnél is így kezdődött.

Cirka negyven éves korára megadatott, hogy távolabbról is tudjam szemlélni magát, a világot és magamat a világban. Nem olyan természetes ez, mint amilyennek tűnik első hallásra, nem mindenki képes erre. Én hajlamos vagyok azt hinni, hogy ezt mindenki tudja és rengeteg idő telik el, mire rájövök, hogy nem, nem mindenkinek van humorérzéke, legalábbis nem olyan, mint az enyém. És nem akkor. Nem vagyunk egyformák.

Ahogy néztem az óvodai fényképeket más gyerekekről azt kellett lássam, hogy sok gyerek egyforma. Abból a szempontból, hogy a képekről átjön, amint boldog és kiegyensúlyozott, magabiztos családból jön. Ezek a gyerekek - gyakorlatilag rajtunk kívül mindenki - nevetnek, ha nevetni kell. Mi vicsorgunk. És szomorúan nézünk. Elegünk van. Egy természetes és szívből jövő mozdulat van, amikor unjuk az egészet és fáradtak vagyunk, az legalább őszinte. Jó ez költői túlzás, van néhány mosoly és aranyosan elkapott pillanat. De kevés. Aránytalanul kevés.

Természetesen ez olyan világ, amelyik nem számoltat el a mosoly nélküli életről, nem kell számot adni senkinek és általában sem semmiről. A gyerek a nem-mosolyt elfelejti, vagy legalábbis elfelejtené, ha ne emlékeztetnének rá a fényképek. A másik gyerek mosolya, valósága hozza ki a mi valótlan és élhetetlen életünket. De én vállalni fogom ezért a felelősséget. Mindenkor. Sajnálni fogom, hogy csak ennyit tudtam adni, és nem tudtam megakadályozni, hogy ez ne így legyen. Ez az a tükör, amit az anyaság jelent.

Egy napon belül másodszor hullik vissza rám az avada kedavra. Csoda hogy még élünk.

Szólj hozzá!

Címkék: gondolatok x akták 3+

Lehetetlen

2014.10.18. 17:06 :: yerma

Egy pillanatig tényleg elhittem, hogy megtanulunk normálisan elaludni. Mert azt azt jelentené, hogy immunisak vagyunk a körülöttünk levő világ zajaira és fájdalmaira. Pedig dehogyis. Miért pont most? Néha persze sikerül a vakok szerencséjével rábökni arra a számra, amit aztán kihúznak a lottón. Most már az is csodaszámba megy, ha egyáltalán alszik délután, annyira fel van pörögve már reggel, hogy nem lehet leállítani. Hála a dupla betegszabinak. De hamarosan ennek is vége, és hamarosan azért vége lesz a nagy handabandának és a nagy arcoskodásnak is. Egy hónap múlva meg lesz a vélemény és majd akkor elszabadul, aminek nem kéne, kirepül a dzsin a palackból. Szuperapu is fárad, és ebben a fejezetben arról is szó volt, amit előlem gondosan elhallgatott, hogy az óvónéni közölte vele, hogy el kéne engedni a gyerekét, mielőtt az megutálja. Úgyse neki ítéli a bíróság. De egyelőre még nem sikerül. 

Lassan két éve élek ebben a felemás tudatállapotban, hogy kizárólag a nap túlélésére gyúrok. Megélni az életet régóta nem szempont már. Az élet örömei olyan fogalmak, amiket a szótárból ismerek, amit egy képzett pszichológus gondosan előás és leporol. Közben pedig szaporodik fogamban az idegen. A legrosszabb az, hogy látom azt, hogy most vesztegetem el az időmet. És nem tudok ellene tenni. Mindig a tehetetlenség a legfárasztóbb. A tehetetlen ember jóval gyorsabban öregszik. Persze edzettebb is lesz a társainál. De ez nem fontos. Ami itt elmegy a vámon, az majd a réven mit sem ér. 70 vagy 75 nem mindegy már? Akkor. Olyan állapotban.

Én tényleg azt hittem, hogy megtanulunk aludni, előbb-utóbb mindenki megtanul. De először ébren lenni kell megtanulni. Anélkül nem megy. A sötétnek csak a fénnyel összevetve van értelme. A sötétség a fény hiánya. Máshogy értelmezni nem lehet, a kétségbeesést sem. Egyszerűen lehetetlen.

Szólj hozzá!

Címkék: gondolatok x akták 3+

Wannabe

2014.10.18. 08:07 :: yerma

Köztudott, hogy Anya nem szeret főzni. Sütni se. Nem is akar. De néha, milyen elképesztő fordulat!, akar. Egyelőre sütésben az egyszerűekkel próbálkozik. Például a túrós. Vagy az almáspite. Egyszer-egyszer. Aztán néha valami az eszébe jut. Citromtorta, na az is finom volt. De legalábbis egyszerű. Piskóta lap boltban megvesz, vaj és porcukor összekever a citromlével. Kakaós csiga, később fahéjas. Meggyes pite. Első évben diós karácsonyi linzer. Netes börgés süti. Legendás sütéseink, első kötet.

Anya tudja magáról, hogy ő csak wannabe. Csak akar valamilyen lenni, amilyen ő nem lesz, mert életidegen tőle a rétestésztát nagy türelemmel nyújtó buták zajos tömege. Régen könnyű volt, akkor a nőnek nem kellett gondolkodni. Nem kellett ezer helyen megfelelni, hogy aztán mögötte az ember eltűnjön. Csak azért nem lesz wannabe, mert ő tudja magáról, hogy az lenne, ha még akarna is.

A lét elviselhetetlen könnyűsége megint.

Szólj hozzá!

Címkék: gondolatok 3+

A lufi

2014.10.01. 08:12 :: yerma

Szinte már vártam azt a pillanatot, amikor kipukkad a fejünk fölött a lufi. És tudtam, hogy az óvoda pukkasztja ki. Vártam holott tudtam, hogy milyen mocsok van benne és azt is tudtam, hogy rám is jut belőle majd. Sőt, igazából ezt is én szívom meg. Mert Prospero bírja.

Szuperapu elmondásából tudom a történteket, így elosztottam kettővel, de még így is sok volt. Add továbbnak hívtuk a játékot, amikor valaki mondott egy mondatot és mire mindenki körbesúgta a láncon egy egészen más kerekedett ki belőle. Ruck Zuck. Az óvónénivel készített mélyinterjút, amiből kiderült mi-merre-hány méter. Vagy legalábbis az, hogy hogy nézünk ki kívülről.

  1. Anna miért jár babakocsival oviba, amikor már nagylány, a bölcsisek járnak babakocsival, mondja óvónéni. Ez inkább csak társadalmi nyomás, engem személy szerint nem zavar, mert praktikusabb, hiszen Anna a többi gyerekkel ellentétben nem szeret óvodába járni. De nem csak ebben különbözik más, normális gyerekektől. Az ő paradicsomában eggyé válik anyával a szopin.
  2. Miért szopin alszik még el? Itt is a társadalom elvárása nyomaszt, bár kissé már terhemre van a helyzet.
  3. Miért nem tud sétálni normálisan? Látszik, hogy nem szokta a sétát, vagy nem a sétát szokta, hanem a cipelést.
  4. Miért nem asztalnál eszik? Nem tudom, mennyire merte szuperapu bevallani az ágyon történő vízszintes tömést, amit ő etetésnek nevez. Óránként és kérdezés nélkül. Egy banán lemegy, az nem olyan nagy baj. Ha nem jön ki, akkor meg szenvedjen, minek kellett banánt enni. És ezt komolyan gondolja.
  5. Miért nyafog annyit, hogy ha nem törődik vele senki? Látszik, hogy egyke és három felnőtt lesi a kíváságait 0-24-ben. Ez részben jogos, de azért, hogy anya ha otthon van a rendelkezésre áll nem vagyok hajlandó szégyellni magam.

Ez így elég sokkoló és ijesztő. De mégsem annyira mint a rémálmok, amiből ébred. Téged nem szeretlek, ne simogass, ne szeretgess. Nincs kezem nincs lábam, mert letépték. Megharap, megkarmol. Beveri a fejét a padlóba, a váladékait rajta szétkeni. Anya némán nézi szelíd félelemmel. Néha sír is, hova jutottunk a nagy tünetnélküliségben. Aztán kizökkentem, hozok egy pudingot, elfelejti. Mintha mi sem történt volna. Az előbb az mi volt? Nem válaszol, lehet, hogy nem is emlékszik. Transzban volt.

Ne hasonlítsanak minket a normális gyerekekhez. A helyzet nem normális, amiben élünk. És lassan már hozzáidomulunk a környezetünkhöz és mi sem vagyunk azok. Az élőlény felveszi vagy utánozza egy másik élőlény vagy a környezet mintáját, színét, külalakját, szagát, viselkedését. Mimikri a túlélésért.

Szólj hozzá!

Címkék: gondolatok ovi 2.5+

A nagyobb összefüggésekről

2014.09.19. 11:53 :: yerma

Most, hogy Anna oviban van délelőtt Anya ráér. Gondolkodni, agyalni. Mert miután a reggeli tévéműsor felhozatalon végigsiklik még maradnak bőven agysejtjei és néha jó megmozgatni azokat. De valamelyik ilyen műsorban hallottam, hogy: a fokhagyma az orosz penicillin. Fertőtlenítő hatása miatt használták gyógyszerhiány esetén nyílt sebre.

Aztán persze elgondolkodtam, hogy a természet mekkora nagy rendező, konstruktőr, operatőr és producer. Jómagam szeretem a fokhagymát. A fokhagymában levő 200 vitamin, enzim és ásványi anyag szív- és érrendszeri megbetegedések esetén hat, csökkenti a vér koleszterinszintjét, szabályozza a vércukorszintet, vértisztító hatású. És persze a vámpírok is messzire elkerülnek, mondanom se kell. De vajon nem azért, mert a penicillinre érzékeny vagyok és nem juthat hozzá a szervezetem máshogy? Azért szeretem-e a spenótot, mert vashiányos a szervezetem?

Van annak valami értelme, hogy ki mit miért szeret vagy nem szeret? Például, ha Anna nem szereti a tejet, az jelenti-e azt, hogy azért nem szereti, mert esetleg érzékeny rá? Van-e válasz, vagy csak kérdés van?

És akkor mi van, ha a válasz igen?

 

Szólj hozzá!

Címkék: gondolatok 2.5+

Seb a cédruson

2014.09.03. 10:38 :: yerma

Harmadik nap az óvodában. Szuperapu vitte el reggel, de ahhoz képest, hogy 8-kor már reggeli kezdődik, fél 8-kor még a bilin ültek. Ez az óvoda nagyon megvisel mindenkit. Anna egyszerűen unatkozik, vagy legalábbis ezt mondja. A csoportban nincsenek játékok, csak labdák, ezért átszöktem a Mazsola csoportba, mondja. Megfigyeltem a lila ruhás kislányt, akinek a jele a napocska és el akartam tőle venni. Ettől valahogy tartottam, hogy a helyzet fokozódik. Nagy sírások vannak a napocska jel miatt, te majd a jelmezbálon leszel napocska, vagy majd itthon, vigasztalja Anya.

Nehéz ez a korszak szuperapunak is, akinek olyan aranyköpései vannak, hogy az óvoda az egy zaci, vagy hogy a bölcsőde az más lett volna, mert ott a szülők és a gyerekek együtt játszanak. Nem, az a játszócsoport. Nem. Végén kitalálja, hogy a bölcsődét is én erőltettem. Őt az viseli meg leginkább, hogy az óvodában szabályok vannak és nem mehet be érte akármikor, az udvarról nem integethet be, nem hozhatja ki, ha csatangolni támad kedve.

Anya pedig egy nagy űrt érez délelőttönként, megjön a boltból és nincs, aki kipakol. Nosztalgiával gondol a babakocsit toló anyukák láttán, na majd megtudjátok. Benéz idegen óvodák kerítésén. Olvasni próbál, de nem megy, többször kell elkezdeni egy bekezdést, ha elolvassa, akkor sem fogja föl a tartalmát. Most vajon mit csinál? Van aki megvigasztalja, ha sír? Otthon aztán senki nem kér szopit. Senki nem sír, nem nyafog, nem akadályozza a napi ügymenetben. Nem szól közbe. Nem énekel. Nem halandzsázik.

Nem

Borzas Peti, csak nem fogsz sírni?

villámolva véső, ha kivágja
óriásabb seb lesz a hiánya

Nagy László: Seb a cédruson

Szólj hozzá!

Címkék: vers mindenkinek gondolatok ovi 2.5+

Csengetett, Mylord

2014.08.24. 11:54 :: yerma

Van-e vajon olyan, hogy óvodaérettség? Mert iskolaérettségről mindenki tud. De vajon a sok hivatal és szervezet, aki némán végig asszisztálta az óvodába jutásig eltelt időt csenget-e, hogy hohó anyuka, álljunk meg egy szóra? Az, hogy a gyerek szobatiszta, magát kifejezni képes és eszik egyedül, az csak egy dolog. Pontosabban három. De lelkileg érett-e? El tudja-e fogadni az anya távollétét úgy, hogy nem az általa megismert emberek vigyáznak rá, hanem vadidegenek, más gyerekek, akik esetleg ellopják a kezéből a lándzsát. Szavatolja-e valaki a véleményét, le meri-e írni, vagy mint mindenben ebben is egymásra fognak mutogatni? Ezek a gyermekvédelem jelenlegi nagy kérdései. Vajon ki meri majd megválaszolni őket? Ki fog csengetni?

Azt kell, hogy mondjam, hogy meglehetősen hamar választ kaptam a kérdéseimre. Csengetni csengetnek, csak nem tehetnek semmit. A gyámhivatal addig jó, amíg nem mozdul, mert hatalommal a kezében túlkapásokra képes, mint bárki más. Látni pedig mindenki lát mindent. Persze, hogy lelki szempontból nem érett, anyuka. De most már hamarosan vége lesz. Mindenkinek van véleménye. A bíróság majd dönt. És akkor majd könnyebb lesz.

Egy szép napon.

Szólj hozzá!

Címkék: gondolatok x akták 2.5+

Deja vu

2014.08.13. 14:34 :: yerma

Szorongva vagdosom a képzeletbeli centiket, az időt, ami az óvodáig hátravan. Biztos érezni rajtam, hogy szorongok, az nem csak úgy megy, hogy az embernek valami baja van és ez nem látszik rajta. Talán még nem írtam a párhuzamos életekről, amiket élek a szülés-születés óta. Időben egyszerre ment végbe a felnőttkor anyaként és a gyerekkor újra című show, ami kicsit olyan, mint amikor az ember a tévét kapcsolgatja két film között, amikor a reklám van. Mindkét filmben valamennyire benne van, de ha kérdezik egyiknek sem tudja a tartalmát rendesen, minden részletre kiterjedően. Az én életeimben viszonylag könnyű az átjárás a felnőttkor és a gyerekkor között. Egyébként meg azt tapasztaltam, hogy akinek a két létforma élesen elkülönül azoknak nem szabadna gyerekekkel foglalkozniuk. De ezt nem akadályozhatja meg senki, még a gyerekjóléti szervek is jótékonyan kikanyarodnak ebből az utcából, mert magánterület.

Az én életemet három nagy frusztráció jellemzi. Természetesen volt többi is, ami más volt, nem ugyanez, amit most érzek. Nem is tudom pontosan megfogalmazni, így körülírom. Akkor éreztem ezt a fajta szorongást, amikor úgy éreztem, hogy magamra hagytak. Először a saját óvodáztatásom kezdetén, meg nem értettség, miért nem minden az enyém, és amivel jogszerűen én játszom, azt miért veszi el más, és a félelmetes felnőttek ezt miért hagyják.

A második frusztráció ugyancsak óvodáskorban történt, amikor be kellett feküdni mandulaműtétre a kórházba. A fertőtlenítő szagát is vissza tudom adni, a folyosók kanyarulatainak az ívét is. És azt is, hogy elment az autó, én meg néztem az ablakból és nagyon sírtam.

Aztán harmadszorra a szüléskor hagytak magamra. Több hónap kialvatlanság és egy fárasztó, félnapos ámde csöndes szülés után, amit további 10 hónap alvatlanság követett. Összesen egy évig nem aludtam. Feküdtem a kórteremben és aludtam volna, ha a room-in csúcsanyák üvöltő gyerekei hagytak volna. Room-in csúcsanya üvöltve szült és gyorsan, és már az első órában mosolygósan szoptatott. Az volt a baj, hogy ők többen voltak, én voltam egyedül, ezért hittem inkább nekik. Ez így a természetes, sugallta a társadalom és mi azért éltünk, hogy megfeleljünk neki. 

A három nagy traumából most élem én át az első duplázódást, az első deja vu-t. Másnak ez semmi. Ők nyilván gyorsan születtek, vagy nem is tudják hogyan, mert átmeneti amnézia törli ki az agyukból ezeket az emlékeket. Ha majd meghalnak, azt sem fogják érteni.

Hamarosan vége lesz a naplónak. Ezt is siratom.

Szólj hozzá!

Címkék: gondolatok 2.5+

Legkisebb közös többszörös

2014.08.10. 22:36 :: yerma

Poénkodó napokat tartunk, valami mindig eszünkbe jut, és ráadásul egyszerre. A következő párbeszédben Anna elhallotta a dolgokat. Persze lehet, hogy csak az volt neki furcsa, hogy szuperapu és szuperanyu egymáshoz szólt.

Mikor jön az iskola? Elsején. Így szólt a párbeszéd. Mikor jön Verona? El se jön. Így szólt a visszhang, és a száj görbít. Jaj, dehogy, hát nem azt mondtuk.

A halandzsa elnevező szókincsünk is gyarapodott, volt ugyan egy szó, amit nem tudunk, hogy mit jelent, ez a vadis. Vagy valami hasonló. Quo vadis. Vagy amit akartok. Az új szó a posztinó, ami azt jelenti: dominó. 

Anya meg lazán és könnyedén átgondolta az életét, (legalábbis gondolt egyet rajta) és ezt találta mondani arról, hogy mit kér az előző generációtól. Valamint arról, hogy őtőle, mint legkisebb közös többszöröstől mit szeretne, ha kérnének. 

ne vigyél a csillagokba
ültess saját ablakodba
s adjál nekem inkább szárnyat
ne legyek rabja határnak

 

Szólj hozzá!

Címkék: gondolatok anya ír 2.5+

Kardozós változat

2014.08.03. 13:45 :: yerma

Összegyűlnek a viharfelhők és ősszel, szeptember és október derekán fognak lecsapódni. Meteorológus kerestetik. Zápor és zivatar. Bejelentgetések, besúgások, meddő csapkodások jellemzik az elmúlt hetet. Ősszel az óvoda, anya munkába áll és a per kaffkai háromszöge fog minket meghatározni. Igazából csak szuperaput, mert anya határozza meg ezeket a dolgokat, ő nem sodródik az eseményekkel többé.

Amíg nem fáj, nem művészet, mondja a bölcs graffiti és tudjuk, hogy a létezést sikerült művészi szintre fejleszteni. Nem mintha eddig nem tudtuk volna. Fájdalmunk a dobogó szív fájdalma, a lüktető húsé, ami máskülönben természetes mozgásban van. De most mivel érezzük, most látjuk át a jelenlétét, és most kapcsolódunk vele az élőhöz. Mert mi is élni akarunk, mindegy milyen áron. Túlélni. Egyszerű történet vessző száz oldal - kardozós változat. Stílszerűen a Javított kiadásban fogom ezeket az írásokat gyűjteni, amelyek nem egy rózsaszínen kacagó gyermek naplójába valók. De a Harmoniát kiegészítik, az enélkül értelmezhetetlen.

Szólj hozzá!

Címkék: gondolatok x akták 2.5+

A lét elviselhetetlen könnyűsége

2014.07.12. 23:06 :: yerma

Persze akár örülhetnénk is. Ha az elmúlt 2-3 évet gondolom át túl vagyunk a gátseben, szoptatós melltartó állandó viseléséből fakadó nyűgön, a megszokhatatlan éjszakázásokon. Pelenkát sem kell már vennünk. Anna nemcsak az éjszakát aludja végig, de azzal, hogy napközben már csak egyszer alszik, szemben a kétszeri soha véget nem érő dajkálásokkal. Az éjszakai altatásnál amióta kikerült a kiságy és a nagy rekamién alszunk, nem kel fel 2 óra után. Enni is mindent megeszik. Ami akar. És akkor, amikor akarja. A széklet rendszeressége is kis szünet után visszatért. Néha ágybapisil, például ma is. Sokat verekszik viszont, harap, rugdos, karmol, sikít, kiabál, olyan hangzókat használ, ami a Neander völgyben még elég volt az alapvető kommunikációra, de ez már a 21. század. Tippem természetesen van, hogy kitől hallhatta ezt a szókincset, ha lehet ezt annak mondani.

Említett személlyel a kapcsolatunk hektikus, hol kötekedik, hol nem, de inkább igen. Bántalmazni sem bántalmaz már annyit, csak az általa kitalált csendes terrort használja orwelli technológiai módszerekkel. Beleértve az újbeszélt is, egyre kevesebb hangzóval kommunikál, ráadásul Anna babával. Csodálkozva nem emlékszik azokra a nosztalgikus pillanatokra, amikor 3 hónaposan megtanította a gyerekének, hogyan kell felhúzni a reluxát, jókat kacagott rajta, aztán most meg bosszantja, hogy semmiben nem fogad szót. Egy videón az édesanyám tejesköcsög című primitív dalocskát énekelte neki altatódal gyanánt, valamint lefényképezte egy üveg whiskyvel. Mindezt rettentő viccesnek tartotta. Én csak fogtam a fejem és azóta is fogom, hova kerültem, valamint percek alatt megértettem, miért akart ez megnősülni és miért volt egyáltalán egyedül. Mert annak mindig oka van.

Valamilyen szempontból örülnöm kéne, mert könnyebb lett az életünk. Másfelől meg egyre nyomasztóbb és elviselhetetlenebb a terror, a szabadság totális hiánya, a diktatúra, amiben élünk. Ez a kettősség jellemez.

A lét elviselhetetlen könnyűsége.

A lét elviselhetetlen.

Szólj hozzá!

Címkék: gondolatok x akták 2.5+

Anyanyelvünk

2014.07.12. 08:16 :: yerma

Azért a magyar nyelv az egy vicces nyelv. Nem mindenhol vannak olyan fordulatok, és olyan helyzetek, mint ebben. Én például emlékszem egy lelkes magyar nénire, aki Obama újraválasztása után küldött neki egy üveg Barack lekvárt. Megmosolyogtam. Azon viszont már hangosan röhögtem, amikor A világ (Le Monde) című francia lap címoldalon hozott a vezércikkben egy interjút a regnáló és megosztó politikusról: Le Monde: Gyurcsány Ferenc, ez volt a címlapon.

Igazából a foci vébé kapcsán jutott ez eszembe, megannyi Silva, Kaka, és a klasszikus: Messi. Most attól tekintsünk el, milyen okozati összefüggés van a két brazil név között futballilag, valamint magyar jelentések élettani hatásainak tekintetében. A továbbiak gyűjtése folyamatban, mielőtt még ráfognánk, hogy a finnugor nyelv rokonságban van a portugállal.

- Van petárda?
- Van persie, láhm, robben.

Az alábbi kétsoros meg egy fáradt pillanatomban pattant ki, miközben felcsillant egy kis esély, hogy a csendes terror alábbhagy.

Véget ér a szekatúra
kezdődik a pecatúra.

Szólj hozzá!

Címkék: gondolatok anya ír 2.5+ anyaszáj kétsorosok

Emelt fővel

2014.06.11. 16:50 :: yerma

Sokat gondolkoztam, vajon gondolkozzam-e. Annak a kihalóban lévő fajnak vagyok az egyik példánya, akik még gondolkoznak. Mert megszokták. És különben is miért ne. Elgondolkodásra van ok elég. Leírva és csokorba szedve. 6.P.III.20.624/2013/9.

Nem mintha egy percig is komolyan felmerült volna bennem a kétely, hogy nem csinálom jól. Például amikor öt perc alatt elaltatom szopin, és nem szívok vele órákat. Nem járok lehajtott fejjel azért sem, hogy engem nem a gyerekem határoz meg. Én nélküle is önálló individuum vagyok, voltam és leszek. Befolyásol a jelenléte, biológiai szükségleteim az övéit követik (na mondjuk ez már nem annyira jellemző), de engem mint embert nem az ő élete tesz hangsúlyossá, egésszé. És nem kell ezt számon kérni rajtam. Nem vagyok hajlandó aggódni a súlya miatt sem.

Ez az egész szülősdi egy össztársadalmi játék, ahol a társadalom elismerése a tét, ő szabja meg, ki a rossz és jó anya, és a végén pontoz. Aztán miután gondosan mellőztem az általam már ismert személyiségteszt kitöltését várom az eredményt. De ez egy játék. Ahol nem akarok játszani, mert nem értek egyet a játékszabályokkal. És különben sincs kedvem. Ki kényszeríthet arra, hogy legyen kedvem?

Nehogy már én járjak leszegett fejjel.

Szólj hozzá!

Címkék: gondolatok x akták 2.5+

Abszolútérték

2014.05.31. 07:47 :: yerma

A napokban gondolkodtam arról, hogy az életnek milyen íve van. Közgazdasági tanulmányaim során termék életútnak nevezték a könyvek azt az utat, amit a termék megjelenésétől kivonásáig bejár. Elkezdjük fogatlanul, pelenkában, nem tudunk beszélni. És ugyanúgy fejezzük be. Mindig lutri, hogy ebben a kiszolgáltatott helyzetben lesz-e valaki mellettünk. Ezért nagy a felelősségünk, elsősorban önmagunk felé, hogy ez az ív pontosan milyen magas és vannak-e mélységei. Mert mélységek kellenek. Legjobb, ha minél korábban történnek meg, ideális életkor ezekre nincs, de nagyobb az esély, hogy tanulni fogunk belőle, ha a saját bőrünkön tapasztaljuk meg. És minél hamarabb, annál több időnk marad a normális életre. Ami mindenkinek jár. Ami az említésre sem méltó minimum az élettől.

Én nem gödörben vagyok, hanem az abszolút értékem a magas.

Szólj hozzá!

Címkék: gondolatok 2+ anyaszáj

Az utolsó tánc

2014.05.29. 07:49 :: yerma

Ez az utolsó tánc, aztán mindennek vége. Ez az utolsó nyár, aztán mindennek vége.

Egyelőre még elképzelhetetlennek tartom, hogy nosztalgiával gondoljak vissza erre az elmúlt néhány évre, amit itthon töltöttünk együtt. Kicsit sokan voltunk ahhoz, hogy ez ne legyen maradandóbb emlék. De remélhetőleg hamarosan eggyel kevesebben leszünk. Furcsának tűnik, hogy ezt fogom visszasírni? Én? Ugyan. Ugyanakkor meg tudom, hogy azért dokumentálom ilyen részletesen a mindennapjainkat, mert egyrészt erőteljes kényszert érzek rá, másfelől meg tudom, hogy a későbbiekben ilyeneken síró öregember leszek. Szentimentális, túlérzékeny? Á. Normális. Én hiszem azt, hogy ez a normális, és aki ettől eltér az nem az átlagos.

Szólj hozzá!

Címkék: gondolatok 2.5+

Rögök az úton

2014.05.26. 08:30 :: yerma

Unalmasnak tűnő gyeses napjaimban rábukkantam egy könyvre. Nem mondhatnám, hogy könnyű olvasmányt kerestem, mert egyrészt nem szokásom, más felől meg teher alatt nő a pálma. Így találtam rá Ranschburg Jenő nevére, és így jutottam el mélyebben a pszichológiába. Mert azért az önismeret az fontos dolog. Ha önmagad megismered, úgy ismered meg a másikat, és ha megismerted a másikat a szeme tükréből láthatod saját visszfényedet torzan. És akkor kell változtatni. Ha nem volt torz a kép, akkor hiába mentél el a könyvtárba. Minek olvasnád el, ha már úgyis tudod.

Mint ismeretes szakpszichológusi segítséget fogunk igénybe venni a per kapcsán, előtte pedig gyerekpszichológusit. Gyerek pszichológus nem kell, mondja szuperapu, csak te találtad ki, hogy bevonhasd a gyereket a játszmáidba. Szóval így jutottunk el a témáig, és így kerestünk és találtunk rá a könyvre. A nyelvezete mindenek előtt humoros, légies és könnyed a témája nehéz, elgondolkodtató. Lassan egy éve nem gondolkodtam. Hiányzott. Próbáltam persze más stílust is, de csak a könnyű pszichológiát találtam, gondolkodásra kevésbé képeseknek is könnyen feldolgozhatót, ahol csak mentek a sorok, értelme meg nincs. De mindig megéri gondolkodni.

Eszembe jut mennyire szerettem megfigyelni. Amikor dolgozatot írtunk, akkor mindig az első öt percet arra fordítottam, hogy figyeltem a többieket. Csak a legvégén, a lehető legtöbb információ birtokában hoztam döntést. És hogy szerettem ezt. És hogy nem foglalkozhattam ezzel soha: a másik ember viselkedésének vizsgálata a külső tényezők hatására. Az ember élete végére egy pszichológusi szakképesítést nevetve megszerezhet csak tapasztalatból. Csak addigra már általában késő.

Az a könyv címe, hogy Rögök az úton. De néha kicsit módosítok. Röhögök az úton.

Szólj hozzá!

Címkék: gondolatok x akták 2.5+

Egyedülálló nő megosztaná

2014.05.18. 13:12 :: yerma

Előbb-utóbb mindenki egyedül marad. Nem azt mondom, hogy hű de jó és eddzük magunkat az új helyzethez. De ha már így alakult nem szomorkodom. Ha az ember egyedül marad, ott valami nem stimmel. Olyan nincs, hogy tökéletesek vagyunk és egyedül maradtunk. Véletlenül senki sem marad magára, ha így alakul el lehet gondolkodni. El is kell gondolkodni. Olyan nincs, hogy leéljük az életet téveszmékben, és aztán meg csodálkozunk, hogy a Föld mégis mozog. Pedig én azt hittem. Meg nem is szólt az összes többi, mert esetleg féltek nekem megmondani, vagy valami hasonló.

Persze az egyedüllét boldog óráira még várnom kell. Ilyen értelemben nem is vagyok egyedülálló. Nem is osztanám meg. Egyelőre.

Szólj hozzá!

Címkék: gondolatok 2.5+

Kamatos kamat

2014.05.10. 14:03 :: yerma

Valahogy azt kellene megmutatnunk, hogy csak a valós idejű és reális életnek van értelme.

Nekem is jó időbe telt, amíg megértettem, miért nem lehet annyi pénzt nyomtatni, hogy mindig elég legyen. Azt szoktam felhozni példának, hogy kamat. Mert a kamat az semmi, az mögött nincs gazdasági teljesítmény, nincs mögötte tartalom. (Persze ez így nem igaz, mert a kamat a pénznek az a díja, amit azért fizetünk, mert nekünk most nincs, annak, akinek most van, de nem kell.) Ami mögött csak nagyon erőltetetten érzek tartalmat az a kamatos kamat. A kumulált semmi. 

Az, hogy néha csinálunk dolgokat, csak azért, mert a másiknak ez nem tetszik. Az, hogy leírjuk, hogy kell a gyerek, amúgy meg óránként telefonálunk anyáért. Az, hogy minden kell, ami a másiknak is, de megindokolni nem tudjuk, hogy miért pont nekünk adják. Az, hogy nem azt bizonyítjuk be, hogy mi vagyunk az alkalmasak, hanem hogy a másik nem az. Az, hogy mi nem vagyunk alkalmasak, de az nem is fog kiderülni.

Ez egy tótágast állt világ, aminek semmi értelme nincs. Így. Mert máshogy van.

Akkor van értelme, ha folyamatosan képesek vagyunk megújulni, mint a természet, az évszakok. Ha a világ, az élet lép valamit, tudunk rá válaszolni.

Szólj hozzá!

Címkék: gondolatok 2.5+

A felesleges ember

2014.05.06. 08:44 :: yerma

Anya az élet túlnyomóan jelentős részében nem fér hozzá a gyerekéhez. Csak kizárólag szoptatni és lecsitítani. Éjjel óránként kelni lázat mérni. Mind kulimunka. Úgy értem rámegy az egészség és látszata nincs. Ennek oka szuperapu, aki valami megmagyarázhatatlan okból kifolyólag eldöntötte öntörvényűen és egyedül és senkivel sem egyeztetve, hogy gyerekének az anyja is ő lesz. Nem, nem az apja. Az olyan neki sem volt, nem is tudja, hogy legyen. Apának lenni - olyan nincs is. Természetesen ebben a szerepkörben naponta vall kudarcot, de még magának sem vallja be. De mindez hagyján, hogy anyát nem engedi oda a tűzhöz, de a gyereket is lerázza azzal, hogy a jön anya! típusú sírásra rosszul reagál. Csodálkozik is rendre, hogy miként mélyül el ez a kapcsolat közöttük, milyen fekete lyuk vagy más vákuum az, amivel tolja anyához ezzel is a kislányt. Miért nem engedi ezt, miért nem fogad szót, miért nem száll be a liftbe és sorolhatnám.

Anya, aki a felesleges ember tétovaságával toporogta végig az elmúlt 2,5 évet, hogy mindig kéznél legyen, ha baj van és szükség van rá 0-24 órában. Mert előbb-utóbb mindig szükség volt rá. Naponta kétszer úgy nagy általánosságban. Ez persze megakadályozta, hogy anya valaha is bárhova elmenjen, mert ez a két időpont dél volt és esti 8 óra, a két altatás.

A felesleges ember az orosz irodalom egyik alaptípusa. Anya csehovi figuraként botorkálja végig a gyeses időszakot és állandóan Moszkvába vágyik.

A gyerek beteg, egész nap csüng. Felesleges ember! Eljött a te időd. 

Szólj hozzá!

Címkék: gondolatok 2.5+

A kéz ami a bölcsőt ringatja

2014.05.01. 08:27 :: yerma

Természetesen sohase hittem azoknak a hangoknak, amik azt mondták, hogy Anna betegesen éhezik és a súlya az elvárt érték alsó mezsgyéjében van. Nem hittem, mert láttam, hogy jól fejlődik. Ha úgy tetszik a harmadik szememmel. Éreztem a karomban, amikor ringattam és kétkedve fogadtam azoknak a lekicsinylő véleményét, akik soha sem ringatták el. Aztán játszótéri anyukák erősítettek meg, majd a gyerekorvos. Ma egy másik orvos, aki a fájó karomat vizsgálta. Hogy lehet tizenöt kiló, karácsonyra la akarják vágni? És igen. Én úgy látom, hogy az a súly az eloszlik rajta, mert magas. Formás. Hogy lehet egy tizenöt kilós gyerek 2,5 évesen sovány és éhező? Aki óránként nassol valamit, mert minden arrajáró megeteti.

Állítsátok mérlegre! Járjatok utána szakkönyvekben! Azután ítélkezzetek.

Ringassátok el ti is.

Szólj hozzá!

Címkék: gondolatok 2.5+

Sírnom kell majd

2014.04.20. 23:17 :: yerma

Mit jelent az, hogy "megszelídíteni"? - kérdezte a kis herceg, és ha egyszer feltett egy kérdést, nem tágított tőle.

- És addig játszunk, amíg ... meg nem halunk. - fejezte be a mesét Anya.
- Mit jelent az, hogy meghalni? - kérdezte Anna, és ha egyszer feltett egy kérdést, nem tágított tőle.
- Ha valaki meghal, nem tud veled játszani, sétálni menni, időt tölteni. Aki meghal az fizikailag nincs. De addig, amíg ez nem történik meg rengeteg dolgot kell csinálnunk, neked kell menned óvodába, iskolába, gimnáziumba, egyetemre, elkezdesz dolgozni, férjhez mész, gyerekeid lesznek, akik megtanulnak beszélni és óvodába mennek, felnőnek, te meg nagymama leszel és elmész nyugdíjba.
- De mit jelent az, hogy meghalni? - kérdezte Anna megint és most szúrósan is nézett hozzá. Olyan különösen. Erre a nézésre ekkor kapott rá. Azóta ha fürkész, és mögöttes tartalmat sejtet így néz.
- Az azt jelenti, hogy megszűnik létezni, nem lesz, megsemmisül. A kis hercegnek is ezt mondta a földrajztudós. Azt jelenti, hogy előbb-utóbb megsemmisül
- Ne beszéljünk ilyen dolgokról, mert akkor mindig elszomorodom.

Szólj hozzá!

Címkék: gondolatok 2.5+ megfelelhetetlen kérdések

Minek nevezzelek?

2014.04.17. 09:06 :: yerma

Honnan fogom tudni, hogy hogyan kell szeretni? Honnan fogom tudni, hogy te hogyan szeretnéd? Te tudni fogod? Elmondod majd? Hogyan kellett volna? Vagy szólsz, ha rosszul csinálom? Beletörődsz? A semminél jobb leszek? Mindegy lesz? Akkor lesz és ott? Nem lesz sehol sem? Mindig lesz valahol? Ne legyen? Legyen? Legyünk? Ne legyünk? Miért ne? Hogy legyen? Hogy legyen? Szólsz majd, hogy ne legyen? Vegyem? Tegyem?

Minek nevezzelek?

Hogy szeretnéd, minek nevezzelek?

Szólj hozzá!

Címkék: gondolatok 2.5+

A búra alatt

2014.04.15. 14:50 :: yerma

Egyre jobban megfogalmazódik az igény, hogy tanítani, de mit és hogyan. Azt, amit mi megtanultunk az rendben is van. De amit nem sikerült nekünk sem, azt hogyan? Gondolok itt a stressz kezelési technikákra, illetve azoknak a hiányára. Lehet egy varázsigét elmormolni a csalánártásra, Harry Potterben biztos van ilyen bűbáj, ugye a csalán ártás kifejeztést is onnan vettem kölcsön, Stinging Hex volt az eredeti, és csalánkiütés létrehozására használták felismerhetőség ellen. Egyszerűnek tűnne fellapozni a sorozatban szereplő varázsigék könyvét és mondani valami hasonlót. Első olvasatra az Obstructo-t mondanám. Az élet azonban sosem ilyen egyszerű.

Távol álljon tőlem, hogy rosszra akarom tanítani a gyerekemet, de úgy érzem fel kell készülnie a való életben várható akadályokra, hogy nem bambán nézzen, ha kikerül a búra alól. Legyen eszköze a rosszal szemben és ez csak úgy lehet, ha ismeri azt. Személyes példámból kiindulva, aki 35+ üzemmódban találkozott a gonoszság és rosszindulat, méregfröcskölés és hazugság mesterfokon tantárgy gyakorlati eseteivel. Hogy ez szerencse vagy sajnálatos, azt nem tudom. De felkészületlenül ért, az bizonyos. Vannak gonosz emberek, kevésbé gonoszak és olyanok is, akik azt a látszatot akarják kelteni, hogy nem azok, amik valójában. És nem tudok receptet mondani, hogy mitől ismerszik meg az egyik vagy a másik. És mivel így van, és már benne vagyunk nyakig, meg kellene tanulnunk kimászni belőle. Ebbe a nagy pocsolyába ladikot kellene adnom, és evezőt. Vagy legalábbis meg kéne tanulni úszni. De nem tudok. Csak ál-bölcseleteket tudok mondani, tapasztalattal alátámasztva.

Mint amilyen az, hogy felszállni csak széllel szemben lehet. Oda kell fordulni, szembe kell állni, a szemünket behunyni. Ez a technikája. Valamint az, hogy ahol szél van, oda kell építeni egy malmot. De ezt már mondtam.

Szólj hozzá!

Címkék: gondolatok 2.5+

Táncos a sötétben

2014.04.05. 18:14 :: yerma

Áldom a szerencsémet, hogy megadatott a normális séta lehetősége, kézen fogva kislány lépked, s bár ugyan nem mindig fogad szót, és egyik percről a másikra az ellentétes irányba startol, csak bottal üthetjük a nyomát és szinte szó szerint. Megadatott a normális beszélgetés lehetősége, ami alatt Anna gondolatok, érzéseket, félelmeket, hangulatokat oszt meg velem, és én pedig igyekszem ezeket eloszlatni, ha nagyon sötétek a képek. Ilyenkor sok minden dolog kiderül, ami máskor rejtve marad, vagy el van bagatellizálva, mint a "kiscucó nem fél a sötétben - de fél - nem fél" háromszögletű kerek erdő története. De bizony fél, de ez nem baj, mert mindenki fél, és segíteni kell neki megtanulni nem félni, és előkeresni a rejtett tartalékokat, amik segítenek a félelem ellen. A sötét nagy mumus, még a felnőtteknek is, akik tudják, milyen tárgy árnya vetül a szekrényre. Hiába, egy érzékszerv totális elvesztése az ötből, ráadásul az épp a látás. Ki az, akit ez nem viselne meg?

A mai séta alkalmával kiderült dolgok: Anna fél a lifttől, ha gyalogszerrel megyünk, nem száll be és ki, ordít, sikít, inkább lépcsőzik felfelé és lefelé is. Ez nem tudom mikortól datálódik, az elején amikor észrevettem azt hittem, hogy csak olyan kedve van és sétálni akar. Klausztrofóbia, jeee!

Aztán az is kiderült, hogy újdonság neki a fagyi, a randalírozás mondjuk nem az, és itt is kilőtt hol jobbra, hol balra, amerre kedve volt. A hintázó gyerek elé odaáll, a közlekedő néni elé odaáll, beáll az útjába és nem engedi tovább. Útkereszteződés közepén sátrat ver és elengedni a kezemet. Azért az embereknek inkább van humorérzékük, mint nem, azt kell, hogy mondjam.

Kiderült, hogy most fogott először pitypangot is, el volt képedve, hogy szállnak a pihéi. Látszott, hogy nem e fajta sétákhoz van szokva. Játszóteret szándékosan elkerültük. Ezen megdöbbentem.

Megnéztük továbbá az óvodát kívülről, szép nagy udvara volt, bekukucskáltunk, de szombat lévén nem láttunk semmit.

Nem akarok óvodába menni, nem akarom, hogy anya visszamenjen dolgozni, azt akarom, hogy anya meg apa szeressék egymást, és szeressenek engem.

Szólj hozzá!

Címkék: gyerekszáj gondolatok mondatok 2.5+

Végül mindig új

2014.03.26. 07:07 :: yerma

Talán nem árulok azzal zsákbamacskát, hogy a mi válásunk különösen hosszú. Egy történet végének eljönnek a fontosabb állomásai. Mondják, hogy a haldoklásnak öt fő fázisa van. Elutasítás, düh, alkudozás, depresszió, belenyugvás. Mondanom sem kell én kutyafuttában lezongoráztam már mind az ötöt. Talán az alkudozás és a belenyugvás volt a leghúzósabb. Viszont kezemben csipsszel és kólával mozipáholyból nézhetem cserébe, hogy ez a másik félnél hogyan működik.

Sokkal lassabban és sokkal döcögősebben. Az elutasításon már túl van szuperapu, és nem mondhatnám, hogy szélsebességgel száguldott rajta tova. Ez a hárítás időszaka, nem is olyan rossz, hát az anyám is megmondta, hogy nem normális ez az Anya, majd jön a  pszichiátere és jól megmondja, hívjuk be tanúnak. Ez a szakasz az irreális tartalmakról való lebeszélésről és a realitás talaján történő gyökeret verésről szól, és a szenvedő fél rokonaira hárul. De nehéz, ha épp nem hallgat senkire. És akkor is, ha nincsenek rokonai.

A második fejezet a düh, amin az első tárgyalás és ügyvédi találkák alkalmával ment át. A düh mindenki másnak a vádolása, ami nem ő, és a tehetetlenség táplálja. Egy vádaskodó, kritizáló és agresszív emberrel való együttéléskor a sértett félnek kell segíteni feldolgozni a történteket, hagyva, hogy kitombolja magát. Ez is az ő enyhülése végett történik, mindenki őérte. Kétségbeesett, itt tartunk. Küldözgetjük a mocskokat, majd izomból mi megmutatjuk, akkorát bemosok neki, hogy elterül, mint egy béka, ezek elhangzott szavak és sajnos látlelettel igazolt tettek is. A gyereke anyját azt tiszteli és soha nem üti meg, mondja aki elől 14 évesen (az pontosan 27 éve volt, nem ma) kollégiumba menekült. Akkor nem verte/ volna. Rég volt, szép volt. De ő csak tudja. Ő ismeri. Nem baj, majd ő nevel. Anyát kirúgjuk, pedig az ő pénzéből  vettük a lakást nulla forint kezdőtőkével, jöhet a gyes is a nyugdíj mellé.

Az alkudozás az ígérgetés korszaka, megjavulok, fohászkodom, eljárok egy imakörbe és törzskártyát igényelek a Jézus Fan Clubban. Ezen a ponton az agresszív, dühös, követelőző beteg készségessé, együttműködővé válik. Na itt még nem tartunk.

Sajnos így a depresszióhoz sem jutottunk el, pedig két év telt el a válási szándék jelzésétől mostanáig. Ez a sok idő, nem a hivatalok totyorgása. A hivatalok ráérős aktatologatása mégis sokkszerűen fogja érinteni őt. A segítő személyzet mind ebben támogatta, azt üzente viselkedésével: megteheted, tedd is meg. A jogi segítő is csak a saját haszonszerzése céljából tartja ebben a hamis illúzióban. Nagy lesz a csodálkozás! De ő ilyen lassú, ez az ő tempója. Ennyi idő alatt a gyereke már megtanult járni és egy nyelvet, amit az anyanyelvének mondhat. A semmiből. De ő nem hajt, ő ráér. Mindig ő bootol a leglassabban, szembetűnő a két tempó közti különbség, szinte irreális. Inkább szürreálisnak mondanám jelen pillanatban.

A belenyugvás stádiumában már felkészül a végre és fél. Ez lesz. Nekem is ezek voltak.

De új nap virradt. Végül mindig új nap virrad, olyan soha sincs, hogy nincsen sehogyan.

Szólj hozzá!

Címkék: gondolatok x akták 2+

Szuperanyu

2014.03.25. 08:51 :: yerma

Mindig bámultam a szuperanyukat. Ők a párnapos gyerek mellől magassarkú csizmában mobiloztak, míg én levánszorogtam sétálni alvás helyett abban a nadrágban, ami később "a" nadrágként híresült el. "A" nadrág, ami rám jött. (A fiú, aki túlélte.) Természetesen melegítőalsó volt. De a szuperanyu három gyerek mellől rendszeresen posztol a blogjában képeket, éppen arról a süteményről, amit kipróbált a tengernyi idejében. Mert a gyes az nem munka. És megkapjuk érte a pénzünket. Aztán szuperanyu kreatívkodik. Ünnepek ünnepek hátán és már tele van a lakás (természetes hely az van benne bőven) különféle lógó megnevezhetetlen izékkel. Más szuperanyu gondolkodik és írogat, ő a szimpatikusabb fajta. (Persze két magánmondat után az erőszakossága átütőbb, mint a kreatívkodó nyuszis-masnisé. A csúnya emberek speciális erőszakossága, amilyen III. Richárdnak is van. Szándékosan nem hozok példákat.) De mindenki ráér. A gyes az ajándék, és mint ilyet látszólag be kell csomagolni, masnival átkötni, itt az etalon, lehet ilyennek lenni. Lehet játszócsoportban parádézni a kivasalt gyerekkel, addig se kell főzni, de amikor eljön a délután akkor sem esünk kétségbe, jön a bébiszitter. Menjenek szülés után sokat moziba, mondja a szakember. Ja, amikor a nagyszoba olyan volt, mint egy idegen kontinens, amit még nem fedeztek fel. A tévéműsorban meg a tenger alatti világ, jé, ez meg micsoda, melyik bolygó ez?

Én abban vagyok szuperanyu, hogy megőrzöm az életem minél tovább, túlélek. Igaz, azt hogy hogyan érzem magam azt nem is tenném ki közszemlére.

Szólj hozzá!

Címkék: gondolatok 2+

Megint hétfő

2014.03.24. 16:28 :: yerma

Valószínűleg semmilyen összefüggés nincs az ember személyisége között, meg aközött, hogy éppen milyen napon születik. A hónap nap állatövi jegyekbe sorolását ismerjük, annak alapja a Hold járása. De arról eddig nem volt szó, hogy a hét napjai befolyásolják-e a jellemünket. Nyilván kevés asztro tévét nézek, mert akkor tudnám, hogy pedig de. Befolyásolja, mégpedig úgy, hogy a hét napjaira ráhúzták a Föld körül bolyongó (na ebbe sem gondolt még bele senki) bolygók némelyikét, hogy milyen sorrendben és mi maradt ki annak okát nem tudom. Érdekesség és mellékvágány a családunkban, de a Mami pénteken született, és az első gyereke (Anita) szintén pénteken született, akinek az első gyereke (Verona) ugyanúgy pénteken született. A második gyerek vagyok én a családban, aki hétfőn születtem, akinek első gyereke, Anna baba szintén hétfőn született. Hö! Egy kis bohóckodás a hétfőről.

A hétfői nap szülötte többnyire emocionális, érzékeny, visszafogott ember és ez lágy, óvatos mozgásában is tükröződik. Környezetében többnyire mindenki tisztában van azzal, hogy főként érzelmei irányítják, néha talán éppen ezért határozatlan és irányítható is.

Az asztrológia szerint a hétfő a Hold hatása alatt áll, ennek megfelelően az ezüst és fém szín szerencsét hozhat az e napon született embereknek, különösen akkor, ha hold vagy kehely alakú medálként viselik. Ezek után talán az sem meglepő, hogy a legfőbb kristály a holdkő, de tökéletesen összhangba tud kerülni a gyöngy, borostyán, karneol, opál, kalcit és kalcedon kristályok energiáival is.

Szólj hozzá!

Címkék: érdekes gondolatok 2+

Vénnek való vidék

2014.03.02. 08:41 :: yerma

Ha már nem tudjuk az életünk negatív eseményeit befolyásolni, mederbe terelni, csak nézni tudjuk ahogy folyik, akkor meg kell találni azt a módszert és lehetőséget, ami által profitálni tudunk belőle.

Mert már semmit nem tudunk kezdeni, tátogunk némán mint a halak, ez most komoly, kérdezzük. Aztán kitaláljuk, hogy jó erős ez az ellenszél, de mi lenne ha építenénk hozzá egy szélerőművet.

Induljunk ki abból a tényből, hogy Anna már zavart és összekavart, és kezelhetetlen kezd lenni, ami további gondok forrása lehet. Mivel az emberek túlnyomó többségének pszichés problémái a gyerekkorban gyökereznek, esetleg anya-gyerek kapcsolatból erednek, fordítsuk meg a sorrendet és menjünk a dolgok elébe. Ha majd lesz valamilyen pszichés zavar, ami azért genetikailag kódolva van nálunk, akkor az a legkevesebb, hogy elkezdem írni okulásul a történteket. Hogy majd csak fel tudjuk lapozni a könyvet, ha oda jutunk. És abban benne lesz a válasz. Vagy legalábbis nem üresen tátongó kérdőjelek halmaza lesz az életünk. És azért az is valami.

Korábban szégyelltem volna leírni, hogy nem cukorhabos teadélutánok sora volt az elmúlt 3 év, de ha felmerül, hogy akár segíteni is lehet ezzel, akkor azért más értelmet nyer az egész. Értelmet nyer.

Alapigazságok, hogy minden éremnek két oldala van, és mindenkinek meg van a maga igaza, ezt előrebocsátom. Ha érdekelne majd a festés, azt írnám, hogy amikor több szín összefolyik a palettán olyan ez. De tudom, hogy téged a hangok érdekelnek és a szavak. A ritmus, a dallam. Törőcsik Mari, amikor elkopogja az Odüsszeia néhány sorát a cipője sarkával a Két emelet boldogságban. Az élőnek ez az áramlata. Csak az a fontos. Elkanyarodtunk.

Szóval kezdődjék az utazás a koponyánk körül. Nem gyereknek való vidék lesz ez.

Szólj hozzá!

Címkék: gondolatok x akták 2+

Tájkép csata után

2014.02.17. 15:15 :: yerma

Sok meglepetéstől megkíméltem volna magam, ha annak idején mondják, amit nem mondtak és nem az újdonság erejével hatnak a dolgok. Így én most mondom.

A szülések egy része úgy indul, hogy megreped a magzatburok és elfolyik a magzatvíz. Ha közben fájások is vannak, akkor gratulálunk. Ha nincsenek, akkor van a berendezkedés a kórházban egész napra, CTG-vel vízszintesen. Nagy élmény. De ez még nem az igazi. Optimális esetben a szomszédos szülőágyon csak úgy pottyannak ki a babák sorra, elsőnek megyünk be hajnalban, de utolsónak jövünk ki és lecsúszunk a külön szobás programról is.

Ha valaki mondta volna, hogy a szülést követően egy darab nadrágot fogok tudni viselni jó egy évig kizárólag mindenhova, és már a kórházból kijövet sem lesz jó az, amivel bementem. De általában amivel elkezdtem valamit, az az a végére már nem úgy van, ahogy azt hittem, hogy lesz, amikor nekivágtam. Ez általános igazság az életben. Nehéz volt ezt megszokni és ezzel együtt élni. Hányszor indultam el a mosdóba, csak előtte megszoptattam, átpelenkáztam és lerogytam aludni.

Az ember sokkal inkább fáradt, mint éhes. Ha választani kellett inkább aludtam, mint ettem. Az volt a sokkoló, hogy a máskor párhuzamosan folyó tevékenységek helyettesítették egymást, egyidejűleg nem következhettek be, hosszú hónapokig. Az első egy év ezzel telt.

Azt se mondta senki, hogy ami némely embernek az legszebb 3-4 év, az más vetületben máshogy néz ki. Nézzünk például engem. Úgy nézek ki, mint egy háborús veterán, utolsó hadifogoly, félkarú óriás, kicsit vaksi és egy kicsit süket is a végére. Na hátam, az meg végképp nincs, legalábbis nem érzem, hogy lenne. Hogy béke van már? Ó, fogalmam nincs. Csak jöttem. Valahonnan. Mások szerint jó volt. Egy kis közmunka. Málenykij robot.

Saját életem nincs már régen. Önállóan nem vagyok értelmezhető, míg korábban az voltam. Van helyette más. Olyan szépen nevezi a magyar nyelv emberöltőnek az embernek azt az idejét, ami alatt reprodukálja magát. Régen ez 25 év volt. Nálam erre van a 35+. Nem lehet minden mindig ugyanúgy.

Sok időbe telt nem számolgatni a halottakat. Meg aztán vannak és lesznek másfajta csaták is, amiket meg kell vívni. Értelmes és értelmetlen csaták. Csak azt mindenki elfelejti megemlíteni, hogy csata után halottak vannak és azokat valaki eltünteti. Vajon ki? Ki rak rendet?

Ki viszi át fogában tartva?

Most Picasso Guernica című képe jut eszembe, amit a spanyol polgárháborúról festett. A bezárkózva festegető művészre rátörte az ajtót egy katona.
– Ez a maga műve? – kérdezte.
- Nem, a maguké.

Szólj hozzá!

Címkék: gondolatok 2+

Az átmeneti tárgyakról

2014.02.09. 13:31 :: yerma

- Mi az, hogy "igazi"?- kérdezte egy napon Bársony-nyuszi a Bőr-lovacskától, amikor egymás mellett feküdtek a hintaszék alatt.
- Azt jelenti, hogy van bennem valami, ami zúg és kiáll belőle egy fogantyú?
- Az, hogy ,,igazi" az nem azt jelenti, hogy milyennek csináltak. - felelte Bőr-lovacska. - Az, hogy ,,igazi" vagy az csak úgy, váratlanul történik veled. Amikor egy gyerek hosszú-hosszú ideje szeret téged , akkor attól leszel igazi.
- Nem fáj az? - kérdezte Bársony-nyuszi.
- Néha fáj. - mondta Bőr-lovacska, mert ő mindig megmondta az igazat. - De ha igazi vagy, akkor nem törődsz vele, hogy fáj. - Hogy történik ez? Hirtelen? Úgy, mint amikor felhúznak? Vagy apránként?
- Nem hirtelen történik - mondta Bőr-lovacska - csak történik. Lassan. Soká tart. Ezért nem szokott megtörténni olyanokkal, akik könnyen eltörnek, vagy elszakadnak. Mire igazi leszel, addigra rendszerint már majdnem az egész szőröd lekopott a sok szeretettől és simogatástól, amit kaptál, és a fél szemed is kiesett már, és minden izületed lötyög. De ha igazi vagy, akkor már nem tudsz csúnya lenni, legföljebb azok szemében akik úgyse értenek semmit.

Margery Williams: Bársony-nyuszi és a Bőr-lovacska

Szólj hozzá!

Címkék: gondolatok 2+

Colorado Kid

2014.02.07. 13:21 :: yerma

Nagyon megváltoztam az elmúlt években. Nem csak a gondolkodásom, néha úgy érzem az változott meg a legkevésbé. Az a 35+. Csak azt tudnám feledni. Még a várandósság alatt, amikor a testem nem engedelmeskedett, a lábam vizesedett. Aztán a szülés, amit annyian túléltek már és amiről annyi minden nem mondanak még, pedig lehetett volna. Nem lett volna könnyebb, de lehet hogyha a ráfekszünk a logika és a tudás hullámaira, az azért átsegít. Főleg ha csak az van. A szülés után a változások, plusz kiló víz még egy évig. Két film jut itt az eszembe: Egy szoknya, egy nadrág. Gyula vitéz Télen-nyáron. Amikor azt hittem, hogy a bálnásodás örökké tart és soha nem lesz vége.

De vége lett. Lett helyette más. Az ősz hajszálak. Az ősz szempilla. És hozzá sas szem. A fájó gerinc, hát és az ízületi problémák. Az ingadozó vérnyomás. A mély árkok. Melyek akkorák immáron, mint a Grand Canyon. Ömlik közte a Colorado, amikor sírok. Nesze neked Pilis és Dunakanyar.

Sziklás hegység. Rafting. Sivatag. Route 66. A Route 66 útvonala egy mosolyra hasonlít.

Jó volt a vízhozam tavaly.

Szólj hozzá!

Címkék: gondolatok 2+

Puha moha

2014.01.22. 16:32 :: yerma

Kicsit úgy érzem magam, mint Robert Scott, aki az örök második volt. Elment az Északi sarkig, de megelőzték. Elment a Déli sarkig, ott is megelőzték. Ilyenek a párhuzamos találmányok is, amit két különböző helyen majdnem azonos időben találnak ki, hogy aztán csak az egyiket szabadalmazzák, azt, amelyik gyorsabb volt.

Tegnap jutott eszembe éppen a Bóbita, és ha van tarisznya a dalocskáknak, amit magunkkal kell vinnünk mindenképpen, akkor van a verseknek is. De ezt már akkor tudtam, amikor megszületett Anna, ezt visszük.

Tűzben fa parazsa volnék,
Vízben puha moha volnék,
Szélben jegenyefa volnék,
Földön apám fia volnék.

Belelapoztam a könyvbe és további olyan gyöngyszemek kerültek elém, amit nem tudtam, hogy honnan ismerem, de tudtam fejből most is. Csak éppen 35 éve nem gondoltam rá. Egyre nagyobb igény van erre a "35"-ös címkére is.

Aztán ma megláttam egy kis összeállításban ugyanezt a verset a sok közül, egy cikk éppen ezt idézte. 25 éve halt meg Weöres Sándor.

Szólj hozzá!

Címkék: vers mindenkinek gondolatok 2+

Színes tintákról

2014.01.17. 10:30 :: yerma

Ahogy visszapörgetem életünk napjainak krónikáját, sokszor röhögök fel hangosan. Persze, ahogy Móricka elképzelte. Más visszaolvasni a sorokat, és nem tudni, amit most már tudunk, és sokszor kézenfekvőnek tűnő dolgok kérdőjeleződnek meg, bonyolultnak tűnő összefüggések szelídülnek egyenessé.

Többször nevetek, mint nem. Pedig ezek az évek remélhetőleg a süllyesztőben landolnak, és emléknek csak annyi marad meg, amennyit kiemelek belőle. Vicces történetek vicces képei. Van egy nagy szövegmennyiség, amiből egy szövegkiemelő filccel aláhúzok, kiemelek dolgokat, amikre már senki fog nem emlékezni úgy, ahogyan megtörténtek. Még én sem. Nem egy klasszikus történetleírói hozzáállás, azt tudom. De kívánok olyan történeteket magamnak, amit leírhatok úgy, ahogyan történtek, beleértve a körülményeket, a kort is, amelyben éltünk. Hogy ne kelljen azon morfondírozni, hogy "mire gondolt a költő." ("Gondolta a fene!")

Addig meg marad a szövegkiemelő. Mind más színű. Ebben van nagy felelősségem. A színekben.

Mostan színes tintákról álmodom.

Szólj hozzá!

Címkék: gondolatok 2+

A magánhangzókról

2014.01.15. 15:57 :: yerma

Korábban már elmerengtem a számokon és a számok típusain (Anya körme típusú), meg a velük kapcsolatos szeretem-nemszeretem dolgokról. Kiderült vélhetőleg az is, hogy alapvetően betűpárti vagyok. Persze a betűk sem tökéletesek. Itt van mindjárt a magánhangzók és a mássalhangzók esete.

Egy kis logikából levezethető, hogy annak, aki nem szereti a páros számokat, annak a mássalhangzók sem lesznek a kedvencei. De lehet az is, hogy ebben csak nekem van logika, mert csinálok mögé. Ha belegondolunk, hogy a mássalhangzó mitől mássalhangzó de miért is gondolnánk bele, hisz nem gondolkodni tanítottak könnyen rájövünk, hogy azért, mert egy másik hangzó lététől függ, önmagában értelmezhetetlen és kimondhatatlan. Ezt onnan látom, amikor Anna nekiugrik a bonyolult és hosszú szavaknak és kimondja probléma nélkül, az egyszerűeket meg van, hogy nem. Nem logikusak a hangzók egymás mellett talán. A flamingónak többedszerre veselkedtünk neki, a Fly flamingo bugyutácska dalát pedig lehet, hogy be se kellett volna dobnom, mert eleve kudarcra volt ítélve. Az F és az L hangzó egymás mellett? Persze biztos van összefüggés, hogy a nyelvek, amik sok mássalhangzót használnak mennyivel erőszakosabbnak tűnnek, mint azok, amelyek keveset. Mennyivel erőltetettebb például a német, ami mássalhangzók tömege a lehető legkevesebb magánhangzó használatával, mint az angol. Vagy akár a francia, ami tele van mássalhangzóval ugyan, de nem mondja ki, lazán elhagyja és olyanokat használ gyakran, mint a zs hangzó, ami egyszerű és légies. De az angol is érdekes, leírja, de többet mond ki, mint amennyit leír. Gondoljunk bele a just szóban hány van leírva és hányat, milyeneket mondunk ki. Ezzel szemben Landwirtschaft.

Éljen a leírt betűk és a kimondottak helyes aránya! Éljenek a magánhangzók!

Szólj hozzá!

Címkék: gondolatok 2+

Álmomban két macska

2013.12.16. 13:29 :: yerma

A minap azon gondolkodtam, hogy milyenek vagyunk, mindig hasonlítani akarunk valamire. Az sehogy nem jó, ami van, és újévkor is mindig megfogadjuk, hogy olyanabbak leszünk úgyabbul élünk, mint idén, hogy aztán persze semmit ne tartsunk be belőle. Általában többnek akarunk látszani, mint amik valójában vagyunk, és van, amikor egy egész élet rámegy erre a színjátékra, amit hazugságban töltünk. Mert ami majdnem az, az nem az. Soha.

Aztán persze a gyarló felnőtt letekintett a kisdedre, aki békésen játszik az építőkockával, vagy hisztizve toppant a tükör előtt és rácsap, csakazértis, mert nem szabad. Nem színlel, nem hazudik. Belefeledkezik saját magába és jól érzi magát, hamar el is telik az idő így. Elmennek a gyermekévek.

Aztán amikor ennek a hiánya már fáj, akkor elkezdünk törekedni, hogy hasonlítsunk - erre a kisgyerekre.

Vagy egy macskára. Álmomban két macska voltunk és játszottunk egymással. Álmomban mindig macskák vagyunk.

Az ember hal vagy madár vágyna lenni,
a kígyó szárny után sóvárog,
a kutya félresikerült oroszlán,
a mérnök költővé szeretne válni,
a légy fecskéül akarna tanulni,
s légynek kívánna látszani a költő,
ámde a macska
csak macska akar lenni...

(Pablo Neruda)

Szólj hozzá!

Címkék: gondolatok 2+

A vörös szőlőhegy

2013.12.12. 15:15 :: yerma

Sokat gondolkoztam azon, hogy milyen örök üzenettel és tanulsággal bocsássam útjára a gyermekemet. Mit fogok neki mondani, ha kérdez, életről, halálról és arról ami közte van. Végül is ez a három, ami a legfontosabb.

De mit fogok csinálni, ha nem kérdez? Mert nem evidens kérdezni. Még gyerekkorban jobban benne van a tudás iránti vágy, hogy működik, és klasszikusan miért. De ahogy iskolába megy és tágul a horizontja, kezdik leszoktatni a kérdésekről. Azért, mert. Ha csak leírod a választ és nem kérdezel, akkor vagy okos. Az egész iskolarendszer lexikális tudásra épül, ami nem fontos, mert felejthető. (Vekerdy Tamás is úton-útfélen hirdeti.) Amikor az ember a legfogékonyabb a kérdésekre éppen akkor szoktatják le őt erről. Pedig abban a korban vannak a szép válaszok is. Aztán elmúlik az élet anélkül, hogy kérdeztünk volna valami fontosat. Hány óra van és mennyibe kerül kérdések zárt ketrecet mutatnak, ahova csak befelé van út, kifelé nincsen.

Én azt szeretném, ha a gyerekemet megkérdeznének arról, hogy melyik az egyetlen festmény, amit Van Gogh életében eladott, tudja rá a választ. De azt is szeretném, ha a válaszában ő is kérdezne. Már az is nagy eredmény volna, ha az lenne a viszont kérdése, hogy mennyiért vették meg? Ki vette meg? Ki volt az az Anna Doch? Miért vette meg? Mit gondolt róla?

Mert mindig ezek a dolgok a legfontosabbak.

Szólj hozzá!

Címkék: gondolatok anya ír 2+

Ha én lennék a miniszter

2013.11.15. 14:14 :: yerma

Azt hiszem nekem is szükségem van egy listára, vagy legalábbis néhány dologra, amit biztosan nem úgy csinálnék, ha tehetném. Egy helyütt többször felvetődött ez: ha csak egy napig is én lennék a miniszter, mennyi minden másként lenne. De érdekes, mert nem innen jutott az eszembe, de körülbelül ezzel egy időben, mint amikor az összefoglaló született.

Ha én lennék a miniszter, akkor a kisgyerek hülyének nézéséért járna a legnagyobb büntetés.

Olyan szavakért, mint a "csecse" meg a "zozó" meg a "cucó" tényleges letöltendő járna, nem ám holmi himi-humi felfüggesztett bohóckodás. A Bogyó és Babócáért, a Teletubbie-kért is komoly büntetési tételt szabnék ki, azoknak, akik nem a megfelelő korcsoportban mutatják. Ezek bölcsiben és kiscsoportban még elmennek, de nagycsoportban, amikor a gyerek már látványosan szintet lép, akkor ez megengedhetetlen. De igaz ennek az ellentéte is: ha egy kétévest fárasztunk három éves gyereknek megfelelő játékokkal, anélkül, hogy figyelembe vettük volna a fejlődési szintjét. Ha egyévesnek veszünk építőkockát, amire az van ráírva, hogy 1+, de a mi gyerekünknek még nincs kint az összes foga (hogyan is lenne), minimum a szájába fogja venni, talán hogy lenyelje azt megakadályozhatjuk, ha nincs sok kiló felesleg rajtunk és meg is akarunk mozdulni. Mert a tervből szándék által lesz csak tett. Ha a kirakót képes kirakni két évesen, azért nem fosztjuk meg tőle, mert a dobozára az van ráírva, hogy 3+. Kétévesen Aranyember? Puff tíz év.
Ha a nem cumizó másfél évesnek cumit veszünk a már meg lévő és nem használt öt darab mellé még kettőt. Csak mert éppen ráérünk és pénzünk is van. Vagy mert kompenzálunk: adunk neki tízszer annyi kaját, mert én mindig éhes vagyok, közben pedig nyomjuk a tipikus gondolat-el-nem-terelő "egyet a mama kedvéért, egyet a baba kedvéért" szöveget, és adunk rá 3 mérettel nagyobb ruhát, mert mi dagadtak vagyunk. Elnézzük, hogy ezért hányjon. Ez a sok kis büntetési tétel végül összeadódna, és kijönne hogy minden tizennegyedik napon, déltől este hatig.

Ha én lennék a miniszter nem azért írnám ezeket, mert ezek pontosan ráillenek egy vagy két emberre, akik nemkívánatosak. Ezek az emberek alkalmatlanok lennének a gyereknevelésre, hiába vannak átitatva erőszakkal vegyített behízelgéssel, és tudatmódosító szerekkel.

Ha én lennék a miniszter és ilyeneket látnék elpusztulna az összes agysejtem, csak hogy a gyerekemnek megmaradjon.

Hamarosan papírom lesz róla, hogy én vagyok a miniszter.

Szólj hozzá!

Címkék: gondolatok x akták 2+

X akták

2013.10.28. 15:01 :: yerma

Sokat gondolkodom azon, hogy ha bizonyos dolgokat nem vetek papírra, azzal eltussolom-e azokat a dolgokat, csökkentem a jelentőségét és történetírói minőségemet hogyan befolyásolja, ha csak a szépre emlékezem. Sajnálatos módon az életünknek vannak fejezetei, amire akár önhibánkon kívül, de nem vagyunk büszkék. Ha most nem teszek róla említést, holott árnyalhatnám vele a képet, követek-e el hibát, ahhoz képest, mintha tényszerűen leírnék dolgokat. Könnyebb lenne úgy az életünk, ha megértenénk a múltat és tanulnánk belőle, vagy fedje a múltat jótékony homály?
Arra jutottam, legyen egy "zárolt szekció", ahol ezek a tények és dokumentumok fellelhetőek lesznek. És mint mindenben a tiltott dolgok itt is talán érdekesebbek lesznek, de a tényeknek ezek csak a kiegészítői, és jelenlétük csak a tisztánlátás miatt lesz fontos. Csúsztatnék és hazudnék, ha nem írnám le őket. Ezek lesznek az X akták.

Szólj hozzá!

Címkék: gondolatok x akták 2+

A kis herceg

2013.10.25. 16:26 :: yerma

- Légy szíves, rajzolj nekem egy turmixgépet!
- Micsoda?
- Rajzolj nekem egy turmixgépet...

Így kezdődhetne a regény a kis aranyhajú hercegről, aki valaha engem megszólított. Ezt az írást neki ajánlanám, pontosabban neki, amikor még kisgyerek volt. Azaz most. Amikor először olvastam, akkor még azt hittem, hogy ez gyerekmese. Fölnőttként olvasva, azt gondoltam, ez egy fölnőtt mese. Még fölnőttebbként pedig úgy hiszem ez nem mese.
Az első fejezetben elmondanám, hogy mindig író akartam lenni, és azt is elmesélném, hogy hogyan nem lettem az. A fölnőttek elvették a kedvemet tőle. Aztán elmesélném azt is, hogy hogyan írtam le először pirossal "turmixgép", az nem volt jó, aztán kékkel, mígnem le is rajzoltam.
- Te is az égből jöttél? - kérdezne meg a kis herceg később.
- Volt egy nap, amikor negyvenháromszor láttam lemenni a napot - felelné, amikor azt mondanám, hogy a naplementére várni kell.
- A bárányok és a virágok háborúja talán nem fontos? - kérdezné.
- Két-három hernyót el kell tűrnöm, ha meg akarom ismerni a pillangókat - mondta volna a virág.
Aztán elindult volna felfedezni a világot. Eljutott volna a király, a kereskedő, a geológus, a lámpagyújtogató, a iszákos, a hiú bolygójára, mielőtt elidőzött volna a Földön. 
- Neked olyan szép aranyhajad van. Ha megszelídítesz, milyen nagyszerű lenne! Akkor az aranyos búzáról rád gondolhatnék. - mondta volna a róka.
- Sírnom kell majd.
- Te vagy a hibás - mondta volna a kis herceg. - Én igazán nem akartam neked semmi rosszat. Te erősködtél, hogy szelídítselek meg.
- Mégis sírni fogsz! - mondta volna a kis herceg.
- Akkor semmit sem nyertél az egésszel.
- De nyertem - mondta volna a róka. - A búza színe miatt.
- Ugye, érted? Nagyon messze van. Nem vihetem magammal ezt a testet. Túl nehéz - mondaná végül a kis herceg.
Megérteném. És megértené ő is, ha velem történne mindez.

Szólj hozzá!

Címkék: gondolatok 2+

Sárga rózsa

2013.09.26. 15:13 :: yerma

Ha el kellene gondolkodni azon, mivel indítjuk útjára a gyerekünket az életben, az elsők között vágnám rá, hogy verssel, dallal. De hogy melyikkel? Mikor melyikkel. Ha pedig azt kérdezné meg valaki, hogy milyen üzenetekkel, akkor már nagyobb bajban lennék. Nem mintha nem lenne fikció kategória, hogy engem valaki is valaha megkérdez.

Az emberekkel való kapcsolatok tekintetében sok szeretettel küldöm a következő dalt Annának:

Azt hiszed, hogy nyílik még a sárga rózsa,
Azt hiszed, hogy hallgatunk a hazug szóra,
Azt hiszed, hogy mindig mindent megbocsátunk,
Azt hiszed, hogy megtagadjuk minden álmunk.
El ne hidd azt, bárki mondja, hogy ez jó így,
El ne hidd, hogy minden rendben, bárki szédít,
El ne hidd, hogy megváltoztunk vezényszóra,
El ne hidd, hogy nyílik még a sárga rózsa.

Egyébként csakis olyan dalokat éneklünk, amelyik információt hordoz magában a jövőre nézve a reménykedés jegyében, mint a Vigyél el! Katona Kláritól, az állandó elalvó nóta a Ha én rózsa volnék, vagy akár az Amikor elmentél tőlem. Minimális pszichológusi tapasztalat nélkül bárki megmondhatja, hogy ez mit jelent.

Szólj hozzá!

Címkék: gondolatok 24. hónap

Arithmophobia

2013.08.30. 16:16 :: yerma

Aritmophobia a latin neve annak a betegségnek, ami az olyan embereket jellemzi, akik félnek a számoktól. Hogy ez hogy jön ide, azt rögtön elmagyarázom. Természetesen Anna még nem rendelkezik ilyen fóbiákkal, és remélhetőleg semmilyenekkel sem és nem is fog élete során. Viszont Anya fél - nem jó szó, viszolyog? irtózik? - a páros számoktól. Biztosan van ennek is megfelelője az orvosi irodalomban, de nem találtam meg. Ez pedig úgy jön ide, hogy kínosan ügyel arra, hogy például a neve betűinek száma páratlan legyen. Amikor ez megbomlik, akkor láthatjuk mi történik.

Természetesen leendő gyermekének nevét is ebben a szellemben válogatta meg, talán nem a véletlen, csak a tudat alatt lakozó erők adtak a számba olyan neveket, amelyek négybetűsek: Anna, Nóra, Lili, fiúnévből pedig a Márton volt a befutó. De a születési dátummal hasonlóan járt el a tudatalatti, véletlen álnéven, és mint ahogy Anya boldogságának a záloga a páratlan-páros-páratlan év-hónap-nap kombináció, természetesen azt is biztosra vettem, hogy a gyermekem ugyanilyen paraméterekkel fog megszületni. Sőt mi több, még azt is tudtam, hogy hétfő lesz, mert akkor is hétfő volt, a hónap első hétfője. A szemészeten az volt a sorszámomra írva, hogy várakozók száma hét fő, úristen, ezek már két teljes napja várnak?

A tudat alatti tudásban az a legszebb, hogy mindig utólagos, így felmerülhet a belemagyarázás gyanúja. De ettől függetlenül ami érdekes, az érdekes.

A természet nagy könyvében csak az tud olvasni, aki ismeri azt a nyelvet, amelyen e könyv írva van, és ez a nyelv: a matematika.

Galilei

Szólj hozzá!

Címkék: érdekes egyéb gondolatok 23. hónap

A víz üzenetei

2013.04.29. 09:47 :: yerma

Továbbgondolva azt az eszmefuttatást, hogy hogyan lett a sárgarigóból aranymálinkó, a következő gondolatokra jutottam.
Masuro Emoto japán orvostól származik az az elmélet, hogy egy vízcsepp kikristályosodása függ a kimondott szavaktól és ki nem mondott gondolatoktól. Így kísérletképpen gondolt rosszra, jóra és hallgattatott a cseppekkel zenét is. Az első vízcsepp esetében azt gondolta, hogy "köszönöm", a másodiknál pedig hogy "hányingerem van tőled". Mindezt A víz üzenetei című könyvében ismertette.
Az emberi test 60%-a víz, csecsemőknél ez az arány 70%, nőknél 50%

Egészen elképesztő ezek után azt gondolni, hogy valamire vagy valakire csupán már a gondolatunkkal is befolyással vagyunk. Ezért van az, hogy ha valaki sokat hallja ugyanazt, akkor elhiszi, még ha nem is teljesen igaz.

A sárgarigóból akkor lesz aranymálinkó, ha szépet gondolnak róla.
Annából mi lesz? Miért lett eleve ilyen?

És erre tényleg érdemes irigykedni.

Szólj hozzá!

Címkék: gondolatok 19. hónap

A fekete ötven árnyalata

2013.04.27. 09:32 :: yerma

Negatív jelentéstartalmú igék tanulásával múlatjuk az időt, na nem jószántunkból és szórakozásképpen. Az Elvált Nők Klubjához nem olyan könnyű csatlakozni, mint gondolnánk.

A dolog jó oldala, hogy olyan szavakat és érzelmeket tanulunk meg, mint a csalódottság, a düh, a rosszindulat, az alakoskodás, a hazugság, a kivagyiság, az agresszió, a türelmetlenség, a hozzá nem értés, az elhagyatottság, a félrevezetés, a megtévesztés, a mocskolódás, a gáncsoskodás, az önértékelési zavar, a pszicho-terror, az önimádat, a bosszúállás, a felszínesség, az arrogancia, a paranoia, a lobbanékonyság, az irigység, az érzéketlenség, a zsarnokoskodás.

A dolog rossz oldala, hogy ezek elsajátítására csak egy napot hagyott az élet. De remélhetőleg végleg letudtuk őket.

Szólj hozzá!

Címkék: gondolatok 19. hónap

A két Lotti

2013.04.16. 13:26 :: yerma

Csak idő kérdése volt, mikor vonzunk be egy kislányt, aki akkor született, mint amikor Anna. Olyan nagy ez a lakótelep, de biztos voltam benne, hogy egyszer erre fúj a szellő valakit, vagy minket fúj arra, amerre ő van. Így is lett, mentünk, mendegéltünk míg egyszer csak találkoztunk egy kislánnyal. Lilinek hívták, ami azért érdekes, mert Anya utónévkészletében a lehetséges nevek között szerepelt, amiből aztán Apa választotta ki a neki leginkább tetszőt. A készlet elemei az Anna, Nóra, Dóra, Lili nevek voltak.
Hol vannak a boldog békeidők, amikor a szülők utólag, a gyermekre jellemző tulajdonságok alapján választottak nevet?
Csak aztán Apa olvasmányélményei alapján a Lilit névben a gonosz megtestesülését látta. Így lett Anna nem-Lili.
Anya és a felhők fölé száműzött barátnője lányként arról álmodoztak, hogy Lili nevű kislányuk lesz, a barátnő kiskutyát kapott, azt nevezte el Lilinek, Anya meg ott maradt Lili nélkül. Egészen mostanáig.

A kis Lili meglátta Anyát, eldobta a homokozólapátot és beült az ölébe mosolyogni.
"Akár az én kislányom is lehetnél" - súgta neki Anya. És Lili csak mosolygott.

Anya ismerte már. Nagyon-nagyon régről.

Szólj hozzá!

Címkék: érdekes gondolatok játszótér transzcendentális 19. hónap

22-es csapdája

2013.04.15. 09:45 :: yerma

A "valahol olvastam" kezdetű bejegyzések rendszerint olyan információkat takarnak, amiket az interneten való barangolások és elkalandozások során tudtam meg, de már nem emlékszem, hogy hol és mikor. Ilyen ez is. Olvastam, hogy az öröklődésnél kiemelt szerepe van minden második generációnak, az unoka a nagyszülőkre hasonlít inkább, mi pedig majd a mi unokáinkra, egy generáció kimarad. Különösen az ikerszülésekre esetében van így. Hogy ez mennyire igaz azt nem tudom, de logikusan megfejtettem az okát:

Mivel a mi szüleink megfogadták, hogy nem úgy nevelnek minket, mint ahogyan őket nevelték az ő szüleik, hanem teljesen ellentétesen, ezért mi úgy nevelődünk, mint a nagyszüleink, akiknek a szülei is ezt fogadták meg az ő szüleikre vonatkozóan.

Szólj hozzá!

Címkék: gondolatok anyának lenni 19. hónap

Séta a jövőbe

2012.12.01. 12:47 :: yerma

Sietünk, mert megszoktuk. Ébredés, reggeli, mosakodás, öltözködés és indulás. Rohanás a HÉV-hez. Már megint elment az orrunk előtt. Már megint sokan vannak rajta. Bosszankodás. Belihegés a munkába. Kezdődik a nap. Futunk. Határidők szorítanak, negyedéves jelentések rabjai vagyunk.

Telnek a napok. Telnek a hónapok. Gömbölyödünk. Libegünk, repülünk. Szárnyakkal. Aztán egyszer csak bemegyünk a kórházba, és nemcsak, hogy kijövünk onnan, de már nem is egyedül jövünk ki.

Hosszú ideig még nem alszunk és fáradtak vagyunk. De közben sétálunk. Nem sietünk, mert ezt is megszoktuk. Csak egy kicsit korábban, egy olyan életünkben, amire hajlamosak vagyunk nem emlékezni. Most mégiscsak az eszünkbe jut. Mint annyi minden abból az időszakból. Platánfák alatt és akácok között sétálunk, nézzük a levelek színváltozását. Látjuk az aranyat, és belegázolunk. De nemcsak látjuk, megéljük az élettől való elszakadás drámáját magunk is. De ez minket nem érint egy jó darabig. Szomorkodunk az ősszel és csodáljuk a festőjének a palettáját. Mint egykoron. Számoljuk a gesztenyéket, nézzük a fagyos leheletünket. Leveleket gyűjtünk és lepréseljük. Pocsolyákban ugrándozunk gumicsizmában, minden egyes tócsában elidőzünk, integetünk a visszakukucskáló napsugárnak. Bentről az ablakhoz nyomjuk az orrunkat, nézzük az esőt. A monoton ritmusát átveszi a szívünk is és megnyugszunk.

Lassítunk. Mert megtanultuk újra. Most pedig próbálkozunk körülírni a színeket, ízeket és a hangokat – szavakkal.

Itt élünk, ahol eddig.

Csak máskor.

Szólj hozzá!

Címkék: gondolatok anyának lenni 14. hónap

Ismétlés

2012.10.05. 09:55 :: yerma

Gyereket szülni azért jó, mert akkor az ember kétszer éli meg a gyerekkorát. Egyszer, amikor még minden nagynak tűnik, másodszor pedig amikor már nagyok vagyunk és mindent újra kicsinek szeretnénk. Van egy harmadik is, amikor az ember nagyszülő lesz, csak akkor már fel  tudja dolgozni, és csak bölcsen mosolyog, ami miatt az anyuka még megretten: úristen, ezek velem is megtörténtek és emlékszem is rájuk. Aztán túl a kezdeti sokkon rájön, valójában ez jó dolog. Nekem is fájt az oltás, én is kergettem a pillangókat, és én is belemásztam a szülinapi tortámba. Mikor ezeket megértjük, könnyebben elviseljük az előttünk álló bizonytalan dolgokat. Könnyebb úgy megnyugtatni egy csecsemőt kisdedet, hogy egészen pontosan tudjuk, mire volna szüksége. Hiszen arra volt szükségünk valaha nekünk is, ugyanattól nyugodtunk meg. És minden csepp könny és minden botlás után ugyanúgy pozitívan tekintünk előre. És ugyanúgy nem adjuk fel.

Ismétlés a tudás anyja.

Ismétlés az Anya tudása.

Szólj hozzá!

Címkék: gondolatok anyának lenni 13. hónap

Móra Ferenc: Altató

2012.09.20. 12:08 :: yerma

Szólj hozzá!

Címkék: vers mindenkinek gondolatok altató 12. hónap

A kis bolond

2012.09.18. 08:57 :: yerma

Azt hitted, kis bolond, könnyebb lesz az életed,
Ha senkit nem szeretsz, de látod, nem, nem lehet.

(Bródy János)

Azt hittem én, a kis bolond.

Hogy megóvhatom magam a szeretetnek elsősorban negatív vetületeitől, ezért még nem is kellett a pozitív sem. Hogy el lehet indulni, anélkül, hogy orra buknánk, amikor még nem is tudunk járni, de hát, honnan is tudnánk. Hogy tudunk fejlődni fájdalom nélkül is, hogy elérhetünk valahova az egyenes úton és nem lesznek buktatók, nem lesz girbegurba kacskaringó. Hogy ki lesz festve az út sárgára, amelyen elég csak végigmennünk és kipipáltuk, hogy megvan ez is. Hogy lesz út és nem nekünk kell megépíteni. Hogy egy esés után nehéz elindulni újra, és amikor elkezdünk gondolkodni, akkor gyártunk magyarázatokat erre, és ezért nem sikerül sokszor, a saját akaratunk nem engedi. Hogy a tudat az fontos. Hogy nem elég csak akarni, de tenni, tenni kell. Hogy a jószándék kevés.

Azt hittem én, a kis bolond. Pedig dehogy! Csak reprodukálni kell önmagunkat és azután csak figyelni. És akkor megértjük az élet értelmét. Köszönöm, hogy mindezt elmagyaráztad nekem. A jó pap tudod, a holtáig. Legyél hozzám türelmes, kérlek. Igyekezni fogok és segítünk egymásnak. Én megmutatom, hogyan kell menni, te cserébe megmondod, merre kell. Merre érdemes.

És akkor mindketten újra menni fogunk.

Szólj hozzá!

Címkék: gondolatok anya ír 12. hónap

Hiányzó szavak

2012.08.28. 08:03 :: yerma

Nem mondhatni, hogy hamar jutottunk el oda, átnézzük a születéssel kapcsolatos videót. Nemrég írtuk lemezre és nemrégen néztük meg annyiszor legalábbis, hogy elemezni lehetett az eseményeket.

Maga a szülés az egy másfajta élmény volt, mint így visszanézni és ráadásul ennyi idő után. Többször megnézve nem sokkoló, nem fájdalmas, de részleteiben elnagyoltabb a kép, mint akkor, amikor mindez történt. De jó, hogy vissza tudjuk nézni, lehet belőle tanulni, mint mindenből. Most nyernek értelmet a mondatok, amik elhangoztak és azok is, amelyek nem hangoztak el. Amit nem mondott senki, pedig mondhatott volna. Most ezek a hiányzó szavak.

Nem érzek eufóriát most sem, és nem éreztem akkor sem. Minden természetes volt. Jó lett volna tudni, hogy pontosan mikor és mi fog velem történni, mennyire haladtunk előre, mennyi van még hátra. De nem éreztem semmi extrát, mert magával ragadott a dolgok magától értetődő volta. Elmaradt a csoda, de elmarad rendre annak, akinek a hétköznapjai nem csupán hétköznapok, hanem kis csodák. Belesimul ezekbe a napokba a születés is. Legalábbis annak a szellemi formája.

Mert a fizikai és a pszichés az egy darabig megmarad, aztán már csak kopik. Nem szépül meg, csak porosodik, egészen addig, amíg el nem tűnik. Semmi nem örök életű, még a piramisok sem, és hiába kutatták és kutatják millióan, hogyan lehet emléket állítani az örökkévalóságnak, nem fogják megtalálni az időtlent, hiszen még az idő sem örök.

Eufóriát éreznék akkor, ha nem tudnám, hogy az életben a kis dolgok is  lehetnek nagyok és a nagy dolgok is kicsik.  Valójában a kis dolgok a nagyok. Ami kicsi az nagyszerű, az csodálatos, és a nagy dolgok abból születnek, hogy a kicsit gondoljuk tovább. De a kicsi nagyságának felismeréséhez nagynak kell lenni és a nagy csak akkor látja át a kicsi nagyságát, ha már megért arra, hogy újra kicsi legyen.

Így lesz a napokból csoda, a percekből óra és nem félünk majd, ha a végén mindezekkel el kell számolni.

Szólj hozzá!

Címkék: gondolatok anyának lenni 11. hónap

Tizenegyedik vizsgálat

2012.08.17. 13:32 :: yerma

Újabb, már a tizenegyedik orvosi vizsgálaton vagyunk, túl, ami nagyon rémisztő, mert közeleg az egyéves születésnap, és borzasztó, hogy úgy múlik az idő, hogy az ember észre sem veszi. Bár, lehet, hogy így a természetes. A vizsgálat során kiderült, hogy Annánk súlya 8.560 gramm (mindössze 40 grammal gyarapodott), hossza 75 cm (ez 1 centivel hosszabb, mint előző hónapban), foga pedig 4 db van (ez is plusz 1 db-ot jelent). Ha ma lenne a vizsgálat már lehet, hogy 5 db fogat számolnának. Ezt senki sem tudja pontosan belőni, mert egyrészről a kisded nem mutatja magától meg, csak ha sír, akkor látjuk, másrészről meg Apa vélte látni, és hát Apa vitt már vakvágányra minket fogak tekintetében. Ami a fogzási folyamatra magyarázat lehet, hogy folyamatos az extra nyálzás, és felléptek az éjszakai alvási zavarok, amikor magam mellé kell venni, viszont visszarakni nem tudom, mert minduntalan felébred. Ilyenkor egymás mellett horkolunk.

Már megint nagyon sok mindent tanult, legszembetűnőbb az, hogy feláll, és elengedi a kezeit. Számoltam, hogy 8 másodpercet képes egyedül állni, hogy nem kapaszkodik. Szerencsére nem volt ebből még baleset, ügyesen lecsüccsent mindig. Sok hajmeresztő dolgot csinál, mint például a fej önkéntes beverése a falba. Ő azt hallgatja hogyan szól, nekem meg még nézni is rossz. Nyilván más a tónus a fal és a szekrény mellett, ezért mindegyiket végig kell próbálgatni. Mindenhová felmászik, radiátorra, rácsra, kis lábacskájával nyújtózkodik, amíg el nem ér dolgokat, aztán pakol és rámol. Jó jel, hogy megvan benne a hajlam a visszapakolásra is, amit még kivitelezni nemigen tud. Kanapéra felmászik és letolat.

Enni mindenfélét eszik, persze a saját tempójának megfelelően, nyilván fokhagymás rántásos főzeléket még nem adok neki. A húst nagyon szereti, a zöldbab főzelék eddig az, amiről elmondhatjuk, hogy nem egy kedvenc, de megkóstoltam, nem is nagyon finom. Két főzeléket eszik egy nap, egy gyümölcsöt és egy tejpépet lefekvés előtt, ezek mennyisége 1-1 bébiételes üveg átlagban, hol kevesebb, hol több. Tejpépből általában mindig repeta van. Kézben etetjük, enni ülve, de leginkább állva szeretne, ha hagynánk. Szélsőségesen extrém esetben hanyatt eszik és iszik. Lassan a kenyérhéj jön.

Szólj hozzá!

Címkék: etetés gondolatok fogzás 11. hónap

Nagy kék üveggolyó

2012.07.07. 18:00 :: yerma

Micimackó újra elindult a Bánatos Bozótosba, a helyre, ahova mindig elgyalogol, ha egy kicsit töprengeni akar. Ezúttal lába nyoma nem talált követőre, így hát magában merengett. Az a kérdés foglalkoztatta, hogy mi végre van ez az egész? Mi végre vannak a virágok, miért a sok méhecske és miért van a sok méz. Ami azért nem olyan sok, mert a kelleténél mindig kevesebb van belőle. Behúzódott egy fa alá és egy kék üvegen keresztül nézte az átszűrődő sugarakat, amint megtörtek ezer meg ezer színben és a szivárványt, amely utat adott a fények játékának. Továbbgondolta.

Kinga0629.jpg

Adva van a nagy kék üveggolyó, ezt még Róbert Gida mutatta neki egy képeskönyvben. Azt mondta, hogy ilyen a Föld, ahol élünk. Ezen élnek és növekednek a Malackák, a Tigrisek, a Micimackók és az egész Százholdas Pagony teremtményei. Látott az albumban képeket, rengeteget. Csak válaszokat nem talált. Egyszer kérdezte Róbert Gidát, de ő sem tudott felelni neki.
Nem minden olyan egyszerű, mint a méz.

De mi végre nőnek a fák? Miért nem nőnek magasabbra? Mi végre népesült be a Pagony és miért azokkal akikkel? Mi értelme van a nappaloknak, éjszakáknak és a sok játéknak, kalandnak, ami velük megtörténik? Mert tudta, hogy van értelme, a szíve mélyén legbelül érezte. És azt is tudta, hogy vannak dolgok, amik léteznek attól függetlenül, mert ő nem látja őket. Ezt Róbert Gida mondta, de ő sem értette, csak hallotta valahonnan. Mi az értelme mindennek? Mi értelme Kangának és Zsebibabának együtt és külön-külön, amikor ők ugyanolyanok? Egyik kisebb, a másik nagyobb? Mi értelme kisebbnek lenni? És van-e jelentősége annak, ha valaki nagyobb?
Mi értelme hajszolni a méheket és a mézet minden egyes napon? És mi értelme van növekedni? Mi van a növekedés után? Mi van, ha valaki már elég nagy?

Talán kérdezze meg Tigrist, miért ugrál mindig nagyobbat? Meddig akar Tigris egyáltalán ugrálni? Mondjuk az jól jött, amikor a méhkaptárt leverte a nagy ugrándozás közben és neki nem kellett egyéb cselhez folyamodni.
Lentről a Nap sugarait nézte, és mindig arra emelte a fejét, amikor bámészkodott egy pillangó, vagy egy emelkedő luftballon után.

Talán csaknem a Napba vágyik minden?
Tigris, a fák, Malacka mert kicsi, és egyáltalán mindenki? Milyen ha odaér valaki? Honnan tudja, hogy ott van? Mi van ott egyáltalán? Lenéz-e aki odaér? Milyen a kilátás onnan? Hogyan lehet oda elmenni?

Ezek a gondolatok foglalkoztatták amikor körbenézett és megborzongott, mert észrevette magán a szárnyakat.

Szólj hozzá!

Címkék: gondolatok kirándulás micimackó 10. hónap anya ír

Szellemekkel suttogó

2012.05.28. 14:55 :: yerma

Nem én vagyok az egyetlen valószínűleg, aki csak körülírni kísérli meg, mi történhet vele, mert bizonyítani nem tudja, sőt leírni sem pontosan.

Néha úgy érzem, mintha nem 3 dimenzió lenne a világban. A 4 is kevés, ami ugye az időt jelenti, sőt még hallottam ötödikről is, ami a térdimenzió. Akkor úgy írom, hogy van egy ezektől eltérő világ rendszer is. Lehet, hogy ezt az mondatja velem, hogy olykor nem értek dolgokat, és ész érvekkel nem is tudom megmagyarázni, logikailag levezetni őket. Az anyaság, a legnagyobb misztérium nyilván ilyen.

Szinte az első pillanattól kezdve gondolom így, amióta olyan dolgok történnek velem, amelyek a mindennap használt érzékeinkkel nem érzékelhetőek és túlmutatnak az anyagi világon. Amióta beszélgetünk, amióta részei vagyunk egymás életének. Látom ezt azokból a jelekből, melyeket a szkeptikus-anya korábban nem ismert, és ezek nem megérzések, hanem események, megtörtént való, csak nem ebben a világban történtek meg velünk. "Harmadik szem"-nek hívják ezt a képességet.

Anna többször jelzi, hogy ő bizony kapcsolatban van a szellemvilággal, amelyből érkezett, ahonnan választott minket szüleinek. Ilyenkor legtöbb esetben csak "furcsán" néz, úgy, mintha sosem látott volna azelőtt. Néz rám, de nem engem fürkész, hanem belém néz, lehet, hogy aurát lát, szép színeset és elámul, lehet, hogy nem színeset és attól ámul el. Nem engem néz olyankor, és a tárgyakat sem, amik a szeme előtt vannak, hanem mögéjük tekint. Nem lehet tudni, hogy mit: figyeli az arcomat, és amikor hirtelen változtatom nem riad meg. Olyan mélységekben van ilyenkor benne, amelyben nem merem zavarni. Van, amikor torz fintorra torzul a szája, volt már, amikor tőlem ismeretlen ok miatt ijedt meg, hiszen nem volt sem hirtelen zaj, vagy fény sem. Ilyenkor többnyire azt mondjuk, hogy a hasa a fáj, a fogzás fáj, vagy front van, ami megviseli (meleg széllel, hidegben jókat alszik). Azt mondjuk, mert csak a hangot halljuk, amit kiad, de aztán látjuk az arcát is, és legfőképp a szemét.

Azt mondják minden baba beszél a plafonhoz, annak is egy pontjához, az ablakhoz is. A harmadik szem képességét meg 3 éves korukra elveszítik.
De bizonyítani nem tudják, és leírni sem pontosan.

Szólj hozzá!

Címkék: gondolatok transzcendentális 8.hónap

Felhők árnyéka

2012.05.17. 14:49 :: yerma

Vannak könnyebb napok és vannak nehezebbek, az az egy viszont közös bennük, hogy amikor az egyikben benne vagyunk, fel sem merül, hogy milyen is lehet a másik eset.

A probléma valahol ott kezdődik, hogy a nehéz napokat senki nem vállalja fel.
Milyen lesz a kezemben tartani? - Nagyszerű.
Milyen maga a szülés? - Megszépül.
Milyen anyának lenni? - Cukorrózsaszín felhőkön való lépdelés.

Pedig dehogy. Nem szépül meg, a fák nem nőnek az égig, és a felhőknek is van árnyékuk, ha süti őket a nap. Megfakul, elfelejtődik, de nem szépül meg.
Olvasni mindenütt, hogy mekkora öröm és boldogság, és milyen könnyű feladat egy angyali kisbabával játszani naphosszat, ráadásul évekig. Mondhatni gyerekkel játszani gyerekjáték. Hogy mennyire magától értetődik minden, az anyaság, az anyai ösztön, a karrierista anya és feleség szerepe, ezek mind nagyon egyszerű dolgok. Aztán az anyukák tűsarkúban tipegve tökéletes törzsi díszben tologatják kisbabájukat, aki édesdeden alszik, mi ez, ha nem isteni nyugalom és harmónia. Megkérdezem őket, éjjel alszik-e. Azt mondják persze. Csak háromszor kell fel enni. Még szerencse, hogy alszik közben.

Miért a kettős mérce? Mire fel ez az egész? Kinek kell bizonyítani? Miért nem lehet beismerni, hogy vannak esetek, amikor bizony nem alszik. Van amikor sír is, sőt olyan is van, amikor anya és baba együtt sír.
Vagy nyilván csak én nem alszom, és az én babám bömböl egyedül sétáltatás közben, pláne pár hetesen. A járókelők pedig kincset érnek, amikor ezt közlik is: anyuka, sír a baba. Hiánypótlóak. Az is evidens, hogy csak az én babámat viseli meg, ha jön a foga, húsz fog a semmiből, az nagyon könnyű feladat.

A semmiből valamit csinálni sohasem könnyű!

Miért nem lehet azt mondani, hogy gyermeket világra hozni és nevelni nehéz, fájdalmas, ámde felelősségteljes munka? A szépsége is ebben rejlik, hogy mint ahogy mindennek, ennek is mögé kell látni. Fel kell fedezni a lényeget. Hiszen ami igazán lényeges az láthatatlan.

Azt nem lehet elvitatni, hogy a felhőnek is van árnyéka. Mert a nap az süt.

UI: A terézanyu.hu pályázatot hirdetett ebben a témában.

Szólj hozzá!

Címkék: gondolatok anyának lenni 8.hónap

Angyalok bűvöletében

2012.05.13. 10:14 :: yerma

Szólj hozzá!

Címkék: gondolatok 24.hét

Egymás szemében

2012.04.26. 09:52 :: yerma

Fekszünk ketten a nagyágyon. Egymás mellett. Mindketten elfáradtunk, Anya kevésbé. Anna 2 órája ébren, már álmos, de még nem alszik. A folyamat az altatás. Anya halkan dúdol neki, nyakában kaláris nagy, színes fa golyókkal. Anna kiválasztja közülük a zöldet. Kis markában tartja, miközben szopja az ujját. Másik kezével az arcomat tapogatja. Közel az arcunk egymáshoz, a homlokunk összeér. Érezzük egymás leheletét, lélegzetvételét.
Nézzük egymást. Nagy kék szemeit belefúrja a tekintetembe. Látom a szeme tükrében az arcomat. Bizonyára ő is látja saját magát.

Sokat gondolkodom azon mit lát, milyennek lát ilyenkor. Sikerül-e jó anyja lennem. Tetszik-e neki ez a világ, amelybe életre hívtuk, akart-e jönni ő is ide. Feltételezem igen, mert akkor nem beszélgettünk volna többször is tudat alatt. Milyennek találja az életet a maga szépségével, nehézségeivel. Milyennek talál engem, aki próbálok jó anyja lenni, de nem mindig vagyok elég türelmes hozzá. Mi az, hogy jó anya. Érzi-e a mindent elsöprő, feltétel nélküli szeretetet a tettek mögött. Érzi-e mi van egyáltalán a dolgok mögött. Meg tudja-e különböztetni mit lát és mit érez. El tudja-e különíteni a testét a lelkétől. Képes-e arra, amire még a nagyok sem képesek. Tudja-e még, amit mi már nem tudunk. Mert valaha tudtuk.

Valahol azt olvastam, hogy a gyerekek örök optimisták. Aztán éri őket a sok kudarc és alább adják ezt a képességüket. De ez nem igaz. Megfigyeléseim szerint minél több kudarc éri őket, annál optimistábbak lesznek. Ha nem érnek el egy játékot addig ügyeskednek, amíg odakúsznak valahogy. Ettől gyermekek, különben felnőttek lennének. Nem tudnak járni, de elérik. A nagyok rég arra panaszkodnának, hogy fáj a lábuk.

Minél többet gondolkodom, annál inkább arra jutok, hogy nem szabad gondolkodni. Gondolkodás nélkül a dolgok könnyűek és egyszerűek. Már-már elviselhetetlenül könnyűek. Teljesen magától értetődik, hogy az élet szép. Nem kérdés az sem, hogy mindenki boldog benne. Nincs még egyetlen felesleges gondolat sem, mindnek van értelme és mind pozitív. Milyen nagyok ezek a kicsik és milyen kicsik vagyunk mi, nagyok!

Lassan lehunyja a szemeit, alszik. Beteszem a helyére és mellé rakom a zöld gyöngyöt is. Ha felébred emlékezzen arra, amiről álmodott. Ez fontos.

Attól biztos, hogy mint annyi mást, ezt is tőle tanultam. Ő tőlünk akar tanulni majd, mi pedig tőle. Vágyunk arra amit már elfelejtettünk. Vajon mi végre felejtettük el? Mi volt az életnek a célja vele? Talán az, hogy járjuk be az utat, amíg újra rátalálunk. Találkozzunk madárijesztőkkel, oroszlánokkal, rójuk az utunkat, míg végre megérkezünk oda, ahonnan elindultunk.

Ezt láttuk egymás szemében.

Szólj hozzá!

Címkék: gondolatok altató anyának lenni 7.hónap

Öt perc múlva

2012.03.26. 13:17 :: yerma

Relatív kérdés, hogy öt perc kevés vagy sok. Ha várni kell valamire, akkor sok, ha pedig jól érzi magát az ember, akkor bizony kevés.

Öt perc előnyöm van Annával szemben.

Kezdődött mindez akkor, amikor megszületett, igazából nem is akkor, hanem előtte. Öt perccel előtte.
A kis életének hivatalos időszámítása szerint 15 óra 56 perckor bújt ki a hasamból. Akkor jött ki egészében. Addigra már a nyaka körül duplán hurkolódott köldökzsinórtól is megszabadították. Valami azonban történt előtte. Úgy öt perccel előtte.
A szülés és a születés fájdalmainak leírhatatlanságáról sokan beszélnek, így utólag nem is értem miért, hiszen mindez leírható és fel lehet rá készülni. Ha nem is könnyűszerrel. Utólag persze minden szebbnek tűnik, vagy legalábbis könnyebbnek. Emlékszik az ember lánya, de magára a fájdalomra már nemigen, csak arra, hogy nagyon rossz volt. Hogy milyen rossz érzés azt érezni, hogy soha többé nem kapunk már levegőt, el sem tudjuk képzelni ott és akkor, hogy valaha még igen. Hogy mennyire meg kell küzdeni a szavakért, egy nagy nehezen kisuttogott mondat mekkora erőfeszítésbe kerülhet, és mekkora mindenről lemondásba, amikor visszakérdeznek: "Tessék?" Olyankor már nem számít semmi. Addigra már mindegy. Sodródik az ember az apátiába, a letargiába és nem lenni igyekszik, egészen addig, amíg végül el is tűnik az alagút mélyén. Engedi magát, mert neki már mindegy, annak a javára, akinek még nem. A fájdalom átcsap könnyűséggé, a lét elviselhetetlen könnyűségévé. Ez az első elengedés. Aztán jön a többi, mondják.

Ekkor lesz az ember lányából anya, ez az a pillanat. A születés az valami más.

Ez az öt perces fórom viszont azóta is megmaradt. Ez az, amikor a sírás előtt öt perccel lépek a szobába, amikor az éjjel közepén felkelek és bekészítem a hozzávalókat a hajnali szopizáshoz, öt perccel az ébredése előtt.
Itt nyertem öt percet Annával szemben és ezt azóta is tartom. Mivel én vagyok előbb, ezért vagyok én az Anya. Ha ő eszmélne ennyivel korábban, talán minden éppen fordítva volna.

Amíg ezeket írom, alszik. De hamarosan felébred.
Úgy öt perc múlva.

Szólj hozzá!

Címkék: gondolatok transzcendentális anyának lenni 6.hónap