Viszlát nyár

Próbálkoztunk egy vérszegény óvodába menettel a nyári szünet leállása után, de nem volt szerencsénk. Anna körbenézett, nincs itt a barátnőm, akkor megyünk vissza. Így írta át egy másodperc alatt az egész hetet. Ezt azonban elég nehéz megszokni, még nekünk is, hát még egy iskolában, ezeket a mindennapos hangulatváltásokat, ahol több gyerekre kell figyelni egyszerre. A jövő héten megint bepróbálkozunk, hátha ott van a barátnő, ha nem, akkor megint jövünk vissza. De most már tudjuk és számítunk rá. Most szembesültem azzal is, hogy Anna a nyáron nagyot nőtt és ami tavasszal hosszú nadrág még jó volt rá, azok ősszel már nemigen lesznek jók. Ezt a mostani hideg napokban elég jól kiderül.

Mindeközben pedig hozzá művelődünk az autizmushoz, eddig felfejlődtem adhd-ból, most újabb könyveket olvasok aspergeres témában és magasan funkcionáló auti témában. Marslakó a játszótéren, az aspergeres gyerek az iskolában elég jó könyv. Nekem mondjuk sokkoló volt, mert Annához még nem tudtam viszonyítani, mint sulis létformát, magamhoz viszont igen és rá kellett jöjjek, hogy az a könyv viszont rólam szól. Nem tagadom, hanem együtt élek a gyanúval, és így jó nekem. Soha nem láttam volna ezt meg, ha Anna nem mutat rá. A gyereknevelés az mindig saját öntudat fejlesztés is, és meggyőződésem, hogy ha nem fejlődsz saját magadban, akkor neveled rosszul. Rövid távon jól, de hosszú távon kifejezetten rosszul.

Címkék: iskola i újovi 6.5+