Nélkülem unatkoznál

te is


Családi kör

2020. szeptember 15. 19:43 - yerma

Ha pillanatfelvételt kellene csinálni a családunkról, az most a következőképpen nézne ki. Anyu ül bokasínnel a lábán, nem tud járni, nem tudja Annát kísérni iskolába. Amit mondjuk nem is kell neki, mert Anna itthon gubbaszt nurofennel a szájában és egy százas csomag papírzsebkendő társaságában, és nagyon jól érzi magát. Mert a nurofen nagy kedvenc, azt hiszi hogy narancsos cukorka és repetázik belőle. Versus halolaj. A gubbaszt az annyit jelent, hogy nyomkodja a kütyüit, az jó, mert addig se sír. Régen, amikor kicsi volt és beteg volt, akkor mindig sírt. Mondjuk nem betegen is, te voltál a gyerek, aki mindig sírt. Kis gyerek kis baj, vagy micsoda. Egyszerű megfázása van, de nem merjük közösségbe adni, mert kinek hiányzik a napi koránkelés, amikor megtehetjük, hogy tízig alszunk: a későnkelés biztos tudatában alszunk el, hogy aztán reggel hatkor felkeljünk végül. Most érett meg a helyzet az én nagyszobai alvásomra, és ez azt vonja maga után, hogy zárhatatlan szobában vagyok reggel hatkor. Leckét írjuk befotózva úgy, mint ahogy fél éven át tettük és már akkor sem volt jó, Persze Anna nem akar és jó poén volt, hogy minden könyv a padban van és én nem tudok elmenni érte. Pihenjen és szolgáltassa ki magát, mondja a sebész nekem, na igen, egyedül nevelem az aspergeres gyerekemet, ennek a tanácsnak nincs megoldása a természetes számok halmazán. Apropó matekozunk: a lecke nem sokat változott 40 év óta, melyek azok a nyitott mondatok, amelyeket igazzá tenne a halmazból hiányzó szám, és a szám helyett egy körte bazmeg (b+). Nem a megoldást kell infantilizálni, hanem a kérdést megfogalmazni már a nyelvújítás utáni magyar nyelven. A gyerek itt utája meg a matematikát, mert ha épp nem beteg és ezért nem a szülő magyarázza el, hanem a napköziben leginkább senki, akkor ez az a pont, ahol le lehet maradni. És nem vagyok biztos benne, hogy össztársadalmilag nem ez a cél.

Amiben tudunk haladni az a programozás. Újra vannak online órák, igaz nem utónézhető verzióban. Nekünk a nyáron ott volt a jó, hogy Anna a saját tempójában csinálhatta. A programozás az logika és matematika, eddig inkább logika, és idén már egy plusz félévet már átugrottunk, mert Anna nagyon unatkozott, amíg más megosztotta a képernyőjét, mert elakadt, addig mindig bekapcsolta a tévét, hátha lemegy egy sorozat. A mostani évadot is bírja, ahol elakad ott én is tudok segíteni neki, nem rázom le nemtudommal, kőkeményen kitaláljuk ketten, hogy milyen logikai parancs kell ahhoz, hogy a labda ne a tengeren pattanjon, hanem a homokváron, és legyalulja azt.

Apa mosdik, anya főz, együtt lenni jó.

Per három szor kettő.

Képekben 6

2020. szeptember 08. 17:43 - yerma

WEÖRES SÁNDOR
Paripám csodaszép pejkó

Paripám csodaszép pejkó,
ide lép, oda lép, hejhó!
Hegyen át, vizen át vágtat,
nem adom, ha igérsz százat.

Amikor paripám ballag,
odanéz valahány csillag.
Amikor paripám táncol,
odanéz a nap is százszor.

Akkor mi a baj

2020. szeptember 06. 13:51 - yerma

Elkezdődött a harmadik iskolai évad. Egyelőre minden működik, maszk nem kell órán, és lázmérés sincs, kézfertőtlenítés van. Körülbelül 2 hetet adok annak, hogy valaki megfertőződik és akkor megint game over lesz, ugyanolyan távoktatási bénázással, ahogy tavaly volt. Ami mindenkit, gyereket, szülőt, tanárt legyalult. Magabiztosan indulnak a fizetős szakkörök is. Vívás legyen mondja szuperapu, majd Anna önmagától elmegy a másik iskolába, ott vívó cuccba öltözik, aztán majd egyedül hazajön. Szemmel láthatóan irreális elvárás ez a mi helyzetünkben. F biztos azt mondana erre boldogan, de jó! Új tantárgyak vannak harmadiktól, befigyel az angol és az informatika, átlagban 6 órái vannak Annának. Továbbra is probléma, hogy nincs külön csendes tér, ahol elvonulhat, legalábbis itthon volt és most nehezebb visszaszokni. Ajánlott 1-kor elhozni, hogy a napköziben ne legyen, most én megtehetem, és elhozom. Így megnyertük a házi feladat készítése itthon kategóriát, amit nehezen akar elkezdeni. Régen legalább a napköziben megírta. Két évig nem szembesültem vele, mi az, hogy leckeírás, és hogy más mennyire komolyan veszi. Érdekesek egyébként mások, több lett a kitűnő, akik plusz angolra mehetnek így a nívós csoportba. Volt, ahol anyuka írta a leckét saját kezével, volt, ahol a szorgalmi is kötelezőnek volt belengetve kisötösért. Ezt még a befotózós stílusban el lehetett játszani. Új tanárt kaptunk, ez a magyar tanári poszt ez olyan lesz, mint horrororvi, minden évben más jön. Mindenki sokat nőtt, Anna is, most szembesültem vele, hogy mindenből eggyel nagyobb kell, de kivárok, mert ha lezárják az iskolát tök mindegy lesz, hogy van-e 3 váltás cipő. 

Anna egyébként jó állapotban van. Azt mondjuk nehezményezte, hogy a feljelentéssel nem vártam őt meg, de arra is nagyon viszketett már az ujjam. Néha híradóra beül miközben játszik és figyel, hozzászól. Legközelebb én is ezt mondom feleléskor: nem nyilatkozom, mert nem vagyok közszereplő, és mert magánügy. Félek, hogy tényleg bedobja. Tüntetésekről tud, Fehérorszországról tud, ki terjeszti a vírust, tudja. Szigorúan mellette és elmagyarázva persze. Tudja miért nem nézünk F1-et, illetve miért nézzük mégis (és valamiért pont akkor nem néztük, amikor történt valami), mert az elektromos F1 az dodzsem és még nézhetetlenebb. Tudja, hogy az lesz az első, aki a legtöbb pontot gyűjti, tudja mi a kék zászló és iskolában akarja belengetni. Tudja, hogy mi történik, ha két neutroncsillag összeütközik, ez mondjuk speciális poén, csak mi értjük. Arra használjuk, amikor a másik olyan nyelvezetet használ, ami érthetetlen mondjuk a Blockstar-ban kevésbé kompetens szülőnek. Tudja azt is, hogy mi a keresztneve Veres Pálnénak

Péntekenként járnak a külön vidéki fejlesztésre, ahol legutóbb én is voltam. Megnyugtató volt egy tapasztalt szakember jelenléte, ilyen eddig nem volt. Hívják szülinapi bulikra? Igen. Van kortárs rokoni kapcsolata? Igen. Akkor mi a baj? És igen, van és hívják. És tényleg, mi a baj? Ugyanaz a helyzet csak másképp kérdezve. 

Ha akarom magasság, ha akarom mélység.

fb_img_1598203434720.jpg

Jellemző

2020. július 03. 15:07 - yerma

Éppen még mielőtt beütött volna a karantén dolog kezdtem el azon gondolkozni, hogy mi szükség van könyvek birtoklására, és ment-e a könyvek által a világ elébb. Merthogy van a könyvtár, ahonnal szinte bármi elérhető, és miért akarunk könyveket, és egyáltalán tárgyakat birtokolni. Az elején még értem, mert az új könyv illatával semmi nem vetekszik, de mind beporosodnak, besárgulnak, egyszeri olvasásra vett könyveink, mert kevés van, amit újból kinyitunk. Ez a hagyaték kipakolásánál okozott nagy problémát, és valahogy akkor elhatároztam, hogy én ilyen heyzetbe senkit nem hozok, hogy heteket töltsön a kidobandók átbogarászásával. Még nagyon a karantén sem rázott meg, volt hova fordulni olvasnivalóért, hogy aztán a tíz éve vett könyv mára már mást mondjon és padlóra küldjön egy teljes hónapig. Vannak olyan régi könyveink, amik mindig előkerülnek rendre. Van-e olyan szó, hogy gyűl, kérdi Anna a szókeresős házifeladatban, ajánlok egy verset, ha Arany Jánosnak van, akkor van nekem is.

Akkor kicsit talán túllőttem a célon, amikor esti sorozatként, amikor betoltam az Abigélt. Szuperapu az Egri csillagok hangoskönyv verzióját nyomatja, és úgy láttam ideje kezembe venni az ellenpólust. Sokat kellett magyarázni a korról, a helyszínről, a háborúról. Néha jeleneteket állítottunk le és elemeztünk ki, mi történt itt, tudtam, csak nem tudtam volna így összefoglalni. Közben Robert Merle egy polccal feljebb került. Azóta minden jellemző.

Mostanában a Piramis műsor ismétléseit is nézzük esténkét, nem minden pedagógiai célzatosság nélkül. Nyolcévesnek simán emészthető színvonalú kérdések, mint elmebajnokság, de inkább a drámák, az arcok, a mimikák, találgatjuk melyik őszinte és melyik hazug. Látod, így mosolyog, aki nem gondolja komolyan és így ripacskodik, ha a valóság nem elég erős és megható. Miniszoknyás kisminkelt lány néz alázattal a szemében a piramisban levő párjára: Mária Magdolna nézhetett Jézusra így, a Nagy, az Ő, az Okos kettőnk közül. De jaj, Jézus elbukja a kérdést, hiába na. Jellemző. Minden elfedhető. Szoláriummal a test bebarnítható, az ősz tincs befesthető, sminkkel az öregedés leplezhető, csak amikor mindez nincs összhangban a kimondott szóval, na az a gáz. A megvetés lesminkelhető, az öröm eljátszható, és mindennek két célja van: a tizenöt perc hírnév (ne mondjuk itt dicsőségnek) és a pénz. Megint a pénzről tanulunk. Anna egyébkén nagyon gyakran kitalálja a megoldást és egyszerűen ráhibáz. Logikája követhető, kik azok a luzitánok, biztos nem az olaszok, mert arról tudnánk. Sokszor nézünk utána a válasznak, és igen, előrémlik, hogy amikor Kolumbusz felfedezte Amerikát focizó bennszülötteket látott. Arany Lacis vers volt feladva az egyik részben, hogy mit nem csinál az ürge, ő tudja, mondja Anna. De nem tudhatod, nem kellett megtanulni. Napköziben unatkoztam, mondja. Bezzeg a kötelező vers bifla az nem megy, lehet hogy tényleg csak hagyni kellene őket békén. Nyárfa virít, mondja aztán fogmosáskor később. Ezt is elolvastad a hapköziben? Jellemző.

Rád is, hogy rájöttél.

Ha én NT lennék - fogalmazás

2020. június 21. 13:33 - yerma

Ha én NT lennék. Házi dolgozat.

Hajnalban felébresztelek síppal, dobbal, kereplővel, szemedbe zseblámpákkal világítok gyorsan változó színekkel. Mindeközben arra szólítalak fel, hogy felelj egy olyan idegen nyelven, amit nem beszélsz, és azzal az apró körülménnyel, hogy csomót kötöttem a nyelvedre. Ha nem válaszolsz az iskolában az a nemtudás jele lesz, baráti körben gőg és bunkóság. Aztán játszom veled olyan játékkal, amit a szabályait nem mondtam el neked.

Az iskolában amúgy is tök jó lesz, megmutatom a jégvarázsos csillámpónit, dizni hercegnőkkel infantilizállak és befonom a hajadat, mert tudom, hogy az emberi kéz érintését nem viseled el a fejbőrődön, csak éppen megtehetem, hogy ez ne érdekeljen. Óraközi szünetben vihácoltok egy jót együtt a többiekkel, a hintáról és mászókáról lerúgnak, mert de'jsz gyerekek, de'jsz játszanak és megtehetik. Kreatív feladatként felsoroltatom veled az összes dolgot, ami eszedbe jut a 7-es számról, és természetesen a 7 milleniumi sejtés nem lesz jó, kétszer aláhúzom pirossal, mert a 7 törpe lesz a jó, a 7 vezér és a 7 főbűn, ezeket kipipálom láttam ötössel, a tied pedig nulla pont. A hét-fő nyelvi poénért mínusz pontot is kapsz mert nem az volt a kérdés, hogy van-e humorérzékem. Ami természetesen van, csak nem most. Ja, igazat nem mondhatsz, és látni fogom, mert nem fog nőni az orrod. Ezen a ponton Voldemortot szóba hozni szemtelenség és 50 pontot levonok a Griffendéltől.

Szabadidődben pénzt kérek tőled, hogy gyere hozzám az isten háta mögé és megmutatom hogyan tudok kézenállni, és neked az lenne a feladatod, hogy kitaláld, milyen érzelmet közvetítek vele, valamint, hogy mi lesz a mai vacsora. Ha nem megy, akkor újabb alkalommal újra pénzért cigánykerekezek is, ahol ugyanaz lesz a feladatod, megpróbálni kitalálni, mi a szándékom.

Enni bármit ehetnénk, bármikor választhatsz az általad összeállított egyszínű menüből és az általam összeállított mindegymiből, de az enyém finomabb, és mindenki ezt eszi, mert én jobban tudom. Zöld nap hülyeség és kék ételek napja nincs. Kék ételek nincsenek is. Ezt felejtsd el gyorsan, ez a mai lecke! Ekkora hülyeséget!

img_20200613_131648.jpg

Anyádat is vizsgálat alá vonom, mert elbaszta. El is mondtam mindent neki japánul, azán meg is írtam japánul, hogy biztos legyek benne, hogy érti. Ez egy kis magyar kolónia, tudom, több  tízezer ember él benne, de azért írtam japánul, mert itt az összes többi millió ember japán, és ők jobban tudják. Én rugalmas vagyok, ezért mondom meg mit csinálj te, hogy japánnak látsszál, jobb lenne, ha megtanulnád a nyelvemet, és azért neked kell alkalmazkodnod hozzám, mert te nem tudsz.

Mert én többen vagyok, ezért jobban tudom.

Végre

2020. június 17. 14:48 - yerma

Lezajlott a gyors évzáró maszkban, Anna kitűnő lett. A rajzversenyen a második lett a fotó kategóriában, abban a képben segítettem neki. Összességében az online távoktatás egy kudarc volt, Anna a heti öt fejlesztés elmaradása révén sokat veszített, másfelő sokat nyert, hogy nem a többiek tempójában botorkálta végig a tanévet. A sajátos nevelési igényű gyerekre továbbra sincs kapacitás táborokban sem, esélyem nincs, hogy egyedülállóként ingyenes táborba befogadják. Sokan mesélik, hogy ezt kerek-perec megmondták az elején, talán humánusabb megoldás volt, hogy nekünk csak éles helyzetben derült ki.

A kirakóban túl soknak tűnt az az ezer darabos változat és megfogadtuk, hogy nem fogjuk feladni. Anna a második nap után adta fel. Ez valamelyest várható volt, mert eleve úgy vettem, hogy tartozik a 161 befejezetlen beruházások és követel a 384, mert kártyával fizettem. Nem gondoltam, hogy valaha is ki tudjuk rakni, de az azért meglepett, hogy ilyen hamar feladta. Lassan visszatérünk a rendes kerékvágásba, mert elég sok vizsgálatunk maradt félbe, legfontosabb a fogszabályozás.

Azért elég érdekes, hogy mennyire máshogy látjuk Annát. várta a kis barátait mondja szuperapu, hát nem, nem várta. Míg a többi egymással futkorászott ünneplő ruhában, addig ő a telefonját bújta, és a többi gyerek is odagyűlt köré, ahelyett, hogy mindenki futkosott volna. Végére sikerült bevonni egy kis offline játékba. Voltunk fodrásznál, mint 4 hónap utáni szociális élet, elvittem Annát is mivel nem tudtam hova tenni. Egy ideig elvolt a várakozással, mindegy csak legyen wifi, aztán lemerülés veszély miatt letette, én a bura alatt, nem tudtam vele foglalkozni. Én voltam a hülye, hogy nem parancsoltam meg neki milyen hajat szeretne, mert artikuláni nem tudta rendesen, én sem értettem, és a fodrász se. Egyik helyen hosszú, a másikon meg rövid. Én mondjuk a rövidnek örültem, de neki abban a pillanatban nem tetszett, próbáltuk vigasztalni, de csak sírdogált, hogy nem megy holnap évzáróra, és úgysem hiányzik neki senki. Onnan aztán tovább mentek orvoshoz én meg ott maradtam még két órán át gombóccá szorult gyomorral. Igen, szó volt róla, hogy komfortzónából való kilépés, de soha nem volt el más gyerekekkel a játszótéren, mindig egyedül játszott anya-nézd üzemmódban és ha nem néztem gyorsan leesett. Így lett nekem rémálom a komfortzónából való kilépés, mert ha a többi gyerekkel játszana, fogcsikorgatva de ottmaradnék. Erre meg így nem kíváncsi senki. Egyik szempontból a gyereknek nincs-semmi-baja (ez van kétszemélyes helyzetben), minden más helyzetben meg anyuka-elrontja, mert nincs-semmi-baja-csak-hisztis, mert anyuka kiakad, ezzel bátorítja (ezt egyébként meltdown-nak mondják felnőtteknél is) és nem teszi bele az energiát, például a fenti játszótér esetében. NT-k készítik fel a gyerekem az életre a saját szabályaik szerint, és az én nevelésem meg azért kell, hogy megoldási stratégiákat tanítva helyrehozzam ezt. Persze az is lehet, hogy az élet egy olyan játék, aminek több jó megoldása van. Soha nem fog kiderülni, hogyha mindig annak kell alkalmazkodnia, aki nem tud, és erről papírja is van. Totál szívás lesz végig, komfortzóna ide vagy oda.

Címkék: autizmus iskola 8.5+

Pista a gyöngykagyló

2020. június 07. 14:02 - yerma

Mert mi az Anyu dolga.

Anyunak dolga volt a random szívhangú Gyöngyöt 12 órás hangtalan vajúdás után kiizzadni. Ott egy férfi elvette tőle, az odaadta egy nőnek, amíg összevarrták odaadták szuperapunak tízperces dajkálásra. A negyedik személy volt Anyu, aki a Gyöngyhöz érhetett. Egy olyan kórházban, ahol az első kagylós érintés különösen fontosnak volt verbalizálva. Aztán jött a háromágyas kórterem, ami egyágyas magáncellának volt belengetve - annak, aki időben szül. Hajnali öttől indult a verseny és Anyu nem lett első, így megkapta a háromágyasat, amiben két másik anyukával osztozott. Később jöttek és korábban végeztek, az egyik éppen fotót posztolt a közösségi médiába okostelefonnal (2011-ben járunk), én akkoriban cseréltem le e Nokia 3330 horcrux verziót körülbelül. A harmadik anyu már ötödik gyerekét szülte, rutinosan egy óra alatt, bent altatták a közös kórteremben a babákat, akik óránként sírtak. Anyu kimerült, kapott egy szem altató gyógyszert, ami miatt az orvosa eltiltotta a szoptatástól, mert az kiválasztódhat az anyatejbe. Ezt a sztorit Anyu később a 3 évig tartó válási folyamatban a 20 oldalas rágalomhadjárat közepében hallotta vissza, mi szerint Anyu azért nem szoptatta, mert féltette az alakját, a mellét, ezért nem alkalmas anyának és innen már ne is hozzák haza, hanem közvetlen a pszichiátriára vigyék. Több telefon a nőgyógyásznak, ezt utóbb mesélték Anyunak, hogy ezt még az ottani 5 nap alatt soronkívül intézze el.

Hazavitelkor szuperapu büszkén és gőgösen vitte a karjában a kis Gyöngyöt, mint hetero voltának bizonyítékát. Anyu ment utána a csomagokkal, két nagy táskája volt és folyton vérzett még a gátseb miatt, de cipelte. Az otthoni ajtón is szuperapu emelte át a Gyöngyöt szertartásosan. Aztán teltek a napok, bár Anyu nem tudta, hogy teltek, az ő élete háromórás periódusok végeláthatatlan sora lett, ahol a legnagyobb logisztikát a hajmosás megszervezése jelentette. Két hét után jutott el a nagyszobába, éppen természetfilm ment a tévében, hú, ilyen egy fa! hüledezett, mi minden történt itt, amíg nem tudott magáról, a fára rászállt egy madár, de érdekes, ilyen az élet? Az éjszakák átvirrasztása nem volt könnyű, segített benne "hülye nagymama", aki minden második hajnali szoptatásnál tisztába rakta  Anyu helyett, így nem verte ki teljesen az álmot a szeméből az állandó sírás. Később ezt a hajnali második szoptatást szuperapu átvette, de nagyobb hangzavart csapott a lámpa felkapcsolással és alaptömege cipelésével, így Anyunak esélye sem volt visszaaludni. Megint később ezt egy fejlámpával oldotta meg, így teljesen olyan lett, mint Woody Allen a Süti vagy nem süti című filmben. Anyu a végkimerülés határán volt, és szuperapunak semmi nem volt jó, nagymama főzött, nem Anyu, és tejfakasztó viszkizés következett hosszú hónapokig Mass Effect-tel egybekötve. Napközbeni akkora szundikkal, amik estéig tartottak neki, és a horkolása miatt hangstoppal nézte Anyu az X-faktort, de még így is megérte neki, mert új inger volt.

Szuperapu húga tanúvallomásban közölte, hogy amikor náluk járt a 3 év alatt 2-szer, az egyik alkalommal mosatlan poharat talált a mosogatóban, amiből arra következtetett, hogy Anyu alkalmatlan szülőnek. Szupernagymama is megjelent tanúskodni, de vallomás tételre nem került sor, mert szuperapu nem jelent meg a tárgyaláson, balesetet szenvedett, ami abból állt, hogy hirtelen fékezett és kinyílt a légzsák. Szupernagymama ezen nagyon fel volt háborodva, gurulós bevásárlókocsijával Anyu asztalához lépett és hangosan, nagyon alacsony intelligencia szintről tanúskodva becsmérelte Anyut. A sztárügyvédje intette le, Anyu az ügyvédjével ártatlan arccal próbálta elfojtani a röhögését, amit az fölött érzett, hogy most nyerte meg a pert, innen már nem lehet veszíteni. Nem is lehetett. Aztán szuperapu az eljárás keretében Anyut elmeszakértői vizsgálatra küldte, ahol közölték a rossz hírt, hogy olyan nincs, hogy csak az egyik fél megy, menjen szuperapu is. Ezen annyira kiborult, hogy a vizsgálata eredményét megkérdőjelezve újabb beadványokban szórakoztatta a bíróságot. Itt derült ki először olyan tényező, amiből Anyunál autizmusra lehetett következtetni. Egy pszichológus is megnézte a két felet, az lehet, hogy ön ahhoz a terapeutához járt 3 évig terápiára, aki a módszert az egyetemen oktatta neki? Az elmeszakértői vizsgálat döntetlenre állt, ez azt jelentette, hogyha Anyu nem alkalmas, akkor szuperapu sem az. Teltek az évek és csak nem lett vége, közben látleletek és jöttek néha a rendőrök, a Gyöngy pedig ilyenkor a szomszédban lakó dílerhez került szuperapu karjában mint biztos bázisra. Aki akkor épp szabadlábon volt, mert később már nem. Az az infó megvan, hogy a látlelet 3 ezer forintba kerül, a gyes pedig 10 ezer nagyságrendileg?

Aztán megszületett az ítélet, a kagylóé a Gyöngy, aki vér és verejték árán kitermelte magából, szuperapu hagyja el a tengert. Közben kezdődött az óvoda, ahol nagyon hamar kiderült a kis Gyöngy atipikussága, mindenkinek nyilvánvaló volt, csak annak a 23 óvónőnek nem, akit kaptunk a 3 év során, és annak a 3 pszichiáternek sem, akik az óvodában dolgoztak, a nevtannak, a családsegítőnek, meg néhány szülőnek. Szuperapu ezt is megpróbálta az Anyu számlájára írni: azért rossz a gyerek, mert Anyu nem törődik vele, ez okozza az adhd-t is, a rideg szülői nevelés. Ja, hogy igény szerint szoptat, nem hagyja sírni és kötődően neveli, na az meg autizmust okoz. Vagy nem, de megtalálja az összefüggést. Még keresi. Az az óvónő ócsárolt fizetett pedagógiai szakvéleményben, aki most börtönben ül. Jött egy jó év másik óvodában, és az iskolában további jó évek. Valaki arca kisimult, valaki további stresszevésbe menekült.

Itt talált minket a terápia, aminek célja, hogy a Gyöngy géntérképét terápiai erőszakkal olyanná formáljuk, ami neki nem jó, mert jelentős többlet stresszt eredményez, viszont mindenki másnak könnyebb lesz őt kezelni, és ugye a mindenki más érdeke az egyéni érdeket mindig felülírja. Nemzeti konzultációt megszégyenítő stílusban kérdezett  alá a pedagógusoknak szuperapu, akarja-e, hogy a Gyöngy boldog legyen, mert Anyu, aki eddig is mindenről tehetett nem akarja. Igen, akarjuk. Akarjátok Istvánt? Igen, akarjuk. Gyöngy-pszichológus szerint is alakítsuk át, tagadja meg önmagát, mindenki ezt csinálja. Iparágak szakosodnak a kétségbeesett szülők félelmére, kannabiszolaj és neurofeedback, és kétszemélyes magán terápia, ahol azt tanítják meg, hogyan kell viselkedni más gyerekekkel - csak éppen más gyerekek nélkül. Mert a többségnek nem jó, ha valaki más. Ők rugalmasak, de nem akarnak alkalmazkodni hozzánk. Mert megtehetik.

Pista a gyöngykagyló visszaszedte Rockefellertől a gyöngyöt, aki azt mondta neki:

Az utókor igazolni fogja önt, ha megérdemli.


(Karinthy Frigyes: Pista, a gyöngykagyló)

Színes albínó páva

2020. május 23. 16:18 - yerma

Az iskola hirdetett egy rajzversenyt, és fel sem merült, hogy ne nevezzünk be rá. Bár hajdanán volt egy balsikerű rajzpályázat, amin inkább el sem indultunk, hanem azonban eltelt 4 év, jaj de szuper, rajzolni szeret. Viszont elkezdeni meg nem. Nem akarod-e elkezdeni, kérdezek alá, ami körülbelül akkora hiba volt, mint Kimi Raikkönennek eldöntendő kérdést feltenni egy sajtótájékoztatón. Fák és madarak volt a téma, és három pályaművel lehetett nevezni, ami lehetett szabadon választott rajz vagy fotó. Mivel nálam a telefonon alapjáraton rengeteg növény és fa fényképe látható, így csak kiválasztottunk egyet, majd megtoldottuk a bonsai-jal. Madarat nem fotózunk, mert mire beállítom a fényt elrepül. Rajzolj madarat. Nem  akarok. Milyen madarat? Albínó pávát a téli udvarban. (jaj, de szép ember az!) Anya te nagyon megúszós vagy, a másik rajzveresenyen is emlékszel mit javasoltál. Nekem könnyű, mert én nem tudok rajzolni. Végre is sikerült rajzolnia egy pávát, aminek az irizálását fémesen csillogó festékkel oldottuk meg, szerintem jól sikerült. Sokat dolgozott vele és a színezés a festés miatt felgyorsult. Végül a rajzversenyre még egy szélsuhogó madárcsicser hangfájllal is jelentkeztünk, immár négykotonosan bebiztosítva a részvételt. Ami még Annának jó hír, hogy a magyarlecke és a szorgalmi feladatok ignorálására is lehetősége volt így. Azóta iskolai feladat is volt egy rajz, az viszont részletgazdagabb volt és ezért sokat piszmogott vele. 

Tegnap megint volt egy rosszabb napja, mert most azon aggódik, hogy mi lesz ha tovább romlik a szeme. Erre mondjuk nagy esély van, mert sokat gépezik. Nekem azért romlott el, mert sokat olvastam, egyirányú fókusz. Nem mintha nem lenne tök mindegy mibe vakulunk bele. Nem baj, akkor öreg korodban mire megvakulsz meghallgathatod az összes zenét, amit most nem tudtál.

Én is erre gyúrok.

The game of life

2020. május 14. 09:41 - yerma

Túl vagyunk a második programozás órán, ami úgy működik, hogy egy weboldalon kell parancsokat beállítani egyszerű számítógépes játékok létrehozásához. Van egy adott háttér, mondjuk egy erdő, és be kell programozni egy sárkányt meg mondjuk egy katicát, hogy menjenek egymás felé, és amikor találkoznak, akkor mondják azt, hogy helló. A próbaórát toltam végig én is és az első órát, de a másodikat már nem, elég érdekes, abszolút Annának való. Még a technikai részével küzdünk, hang és videó kikapcsolása, amikor öt család hangja gerjed egyszerre be, az tud idegesítő is lenni, és én kicsit féltem a többieket Annától, mert ha egy perc csend van, akkor ő belefecseg, a "csak az kapcsolja be a hangot, aki valamit mondani akar" kérése teljesen hidegen hagyja, és várom, hogyha mégis szót fogad és csendben marad, akkor a közös üzenőfalat trollkodja majd szét asdffffskajhkj jelekkel, ami szerinte vicces. Most már kevésbé féltem őket, mert minden gyerek nyüzsög és mindenkinek van családja, aki a tananyagba video és audio módon belelóg. Probléma lesz, hogy Annát csak a nettó információ érdekli, a bruttó nyüzsgés annyira nem, megszakadt a másik kapcsolata, technikai probléma, vagy lassabb reakció, ma már jön addig hozzám beszélgetni a másik szobába. Ebban mondjuk igaza van, mert csomó energiát elvon az össz infó tömegből kivadászni azt, ami lényeges: ez a hétköznapi életben is így van, és ez megy neki nehezen az iskolában is.

A tanfolyam nyáron tart, még 3 hónapig. Nem tudom, hogy mennyire hosszabb távú a cél, amikor megcsinálja a kurzus végén "a" játékot olyanra, amilyet ő szeretne. Én már kértem tőle egy verziót, és remélem megcsinálja. Ez egy rage game, és arról szól, hogy egy Pacman féle labirintusban van egy kertész, a másik végén meg van egy cserép virág. Az a feladat, hogy a kertész meglocsolhassa a virágot úgy, hogy közben harsány színű lufik és szellemek támadják, de nem csak a kertészt, hanem egymást is. Random lőnek egymásra szavakat, és amelyik betűk mind a kettőjüknél megvannak, azok kiütik egymást. A végén elérem Annát és teszek rá tápoldatot. Ha ő nem írja meg ezt a programot, akkor megírom én.

Egyszer már végigvittem.

Címkék: autizmus iskola 8.5+

Utazás az agy középpontja felé

2020. május 07. 10:45 - yerma

Minden lakásban vannak kritikus pontok, amit jobb elkerülni esés szempontjából. Nálunk van egy ágy sarok, ahova menetrendszerűen mindketten beverjük a lábunkat. Ráadásul mindkettőnknek magas a fájdalomküszöbe, így többnyire utólag vesszük észre. Egy ilyen kritikus pont éppen a baloldali halánték lebenyemet találta telibe. Nagyobb bajt nem okozott láthatólag legalábbis, miután magamnak feltettem az ilyenkor szokásos kérdéseket, milyen nap van, hol vagyok, mikor születtem, szédülés, hányinger, az élet, a világmindenség meg minden. A bal agyféltekémben túl nagy a forgalom az utóbbi időben, így jövőre várom a tia2-t, és 2023-ra meg a tia3-at. Az élet lemodellezhető.

Anna minderről nem vesz tudomást, nem enged pihenni, csacsog, narrál és énekel. Ja a lecke az nem érdekes, kezdd el csinálni kérlelem 10 órától, "majd" válaszolja, este 6-kor tesszük el, addig könyörgés, kérés és szükség esetén basztatás. Legirritálóbb válasz a majd, mert teljesen bizonytalanságban tart vele mindenkit, és a j-d betűk sem teszik szimpatikusabbá. Elkezdte a programozó iskolát, ami tetszik neki. Az első órát végignarrálta, beszélte és viccekkel szórakoztatta a többiket (5-6 gyerek volt még), így tartotta fenn a koncentrációját. Mondjuk a szórakoztatás szó talán nem megfelelő, amíg a többi gyerek csöndben dolgozott. Másnak ez biztos furcsa lehet, én meg nem látok példát, hogy lehetne-ez másképp. Kértem, hogy kapcsolja ki legalább a mikrofonját, hogy csak engem kergessen őrületbe ezzel a hangzavarral, de nem, a videót legalább kikapcsolta. Továbbra is lezúzza agyilag, hogy ennyi felé kell figyelni, hamarabb elalszik ilyenkor. Most kezd egy kicsit elegem lenni.

Néha még sírok is.

Címkék: iskola 8.5+

Indul a

2020. május 02. 08:23 - yerma

Na aztán meg a kötelező anyák napja. Mint a kötelező május elseje, kötelező valentin nap és kötelező karácsony, kötelező húsvét, kötelező pünkösd. (Az az infó megvan, hogy Magyarország 54%-a keresztény és kényszeríti rá a kötelező háromnapos babonáit az összes többire? Világviszonylatban ez még szebb 33%.) Lehet, hogy gyerekkoromban szerettem ezeket az ünnepeket, már nem emlékszem. Ma már nem hatnak meg, azt tudom. Anyák napjánál mindig eszembejut az a réteg, akinek nem adatott meg anyai jelenlét, akiknek nem lehetett gyerekük, akik egyszerűen nem akartak, vagy egyszerűen volt anya, csak az minőségileg tekintélyelvű, következetlen, buta, erőszakos, elérhetetlen, mártír vagy szimplán  ő maga is traumatizált. Mert az anyád vagyok. (ki tehet róla)  Mert felneveltelek. (ez volt  a dolga)  Mindennek van napja, így hadd legyen ennek is, ebben maradtam magammal. Feleseltem a másvilággal, tudom.

Szóval felelős verset kell választani három jelölt közül. Nálunk a nyertes mindig a legrövidebb vers. Számomra ismeretlen költők versei közül, pedig én azért szeretek olvasni, és szeretem is a verseket. Bár ezt így általánosságban nem mondanám, szeretek bizonyos verseket, de konstans jelleggel már a magaimét sem. A verstanulás az tudom nehéz, először találjuk meg a rímet, a ritmust, csináljunk belőle dalt, és ha megvan a dal, akkor megvan a vers is. Ez volt a stratégiám Anna verstanításával a Képekben sorozaton kívül. Ez meg olyan irinyó-pirinyó, hogy nem érte meg vizualizálni. Először elolvastattam vele, mint az Anyám tyúkját, szerinted miről szól, elmondom, döngölt föld, tulipános láda, szegénység. Várjál, ezt elolvasom és megjegyzem, egyedül, ez könnyebb. Én nem emlékszem, gyerekkoromban, hogyan mondtam verset. Nem tudom jól-e, tudtam-e hol vannak a hangsúlyok, és nemrég szembesültem azzal is, hogy tök máshova tettem a hangsúlyokat végig az Embert tragédiájában is, és érdekes, hogy mégis hatott. Eljutottam a banánig, csak más útvonalon.

Anna boldog gyerek. Onnan tudom, hogy olyan svunggal szaval egy verset, ami érzelmileg megérinti, mint Regős Bendegúz. És ez teszi őt hitelessé.

Nagyítás

2020. május 01. 17:52 - yerma

Reflektálva az előző posztra kaptunk egy matekfeladatot, egy olyan ha banán-meg-kocka-az-öt-akkor-mennyi-fél-banán-meg-kör típusút. Két agykapacitást foglalt le 2 órán keresztül és kijött a 40.

Merthogy találkoztunk a tanárnénivel és néhány gyerekkel az osztályból. Annára rátört, mennyire beszélgető partner híján van, unatkozik és csak egy felnőttet lefoglalva tud megmaradni. Ezt ugyan eddig is tudtuk, és még mindig meglep, hogy más gyereke meg nem. Rollereznek boldogan, versenyezve, harsányan, útkereszteződésnél megállnak, ha valaki rájuk szól csendben maradnak, és ha a felnőtt nem ereszkedik le a szintjükre nagy kegyesen, akkor nem szólalnak meg. Játsszál velük, kérem, nem, nem akar. Menjünk akkor haza. Többi vidáman lazul: szülők, gyerekek, itt függnek kötéllel a nyakuk körül öten-hatan, végre lehet bandázni és én is mondom, hogy menjünk innen minél hamarabb. "Jó lesz az offline programozás is, mert majd várni fogod, hogy a pajtásaiddal legyél", mondja naiv tanár, nem, igazság szerint alig várja majd, hogy megszabaduljon tőlük, mert az óraközi szünetben nem hagyják őt tanulni, harsánykodnak, viháncolnak (mi erre azt mondjuk kurvulás és nálunk ez azt jelenti, hogy extrovertáltság a köbön). Mindegy, hogy kimondjuk-e vagy nem; továbbra is pletykálnak majd rosszindulatúan a hátunk mögött, de nemcsak a mi hátunk mögött. Megtanultam egy biccentésből, egy elejtett mondatból, egy grimaszból értelmezni a világot, mert egy idő után mind elszólják magukat és biccentenek. Mindenhol vannak írástudó anyuk, még a Teca kocsmájában is voltak, és még azokról is kiderült ez, akikről ezt soha nem feltételeztük volna. Az idei év annyiból volt jó, hogy volt egy gyerek az osztályban, aki elég irritáló volt ahhoz, hogy jobban lehessen utálni, le is szálltak rólunk egy időre, Annát nem hívták meg a szülinapi bulijába, a mi gyerekünket meg igen, bibibíí és rihi-röhi. Jövőre már nem lesz, megy vissza magántanulónak, ez az egy éve is valószínűleg az a véletlen volt, ami alatt nem sikerült kijátszani a jogszabályt. Így jövőre megint minket utál majd mindenki, de annyiból nincs jelentősége, mert Anna nem érzi jól magát így sem közöttük. Szinte mondhatnánk, hogy velem itthon jobban elvan, mert kérdezhet, és válaszolok, és nem kell korán kelnie és nem tanul, ha nem akar. Mondjuk nekem nehezebb, de néhány jelentéktelen dolgot el kell tudni engedni. Ezt a válóperes ügyvédemtől tanultam, meg kell határozni mi az, ami fontos, és mi az ami nem. Ha kidobta az igazolványaimat az nem fontos, mert bármikor pótolni lehet azokat, és a személyazonosságom nem szűnt meg velük együtt. Más kérdés, hogy aztán önként kidobtam én is, amikor visszacseréltem róla a nevemet. Én már a tankönyveket is így szelektálom. Szóval unatkozunk.

Amikoris megkaptuk az unaloműző feladatokat, mi nem stimmel a képen. Ebben Anna nagyon jó, az apró részletek megfigyelésén alapuló kötekedésben, ez olyan családi genetikai vonás. Az egyik kérdés gyümölcs-zöldség kérdés volt, mi a kakukktojás, hagyma, krumpli, paradicsom és egy banán. Jött is a megoldás segítségként, te kis butus másodikos, hát nem tudod, hogy a banán, mert az az egyetlen gyümölcs, pirospont ha jól tippelted be. Na mi nem tippeltük jól be, mert a paradicsom is gyümölcs. Jaj, ezért egy környezet ötös, mert még a kérdést feladó random Kiss Jánosné sem tudta ezt, aki tanítja a gyerekemet és az összes többiét is. Ez nekem körülbelül akkora megrázkódtatás volt, mint Annánál a Mikulásos sztori, ahol random Tóth Józsefné állított hülyeségeket, és aki egyébként gyerek tankönyveket ír (rákerestem). Nem magunknak szeretnénk ötöst, hanem Jánosné Gizikének egyest, mert ezt nem tudta, és gyerekeknek tanította rosszul. (Látod, mondtam, hogy nem kell a felmosóvödörrel pózolni tantárgyi ötösért.)

Jelentéktelen apró részletek felnagyítása ez, de mi így érezzük, nekünk a neon lámpa fizikai fájdalom és a bolti rekesz csikordulása is gyilkossági szándékot vált ki belőlünk. Tök gáz az egész.

Egyelőre nekünk.

Programok

2020. április 28. 16:11 - yerma

Túl vagyunk az első videócsetünkön. Tegnap volt egy programozóiskola ingyenes próbaórája, és azon vettünk részt. Eleinte nem akartunk vizuálisan megjelenni, csak hangban, de aztán mégis meggondoltuk magunkat. Szerencsére hang végig volt, így a többi négy gyerek is figyelmesen végighallgatta, hogy "nem akarunk videóban résztvenni" kontra "anya ne égess be", de nem volt gáz, mert cserébe mi is hallottunk másokat. Ahhoz képest, hogy Anna youtube-on nyomul elég érdekes volt így végignézni, ahogy viselkedett, de összességében jó volt. Amire én felfigyeltem, mert nem tudtam társaságban ilyen, hogy állandóan ő beszélt, a feladatokat végig narrálta, attól függetlenül, hogy a felnőtt beszélt-e, hozzá beszélt-e, vagy más random gyerekek beszélgettek. Némely feladat bébikönnyű és már rég megvan, kintről nagyon bunkónak tűnhettünk. Viszont a videós megjelenésben nagyon profi volt, bár látszott, hogy fogja vissza magát, hogy nyom el egy ásítást, mennyi energiába telik neki az, ami a másik gyereknek eleve lételem, lazaság és rutinos skype jelenlét. Összességében tetszett neki és menni akar, vagyis itthonról online lehet végezni a járvány miatt. Ami nekünk tök jó lenne, mert nincs ugyan helyileg messze, de a heti cipelés külön elkéredzkedős program lesz, ha visszaáll az élet. Jól vagyok, a lecke kevés, mondta a bevezető kérdésre, ja igen, még csak 11 óra óta írjuk, 4 órás szünetekkel.

Amúgy tényleg jól van, külön feladatokat is csinálunk, persze közösen, amik egy fokkal izgalmasabbak, mint a normál házi feladatok, mi a furcsa a képekben típusú feladat folyamatos kötekedése jól megy, az, hogy le van húzva a repülőgép ablaka, igen, de hogyan ül az utas és miért van a szereplő nyakában egy kolbász sál helyett. Ez nagyon viccessé teszi Annát, ami a normál házi feladat megcsinálása során soha nem derült volna ki. Én is jól vagyok, a vírus nem érdekel különösebbben, van textil maszkunk és egyforma mintájú. A poszt-traumás stresszen vagyok túl, amikor bent rekedt extrovertáltak próbálnak posztokat írni, mindenki posztol, koncertet ad, énekel. Viszonylag könnyű belátni, hogy némelyek online jelenlétben sem érdekelnek senkit, így felvetődhet a gondolat, hogy offline módban vajon olyan marha érdekes volt-e a mondanivalójuk. Ez a vírus önismereti kérdés is. Ez igaz ránk is, de ennek a blognak nem feladata a közönség, Anna youtube pályafutását is azért hagyom, hogy ismerkedjen a közösségi léttel (amire internet nélkül esélyünk nem lett volna), most merüljenek fel a kérdések, amíg még nem késő. Nagy előny, hogy nem kell végignézni és nem kell végighallgatni, azokat a posztokat, amiket nem akarunk, mert csak tovább görgetjük. Még senki nem találta ki, hogy lakótelepi karanténkoncertet szervezzen a környékünkön. Úgyhogy bírjuk.

Már csak tíz év

2020. április 25. 16:10 - yerma

Innentől képzelt riportokat fogok írni különböző fesztiválokról.

Írjunk leckét. Nem. De el kellene kezdeni. Majd. Mikor majd? Öt perc múlva. Jó. Hat perc múlva szólok. Írjunk leckét. De öt perc múlva nem jöttél ezért elkezdtem egy új videót, ami hatvan perces. Harmincnál elkezdjük, hogy rákészülünk és elkezdjük. A rákészülést kezdjük el. Huszonöt perc múlva rákészülök a rákészülésre, amivel majd elkezdjük. Letelik a hatvan perc. Jaj, csak azt ne. Ez a könyv. Hol a munkafüzet? Az előbb még a kezedben volt. Hányadik oldal? Olvasd el a szöveget, válaszolj rá. Ez itt a képen olyan, mint a Pisti (random név). Válaszold meg.  Nem, előbb kiszínezem. Kiszínezi. Mit írjak? Mindegy. Ki kell radírozni. Leesik a radír az asztal alá. Jé, itt a piros ceruza. Kitörött a hegye. Jó, hozd ki, kihegyezzük. Nem. Olyan aranyos, maradjon itt. Gyere ki. Nem, mert találkoztam egy porcicával. Gyere ki az asztal alól és hozd ki a piros ceruzát, hogy kihegyezzük. Nem. Mjaú-mjaú. Mi van? Ezt mondta a porcica. Lábánál fogva kihúzom. Melyik Budapest leggyakoribb kirándulóhelye. Írd be, hogy Normafa. Ezt éppen tudtam. Akkor miért nem írtad? Mert nem tudtam, hogy ez a feladat. Oda volt írva, mi a feladat. Diktálom a megoldást, jó? Annyira éhes vagyok. Mindjárt eszel, csak írd be, hogy kocsányos tölgy és kéktúra útvonal. Ne oda írd, hanem a munkafüzetbe. Ebből a tárgyból nincs is munkafüzet. Tényleg. Pirossal írd le, hogy bagolyköpet. Minek? Mert az a feladat. Inkább kiszínezem az oldalszámot feketével. A fekete nem szín! De. Most ne színezz, hanem írjunk. Negyedóránként megállhatsz. Ma kell megcsinálnunk, mert jövő héten jön az újabb adag. Hogy holnap pihenhess. Ja? Ezt miért nem mondtad?

A nap végére viszont mindketten egyre gondolunk:

Már csak tíz év.

Ez teleport

2020. április 06. 19:50 - yerma

Mostanra kezdünk annyira belerázódni a mindennapokba, hogy önálló a leckeírásra való igény és hajlandóság. Valahogy a hétfő mindig lezúz továbbra is, kapjuk a követelményes listákat, aztán meg valahogyan elfogynak a feladatok. Ma volt egy technika feladat, csinálj húsvéti koszorút. Magamban már felüvöltöttem ebből megint mi lesz, de néha kiderül, hogy ezektől a festős-vágós-ragasztós dolgoktól már csak az én felnőtt énem irtózik. Persze a mienk egyedi és vicces feliratokkal ékes, a díszítő tojásos elem nálunk két azonos lapú fordíts-megből áll, és van egy it is an egg tojásunk is. Ha nem ez lett volna a feladat, nem biztos, hogy tudtuk volna, hogy húsvét van, valamikor ezidőtájt szokott lenni, körülbelül. Az újabb háromnapos indokolatlan megtörése a biztonságot adó napi rutinnak.

Más. 

Ez egy személyes napló, amit 9 éve írok, és van egy folyamatos karakter fejlődése posztról posztra, vélemény. A bejegyzések az előzőek ismerete nélkül nem értelmezhetőek. Vannak benne autizmusra utaló szereplők, jelek. A bemutatkozó idézet egy magasan funkcionáló autista író-matematikusé. Az autizmus egy zavar (illetve szerintem nem, mert engem nem zavar, hogy mást zavar - és kitennék egy szmájlit, csak nem tudom melyik illik ide, a hányósan fekve röhögős vagy a kacsintóan sírós. Kicsit mindegyik). Egyik jellegzetessége, hogy kommunikációban nem törekszünk a kölcsönösségre, ezt azt jelenti, hogy ha kérdezünk is a válasz már nem érdekel. Ez tűnhet afféle bunkóságnak, illetve az is. Ez a bunkóság a pozitív hozadéka annak, hogy általában nehezebbek a mindennapjaink. Minden szöveg egyirányú.

Willy Wonkától tudnék idézni ide, amikor egy stúdióból a tévé képernyőjére varázsolja a csokit a reklámszünetben. A fiú utánamegy, de őt visszahozni nem már tudják a stúdióba, a tévéből veszik őt ki lelapítva és lekicsinyítve. Az információ áramlása egyirányú, visszafelép már nem működik. Ekkor mondja azt Willy Wonka:

Ez teleport, nem telefon. Nagy különbség.

Címkék: autizmus iskola 8+

Tücsökzene

2020. április 04. 11:29 - yerma

Olvasom, hogy az emberek mennyire belerokkanntak ebbe a kényszerű otthonmaradásba, égnek a lelki segély vonalak. De vajon miért vannak ilyen rossz állapotban?

Pöffeszkedő mintacsaládunk ötfős: apa, anya, három gyerek. Egyik mondjuk nagyobb, felsős, a másik alsós, a harmadik legyen csecsemő. Felsős gyerek volt a szerelemgyerek, amivel anyu megfogta aput, az alsós gyerek életének az volt a nagy feladata, hogy az elsőt szórakoztassa, és mindketten kushadva nézzék a Jégvarázst, Bogyó és Babócát olvassanak. Ez eddig megy egyedül, mert nem kell gondolkozni. A Bogyó és Babóca mesék fő küldetése valószínűleg az, hogy primitivitásával a szülőket lélegzetvételnyi szünethez juttassa. A harmadik gyerek  pedig bosszúgyerek lett: létezésének oka, hogy az apunak elege volt a családjából és a munkahelyen más nőkkel beszélgetett. A harmadik gyerek a ragasztó, a csiriz, ami bebiztosítja, hogy apu a pénzével és státuszával maradjon. Itt érte őket a vírus válság. Apu hazaszabadult és elfoglalta a dolgozószobát. Anyu is hazaszabadult, ám valamiért nem a női állások lettek a home office-ok, a távmunkát részmunkaidőben vállaló kisgyerekes anyukák továbbra is láthatatlanok a munkaerőpiacon, home office-be szervezhető állásokat ugyanolyan dölyfösen hirdetik azonnali kezdéssel irodában 8 órásan, mint azelőtt. Anyu tehát otthon marad, kiesik a fizetése, ez azért lesz fontos, mert majd később emiatt függeni fog. Vásárol, írja a leckét a gyerekkel, főz, takarít. Némelyek tényleg dolgoznak otthonról, játszi könnyedséggel jelentkeznek be a konferenciára, ami ugye egy olyan online meeting, ami IRL-ben sem volt fontos. Délig takarítás van, főzés, tanulásba besegítés, bosszúgyerek altatása. Délután "játékos kreatívkodás", sütés. Rengeteg tojás fogy, kérdi a riporter anyukát. Igen, sütni viszem. Lajosmari konyhája felpörög, mindenki süt, recepteket cserélnek. A recept is egy ilyen prüntyögő szó, amit inaktív nők találtak ki. Anyu visszaszorult az eredeti helyére, amit a társadalom megkövetel tőle, és ahol csönd van, mert nincs ott senki, és ez a konyha. Néha fellázad és jógázni akar, vagy skype-on zumbázni a csajokkal, apuval rég nincs közös téma, csak a hitel, meg a pelenkapénz. Apu is sörözni akar a haverokkal, addig sem kell a másikkal lenni, a gyerekeknek is elegük van, kütyüznek, vagy veszekednek. Néha családilag kiszöknek játszira, Normafához, vagy lemennek tömegesen kutyát szaratni, levágják az lezáró szalagot a fitness parkban. Mint lázadás és közös családi pillanatok, amiket aztán megosztanak: mást nemigen tehetnek. Mindenki feszült. Anyu nem tud helytállni, mert ez a helyzet neki a legmegterhelőbb. Közösségi felületeken helytállást hazudik. Anyának lenni jó fb csoportot bekövet, de mivel emlékeztetnie kell magát arra, hogy anyának lenni jó, azt üzeni ezzel, hogy neki rossz. Sorok közt nem olvas, majd olvas más. De elvárják tőle, hogy jól érezze magát, olvasson, fejenálljon, 10 tipp karanténunalom elűzésére, sorozatnézzen, szoba biciklit vegyen, amire aztán sosem ül fel, mert nincs rá idő. Anyut bedarálja a vírus. Aput is, de ő megteheti, hogy leszarja. Csomó konfliktus elő kerül a szőnyeg alól. Anyu nem száll ki, mert hova költöznék a három gyerekkel. Apu nem száll ki, mert neki ez a legkevésbé szar a családból. Gyerekek megtanulják a tanagyag helyett, hogy így kell konzerválni a rosszat. Amikor újrafagyasztod, ami egyszer már kiengedett. Amúgy is fagyasztani kellett, mert friss már akkor sem volt. Anyám is így csinálta. Mint Möbius szalag tekerednek a generációk hibái egy láthatatlan végtelenbe. Na ezek az emberek vannak legjobban szarul, a harsány tücskök a tücsök és a hangya meséből. Eleve egy rossz társadalmi, pózolós, kivagyi, semmitmondó, öntömjén, működőnek hazudott és pazarló magatartási stílust kapott telibe a vírus.

Amit ránk nem hat, mert:

  1. Amikor az első gyerek sok volt, nem vállaltam be továbbiakat a pozíció fenntartásához. Újratervezés.
  2. Amikor a házasság nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, több kárt okozott, mint hasznot, akkor bátor voltam és kiszálltam, azonnal. Nem rajtam múlt a 3 éves procedúra. Újratervezés.
  3. Megtehettem, hogy kiszállok. Egyrészt anyagilag is (volt segítségem). Újratervezés. Nem kell olyan embereket elviselnem, akiket nem akarok. Azzal élek együtt, akivel akarok. Azt csinálok, amit akarok. Nem nagyon van konfliktusunk. Munka ideiglenesen nincs. Sokáig alszunk, sokat olvasok, segítek a leckében, mp3-ra mondatom a verset. Alapvető edzés eddig is volt. A mi életünk nem változott. Tényleg semmit. Nem csak azért, mert még az armaggeddonra is van A meg B tervünk.

Kíváncsian nézzük a szenvedőket, mint angol kutatócsoport az egerek agyának viselkedését fájdalom hatására. Naplóba feljegyezzük. Nézzük, ahogy a tücskök elfáradtak és nem bírják el a hegedűt.

Mi pont így éltünk eddig is, ahogy mindenki más most. A szorongás és a depresszió rólunk már lepereg, mert vannak rá megküzdési technikáink. Mi találtuk ki, nem a pszichiáterünk, és hosszú, sok éves folyamat volt. Ti csak most kezditek.

Kell-e ennél jobb érzékenyítés az autizmus világnapjára.

Címkék: autizmus iskola 8.5+

Onlány

2020. április 01. 10:36 - yerma

Nem mondanám, hogy nem visel meg minket ez a helyzet extrémen, csak nem úgy, mint az átlagos embereket. A mindennapi közelharc az, ami kiborít. Viszont már nem szégyellem magam azért, hogy nem vagyok pedagógus és azért nem tudom, és nem szégyellem azt sem, hogy gyógypedagógus sem vagyok. Ezek korábban komoly traumát okoztak. Kicsit fárasztó ugyan, de büszkén írom meg helyette a leckét, bediktálom, és amit elfelejtünk azt saját vonásokkal igyekszem pótolni, marokra fogva a ceruzát, mintha Anna írta volna. Ezt várja el tőlünk a társadalom, valamiért ettől megnyugszanak. És valamiért nagyon nem akarunk online módra állni, egy emberként vagyok leszavazva, hogy hát offline élünk, befotózzuk, háromszor vesszük a kezünkbe a könyvet, egyszer hétfőn, aztán pénteken kijavítjuk, aztán külön mozdulattal befotózzuk. Mennyi mozgási energia megy a pocsékba. Négy különböző tanárnál ez kurvára idegesítő nekem, mint felnőtt, aki eleve azért nem megy nyaralni sem, mert nem tudja megszervezni és nem éri meg a sok kényelmetlenség, eltérés az ügymenetben, és a welness részlegen csobogó családokkal hangoskodás. Pedig előbb-utóbb jön az online világ, és az a pont már régen rossz lesz, ha a gyerek éri el előbb. Egyet pislogsz és ott veri át ahol tudja a digitális analfabéta szüleit, akik csak a like gomb megnyomását tanulták meg. Nem a bezártság nyomaszt, hanem a tehetetlenség, és az, hogy az iskolában Anna azért heti 5 óra auti célú fejlesztéshez jutott, és ha nem is pont 5 óra, de azért fejlesztették, maradjunk annyiban, ellentétben a mostani helyzettel, amikor nem tudok vele mit csinálni, mert nincsenek eszközeim. Tekintsünk el a pozitív gondolkodástól és a jutalomalapú, ezért megalázó nevelésről /ezt Anna mondta így/, mert az egy percig sem működött.

Nem baj, a rugalmatlan autista majd alkalmazkodik a többihez, mint rendesen. Semmi nem változik, és ez jó. Az impotensek állandósága az mindig megnyugtató.

Anna azt leszámítva, hogy nem akar tanulni egyébként vicces. Dalokat találunk ki, még véletlenül se a kötelezőeket nyomjuk. Abban nem jó valahogy, a tankönyvi éneklésben, hadd adjak neki ötöst, nem tud és nem megyünk az x-faktorba becsszó. A kódorgó hernyós ének stílusban nyomja a következő saját szöveggel, ez ilyen rap zene:

tüp-tüp-tüp-tüp Tá-dé
Ma-zso-la és Tá-dé
Tá-dé-az-á-dé-há-dé

Mellette könyvet olvasunk, én olvasom fel neki a könyvet, amiből nem engedem a rajzfilmes verziót megnézni inkább elolvasom neki esti meseként 9-től fél 10-ig. Lord Byron van benne és térképpel kell olvasni. Én is olvasnék, mondja Anna, csak lusta vagyok elmenni a könyvespolcig. Egyméter táv és fél méter szintkülönbség. Ülünk az ágyon. Jó.

Szrerinted én miért pdf-ből olvasom ugyanazt a telefonon.

Címkék: autizmus iskola 8+

Képekben 3

2020. március 30. 13:02 - yerma

Megfejtés:

László Gyula: Tavaszköszöntő

Fut a felhő fent az égen, 
tavaszi szél hajtja. 
Kizöldült a domb oldala, 
pelyhedzik a barka. 
  
Sürgönydróton fecskék ülnek, 
hazajött a gólya: 
ereszünknek, kéményünknek 
újra van lakója. 
  
Csiripelnek, kelepelnek, 
köszöntik a tájat: 
csöppnyi csermelyt, békás tavat, 
országúti fákat, 
  
pihenésre nincsen idő, 
javítják a fészket. 
Szalmaszálat gyűjtögetnek, 
s puha tollpihéket.
Címkék: autizmus iskola 8+

Miről beszélek amikor az autizmusról beszélek

2020. március 25. 14:15 - yerma

Mostanáig gondolkodtam írjam-e vagy ne írjam. Írom. Nem nagyon tudunk átállni a digitális oktatásra, mert Anna nem érti, hogy a rekreáció színterén miért kellene leckét írnia, nem tud együttműködni. Mostanra már könnyebb a helyzet, de vannak feladatok, amikkel nem tudunk mit kezdeni. És én sem. Mert az autizmus ugye végleges állapot, erre mondom azt, hogy pszichoterápiával nem gyógyítható. Az alsós tananyag online otthoni verziója az offlline tartalom szülő általi bedigitalizálását jelenti, tanáronként eltérő követelményrendszerrel, és különböző határidőre. Nem mondom meg a szabályt és írd újra, mert túl hamar dolgoztál, amikor még nem tudta senki. Írd újra, mert tudom rólad, hogy nem szeretsz körmölni, ezt a szabályírató, hibakereső, kötekedő íratásokat nem szereted. Tavaly még szeretted, mert versenyre küldtek. Ne hagy ki oldalakat, amikor véletlenül kettőt lapoztál. Online gépelem be, hogy neked szép legyen a külalakod. 2 oldalas szorgalmi feladat listát adok. Egyelőre az életvitel per technika feladatot nem tudtuk csak megugrani, házimunka témában. Anna házimunkába nem bevonható, az ő segítsége abban rejlik, hogy hagy telefonálni és hagy dolgozni. Ez viszont nem éri el a tantárgyi ötös szintjét. Anya pontozza, így azt hazudik be, amit akar. Mi nem hazudunk semmit, kihagyjuk a kérdést. Aosz állásfoglalást kértünk, szerencsére az iskola ebben partner. Miről beszélek, amikor az autizmusról beszélek? Hát erről.

Háttal nem kezdünk mondatot. De. Azzal kezdünk mondatot, amivel akarunk.
Írd újra ötösért. Nem.
Fotózkodj felmosóvödörrel tantárgyi ötösért. Nem.
Pózolj a porszívóval tantárgyi ötösért. Nem.
Linkeld be a youtube videót, amiről azt hazudtad, hogy megnézted, tantárgyi ötösért. Nem.

Ebben nem szeretnénk résztvenni, mert hazugság, Anyu behasalja az ellenőrizhetetlen feladatokat, otthon gyerek helyett megcsinálja. Ezért nem szeretem a házit haza hozni sem. Hirtelen kiderül, hogy Pistike nem olyan jó a tanórán, mint a milyen jónak kellene lennie a házi feldatai alapján. És kiderül az is, hogy nem a Pistike a hülye, hanem az egész család. A szorgalmi feladat a kevésbé okos gyerekek esélye az ötösre. A lottó a szegények adója. A bifláztató, agyonírogatós nyelvtant pedig azok szeretik, akik nem tanultak meg számolni. Ők élik a nagy pillanataikat most.

Miről beszélek, amikor az autizmusról beszélek?

A józan észről.

Címkék: autizmus iskola 8+

Tani-tani

2020. március 22. 13:14 - yerma

Nem mondom, hogy nem állított megpróbáltatások elé az otthoni e-learning Annával nehezített változata. Még úgy sem, hogy nem kell bejárnom dolgozni elég komoly próbatétel leültetni a könyv elé, mégha Anna nem is nagyon kér segítséget a feladatokhoz. Ám ez csak az egyik baj. A másik, hogy én sem vagyok rugalmasan gondolkodó, így további problémát okoz már a lecke rendszerezése is, mivel alsó tagozatban legalábbis mindenki más platformon, más határidőben és más logikával szeretne megkapni a feladatokat. Megoldás, kijavítás és befotózás az külön probléma, bár lehet, hogy csak nekem, aki most csodálkozik rá a sünis munkafüzetre, mert soha nem járt otthon, lévén, hogy Anna a napköziben ezeket magától megcsinálta. Ez nagy kihívás elé állít akkor is, ha mást nem kell csinálni a nap, csak szórakoztatni Annát a négy fal között. Mert az állapota magasan funkcionáló fajta ugyan, de van az a mondás, hogy a magasan funkcionáló autista az, aki nem jut segítséghez. A lányok ebben a cipőben, amúgy sem jutnak segítséghez, a tiltakozásuk, az együtt nem működésük az hiszti, és hosszan tartó depressziós pánikbetegség. Anna nem érti meg, hogy az otthona, ami eddig a rekreáció helyszíne volt, az most munkaállomás, nem hajlandó együttműködni senkivel, aki ennek az ellenkezőjét mondja. Kötelező gyógyped megsegítésről most ne beszéljünk.

Sor kerül társasozásra is ilyenkor, és az sem mindig laza kikapcsolódás, 2 óra feszült figyelem, ahogy a Malfoy család napi szinten legyalulja az agyunkat a roxforti csatában.

Respect tehát minden tanárnak aki mindennap ezt csinálja minimális bérezés mellett. Felmerülhet persze a kérdés, hogy ezek után mi szükség van a nyolckor kezdő nem kipihent gyerekekre és tanárokra, amikor anyu munka mellett otthon dolgozva, háztartást vezetve több gyerekkel ezt simán megcsinálja. Legalábbis a közösségi oldalakon ezt kommunikálják. Kis számolással viszont kijön, hogy Magyarországon kb 4 millió felnőtt él, ám ebből csak 100 ezer a pedagógus, aki akarta is, tanulta is ezt és tudja is. Van ideje és van türelme is hozzá. Mert a többinek nincs. Abból is van persze, aki nem alkalmas a tanári pályára, mert divattanár, zárójel. Így is durván optimista becslések szerint ez a szám 2,5%, ennyi ember képes erre a feladatra és a további 97,5% pedig nem, így nem is lehet tőlünk elvárni, hogy levezényeljük a tanévet 4 tanár munkáját elvégezve, kétes értékű érettségi eredményekkel. Sok szülő nyilván bediktálja a megoldást, hogy haladjunk, rohadtul reális így a tudás.

Egyszóval mi nagyon szenvedünk, és nem értjük, hogy miért csak így lehet. Újabb bőröket lenyúzni az amúgy is túlterhelt, fizetés és sokszor munkahely nélkül maradt, otthon háztartási robotként üzemelő anyákról és kétszemélyes családokról, ahol egy fizetésből kellene, kellett volna mindent megoldani. Miért nem engedjük el ezt az évet, hiszen nemcsak mi nem tudjuk megugrani.

Címkék: autizmus iskola 8+

Képekben 2

2020. március 09. 21:01 - yerma

Szabadon választott versünk.

József Attila: Kertész leszek

Kertész leszek, fát nevelek,
kelő nappal én is kelek,
nem törődök semmi mással,
csak a beojtott virággal.

Minden beojtott virágom
kedvesem lesz virágáron,
ha csalán lesz, azt se bánom,
igaz lesz majd a virágom.

Tejet iszok és pipázok,
jóhíremre jól vigyázok,
nem ér engem veszedelem,
magamat is elültetem.

Kell ez nagyon, igen nagyon,
napkeleten, napnyugaton -
ha már elpusztul a világ,
legyen a sírjára virág.

Az élet iskolája

2020. február 26. 19:23 - yerma

Anna részt vett az országos Zrínyi Ilona matekverseny első fordulóján. Ez az iskolában volt, és a betegsége alatt zajlott, amin a szájmaszkban volt jelen. Ezzel a húzással távolította el a környezetéből a másolókat, de nyilván nem. Azóta is maszkban jár iskolába. A verseny egy órán át tartott, ahol 25 feladatot kellett megoldaniuk. Az elején könnyebb feladatok voltak, de így is karcsúnak volt mondható az a 2,4 perc, ami egy feladat megoldására jutott. A végén már brutálisan benehezedtek a feladatok. A válaszokat az ABCD választós munkalapról összesítő táblába kellett ikszelgetni. Ennek még jelentősége lesz. Ugyanis Anna a 25 kérdésből 16-ra jól válaszolt, 3 kérdést üresen hagyott, mert nem volt rá idő, és 6 kérdést hibázott el. Pontosabban 5 kérdést hibázott el, 1-et pedig tudott, de véletlenül rossz helyre ikszelte. Így 83 pontot szerzett, ami a jó ikszeléssel 88 pont lett volna 100-ból. Az első 3 gyerek jut tovább, így ezt bebuktuk. Mindezekkel egyidőben valóra vált az a kívánsága, mi szerint: azért szeretnék a lustasági verseny negyedikje lenni, mert akkor nem kell felmászni a dobogóra. Kicsit szomorú emiatt. Na jó, vigasztalhatatlan. De legalább a többiek nem téged utálnak. Mint vigasz.

Talán ez adott neki erőt ahhoz, hogy mindeközben a szótag-olvasási versenyen 250 szótaggal megszerezte a "már tudok olvasni" arany, és ezzel együtt ezüst fokozatát. Bronznál tartottunk legutóbb. Tudni tud hát olvasni, csak nemigen akar. Remélem előbb-utóbb megszereti majd. Ha csak azért nem, mert a matekpéldák megoldásához először el kell olvasnia azt.

Furfangos

2020. február 16. 12:47 - yerma

Van agy kiadvány, a Furfangos fejtörő, ami 6-8 éveseknek plusz matek fejlesztő. Ezt tavaly megkaptuk és azt csinálták Annáék bent, amikoris Anna idén ősszel elvesztette. Kábé félig volt megcsinálva és van valami verseny, ahol minden jól kitöltött oldalért jár egy pirospont, iksz pirospont egy matrica, vagy valami ilyesmi. Matek ötösökre lehet beváltani. Van egy verseny, hogy ki hol tart belőle, és az őszi hiányok óta kicsit lemaradtunk. Úgy döntöttünk, hogy újra megveszem, és Anna annyira lelkes, hogy már behozta a többieket, elveszetteket pótolta és az új feladatokkal is jól állunk. Aztán gondolt egyet, hogy egyszerre váltja be ötösökre, mint a déem pontokat. Így történt, hogy volt egy nap, amikor matekból hét darab ötöst kapott. Jövő pénteken Zrínyi matekverseny, arra is gyúrnak előkészítő feladatlapokkal. Ezek után kit érdekel, hogy nem viszik heti el öt órában fejlesztésre.

Néha meg nem menekíteném.

screenshot_2020-02-17-20-01-57-152_hu_ekreta_kretaandroid.jpg

Címkék: autizmus iskola 8+

Szem-fog

2020. február 12. 17:30 - yerma

Úgy látom a fog téma az, amivel az ember az egész élete során szív. Csecsemőkorban azok a hónapok, amíg kibújnak, aztán amikor a tejfog lecserélődik, aztán meg, amikor pótolni kell. Minden korsztályt egyaránt érinti. Annának a szájpadláson nőtt fogát be lehet szabályozni, mert az a 32 db fogból az ikszedik darab és vissza lehet terelni a többi fog mellé. Mondjuk, hogy elhiszem, hogy így van.

A szemésznél történt látogatásunk sem adott okot nagy reményekre. Kiderült, hogy röpke másfél év alatt Anna szeme 2 dioptriát romlott, -1,5-ről -3,5-re, ami azért horrorisztikus, mert nekem 18 éves koromra lett annyi. Az optikus szerint kinőhető, mivel ilyen korán foglalkoztunk vele. Versus ugye velem, akinek még 14 évesen sem engedték, hogy hordjam, mert hadd erőltesse a szemeit, attól edződik. Hülyékkel a világ. A vizsgálat során a szemébe pupilla tágítót cseppentettek, amitől 24 óráig homályosan látott. Itthon napszemüvegben volt neki komfortos, így másnap az iskolába is elvitte, és óraközi szünetekben hordta. Amikor is a folyosón meglátta egy ember, nevezzük pedagógusnak az egyszerűség kedvéért. Hogy neki egyszerűbb legyen. És beszólt, hogy minek a napszemüveg, nem süt a nap. Ne szólj be, mert nem tudhattad, hogy egy: szemésznél voltam és kettő: autista vagyok és rohadtul zavarnak a fények. Jut eszembe a hangok is és pont nem hallottam, amit mondtál, mert zajcsökkentő füldugó volt a fülemben. Ha nem tudod, ne szólj be, mindenkinek megvannak a történetei, még neked is, noha arra nem kíváncsi senki. Engem nagyon felbosszantott a felnőtt hatalom által fenntartott öncélú basztatása, mert vajon kinek árt egy napszemüveggel. Hülyékkel a világ kettő.

Néha menekíteném a gyerekem, de nem lehet.

 

Alliteráció

2020. január 31. 17:30 - yerma

Anna továbbra is jár a pszichológiai tanácsadásra, ami fizetős és nem a Vadaskert. Én megpróbálok kimaradni belőle, mert szerintem semmi szükség nincs rá. Aki utána olvasott már egy kicsit az autizmusnak az tudja, hogy Anna viselkedése bőven belefér, kár haragudni emiatt rá, és kár szekálni, egyszerűen együtt kell élni ezzel. Kérdezték, hogyan élem túl a nehezebb napokat. Könnyedén, miután már tudom, hogy nem direkt csinálja, és a sok jó tulajdonsága ezt bőven kompenzálja. Még egy ilyen okos per szép per őszinte per jólelkű gyereket nem ismerek, de felnőtt embert se nagyon. Szóval két alkalom után új pszichológust kap, mert a mostani nem autizmus specifikus, ami nekem furcsa, mert tudtuk és mondtuk már az elején. Ez a tizenvalahányadik pszicho izé, akit ledarált, ezzel az esemény a komolyságát el is vesztette volna, ha lett volna neki.

Közben az sni-s körzeti szépíró versenyen a második lett végül. A szépírása egyébként olyan, hogy amikor akarja, akkor szép, a mindennapokban pedig nem szép, szinte olvashatatlan minden kívülálló írástudó számára.

img_20200216_172214.jpg

Lehet, hogy ez az ő kis magán titkosírása. Lassan befejeződik a félév, annak ellenére, hogy az eredményeket nem láttam még azt látom a krétában, hogy minden fontos tárgyból kmf, amiből meg jmf az testnevelés rendgyakorlatok és szabálykövetés, technika csoportmunka térben, arra mondjuk emlékszem, kiborult egy másik gyerekre. Énekből kap mf-eket rendszeresen, de szolfézsból ügyes. Szótagsebességből bronz fokozatú Merlin díjas. A magatartás füzetben van pár egyes sőt négyzetgyök egyes is van, ami ugye szintén egy. Ennyi erőből négyzetre is emelhettük volna. Az egyik egyes a csúnyabeszéd, a másik meg a meghúztam a haját a kislánynak, de olyan volt a helyzet, hogy erre is csak azt mondhattam, jessz. Itthon nincs retorzió, magyarázós tanulás, itthon már csak a rekráció van, meg a röhögés. Röhögés az mondjuk gyakran van, mindig kitalálunk valamit. Kitaláltunk például egy alliteráló szókapcsolatot, ami mellett a Bécsnek Büszke vára, a Bús donna Barna Balkonon, és a Békés Bágyadt Barna este még a kanyarban sincs. A Bárdolatlan Bugyuta Barbár Bohócok már esélyes lenne, de mi sokkal jobbat tudunk. Igaz, nem annyira irodalmi a stílus, de nekünk ez pont megfelel, mert a céját eléri, ami a frusztráció csökkentése. Az irritálóan átlagos birka dejszgyerek sírására szaró, ámde közös térben parádéztató anyukára ezentúl azt monjduk: BamBa BaBát Buszon Basztató /B/anya.

Képekben 1

2020. január 27. 08:29 - yerma

Mostantól csak így fogunk verset tanulni. Képekben gondolkodás.

Gazdag Erzsi: Itt a farsang

Itt a farsang, áll a bál,
keringőzik a kanál,
Csárdást jár a habverő,
bokázik a máktörő.

Dirreg, durrog a mozsár,
táncosra vár a kosár,
A kávészem int neki,
míg az őrlő pergeti.

Heje-huja vigalom!
habos fánk a jutalom.
Mákos patkó, babkávé,
értük van a parádé.

Téli örömök

2020. január 26. 12:51 - yerma

Néhány meltdown elkerülhető lenne, ha nem lenne Anna másabb, mint az egyszeri homogén összetételű neorotipikus gyerekek. Akik egy emberként állnak ki Anna ellen, hogy márpedig van Mikulás és a felnőtt kórus, akik ehhez csatlakoznak. Felnőtt szemmel annyiból megbocsátható, hogyha húszból egy még hisz benne, akkor fenn kell tartani a látszatot, és nem mondhatnak mást. Kérdés, hogy az incidens után négyszermközt, miért kell ehhez ragaszkodni. Rajzolj madáretetőt a fára, szól a feladat és téli örömök a gondosan megírt fogalmazás címe, amit mondjuk Tóth Józsefné talált ki, alá van írva a neve, de ez irreleváns. Mert a téli örömök kicsit gáz. Ott indul, hogy

  • télen csendes a táj: hát rohadtul nem, a táj amúgy sem volt hangos, az állatoktól és emberektől volt hangos, akik köszönik és ugyanúgy csiripelnek, ugatnak, hangoskodnak és hallgatják a tuc-tuc zenét, mint nyáron, hála az elektromosságnak és a technológiai fejlődésnek most már bárhol
  • a nappalok rövidek, az éjszakák hosszúak: ez igaz december 22-ig, ami a téli napforduló, onnan hosszabbodnak a nappalok, a tél 24%-ában hosszabbak az éjszakák, de a 76%-ában a nappalok a hosszabbak, így ezt sem mondanám annyira igaznak
  • a madarakat szalonnabőrrel etetjük...: megint csak nem, a szalonnabőrön levő maradék szalonnát csipegetik ki, nem a bőrt
  • ...akik tavasszal és nyáron meghálálják a gondoskodásunkat: télen és ősszel vajon mi van
  • kellemes, tiszta időben téli sportoknak hódolnak, van, aki szánkózik, siel: elhanyagolható körülmény, hogy van olyan kellemes, tiszta idő télen, amikor nincsen hó
  • ebben az évszakban érkezik a Mikulás: és ez volt a pont, amikor elszakadt, Anna összefirkálta a lapját, fekete indulatos vonásokkal, ráírta WTF kérdőjel, feketepont, tanárnéni befotóz, elküld, mi volt az előzmény kérdezem, a Mikulás feleli, mosolygok magamban, ebből én már tudom a sztorit és azt is, hogy igaza van, csak egyedül van az igazával.

Úgy érzem máshol kellene élnük és máskor.

És egyre gyakrabban érzem ezt.

Recycling

2020. január 21. 08:26 - yerma

Idén, ha minden jól megy újrahasznosított farsangunk lesz, a titkos jelmez a tavalyi griffendéles talár újrahaszno-sításásval. Azzal a különbséggel, hogy tavaly könyvölelgető Hermione volt, idén is a talár marad a jelmez, csak most Ginny Weasley lesz. Ez Anna ötlete volt és egy szuper ötlet, bár Ginny egy kifejezetten irritáló szereplő volt, olyan kis semmilyen, legalábbis én nem szerettem. Meg amúgy is a farsangról meg van a véleményünk, felesleges szerepjáték, és mi soha nem szerettük, soha nem játszottunk orvososat, és soha nem gondoltuk, hogy a tésztaszűrő a fejünkon villogó labdával egy ufó állomás. Mint ahogy a reklámban.

Gyűjtjük amúgy a hülye reklámokat és célunk, hogy majd ha tanulnak az iskolában programozni, akár a Logischoolban tanórán kívül, olyan játék programokat írjunk kezdésnek, hogy a hülye reklámok szereplőire kell lövöldözni. A tízpontos a gőgicsélően modoros popsikrémes anyu, de a prüntyögő kislányra is ráküldenék, attól függetlenül, hogy arról ő nem tehet, a felnőttek ezt várják eltőle, ezt a gügyögést. A sellő énük nyolc pontot ér, zöld sikító ufó további nyolcat. Én youtubereket vonnák bele az én lövöldözéseimbe, de nem én döntök, legfeljebb ha megtanulok én is programozni. Nekem Ábel nem üti meg az ingerküsszöbömet általában, amit Anna elég jól provokál azzal, hogy beragadt neki, mint a Sugárka elégése, és a Satty utáni koslatás. Nálam ő csak öt pontot érne. Viszont a karácsonykor zabálj sokat és vegyszerrel ürítsd ki a szervezetedből témára felhúzott reklám is sok pontot ér, az együgyüsége miatt, ne zabáld túl magad és nem kell vegyi anyag a szervezetedbe.

Mondjál még hülyéket, kéri Anna.

Minek? Csak nézz körül.

Címkék: autizmus iskola 8+

Péntek tizenhárom

2019. december 13. 19:48 - yerma

Annak dacára, hogy ez a blog szándéka szerint nem párbeszédre épül, hanem monológ a formája, szükség van megnézni magunkat kívülről is. Az igazság pillanatai a magas felbontású anya-gyerek fényképek, valamint az igazolványképek. Ezektől tudtam meg, milyen bőröm van, milyen ráncaim, hol ősz és mennyire, és a fogaimmal is kell valamit kezdeni, mert lassan evésre alkalmatlanok voltak, csak az erózió nem volt annyira látványos. Innentől kezdtem el foglalkozni egyáltalán magammal komolyabban, mint alapanyag. Globális szinten is így van ez, jót röhögtem például azon, hogy amit mi diadalmas magyar virtusnak hiszünk, és a magyarok nyilaitól ments meg uram minket, az külső szemmel definiciálva ázsiai erőszakos barbár banda. Scrabble angol szótárban találtam ezt konkrétan. És végülis igen, hiába vagyunk magunkban azok, amit hiszünk, ha minden más embert mást lát bele. Azzal a kis különbséggel, hogy ha valaki auti, akkor esély sincs más szemében tükröződni, megnyilvánulni más által, és mivel nincs nagy rutinunk ebben, nem is tudjuk jól viselni a bókokat, milyen jó, hogy vagy mondatra csak annyit tudunk reagálni, hogy jé, ezt még az anyám sem mondta nekem, soha nem mondta ezt nekem senki. Azt mondtam, hogy a saját auti tükörben beismerős, szembenézős akcióm röhejbe fulladt, mert fizikailag nem voltam képes a saját szemembe sem nézni?

Anna néhány meltdown-tól eltekintve jól működik továbbra is az iskolában. A meltdown az autisták összeomlása, a mélypont, az a pont, ahol túlcsordulnak az ingerek és az a pont, ahol az agy nem bírja tovább a foldolgozásukat. Ezek többnyire aprócska, /az NT-k szemei előtt/ mikroszkopikusan láthatatlan pontok, egy gyűrődő papír, egy leesett cseruza, egy ceruzahegyezés, vagy egy Luca napi vásár csacsogós, felszínesen fecsegős, kiabálósan ordenáré, giccses kamu világa, annak hangjai, fényei. Ahol eladhatod a tárgyaidat. Nekünk nincs olyan tárgyunk, amitől megválhatnánk, mert minden kell, Anna egészen kiskorától képes volt, arra, hogy a 111 plüss állatából vakon megmondja, éppen melyik nincs a szobában, mert elveszett. Lásd  a Csigusz rejtély első és második részben és a nagy Kisvakond rejtély, ami még mára sem oldódott meg. Szóval mi mindenhez ragaszkodunk és nem viszünk semmit, miféle hülyeség ez, ostoba babona és hiedelem, fene sem kíváncsi rá, péntek tizenhárom, fekete macska. És akkor nap végére megint elszakadt, de kibírtuk hazáig. Én a tárgyakhoz ragaszkodom, nem az emberekhez, mondja Anna, ezért nem is tudsz kapcsolódni velük, mondom én félhangosan. Mindezek dacára kívánságai megfoghatatlan, pénzen megvehetetlen dolgok. Továbbra is kiemelten aggódik a klíma válság miatt az iskola Greta Thunberg-jeként. Az ellentmondásokra rálát /miért üres a madáretető a madárbarát iskolában/. Most már jegyekben osztályozzák, egy négyestől és egy házifeladat hiánytól eltekintve ötös, magatartására creeper matricát kért és kapott. Magyarból egy szabadon választott téli verset kellett megtanulni, az jó, kiválasztottuk the-shortest-poem-ever verset, ráadásul Weöres Sándortól, mind a 17 db szót sikerült sorrendben elmondani, amiben 4 db "a" névelő volt. Mindenki röhögött ezen, a 8 versszakosok legfőképpen. A házi feladatot továbbra is ráhagyom, az ő bulija, számoljon el vele ő, joga van a hibáihoz, mint ahogy az autizmusához is. Meglepően jól működik ez a módszer rövidtávon és úgy néz ki hosszútávon is. Nem szekálom, békén hagyom, nem radíroztatom ki vele, csak a túlélésre játszunk. Tervezni nagyon nem tudunk így, de örülünk minden egyes napnak, amiben üres lapot kapunk, hogy azt írhassuk rá, amit akarunk. Még a hétfőnek is. Mindennap teremtünk. 

Mert az ember a teremtési képességéről valamiért lemond.

Vedd és olvasd

2019. szeptember 23. 19:33 - yerma

Elkezdtük olvasni a kötelező olvasmány, illetve csak Anna kezdte el, aki már tud annyira olvasni, hogy ilyeneket lehessen adni a kezébe. Csukás István könyv a kötelező, és az első fejezet volt feladva. Anna gyorsan olvas, tavaly már a 100 szótag per perces listán állt a tápláléklánc csúcsán az osztályból. Kb 10 perc múlva Anna megjelenik, hogy elolvasta az első fejezetet, de rögtön utána a következő kettőt is. Épp kérdezném, hogy értette-e a szöveget, de nem volt aktuális a kérdés a magyarázata miatt. Azért, mert magával ragadott a történet.

De akkor a következő héten unatkozni fogsz.

Bár innentől kezdve soha.

Párbaj szakkör

2019. szeptember 13. 19:33 - yerma

Még nem áll össze az őszi rutin teljesen, de már körvonalazódnak nagyjából a dolgok. Az biztos, hogy szolfézs lesz egy héten kétszer, és az is, hogy az úszást nem akarjuk. Mindenféle nyomás, és tömegpszichózis ellenére sem. Helyette lenne gyerekjóga és vívás. Ami utóbbi kicsit macera, mert nem helyben van, és ki vigye rendszeresen. Mert amúgy meg jó lenne, mert Anna szeretne, próbaórán már voltunk és az jó volt. 

vivos.jpg

Honnan van a szilva, amit eszel, kérdezem tőle. Valahonnan a vétel és a lopás között, feleli. Az iskolában ez volt az uzsonna. Elültetünk az iskola udvarán egy szilvamagot. Minden embernek kellene ültetnie egy fát, mondja aztán, majd kifejti: mert a tápláléklánc csúcsán nem az ember van, hanem a fa.

Címkék: iskola 7.5+

Lizanka

2019. szeptember 03. 17:25 - yerma

Szóval feladat tréningezni Annát a szociális kommunikációra. Ezen a ponton csak két kérdés merül fel. Minek és hogyan. Egy auti videóban hallottam valahol, hogy miért is nekünk kell alkalmazkodnunk a világhoz, amikor ez nekünk nehéz, mert rugalmatlanok vagyunk. Miért nem a világ alkalmazkodik hozzánk, mert ő rugalmas és neki mindegy, tudhatna, ha akar, míg mi nem tudunk. És hogyan. Hogyan mutassam meg Annának, hogy kell kapcsolatba kerülni a többivel, amikor én sem tudom. Egyszerűbb ezt néha bevallani, idegesen pakolászok, kimegyek, leülök egy társas helyzetben és most először bevállaltam, bocsi, de nem bunkó vagyok, csak nem tudok kapcsolódni. A csacsogó small talkhoz, még akkor sem, ha saját témába vág. Aztán átbeszéltük Anna terápiáját, és felvetettem hogyan mutassam meg neki, ha magam sem tudom. Elég élvezetes beszélgetés kerekedett ki ebből, és valahogy zárójelbe tettem az elhangzott mondatokat, pedig nem kellett volna. A sugárkás tavalyi iskolás indulásunkat ahogy meséltem és visszanéztem itt, hogy kifut-e a sztori arra, ami a megoldás lett, és nem. A probléma felmerülését azt írtam, de azt már nem, hogy a sugárka elégős történetnek lett megnyugtató megoldása: a harmadik napon Sugárka esernyőt kapott, és soha többé nem égett el. Annának szerencse, hogy maga az anyja. Meg a felkiáltás, hogy jé, mint Lizanka. Lizanka egy felnőtt korában diagnosztizált auti lány, akit félrediagnosztizáltak és félrekezeltek, így nem érthette meg sokáig a saját kívül állóságát.

És igen, olyan leszel te is.

Fiúk közt lány, lányok közt fiú. 

Prima

2019. június 21. 13:28 - yerma

Állunk az évzárón, süt ránk a nap, szerencsére nem túl erősen. Tömeg van, rengeteg ember él külön életet, beszélget, várakozik. Gyerekek sorokban. Türkizkék spagettipántos anyu, megereszkedett tetoválással a hátán, vastag combokkal, flip-flop papucsban, többcentis csibesárga lenövéssel, géllakkos kézzel fotót csinál a sorban áll gyerekéről két viber üzenet között. A magyar nők nem szépek, az állítás helyesen úgy hangzik, hogy a fiatal magyar nők szépek, és az ő szépségük is javarészt a fiatalságukból ered. Én még ha akarnám se tudnám fotózni Annát, mert nem a gyerekek között áll, hanem velük szemben a színpadon, nekem háttal. Minden osztályból a kitűnő tanulók közül választanak egyet, amolyan Prima primissima szerűen, akik kimehetnek a nagyszínpadra. És Anna most ott áll. Áll és nem érti és elege van, menne haza, de szót fogad. Csibeanyu szerint az ő gyereke matekzseni és az osztályban a legjobb. Ám ezt csak ő gondolja így. Ha valóban így lenne, most nem szemben lenne veled, hanem háttal. Mikor megyünk már haza, kérdezi Anna, miközben a többi gyerek egymást kergetve hangoskodik, lökdösődik, fotós anyunak pózol, aki második fotójával a bizonyítványt veszi célba, és lövi fel egyből a facebookra kevésbé okos gyerekének eredményeit. Közben az offline térben mire hazaérnek már ömlik az eső. Mi még megúsztuk.

A kitűnő bizonyítványon kívül Anna három oklevelet zsebelt be, egy cirkusz belépőt és egy strandbelépőt. Kaptunk egy könyvet is. Van egy parafa falunk, és úgy gondoltam ráférnek az oklevelek, de mégsem. Idebentről nyitott ablak mellett hallgatjuk az esőt.

Címkék: autizmus iskola 7.5+

Bízz bennem

2019. június 06. 12:28 - yerma

Anya igazán befejezhetnéd ezt, hogy jutalmat ígérsz nekem ha majd megcsinálok valamit. Megígérem, hogy meg fogom csinálni és cserébe most előtte tárazzuk be a Potter kártyákat, mert most van rá idő. De a jutalom csak akkor van, ha túléljük az aerobik előadást balhé nélkül. Megígérem neked, bízz bennem. Oké, bízom. És úgy is lett.

Hozzá kell tenni elég jól végigzúzta Anna a 4 perces Billy Jean előadást, csak ámultam és lestem, egyen ruhában ütemesen mozog, nincs nyenyenye, nincs fetrengés, csak ritmus van és ütem, és alázat, és kitartás.

És mostanában elég gyakran látom ilyennek.

Nyílt nap

2019. március 28. 14:02 - yerma

Nyílt nap volt az iskolában. Én a matek, magyar órákra mentem be. Ó ha nekünk ilyen óráink lettek volna! Izgalmas volt, játékos, volt ott minden, amitől egy gyerek megszerethet írni és olvasni. Anna persze ahogy tudomásul vette szülei jelenlétét egyből megvadult. Amit aztán az idő hátralevő részében kontrollált is. Bele-belekiabált az órákba, nem mindig odaillő dolgokat. Jaj, de hideg van, ne másolj rólam, engem szólíts fel és hasonlókat mondott, egy idő után meg elterült a padon. De más gyerek is, leejtették a ceruzákat, össze-vissza jelentkeztek, és hangoskodtak, mindegyik élte a külön kis életét. Összességében viccesek voltak és cukik. Anna közben gyerekekkel veszett össze, a 2x45 perc alatt, amíg ott voltam, de mindig a tanár beleavatkozott és segített rendezni a konfliktust. A ne másolj rólam fejezetnél paravánt húzott a tolltartójából. Nem tudom valaha megérti-e, hogy mi az a betyárbecsület vagy bajtársiasság. Valószínűleg nem.

Megjött a Vadaskert zárójelentése, benne lényegesen több idegen szóval, mint a korábbiakban. A tartós beteg igazolást tíz évre kaptuk meg. Egyelőre még csak szótárazok.

Negyedik első vélemény

2019. március 05. 13:29 - yerma

Szép lassan megérkezett a pedagógiai vélemény is. Ebben leírták, hogy tavaly tavasszal a megismerkedéskor Anna erős hiperaktivitás mutatott, ami a gyógyszerezés hatására megszűnt. Mostanra semmilyen hiperaktív tünete nincs, ami van az a figyelemzavarból ered. Félbehagy leckéket, szavakat, kihagy betűket, és amit leír azt is sokszor tükörírással írja le. A kedvence az S betű, meg a 6-os szám, azok valahogy sosem arra kanyarodnak, amerre kellene. Komoly depresszív megnyilvánulásai vannak az iskolában, erre rákérdez, anya, mi az, hogy depresszív, kórosan, tartósan szomorú, mondom én. Perfekcionizmusa elég nagy probléma, hogy önmagát ostorozza olyan dolgokért, amiket szerinte tudnia kell, mindenki más szerint viszont még nem. Tanórába bekiabál. Általában lelassult. Mi az, hogy lelassult, kérdezi tőlem. Azt jelenti, hogy komótosan tötyörgöd végig a napot, húzod az időt és közben nem haladsz. És ez nem csak nekem baj, mindenkit zavar, ha álladóan nógatni kell, és minden egyes mozdulat elvégzéséért meg kell harcolni.

Hosszú idő óta ez az első normális pedagógia véleményünk Annáról. Voltak korábban az óvodai csodák, amik nem voltak mások fizetett fapados handabandánál.

Ezek szerint nem anyu a hülye. De ezt már tudtuk.

Vers mindenkinek

2019. február 28. 14:05 - yerma

Megölelt az Ibolya néni, mondtam még a horror oviban, amikor éreztem Ibolya néni parfümjét Anna ruháján. Manapság a tanító nénijét érzem, és nem tudom, hogy ez most igazából jó hír vagy nem, átölelték az jó, de ha át kellett ölelni, akkor bizonyára vacakul érezte magát. A tanítónéni parfümje pézsma illat, ami egy állat, mondja Anna, ami egy állat. Miért tesznek parfümökbe állatokat, kérdezi. Utánanéztem gyorsan, hogy mely állatok mely részét teszik parfümökbe, többnyire váladékot és kémiai szerepük van az illat illékonyságának megakadályozásában. Persze valami nagyfokú naivitás fordított afelé, hogy ne gondoljak bele, mi a mósusz és mi az ámbra. Nem nagyon nyugodtunk meg a tudattól, hogy az ámbra bálnahányadék, és el sem akartuk képzelni, ki volt az, aki arra rájött, hogy tartósítani tudja az aromákat, és milyen körülmények között jött rá. Eléggé kiborultunk, na.

És végre eljött a versmondó verseny intézménye is. Minden gyereknek meg kell tanulni egy verset és azt felmondani a többiek előtt, ahonnan aztán a legjobb megy tovább. Nem biztos, hogy ezt véresen komolyan kellene venni, és hogy Anna ezt hogy látja, ettől függ a versválasztás. A vers legyen rövid. A vers legyen aktuális. A versmondó legyen hiteles. Ki tudja, mik a fontosabb szempontok. Anna szempontja a rövidség. Ez azért jó, mert A is lajhár Alajos verse vicces ugyan, de túl hosszú. Nem mellesleg AHDH-s gyerekek szájába szokták adni. Ha aktuálisat keresnék és a győzelemre hajtanék van egy rövid, Ranschburg Jenő Gyász című verse. De mivel nem erre hajtunk, válaszok egy semlegesen rövid Weöres Sándort vagy Szabó Lőrincet.

Kedves Versmondó Lány.

 

Gyufák

2019. február 20. 13:09 - yerma

Nem kellett sokat várni arra, hogy anya-lánya hosszú percekig elidőzzön egy matematikai feladat felett. Ami azért nyomasztó, mert ez még csak első osztály. Valahogy a sudokuzást is túléltük, ami nem igazi sudoku, hanem csak ahhoz hasonló logikai feladvány, amit Anna még simán megugrik, meg talán a többi gyerek is, de azt biztos, hogy az amúgy is gyengébb képességűeknek ez gondot okoz. Na de bejöttek a gyufás feladatok, mozdíts el egy gyufát, hogy igaz legyen az állítás, ráadásul római számokkal. Lehet, hogy ez már Anna matek fakultációja, és végül is sikerült megoldani, de nem nézek ezután reménykedve a jövőbe, hogy ezt végig követni tudom. Az első gondolatommal a megoldás felettébb alternatív volt. Random mozdíts el egy gyufát és húzd át vele az egyenlőségjelet, hogy nem egyenlő. 

Egyébként Anna köszöni jól van, napi kétszer orrot fúj, és ennyivel túlélte a tél támadását. Már a tavaszt várja, meg a nyarat. Mert nem kell annyi hacuka.

Imaginárius

2019. február 17. 16:41 - yerma

Mint egészségügyi körkép említem meg, hogy az alant említett birodalmi rohamosztagosokon egytől egyig végigcsapott a megfázás is, és Anna, aki a legjobban bírta Armageddon túlélőként, ő is kezd áldozatul esni. Egyelőre csak az orra folyik és enyhe hőemelkedése volt az éjjel, de sanszos, hogy újabb hetet tölthetünk együtt reggeltől estig, ébredéstől elalvásig 0-24-ben.

Mert azért Anna betegen maga az imaginárius szám. Az imaginárius szám egy képzelt szám, aminek a négyzete mínusz egy.

Beszorzod önmagával és még mindig mínuszban vagy.

A roham

2019. február 10. 17:03 - yerma

Amikor átvariálták az aerobik óra idejét, akkor volt az első dührohama Annának, mert az ütközik az úszással, oda pedig kötelező járni. Aztán hamar kiderült az is, hogy az úszás utáni félórás edzés után rögtön az a bemutató lesz, amin Anna nem táncolhat, csak nagyobbak. Így találtam rá Annára a pad alatt felmosandó állapotban, más anyuka épp riadóztatni készült, hogy jaj baj van. Éppen lázasan, taknyosan félálomban ért engem, aki egykedvűen vette ezt tudomásul, nem számítva azt a tény, hogy ami a másik anyukánál pánikot okoz az nálunk mindennapi dolog. Anna auti dührohamai mindig is legendásak voltak, ahogy épp csak egy kicsit tér el a megszokottól vagy a várttól az események sodrása, menetrendszerűen jönnek ezek. Laza szülő lehettem azzal, hogy nem baj, majd elmúlik. Aztán a műsor kezdetekor csak beült a sor elé, akik a mutatványokat csinálták, amikor meg mindenki az előadásra koncentrált, nemes egyszerűséggel eléjük feküdt az ugrándozó gyerekeknek, ezzel akadályozva őket a mozgásban. Rengeteg óvódás gyerek jött el, mert iskolanyitogató nap volt, még több tartozék szülővel és kussoló kistestvérrel, akik önként vállalták ezt a hangos ramazurit, mert így érezték teljesnek a napot. Anna hangulata a végén engedett, amikor az óvodásokkal közös gyakorlatot már ő is csinálhatta.

Ám addigra én untam meg az egészet, hogy random anyukák sikoltozva végigtaszigáltak, amíg a gyerekemet megtaláltam, aki innen már nem akart hazajönni. Szociális neveltetésem akadályozta meg, hogy levágjam én is magam a földre vagy legalábbis befogjam a fülem és rázzam a fejemmel a nemet, áááááá sikítva. Így az én pánikrohamom már otthon talált rám. Anna sietett a segítségemre vigasztalni.

A következő napon pedig két epilepsziás rohamot néztem végig testközelből. Most erre mit mondjak.

Hermione

2019. február 03. 14:56 - yerma

Készülünk a farsangra, de inkább csak kötelességtudatból. Annyira Annát se hozza lázba, és még akkor se, amikor megtaláltuk az ideális jelmezt, akivel azonosulni tud, nem tündérek, indián harcosok, meg egyéb lények, akiknek a bőrébe szívesen bújnak a gyerekek. Hermione Granger lesz idén és vettem hozzá egy Griffendéles talárt, köpenyt, amit azóta általános köpenyként is hord. De még ez sem hozza meg a kedvét, hogy holnap farsang, inkább ne menjünk, mondja. Nyüzsi, tánc, hangos zene, tombola és sütivásár, hangos rosszalkodó gyerekek auti-barátnak nem mondható körülmények, de igazából nem tudjuk, hogy pontosan mi lesz. Valahogy túléljük. Szerencsére az iskolában nem kötelező a beöltözés, ezért lehet ez az utolsó alkalom, ami jelentős plusz energiával tölt el.

Anna Hermioneként sokat lóg a könyvtárban és egyszerre több órán is jelen tud lenni, erre bizonyíték a Kréta-beli órarendje is. Egyelőre időnyerője nincs, vagy ha van, akkor eldugta. Bosszantóan tudálékos, kíváncsi, és nem szegi meg a házirendet. 

Mármint a sajátját.

img_20190123_174727.jpg

screenshot_2019-01-16-13-12-58-804_hu_ekreta_kretaandroid.png

 

Kelta

2019. február 01. 09:43 - yerma

Voltunk mindeközben a Vadaskertben. Anna hozta a formáját, mint mindig olyan helyzetekben, ami szociálisan megterhelő számára. Megjegyzem én vagyok a másik, akit ez szociálisan szintén megterhel, mert ilyenkor engem nyúz, az én fejemen tapos, az én vesémbe lépdel, az én hajamat húzza. Mindig engem találnak meg, mondta Neville a Harry Potterben, amikor a kelta tündérmanók feltették a csillárra, és valahogy én is gyakran érzem ezt Annával kapcsolatban.

Abban maradtunk, hogy megpróbáljuk még egyszer a Kuckó csoportot márciusban, ami az adhd tüneteire épül. Szociális készségfejlesztő csoportot is javasoltak az autizmus tüneteire, ez helyileg máshol van, egy alapítványnál. Kardiológushoz visszamegyünk asz extrém pulzusa miatt, ami 110-120 szokott lenni, a gyerekeknél a határérték a 110, így az csak nekünk számít extrém magasnak. Viszont én ismerem az aha érzést, amikor a 110 pulzus le van szedve 70-re béta blokkolóval.

A terápiákból lesz olyan, amit az iskola átvállal, van egy iskolapszichológus, akihez azért fordultunk, mert Anna nehezen viseli az igazságtalanságokat, és az őt-szeretgette-meg-engem-pedig-nem helyzetek egyre gyakoribbak. Ebből ered a frusztrációjának egy része, hogy ezért ő értéktelen és szeretetre méltatlan, az első zöldalma meg fekete pont története bizonyítja ezt, perfekcionistaként felér egy tragédiával. Az iskolapszichológus elég értelmesnek látszik, és valószínű, hogy egy iskolás gyerekkel többre mennek, mint egy óvodással, ez lehet a magyarázata annak, hogy a gyerekek korának előrehaladtával a pszichológusok is egyre jobban kiteljesedhetnek.

Volt az iskolában félévi bizonyítványosztás, és mivel nem vagyok híve a személyes dokumentumok ész nélküli posztolásának, aminek a napló léte maga kissé ellentmond, azért leírom betűkkel mi van benne. Magatartás és szorgalom példás, minden kiválóan megfelelt (kmf) matek dicsérettel. Tesi a jól megfelelt egyedül.

Az irodalom visszavág

2019. január 23. 20:03 - yerma

  1. Azért kaptam fekete pontot, mert elmentünk a szünetben a könyvtárba és elfelejtettünk a becsöngetésig visszamenni.
    Ezért buktad a félévi példás magatartást. De a magyar nyelv kmf az megvan.

  2. Anya, a Szerencsekerék játékban az volt a megoldás, hogy Egy elmebeteg nő naplója.
    Remélem az iskolában is elmeséled.

Két pengeváltás. Az irodalom visszavágott. Most jövünk mi. En garde!

Bezzeg az Anna

2019. január 11. 10:40 - yerma

Bezzeg az Annával nem kell tanulni nehéz nap után, mert ő olyan okos, hogy már harmadikba kellene járnia, amíg a többiek a betűket olvassák össze, addig Anna tíz lappal előbbre tart, a matek könyvből meg a túloldalt veszi. Ezt egy anyuka mondta, akinek gyereke frusztrált, mert ő nem ilyen. Azzal azért mégsem nyugtathattam meg, hogy ne hozzánk mérje, mert Anna magasan funkcionáló autista, és nem az ő teljesítménye az átlag. Szívemnek sokkal kedvesebb hasonlatot hallottam a neurotipikusokra, akik pitypangok és bárhol megteremnek csöndben bármiféle gondozás nélkül, és a tipikustól eltérőekre, akik orchideák, és tápoldatozni kell őket.

Egyszer azt mondtam, hogy az üveggolyó, amiben az orchidea típus él az egy börtön, és nincs belőle kijárás. De mi van akkor, ha nem mi vagyunk bezárva, hanem a pitypangok?

Mi vagyunk kint és miénk az egész világ.

Szétszóródás

2019. január 07. 15:16 - yerma

Kezdenek előjönni a problémák, amiktől féltünk az iskolakezdés előtt. Anna kezd darabokra szóródni. Csak néhány hete vettem észre, hogy kezdenek az ADHD jelei dominálni. Mi a matek lecke, kérdi vasárnap, mert nem írta meg. Képes ezért éjszaka is felriadni. Megkérdezünk valakit, megnézi, jé fel volt írva. És meg is volt csinálva. Csak már elfelejtette. Magyar házit viszont tudja mi, csak nem tudja megcsinálni, mert benn felejtette a füzetet. Három Annás cipzárhúzó bilétát szórt szét egy hét alatt, meg egy Szeretlek-est. Letépi, elrakja, keressük. Nincs meg. Iskolai pénzhordó pénztárca hol van? Iskolában. De akkor hogy rakjak bele pénzt? Adok egy pótot. Az hol van? A padban. Hajcsatod hol van. Nem tudom. Lehet, hogy a padban. De lehet, hogy nem.

Két feladatod van, a két pár kesztyű hazahozása és a két szemüveg hazahozása. Egyik sem sikerült. Hol van? A padban.

Anyád. Az te vagy.

Valaki ír

2018. december 21. 15:58 - yerma

Volt iskolás karácsonyi ünnepély, amit az óvodásoknak adtak. Már egy ilyenen tavaly rész vett óvodásként. Most áll a színpadon a többi gyerekkel, és énekel, meg sem mozdul. 15 neurotipikusnak tűnő gyerek énekel. Nincs rendbontás, nincs nyafogás. Feladat tudat van helyette, meg kitartás. Magatartása és szorgalma továbbra is példás. Nem tudom mi történik velünk. Várom a kifulladást, a kész átverés kandi kameráját, de nem jön.

Továbbra is tolja a Starblock Planetet, ahol angolul csacsogunk ismeretlen emberekkel. Egyszer találkoztunk magyarral is, azt matematikai feladványokkal bombázta. Én már ezen azért mosolyogtam, mert tudtam, hogy ez fog történni. A szikra Jacob Barnett-je kvantumfizikai összefüggésekkel bombázta a kortársait, akik menekültek előle, a Házirend auti Jacob Hunt-ja kriminalisztikai nyomrögzítéses módszerekkel tette ugyanezt. Kortársai nem értették, próbáltak előle kitérni, ő pedig nem tudta, hogy ez miért nem jó.

Szabadidejében Anna könyvet ír. Az én történetem lesz a címe, mondja. Eddig négy tervezett fejezete lesz, az első Veronás, ezt már meg is írta. Látszik, hogy matek tagozatos osztályba jár, mert az életkorral játszik benne, amikor Verona x éves volt, akkor Anna x-3, és minden x-re kiszámolja a természetes számok halmazán. Ez ki is tesz egy oldalt neki. A második fejezet rólad fog szólni, anya, mondja nekem. Úgy írja le a szavakat, ahogy kiejti, ahogy hallja. Gördülékenyen fogalmaz, csak úgy áradnak neki a szavak és már megvan a tudása ahhoz, hogy a gondolatokat tetten érje és megőrizze későbbre. Szerzek a régi táska írógépbe szalagot. Asdf jklé. Szeretlek dédi. Fakad a dal.

Valaki ír.

Bábel

2018. november 30. 10:33 - yerma

Ezek a szülők örökké azt hajtogatják, micsoda szerencse, hogy az én fiam jó beszédkészségű és ragyogóan intelligens. Próbálnák csak ki, milyen, ha az önmagába zárkózó gyerekünk nagyon is észreveszi a külvilágot, sőt, mindenáron kapcsolatot akart teremteni vele. Ha olyan akar lenni, mint bárki más, csak éppen fogalma sincs, hogyan.

Jodi Picoult: Házirend

Ez az idézet a fent említett könyvből származik és neurotipikus gyereket neurotipikus szülei talán nem is értik a mondatot így összefüggéseiben. Amiért viszont nekem eszembe jutott az az, hogy Anna elég komolyan kezdi produkálni ezeket a tüneteket is. Valamiért ég benne vágy, hogy vadidegen külföldi gyerekekkel ossza meg a gondolatait. Eleinte ezt magyarul tette, szerveres játékban betolta a japán fiúnak, hogy szia, játsszál velem, és köszönöm. Persze az első reakciója a másiknak az volt, hogy lerázta. Elmondtam neki, hogy a világ bármelyik részéből sorsolhatnak mellé gyerekeket, és annak nem köteles magyarul értenie. A következő lépés az volt, hogy magyar angollal válaszolt nekik. Tenk jú, pötyögte be, amit random spanyol kiscsávó megint nem értett, de legalább volt benne annyi, hogy megkérdezte, milyen nyelven beszélünk. Anna nem értette miért nem érti a másik azt, hogy tenk jú, amikor az angolul van.

Erre meséltem neki egy példát, hogy van olyan szó, ami magyarul és értelmes, meg angolul is, de mást jelent, és kiejteni is máshogy kell. „Én ha egy angol regényben tizenegy borostyánfésűről olvasok, pillanatig sem felejtem el, hogy magyarul kell olvasni, így: eleven ember comb” – írta Karinthy Frigyes. Ezen nagyot nevetett, de nem vagyok benne biztos, hogy megértette, azonos alakú, de különböző jelentésű szavak vannak, még magyaron belül is, nemhogy idegen, nemzetközi nyelveken. Kicsit előreszaladtunk az oktatásában, ezt mind még nem kell, nem kellene tudnia, nem is várhatja el magától. De elvárja.

Első negyedév az iskolában

2018. november 27. 20:39 - yerma

Ha az volt a fő feladatunk, hogy túléljük az első fogadóórát, akkor ez sikerült. Elég zökkenőmentesen zajlott, és azt hallottuk, amit már eddig is, hogy Anna a legjobb képességű tanuló, és mivel a számokat és a betűket ismeri, ezért az első számú haditerv őt szórakoztatni, nehogy halálra unja magát. A tanárok kérték, hogy a titkos észrevételeinket írjuk az üzenőbe, de elvetettük az ötletet, mert onnantól nem lesz titok, Anna egyszerűen elolvassa. A hiperaktivitásából hátrány eddig nem érte, mert jött a tanár és elrendezte a beszóló gyereket. Viszik órákra, fejlesztésekre. Úgy volt, hogy TSMT-re is, de aztán felmérték, hogy nincs miért, így oda nem. Néha persze elszakad nála a cérna és sokat sír, nyafog, de megszokták, hogy ő így működik, várni kell rá tornaórán és úszásról hazajövet, áll a busz, mert nem tud egyik dologból a másikba kezdeni, tötyörög. Kifejezetten határozatlannak tűnhet, de nem az, csak nem tudja a módját hogyan engedje el a jó múltat és kezdjen a jövőbe, ami viszont bizonytalan kimenetelű. Vannak rosszabb és jobb hónapjai, hullámzóan. Három hónap alatt csak egyszer volt olyan, hogy a leckét nem tudta felírni, mert lemaradt. Azon sírdogál még, hogy nincsenek barátai. Ha így érzi is az nagyobb meló megtanulni az iskolában a társas kapcsolatokat, a szocializációt kiváltképp neki, akinek ez problémásabb. Leginkább a kölcsönösséget kell tanulnia, hogy csak azok a kapcsolatok működnek, ahol win-win helyzet van, kölcsönösség. Ahol ez megbomlik ott jaj, és ember legyen a talpán, aki megragasztja, mondja elvált szülő. Magatartása példás és jó minősítésű volt eddig. Általában tanulmányára kmf-eket kap (kiválóan megfelelt, olyan, mint a Potter könyvekben az RBF). Eddig egy jól megfelelt-je volt tesiből, és éppen az észlelés napján kért meg, hogy nézzük meg a Krétában a jegyeit, jé ez mi, jól megfelelt, az hányas, és görbül a szája, ha az csak négyes. Általában is elmondható, hogy sokkal többet vár el magától, mint amit korából és tapasztalatából adódóan tudnia kellene.

Még nem tudom mi pontosan a különbség a perfekcionizmus és maximalizmus között, de dolgozunk a megoldáson és a családon belül elosztjuk.

Check point

2018. november 23. 19:57 - yerma

Valamiért mindig úgy van, hogy mi szemben megyünk a tömeggel. Csordogálunk be az iskolába a többiekkel, Anna néha megáll, majdnem elsodorják. Aztán megindul visszafelé, szembe az összes többivel. Biztos szürreális jelenség lehetünk becsöngetés előtt, hogy nem az épületbe rohanunk, hanem onnan el, két lóugrásnyira vissza, egyre baloldalt és mindig valamiért sírunk. Szerencsére ma már sokkal nyugodtabb vagyok ilyen helyzetekben, mint mondjuk egy héttel ezelőtt ilyenkor és nem sürgetem, hanem visszabandukolok vele. És ilyenkor végighallgatom a magyarázatot is, ami a helyzethez tartozik. Mert teória mindig van, csak nincs idő kivárni. Kérdem miért ment vissza. Mert megsértődött valamin. Jó, de miért kellett visszamenni.

Mert ott volt az utolsó mentett pont, amikor még jó volt.

Esélytelenül a harcmezőn

2018. november 22. 11:00 - yerma

Levágott egy mini stroke, TIA a pontos neve és öt perc alatt elmúlt, kórházban nem voltam, csak a háziorvosnál pár nap múlva, most meg már nem lehet kimutatni semmit utólag. Beszédzavar volt az egyetlen tünet. Intő jel, hogy lelassuljunk és újra kezdjük elölről. 

Azóta itthon vagyok és nézem a tévében az ismeretterjesztő filmeket. Néha azt gondolom, hogy aki otthon marad munka vagy iskola miatt és ezeket nézi az jóval okosabb lehet. Az iskolában ott tartanánk, hogy mindenki vegye elő a könyvét Pistike is, akinek leesik a füzet, megint másnak épp pisilnie kell, szünet, ricsaj, nyüzsi. Munkahelyen ott lennék, hogy dobd félre, mert ez fontosabb, most ezt dobd félre, mert az fontosabb, ne mélyülj el, ne olyan tempóban csináld, ami a sajátos, mert majd én jól tudom, hogy mi a sajátod. Ezzel szemben itthon már sikerült elkapnom Az élet a stroke után című dokumentumfilmet a Spektrumon, amikor elkapcsoltam, hogy ez azért mégiscsak túlzás szembejött az Esélytelenül a harcmezőn dokumentumfilm. Szóval ma már ki tudjuk cserélni a hibás géneket a szervezetünkből, derült ki számomra és hogyan fejlődtünk majomból emberré, és miért. A Fibonacci számsorozat és a természet dolgai szintén érdekesnek tűnt. Régen ezek a kérdések fel sem merültek volna, most meg már bárhonnan korlátlanul hozzáférhetőek mindenki számára. És mégis inkább a Való Világot nézzük helyette.

Anna beiratkozott az iskolai könyvtárba és kikölcsönözte a Vuk és a Simabőrűek című könyvet. Végre elindult a Poket online is, ez egy zsebkönyvsorozat, amit automatából lehet vásárolni, mint az üdítőket. Nagyon jó könyveket adnak ki. Mivel nem volt időm eddig elvánszorogni egy automatáig, már online is lehet rendelni, ami fellelkesítő. Nyilván az Utazás a koponyám körül fog érdekelni és az Egy elmebeteg nő naplója.

Mindjárt össze is vetem.

Baj bajjal

2018. november 19. 11:02 - yerma

Nem is az a baj alapvetően, hogy a baj csőstül jön, hanem hogy Anna mennyire nem hajlandó tudomást sem venni arról, ami a buborékján kívül helyezkedik el. Rosszul lettem a tartós stressztől, amit a munkahelyi és magánélet egyaránt indikált, és a nagykönyvek szerint ilyenkor azonnal mentőt kell hívni és kórházba kell menni. Én valamiért ezt mégsem mertem kockáztatni, egykeresős egyedülálló autista gyerekkel nem megy kórházba, inkább két lábon kihordja a szívinfarktust és szenved, de nem megy, mert nem teheti meg, hogy kórházba menjen. Nem akartam Annát megrémíteni így nem mondtam el, ami nem bizonyult jó taktikának, mert továbbra is tötyörgött, időt húzott, nyafogott egész reggel én meg nem bírtam ezt, na. Viszont az infó hozzá csak nem akart eljutni, nem tudok érted menni, mert doktornéninél leszek, akkor gyere később, de később is ott leszek, akkor el se megyek, vigyél most haza. Igazából nem vihetlek, mert orvosnál leszek, ne legyél, ne menj el, velem legyél. Akkor meghalok, ha nem látnak el, engedd, hogy megmentsék az anyád életét, engedd nekik. Nem engedem, inkább én is meghalok, mondja Anna. Ne haljunk meg, csak engedd. Légyszíves. Engedj el. Nem.

Így haltunk meg mind a ketten.

Woodstock a panelban

2018. november 13. 20:37 - yerma

Minél többet olvasok auti tárgyú könyveket, annál biztosabb vagyok benne, hogy értem mi zajlik körülöttünk és bennünk. Amin még A szikra könyvön túllendültem, hogy ugyan már, Anna is csinálja, biztos csinálja más is, kiderül, hogy nem. A következő könyvem a Házirend, ami regényként ábrázol egy aspergeres esetet, olyanféleképpen, mint a Doktor Murphy sorozat, jön egy auti kisgyerek és a saját belső egyéni látásmódja és feldolgozásmódja következtében megoldja a rejtélyes bűneseteket, olyan apró részletekből, ami felett más elsiklik. Ami a két könyvben azonos tipikusan auti tünet a hasonló játékok hosszúsági sorba rendezgetése, amit A könyvelő című filmben is csináltak és Anna is csinálta a nevelési tanácsadóban 2-3 évvel ezelőtt. De a két könyv szereplői például különös fontosságot tulajdonítottak a szivárvány ábrázolásának, és kizárólag a színes valódi sorrendjében. Ezek fölött simán átlebegtünk eddig. De most már jobban figyelek.

Ami Anna hétköznapi életét illeti a szemüveg szárának eltörésére eddig a pillanatig kellett várnunk, ami megmagyarázza miért nem erőltettük kisebb gyermek korában. Kell pótszemüveg, de a használaton kívülit sajnálja, száj görbít, sírunk, mindenért. Haragban a világgal. Egyébként mostanában azt figyelem meg rajta, hogy van benne valami Janis Joplinos. Amikor szigorúan kibontott hajával, kicsit nagy szemüvegében és bordó mellényében áll és azt csinál, amit akar, gyakran van az az érzésem, hogy egy woodstocki pillanatkép ez. Átjár a freedom-életérzés. Lestrapált anyuval a háttérben, aki a végén a buli után majd takarít.

img_20181113_191754.jpg

Nyolc óra szórakozás

2018. november 08. 20:31 - yerma

Megyek Annáért az iskolába kettőre, háromkor szabadul ki az iskola karmaiból, és fél négykor még csak jövünk. Öt perc járásnyira van otthonunktól az iskola.

Ülök az ajtóban, kezemben egy Vekerdy könyv pedagógusoknak, óvoda vége iskola eleje egy pszichológus szemével. Néha hangosan felröhögök, sni-t nevelő iskola, gyerekbarát pedagógusok a nyolcvanas években, vigyázzunk a keresztdominanciára fimotáknál mondja, amit eddig senki nem mondott sehol. Nagyobb fiú áll őrt, felnőttnek szót fogadva, kiért tetszett jönni, mondom a nevet, ja, Annát nem írom fel, mert őt ismerem. Random kisgyerek is ismeri, pedig még csak két hónap telt el. Ismerheti is, mert nem egyszer az egy ajtón át becsődülő 500 fős sereg elő veti magát iskolatáskástul kinyúlva. Kelj fel, szól az ügyeletes tanár, de beszéde légyzümmögés az atomháború alatt. Kell az iskolatáska, a termet bezárták, nyafogó fáradt gyerek sír az iskolaajtóban, ahova szülő be sem mehet már. Hátul vannak a többiek, ott a tanítónéni, nála a kulcs és Anna nem akar. Biccentek a portás bácsira, és aki az első hét után kőkeményen rám szólt, hogy nem mehetek be a teremig, most biccent, olcsóbban megússza mindenki, hát ott jön Anna anyukája, mondják a gyerekek, jé, anyuka beengedte portás bácsi, kérdi a tanító. Ezt itt nem szokás, érezteti, de azt is, hogy vannak pillanatok, amikor  a szabály alól kivételt tehetünk, és igen, talán ez az a pillanat. Bevánszorgunk a terembe, ahol sorakoznak a kubus flakonok az asztalon, zöldalma a földön, könyvjelző a padon, szemüveg az valahol van, de most még nem tudjuk, hogy hol, mert lehet, hogy már induláskor otthon maradt. Sebtiben könyvet bepakol, ebben van a lecke. Aztán később kiderül, hogy nem abban volt. Valahogy történik mindig Annát nem izgatja, majd kimagyarázza vagy improvizál, esetleg megtanulta az órán és gyakorlására semmi szüksége nincsen. Az iskola a gyerek biznisze mondja Vekerdy és igen, rábízzuk. Tornacuccot szeptembertől nem láttunk, állítólag létezik, de senki nem tud róla, esetleg senkit nem érdekel annyira, hogy megjegyezze, hogy nincs, hiányos vagy hol van egyáltalán, mert bizony az is lehet, hogy van. Elindulunk. Ez eddig siker, mert volt, hogy Anna beszökik aerobikra és szintén random gyerek szól nekem, amikor már mindenki őt keresi, hogy ott ugrál a nagyobbakkal együtt, mert megsajnált, ki ez a félhülye, aki itt bolyong.

Balról kisgyerek, jobbról kutya, velük néni beszélget, mindezek közepére betoppan Anna, én ügyesebb vagyok, jobban tudom, mert az, amit a bölcsis csinál bébikönnyű, azt mindenki tudja. Produkálja magát, amikor a kisebbet ajnározzák megsértődik. Egyensúlyozik, leesik, toccsan, puffan, hullik a falevél és hullik a szemüveg, meglazult a szára, jé és igen. Közben telnek a percek, nem is tudom sok telik-e el, mert azt érzem nagyon lassan telnek, gömbölyű perceknek képzelem el őket magamban, ahogy jóllakottan szuszognak ebéd után, mint a Döbrögi, és gurulnak lassan, tétován, ámde csendesen. Anna leveti magát a földre, színes falevél az ágya, közben énekel. Nyolc róra munka, nyolc óra pihenés, nyolc róra szórakozás, énekli és felröhögök megint, mert igen és igaza van. Ez nekünk a nyolc óra szórakozás, mert a nyolc óra munka és a nyolc óra alvás kizárásos alapon nem lehet, és azért vagyunk a bolygón, hogy jól érezzük magunkat, és így mulatunk mi, szélszagúak, esőverte csapzottan, földön csúszva, nyakig sárosan, ez volt a szórakozás, mert ezután a leckeírás jön. Szerencsére Annának az is múló kacaj, két sor olvasás között néhány számot lerajzol, rajzolj hálót, szól a feladat, rajzolja is részletgazdagon a kislányt, aki majd a lepkehálót fogja a kezében. Annának az élet egy folyamatos pihenés és szórakozás, és nagyon jól érzi magát közben a kis buborékban, ami segítségével kívül tudja tartani magától a káros hatásokat. Belerúgtál a lábamba mondom én és ő válaszol, hogy Sugárka vagy Harry Potter, mert ő kívül áll a fájdalmakon, egyszerűen nem vesz róla tudomást. Irigyen nézem őt, ahogy legyalulja a környezetét anélkül, hogy ezt észre venné, mint Leslie Nielsen a Csupasz pisztolyban dőlnek mögötte a tárgyak, dolgok, emberek és ő csak megy és még csak észre sem veszi. Ennek örülünk, mert ez már a gyógyszer hatása és ez már rendben van. Titkon azt gondolom, hogy a kannabisz olajat a sok anyuka, a hiperaktivitás kezelése helyett saját magának rendeli.

Szórakozás. Így mulatunk mi.

A mindenség változik

2018. november 06. 19:57 - yerma

És igen: eljött a pillanat, amire olyan régóta vártunk. De melyik is?

Anya, szeretnék beiratkozni az iskola könyvtárába könyvtáros segédnek, mondja Anna.

Aztán kiderült, hogy volt valami néni az osztályban, aki felajánlotta neki, hogy lehet. És mit fogsz csinálni a könyvtárban, kérdezem. Sok gyerekkönyv van ott, azok mondjuk nem annyira érdekelnek, de azt gondoltam elkezdem a Harry Pottert. De azt otthon is elkezdheted. De ez a tanítás után van, amíg oda nem érsz.

De ma jó kedvében volt, a szabadon választott fesztelen játék időszakában közlékenyebb. Sokat énekel: a mindensé-ég változik, óóó. 

A legnagyobb szerencsénkre.

Valaki olvas

2018. november 01. 19:16 - yerma

Ez a napló a Valaki szól bejegyzésével kezdődött, és azóta nagyon sok idő telt el. Megtudtuk, kit rejt a valaki, akit akkor még nem tudtunk, és Anna megszületett, ült, állt, beszélt, szavakat mondott, később pedig mondatokat. Járni kezdett, írt, rajzolt és számolt. Most pedig már olvas.

Az iskolákban van egy olyan kimondatlan szabály, amit mindenki azért kimond, hogy karácsonyig meg kell tanulni olvasni. Megtanulnak minden betűt. Jaj, olvasás lecke van és az sok idő lesz, mondja Anna és téveszt betűket hangzókat, de az simán belefér. Ezért lepett meg a legjobban, amikor a tablet telepítésekor felugró párbeszédablakba ütközött. Már mentem volna oda, hogy segítek és lezárom, amikor azt mondta, hogy nem kell. Én már tudok olvasni, és lehet, hogy másfél óráig fog tartani, de én ezt most kiolvasom. Szótagolva.

En-ge-dél-je-zi hog-j a Block-man hoz-záf-érj-en a fo-tó fáj-lok-hoz. Mondja Anna. Engedélyezed vagy elutasítod, mutatok a két válaszlehetőségre döbbenten, mire Anna hiper gyorsan rábök az elutasítom gombra. Mi ez a tempó, kérdezem. Felismertem az U-betűt, mondja. Haladunk előre. Szédületes sebességben.

Így hát felfedeztük azt is, hogyan lehetne hasznosítani a kutyagumit, hogyan kéne betrágyázni vele a földet, szigorúan vetésforgó rendszerben, és hogyan kellene tenyészteni a műanyag zacskó zabáló baktériumot, aki olyan enzimet termel, amitől a műanyag magától lebomlik. Az év nagy felfedezése volt, hogy találtak egy baktériumot, ami pet palackokkal táplálkozik. A szokatlan októberi melegről jutott ez eszünkbe, mivel az volt a környezet házi feladat, hogy monitorozni kell az időjárást. Ennek én annyiból örülök különösen, hogy az Alma együtteses mondókázós korszak vége és az iskoláskor komoly problémái között tátongó 5-10 évet nem nagyon tudtam áthidalni.

Egészen eddig.

A szikra

2018. október 28. 17:21 - yerma

Na "A" szikra, ami nálunk megvan, az a következőképpen néz ki.

Az öröklét és a végtelen pénz az nem lenne jó, mert egy idő után unalmas lenne így az élet, és az élet célja a szórakozás - mondja Anna, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne.

Igen, minket határozottan a filozófiai jellegű szikrák jellemeznek. Nem mintha a matematikai nem. A kétszer nem az igen. Éppen leckét ír, közben megy Cebe horgászós videója, jókat röhög rajta és összead.

Csináltunk Sims karaktereket. Eddig a játék az úgy nézett ki, hogy ahány nap, annyi karakter. Már ketten játsszuk, én olvasok és fordítok, ő kattint és ő a stratéga. Éhen halt, mert eladtad a hűtőt. Összehaverkodott egy vámpírral, az meg megmarta. A harmadik sikerült, az előző karakternek lett a szomszédja. Mindjárt átmegy hozzá bulizni. Á, nem bulizik, inkább csetel. Ez önállóbb, mindene zöld, alig nyafog, okos, főzni tud, mindenféle logical skill-je van. Ez legyen az Anna.

Hagydbékén, hagydbékén, hagydbékén.

 

Az idő amit a rózsádra vesztegettél

2018. október 19. 18:43 - yerma

Mostanra egyre jobban kiderül, hogy az iskolarendszer 30 éve nem sokat változott. Ami azért baj, mert már 30 éve is olyan volt, ami 30 éve nem változott. Ez jelenleg azt jelenti, hogy hülyeségekért kapunk fekete pontot és zöldalmát, össze hasonlítva más kisgyerekek sokkal nagyobb dolgaiért is csak egy feketét kapnak. Mivel az ADHD-s gyereknél a büntető-fegyelmező nevelési mód abszolút nem válik be, csak a jutalmazásos, így ezt a meccset öngóllal kezdtük. Megjegyzem mindenfajta gyereknél a jutalmazásos módszer válik be, csak nem mindenki tudja, mert nem próbálták felülírni a régi szuper rutinjaikat. Anna szomorú ezért, de titkolja, és nem lepne meg, ha 30 év múlva fel tudna ezt idézni viszonylag pontosan. Az is kiderült, hogy más szülők is ismerik azt a szót, hogy Ritalin, te vagy az ADHD-s anyuka? kérdezik tőlem. Csendben fojtom magamba a gondolatot, hogy én az auti anyuka vagyok, de ezt már nem mondom. Na a reggel az néha hektikus, hol nehezen megy, hol könnyebben. Az anya, aki hatkor kel és kilencre ér be dolgozni, közben meg három óra huss, valahogy elszalad. Épp ideje volt egy kicsit megpihennünk, mert már nagyon el vagyunk fáradva. De nem mindenki.

Anna egyébként most Kis herceges korszakát éli. Többször jeleztem már mennyire kis hercegesnek látom őt, és most tényleg, eljutottunk oda, hogy esti meseként fel kellett olvasnom a könyvet, ami idő alatt ő az angol verziót lapozgatta. Az eredeti 30 éves könyvben megtaláltunk egy 30 évvel korábban lepréselt szív alakú falevelet. Ezt a 30-at most már megteszem a lottón. Persze az utolsó oldalig küzdöttem a könnyeimmel és a végén nem is sikerült visszatartanom. Kellenek az együtt sírások is, nem csak az együtt nevetések. Szükségünk van bizonyos szertartásokra. Így mai szemmel olvasva kiderült, hogy a Kis herceg auti lehetett, mert amikor feltett egy kérdést, soha nem tágított tőle többet. Alvin és a mókusok Alvinja és Micimackó ADHS-s, Nyuszi kényszeres, Malacka szorongó. Továbbá Micimackó addiktív (mézfüggő) és auti, amikor sztereotipan beakad neki a méz. Biztos véletlen ez is. Tulajdonképpen mindannyian autisták vagyunk, csak akinek diagnózisa van, annak járnak előjogok is. Nem is olyan rossz ez.

img_20181017_183940.jpg

Szívvel és lélekkel

2018. október 13. 18:59 - yerma

Folytatódik a sikertörténetünk, amelyben Anna sajátos nevelési igénye inkább lehetőség, mint probléma, gondolja az iskola, amikor lebeszél a negatívabb adhd-s szakirodalom olvasásáról és A szikra című könyvet javasolja, amelyben egy anyuka kiszedi a gyerekét a rendszerből azért, hogy maga fejlessze. Ennek az lesz a következménye, hogy 9 évesen egyetemen tanul és magyarázza a tananyagot a többieknek, mert azok nem értik. Természetesen nem ez a célunk, viszont nem bánjuk már, hogy így alakult. A 92% eredmény az csak véletlen lehetett, mert kőkemény 100% az, bejött egy katicabogár mondjuk.

Mindeközben Anna egyre inkább fárad, inkább szellemileg és az iskola is hozza a tipikus jegyeket, amiket annak idején mi sem szerettünk. Az igazságtalan vádból származó zöldalmát, ami miatt bukjuk a matricát. Ebből a napból elég sok frusztráció jött haza a táskában, egészen addig, hogy ne hegyezd ki a ceruzámat, mert neki az fáj. Szívvel lélekkel, tiszta szívből előjövő könnycseppek ezek, és talán segítenek ezt a feszült figyelmet elengedni, ellazulni, és hamvaiból főnix madárként újra éledni. Szükség van a hullámvölgyekre is. Minél többször rákényszerülünk az újratöltésre, annál nagyobb rutinunk lesz benne.

Címkék: iskola 7+

Sajátos nevelési igény

2018. október 06. 14:24 - yerma

Egy hónap iskola után után el kell mondjam, mekkora pozitív csalódásban volt részünk. Anna egy hét alatt beszokott (szemben például horrorovival, ahol három év alatt sem), leszámítva az első Sugárkás indulásokat, mára már normálisan megy. A terembe bemenni továbbra is nehéz, hosszú percekig búcsúzkodunk az ajtóban, és mondhatnám, hogy a gyerekek hada sodorja befelé és nem a maga jószántából megy be.  Az elmúlt héten elkapott a gyógypedagógus, aki a felmérte miből szorul fejlesztésre, mivel sajátos nevelési igényű (sni). Szinte semmiből, majd mozgásra kell járnunk. De igazából a jelenés célja az volt, hogy megtudja milyen szülő tartozik ehhez a gyerekhez, aki ilyen lebilincselően választékos irodalmi stílusban beszél az őszről, rajzolja a fán a leveleket és fűszálakat egyenként, rajzain meg nem csak a főhős van, hanem a két oldalról félig bekacsint egy barát, másik oldalról meg egy házból egy falióra.  Matekóráról viszik el fejlesztésre, mert ott amúgy is unatkozna.  Kíváncsi vagyok jövő héten mit tanít meg nekem, mondja a fejlesztő pedagógus, aki szerint ilyen gyerekből 2-3 évente van egy az sni gyerekek halmazán belül. Anna magatartása és szorgalma továbbra is példás, az iskola pedig az az intellektuális tér lett neki, amire mindig is vártunk, a bugyuta ösztön-óvodás évek alatt, és ahol kiteljesedhetett.

Mi most érkeztünk meg a naptejesek közé, most már ránk is süt a nap.

Hosszú tél után jött meg a tavasz ezen az őszön.

img_20181006_141544.jpg

Hetedik

2018. szeptember 29. 19:55 - yerma

Iskolailag ott tartunk, hogy Anna beszokott, legalábbis 2-ig. Ha később hozzuk el az sem jelent neki gondot, mert vagy úszás van és azt szereti, vagy aerobik, amit szintén. Hétfő, kedd van aerobik, csütörtökön meg úszás, és azért nem nagyon akartuk túlszervezni, mégiscsak egy hónapja még óvodás volt és délutánonként aludt. Ehhez képest nagy váltás ez most. Még annak dacára is, hogy Anna a 92%-ával az osztály legjobbja, amiben benne van az adhd diszgráfiája és diszkalkuliája, ami Annánál a tükörírás formájában jelenik meg. Pénteken megírták az első röpdogát matekból, ami jól sikerült neki, saját elmondása szerint 8 feladatból 7 lett tökéletes, a 8. pedig azért nem lett jó, mert a gyümölcs számolásnál ő beleszámolta a mintagyümölcsöket, így pont mindenből eggyel több jött ki neki. A magatartás füzet harmadik hete tele van szívecskékkel és három matrica ragyog benne. A leckéket nem a napköziben csinálja meg, hanem abban a másodpercben, amikor feladták. Amíg a másik gyerek lapoz a könyvben a kívánt oldalra, addig ő gyorsan megcsinálja. Impulzivitás. Mindig mindent azonnal. A héten sikerült a dzsekiket 3-szor bennfelejteni, a negyediknél hoztuk haza a heti kabátokat összesen. Ezt ő még nem jegyzi meg. Kaptunk utazó gyógypedagógust.

Tartottunk elő szülinapot, tortával, pezsgővel. Stílszerűen.

img_20180929_100059.jpg

Részképesség

2018. szeptember 21. 20:49 - yerma

Csináltak az iskolában részképesség felmérést Annának, ami írás és számolási készségek alá írt százalékosan egyelőre értelmezhetetlen számok halmazát jelenti. Csak a számadatokat kaptuk meg, amiből kiderül, hogy Anna 92% képesség átlaggal működik 58 fős évfolyamból harmadikként. Ezt megdobja az elemi számolás 100%-os eredménye és árnyalja egy DPT teszt 66%-os értéke, ami a diszlexia jelenlétére utalhat. Az adott évfolyamunk 32%-95% között mozog átlagban. Mivel a fejlesztő pedagógussal még nem beszélgettünk erről, konkrétabbat nem tudunk mindarról, ami a számok mögött rejtőzik. Az eddigi információ magyarázatának forrása a Google, így még az is lehet, hogy minden másképp van.

Ami nem valószínű.

A tenger csendje

2018. szeptember 13. 19:26 - yerma

És akkor ünnepélyesen elhatároztuk, hogy több szülői értekezleten nem veszünk részt ezentúl. Tudniillik nem tudtuk Annát hova tenni és vittük magunkkal. Voltak más gyerekek is, akikre ügyeletes tanár vigyázott, de Anna ötpercenként megjelent az ajtóban, hogy ő unatkozik. Végül ugyan bent maradhatott, de mivel az összes fontos dolog csak nem akart elhangozni 6 óráig, így elhagytuk a terepet másfél óra szenvedés után. Valahogy csak mi edződtünk rá arra, hogy arra nem pazaroljuk a türelmünket, aki nem érdemli meg azt. A gyerekközösség vegyes, és ha van elfogadásra nevelő iskola, akkor ez az. Anna iskolai viselkedése szelídült, abban a pillanatban, amikor az első héten ment volna sugárkázni az iskolai játszószőnyegre csak nem tudott, mert egy másik fiú fetrengett ott. Hodie mihi - cras tibi, zártam be a zárójelet és innentől otthon éreztük magunkat. Vannak már piros pontok is, de erről mi mind nem tudunk, mert gyorsan meg kell csinálni a leckét, hogy maradjon idő játszani, ezért a füzet bennmarad a pontokkal. 

Sok lehetőség lesz majd elfoglalni Annát délutánonként, szakkörök, sportok, aerobik, úszás formájában. Egyelőre elég ügyes tőle, hogy 2-kor hazajön, és a tanárokkal együttműködő. Általában a gyerekek szétszórtak és türelmetlenek, Anna csak kicsit tűnik ki tőlük egy-egy teátrálisabb megnyilvánulásával. Kevés lány van, és azok együtt bandáznak, azt Anna kintről nézi, néha beszáll, de mindig mással barátkozik. Könnyedén üli végig a 45 perceket, legalábbis neki nem okoz gondot. Ezt onnan tudjuk, hogy ő meséli így, így éli meg. Biztos sokat lendített ezen a gyógyszer, amit a Vadaskertben kaptunk. Én többször járok oda külön a receptekért, és egy kis külön El Caminós szakrális tér az a budai hegyek, a rózsabokorral és a cicával, aki mindig ott sütkérezik a kertben, és ha lenéz az ember onnan, érzi, hogy csak gurulnak a kövek lefelé. Hegyek méltósága.

Tenger csendje.

Sugárka

2018. szeptember 06. 09:55 - yerma

Az első két nap Anna szempontjából frusztrálónak volt mondható szigorúan tanulás szempontjából, őt nagyon megviselte az unatkozás, a könyvekkel való ismerkedés. Volt sakk óra is, csak nézték a sakktáblát messziről, de állítólag lehet játszani haladó gyerekekkel és Anna igazából erre gyúr. Viselkedésében sem múlt ez nyomtalanul, a harmadik naptól kezdett olyan szokásokat felvenni, amiknek a jelenlétéről ő nem tehet, mert nem neurotipikus. Tegnap reggel beakadt nála egy játék megelevenítése, amit reggelente előad, hogy a Sugárka fetreng a földön. Persze Sugárka nem eső után adta ezt elő, de rosszabbul járt összességében, mert szénné égett a végére. Mi csak játékból égünk szénné öt méterenként az utcán, aztán szigorúan hazafelé is, és az osztályteremben, amikor beesünk egy másodperccel nyolc óra előtt, lefekszik a játszószőnyegre miközben a többi gyereknek kiosszák a feladatlapokat. Az indulás nehéz, de ezt valamelyest tudtuk is, annál viszont sokkal nehezebb, mint amiket rémálmainkban képzeltünk. Úgy 3-4 dolog van átlagban, amibe Anna egy reggel beleköt. Ez a nadrág nem jó, folyik az orrom, utolsó pillanatban indulunk el, mert addig húzza az időt. A menet lassan halad, percenként megáll, ötpercenként lefekszik a földre. Ráérősen lépked és sokat nyafog. Az első napokban megnyertük szuperaput, aki aztán rájött, hogy két ellentétes akaratú felnőtt együttes jelenléte nem tesz jót a gyerekének, és többek között ez volt az ok, ami miatt elváltam tőle. Ő még mindig tipikusnak szeretné látni a gyerekét, egy könyvet nem olvasott el az adhd-ről és az autizmusról sem, és így nem tudhatja, mi játszódik le Annában és azt hogyan kell megfelelően kezelni. Ezek az apró dolgok nagyon megnehezítik a mindennapjainkat és nem tudunk a tempónkban haladni. Ez különösen engem frusztrál, mert rajtam kívül mindenki ráér.

Az nyugtat meg, hogy valahogy ilyennek képzeltük az iskolakezdésünket. Viszont én Sugárkát többször valójában is megszemélyesítettem. Többször égtem már el látványosan normálisként a többi normális előtt. Úgy hogy nem tehettem róla.

Első nap az iskolában

2018. szeptember 03. 18:51 - yerma

Na de aztán eljött a nap, amitől rettegtünk, mint kiderült nem is véletlenül. Anna reggel mindent elkövetett, hogy akadályozza az indulást. Hirtelen minden akkor jutott az eszébe, körömvágás, új játék megmutatása, ami nálunk azért szokásosnak mondható, legalábbis együtt élni ezzel nehéz. Aztán onnantól is minden rossz volt, nem akart kézen fogva iskolába menni, és az erőltetés szülte a dacot, nem léptünk ki a helyzetből, nem. Nem mi, a szeizmográfos. Szinte utolsóként értünk be, ahol Anna leült az utolsó padba és duzzogott. Várni kellett még, szerencsétlenségünkre, és ezt Anna egyre nehezebben bírta. Miért nem történik semmi, mondta, miközben mások csacsogtak, fészkelődtek, nevettek. Aztán hirtelen megindult a műsor, évnyitó ünnepély hangos düng-düng hangokkal, és 590 gyerek csivitelésével egy zárt és szellőztethetetlen tornateremben bezárva. Pedig az iskola kevés beszédet tartott, és jópofa műsorokat rappelő gyerekekkel és furulyázó kislánnyal. A terem másik végében voltam, mint ahol ő ült, de már egybe volt a gyomrom, mert tudtam hogyan érzi magát egy Marslakó a játszótéren. Vége volt, visszamentünk. Anna teljes letargiába süllyedt, néha mosolyodott csak el, amikor azt mondtam átvéve a tankönyveket, hogy megyek és dedikáltatom Gilderoy Lockhart-tal, közben a könyvekkel további embereket kólintottam fejbe, persze véletlenül. A másik mondat, aminél elmosolyogta magát szintén Roxfortos utalás volt, kérdeztem látta-e A Békák Kórusát (Frogs Choir), akik az énekkarosokat jelenti Roxfortban. Akkor még ott voltunk, amikor felállt a helyéről és odafurakodott egy tanítóhoz, hogy miért nem történik semmi, én tanulni jöttem ide. Esélye sem volt tanulni még az első napon. Nem volt rózsás a helyzet amikor elmentünk.

Délre visszajöhettünk, amikor is egy teljesen más kisgyerek várt. Úgy indított, hogy a szájában savanyú uborka darabot rágcsálva közeledett UborCraft felkiáltással. Megelőzve a többieket, mint magányos harcos, persze az egész csoport őt kereste. Később aztán elmesélte, hogy amikor eljöttünk az volt a feladat, hogy mindenki bemutatkozott. Ott elismételte a nevén kívül, hogy ő azért jött, hogy tanulhasson, és hogy szeret Minecraft-ozni. Rajzoltak egy kicsit, kreatívkodtak, amikor Anna ezt megunta, matekpéldát kapott és számolhatott. Ez lenyugtatta őt, és tanult is. Első érzésre ez az az iskola, ahol megmaradt a káposzta is és a kecske is.

Sikerült ellőnöm egy képet az évnyitóról, amivel személyiségi jogokat egyáltalán nem sértek. Igazából ez volt az egyetlen fénykép, amit csináltam róla.

img_20180903_083921.jpg

Címkék: iskola 6.5+

Viszlát nyár

2018. augusztus 25. 15:23 - yerma

Próbálkoztunk egy vérszegény óvodába menettel a nyári szünet leállása után, de nem volt szerencsénk. Anna körbenézett, nincs itt a barátnőm, akkor megyünk vissza. Így írta át egy másodperc alatt az egész hetet. Ezt azonban elég nehéz megszokni, még nekünk is, hát még egy iskolában, ezeket a mindennapos hangulatváltásokat, ahol több gyerekre kell figyelni egyszerre. A jövő héten megint bepróbálkozunk, hátha ott van a barátnő, ha nem, akkor megint jövünk vissza. De most már tudjuk és számítunk rá. Most szembesültem azzal is, hogy Anna a nyáron nagyot nőtt és ami tavasszal hosszú nadrág még jó volt rá, azok ősszel már nemigen lesznek jók. Ezt a mostani hideg napokban elég jól kiderül.

Mindeközben pedig hozzá művelődünk az autizmushoz, eddig felfejlődtem adhd-ból, most újabb könyveket olvasok aspergeres témában és magasan funkcionáló auti témában. Marslakó a játszótéren, az aspergeres gyerek az iskolában elég jó könyv. Nekem mondjuk sokkoló volt, mert Annához még nem tudtam viszonyítani, mint sulis létformát, magamhoz viszont igen és rá kellett jöjjek, hogy az a könyv viszont rólam szól. Nem tagadom, hanem együtt élek a gyanúval, és így jó nekem. Soha nem láttam volna ezt meg, ha Anna nem mutat rá. A gyereknevelés az mindig saját öntudat fejlesztés is, és meggyőződésem, hogy ha nem fejlődsz saját magadban, akkor neveled rosszul. Rövid távon jól, de hosszú távon kifejezetten rosszul.

Címkék: iskola újovi 6.5+

De nehéz

2018. augusztus 18. 16:17 - yerma

Túl vagyunk a második foghúzáson is, következő egy darabig szándékaink szerint nem lesz. Elég jól viseli ezeket Anna, és kifogástalan modorban adja elő magát hozzá. Ezt azért nem győzöm hangsúlyozni, mert igen kártékony volt ránk a vád korábbról, ahol szakképzetlen emberek nem vették észre az adhd-t, nem vették észre az autizmus és éppen ezért csak küszködtek Annával. Számomra ez továbbra is rejtély, hogy szakembernek ezt hogy lehet benézni, ráadásul annak, aki egész nap Anna közelében van, így kellett, hogy produkálja a jeleket.

Na de mindegy is, készülünk az iskolára, már mindenünk megvan.

353530100 írja le Anna egy papírra. Aztán később dekódoljuk együtt: 35+35+30=100. Reméljük ezt az iskolában nem fogják pirossal aláhúzni, hogy egyes. És ha mégis akkor meg reméljük, hogy ez lesz a legnagyobb bajunk.

img_20180726_135746.jpg

Címkék: iskola 6.5+

Nulladik

2018. június 06. 20:04 - yerma

Voltunk a nulladik iskolai szülői értekezleten. Nem mondom, hogy zen buddhista állapotban mentem be, de ki már úgy jöttem. Ilyenkor mindig megrohannak a saját iskolai emlékeim, oh tempora, oh mores, de igazából a generációkban nincs sok különbség, csak a körülményekben, amik befolyásolják a személyiségek alakulását. Átvehettük az irodaszereket, gumis mappa, rajzpapír. Milyen kezes ollót kérünk, kérdezték és fiúnak vagy lánynak, mert csajosabb mintás füzetek is vannak. Hozunk ismerős gyerekeket oviból, játszótérről az iskolai csoportba. Végül is Annát a matematika-sakk osztályba vették fel. Diákigazolvány még nincs, horror macera az intézése, mondták más anyukák. De mi ezt már tudtuk, mert elvált szülő sni gyerek kombóval, csak falakba ütköztünk eddig. Könyvek járnak használtan, gyakorló füzet és írástankönyv, de nem írhatsz bele, ezt a tényt lapozzuk át. Van úszás heti két alkalom, fizetős. Uzsonnadoboz, hátitáska, tolltartó, liter víz. Falon tábla a gyerekek neveivel, kinek mikor milyen szakköre van, és éppen hol kellene lennie. Szerzünk egy Weasley órát, ahol a mutatók az éppen aktuális tartózkodási helyet mutatják. Váltócipő, rollertároló, iskolai kitűző, ügyelet, házirend, kicsöngetés, első hét beszoktatás, szülő bejöhet. A két tanító néni jó lehet, velük beszéltünk már korábban is. kérdés, hogy Anna hogyan bírja majd a szabályokat.

Általános tanács, hogy ne mondjuk a tartós betegséget, de én jelentkeztem egyedül, hogy van-e még sni kedvezmény, és a tartós betegség igazolásnál is én kaptam egyedül űrlapot, vagy talán még valaki más is. Ennyit a titkaimról.

És még ide is kiírtam, biztos, ami biztos.

Nélküled unatkoznék

2018. április 13. 21:37 - yerma

Beiratkoztunk az iskolába, Anna jogviszonyban áll tanítási intézménnyel, diákigazolványra jogosult. Mivan? Ez a kis óvodás? Aki tegnap még olyan picike volt, mint egy gumimaci? Diákigazolványra? Olyan kívülállónak érzem magunkat, de leginkább magam, mintha ez az egész nem is velem történne meg.

Teljesen más világ kezdődik, és most nem arra gondolok, amit más adhd-anyukák szoktak írogatni, hogy káosz a köbön. Írni fog, olvasni és számolni. Kikapja a kezemből a klaviatúrát és tovább folytatja. Veszélyben van az írás, amit a motorikus nyugtalanságom és a folyamatos agyi aktivitásom leplezésére kifejlesztettem, és így eltereltem vele mások és a saját figyelmemet az enyhe hiperaktivitásos tüneteimről. Vagy ő újat ír tovább. Abigél dupla dolgozatok. Ír egy új blogot nélküled unatkoznék címmel és leírná, hogy ma anyám nem volt normális, nem engedett el buliba. Elfelejtette bevenni a Cavintont. Satöbbi. Lehet, hogy nem fog szeretni írni.

Majdnem így fogunk szeptemberben iskolába menni, mint ahogy ezen a képen van. Azért nem így, mert bőven a becsöngetés után az ablakon fog bemászni a kis csemete egy szélfútta meggyfával kézen fogva. Matek-sakk osztályba iratkoztunk be, kérdőjellel. Fejsze nénit még nem választottunk. Rábízzuk a vezetőre, neki van helyi tárgyi eszköz ismerete. 

fejsze_neni.jpg

Címkék: iskola 6.5+

Magyar narancs

2018. április 06. 18:35 - yerma

Ma voltunk nyílt napon az iskolában, ahol bepillanthattunk egy tanórába. Ezt előre nem tudtuk, hogy ez lesz, mert így utólag Annát nem biztos, hogy jó ötlet volt magunkkal vinnünk. Más anyuka is járt így, vagy benézte, vagy szándékosan így tervezték. Megnéztük a matek tanárnénik óráját, ahol Anna elég komolyan sérelmezte, hogy nem vele foglalkoznak és nem szakíthatja meg az órát belebeszélésekkel. Így a 296 x 45 szorzásnál is elsőként jelentkezett, megelőzve az elsősöket, aztán nekem megsúgta mit számolt ki. Nem volt jó, erre aztán megsértődött és ki kellett mennünk a folyosóra. Nem tudja el viselni, ha még nem tud valamit, ami nem az ő hibája, mert még nem tudhat háromjegyűvel szorozni. Ekkor határoztuk el, hogy hazamegyünk. Ez lett volna a jó ötlet, de visszamentünk a sakk órára, ahol az elsősök áprilisra odáig jutottak el, hogy négyzetrácsos ábrákon színezték ki a D3, H6 és B2 négyzeteket, ami így együtt kiadott egy bástyát. Ezt engedték Annának is, amikor már mágnessel fel kellett rakni a táblára azt már nem. Anna már nem akar iskolába menni, és miután mondtuk neki, hogy ez minden iskolában így van, azóta inkább az óvodában akar maradni.

Újra van magoncunk. Szintén random vetettük el. Ezúttal ez egy citromfa lesz.

Vagy narancs.

Vagy kivi.

magonc.jpg

Címkék: iskola 6.5+

Egyenes beszéd

2018. február 24. 17:13 - yerma

Ez a Roxfort, mondja Anna, amikor bemegyünk a leendő iskola nyílt napjára ismerkedési estre, és meglátja a nagy kétszárnyú folyosót és a rengeteg lépcsőt. Az iskola kellemesen közel van, és sni gyerekeket is integrálnak, noha igaznak bizonyult az óvodai rémhír-keltés, amivel azt a látszatot keltették, hogy csak papíron. Amíg a gyerekeket a leendő tanítónénik szippantották be csoportjaikba, addig a szülők nulladik szülői értekezleten érezhették magukat, mert bemutatót kaptunk az iskola életéről és a majdani elsős szülők jó tanácsot kaptak, hogyan készítsék fel gyereküket az iskolára. Példának okáért hogyan tréningezzük, hogy ne érezze kudarcnak, ha nem őt szólítja fel a tanár a tíz tolongó jelentkező közül. Ezen a ponton kezdett figyelmem elkalandozni, hogy á, ez megint nem rólunk szól, mert mi ezekig a problémákig el sem jutunk. Így aztán a további öntömjén ömlengést már nem hallottam. Aztán a vége felé szuperapu betolta a kérdést személyesen az igazgatóhoz: ezt az iskolát írta nekünk elő a ... (szakértői bizottság - itt jutottam csak szóhoz), és az ovi azt mondja, hogy ne ide jöjjünk, mert itt nem tudnak bánni az adhd-s gyerekekkel. Csak így őszintén. Jött is a válasz ugyanolyan egyenesen, hogy hát igen x iskola, meg y vannak a kerületben, ahol kis létszámú osztályok indulnak. Nem is foglalkoznak adhd-val? De igen, minden osztályba jut egy. És hogyan működnek együtt? Gyógyszerrel.

Visszamentünk a portrélyukhoz, mert helyileg olyan messzire citáltak Annától, hogy az úgy a jóslásterem magasságában lehetett, és tartottam tőle, hogy ha egy óra múlva sem kerülünk elő Anna pánikba esik. Ami nem is volt alaptalan, háromszor próbált megszökni a teremből, mondták a nevelők, csak annyira nagy volt az iskola, hogy nem kockáztatta meg, hogy ne találják meg. Őket azért még megkérdeztem, hogy mi a véleményük. Azt mondták van adhd-s gyerekük a csoportban és jól működik. Már az meglepő volt, hogy tudták, mi az hogy adhd, látszik, hogy a tanárok már egy fokkal képzettebbek, és nem tőlünk hallják először. Azt is mondták, hogy alsó tagozatban tanítónénit kell választani és amit az óvoda mond, az nem biztos, hogy úgy is van.

Annának tetszett a hely, gondolom letaglózta az iskola nagysága, mint ahogy engem is. De engem az elhangzottak is egy kicsit letaglóztak. Az is lehet, hogy a három év óvodai handabandákhoz szokott fülemet zavarta meg ez a stílus, ami végül is nem is olyan baj. Ez nem hülyéneknézés, és nem mesedélután.

Végre.

Címkék: iskola 6+ fimóta