te is

Nélkülem unatkoznál


Prima

Állunk az évzárón, süt ránk a nap, szerencsére nem túl erősen. Tömeg van, rengeteg ember él külön életet, beszélget, várakozik. Gyerekek sorokban. Türkizkék spagettipántos anyu, megereszkedett tetoválással a hátán, vastag combokkal, flip-flop papucsban, többcentis csibesárga lenövéssel, géllakkos kézzel fotót csinál a sorban áll gyerekéről két viber üzenet között. A magyar nők nem szépek, az állítás helyesen úgy hangzik, hogy a fiatal magyar nők szépek, és az ő szépségük is javarészt a fiatalságukból ered. Én még ha akarnám se tudnám fotózni Annát, mert nem a gyerekek között áll, hanem velük szemben a színpadon, nekem háttal. Minden osztályból a kitűnő tanulók közül választanak egyet, amolyan Prima primissima szerűen, akik kimehetnek a nagyszínpadra. És Anna most ott áll. Áll és nem érti és elege van, menne haza, de szót fogad. Csibeanyu szerint az ő gyereke matekzseni és az osztályban a legjobb. Ám ezt csak ő gondolja így. Ha valóban így lenne, most nem szemben lenne veled, hanem háttal. Mikor megyünk már haza, kérdezi Anna, miközben a többi gyerek egymást kergetve hangoskodik, lökdösődik, fotós anyunak pózol, aki második fotójával a bizonyítványt veszi célba, és lövi fel egyből a facebookra kevésbé okos gyerekének eredményeit. Közben az offline térben mire hazaérnek már ömlik az eső. Mi még megúsztuk.

A kitűnő bizonyítványon kívül Anna három oklevelet zsebelt be, egy cirkusz belépőt és egy strandbelépőt. Kaptunk egy könyvet is. Van egy parafa falunk, és úgy gondoltam ráférnek az oklevelek, de mégsem. Idebentről nyitott ablak mellett hallgatjuk az esőt.

Címkék: autizmus iskola 7.5+

Proud Mary

Már javában tart a Proud Mary kora, amikor Annára büszkének lehet lenni, mert kitart, mert fel akarta adni, de nem adta fel, és mert második lett egy rajzversenyen. Legalábbis az egész évi rajzait díjazták, gondolom nemcsak az "anyám háromszor" című képét. Volt egy korábbi verseny is, "az elvarázsolt erdő lakói" volt a címe. Mondta Anna utólag, fél év múlva. Mert mi vagyunk a család, akinek fogalma sincs, az ember aki ott se volt. hogy mire kapta pontosan a rajz oklevelet. Jmf-et (jól megfeleltet) szerzett környezetből, amikor mindenki fsz (felzárkóztatásra szorul), és nem tudjuk mire, te Anna, van olyan tantárgyatok, hogy környezet?

You see we never ever do nothing
Nice and easy
We always do it nice and rough

(Tina Turner: Proud Mary)

Címkék: autizmus iskola 7.5+

Bízz bennem

Anya igazán befejezhetnéd ezt, hogy jutalmat ígérsz nekem ha majd megcsinálok valamit. Megígérem, hogy meg fogom csinálni és cserébe most előtte tárazzuk be a Potter kártyákat, mert most van rá idő. De a jutalom csak akkor van, ha túléljük az aerobik előadást balhé nélkül. Megígérem neked, bízz bennem. Oké, bízom. És úgy is lett.

Hozzá kell tenni elég jól végigzúzta Anna a 4 perces Billy Jean előadást, csak ámultam és lestem, egyen ruhában ütemesen mozog, nincs nyenyenye, nincs fetrengés, csak ritmus van és ütem, és alázat, és kitartás.

És mostanában elég gyakran látom ilyennek.

Nyílt nap

Nyílt nap volt az iskolában. Én a matek, magyar órákra mentem be. Ó ha nekünk ilyen óráink lettek volna! Izgalmas volt, játékos, volt ott minden, amitől egy gyerek megszerethet írni és olvasni. Anna persze ahogy tudomásul vette szülei jelenlétét egyből megvadult. Amit aztán az idő hátralevő részében kontrollált is. Bele-belekiabált az órákba, nem mindig odaillő dolgokat. Jaj, de hideg van, ne másolj rólam, engem szólíts fel és hasonlókat mondott, egy idő után meg elterült a padon. De más gyerek is, leejtették a ceruzákat, össze-vissza jelentkeztek, és hangoskodtak, mindegyik élte a külön kis életét. Összességében viccesek voltak és cukik. Anna közben gyerekekkel veszett össze, a 2x45 perc alatt, amíg ott voltam, de mindig a tanár beleavatkozott és segített rendezni a konfliktust. A ne másolj rólam fejezetnél paravánt húzott a tolltartójából. Nem tudom valaha megérti-e, hogy mi az a betyárbecsület vagy bajtársiasság. Valószínűleg nem.

Megjött a Vadaskert zárójelentése, benne lényegesen több idegen szóval, mint a korábbiakban. A tartós beteg igazolást tíz évre kaptuk meg. Egyelőre még csak szótárazok.

Negyedik első vélemény

Szép lassan megérkezett a pedagógiai vélemény is. Ebben leírták, hogy tavaly tavasszal a megismerkedéskor Anna erős hiperaktivitás mutatott, ami a gyógyszerezés hatására megszűnt. Mostanra semmilyen hiperaktív tünete nincs, ami van az a figyelemzavarból ered. Félbehagy leckéket, szavakat, kihagy betűket, és amit leír azt is sokszor tükörírással írja le. A kedvence az S betű, meg a 6-os szám, azok valahogy sosem arra kanyarodnak, amerre kellene. Komoly depresszív megnyilvánulásai vannak az iskolában, erre rákérdez, anya, mi az, hogy depresszív, kórosan, tartósan szomorú, mondom én. Perfekcionizmusa elég nagy probléma, hogy önmagát ostorozza olyan dolgokért, amiket szerinte tudnia kell, mindenki más szerint viszont még nem. Tanórába bekiabál. Általában lelassult. Mi az, hogy lelassult, kérdezi tőlem. Azt jelenti, hogy komótosan tötyörgöd végig a napot, húzod az időt és közben nem haladsz. És ez nem csak nekem baj, mindenkit zavar, ha álladóan nógatni kell, és minden egyes mozdulat elvégzéséért meg kell harcolni.

Hosszú idő óta ez az első normális pedagógia véleményünk Annáról. Voltak korábban az óvodai csodák, amik nem voltak mások fizetett fapados handabandánál.

Ezek szerint nem anyu a hülye. De ezt már tudtuk.

Vers mindenkinek

Megölelt az Ibolya néni, mondtam még a horror oviban, amikor éreztem Ibolya néni parfümjét Anna ruháján. Manapság a tanító nénijét érzem, és nem tudom, hogy ez most igazából jó hír vagy nem, átölelték az jó, de ha át kellett ölelni, akkor bizonyára vacakul érezte magát. A tanítónéni parfümje pézsma illat, ami egy állat, mondja Anna, ami egy állat. Miért tesznek parfümökbe állatokat, kérdezi. Utánanéztem gyorsan, hogy mely állatok mely részét teszik parfümökbe, többnyire váladékot és kémiai szerepük van az illat illékonyságának megakadályozásában. Persze valami nagyfokú naivitás fordított afelé, hogy ne gondoljak bele, mi a mósusz és mi az ámbra. Nem nagyon nyugodtunk meg a tudattól, hogy az ámbra bálnahányadék, és el sem akartuk képzelni, ki volt az, aki arra rájött, hogy tartósítani tudja az aromákat, és milyen körülmények között jött rá. Eléggé kiborultunk, na.

És végre eljött a versmondó verseny intézménye is. Minden gyereknek meg kell tanulni egy verset és azt felmondani a többiek előtt, ahonnan aztán a legjobb megy tovább. Nem biztos, hogy ezt véresen komolyan kellene venni, és hogy Anna ezt hogy látja, ettől függ a versválasztás. A vers legyen rövid. A vers legyen aktuális. A versmondó legyen hiteles. Ki tudja, mik a fontosabb szempontok. Anna szempontja a rövidség. Ez azért jó, mert A is lajhár Alajos verse vicces ugyan, de túl hosszú. Nem mellesleg AHDH-s gyerekek szájába szokták adni. Ha aktuálisat keresnék és a győzelemre hajtanék van egy rövid, Ranschburg Jenő Gyász című verse. De mivel nem erre hajtunk, válaszok egy semlegesen rövid Weöres Sándort vagy Szabó Lőrincet.

Kedves Versmondó Lány.

 

Gyufák

Nem kellett sokat várni arra, hogy anya-lánya hosszú percekig elidőzzön egy matematikai feladat felett. Ami azért nyomasztó, mert ez még csak első osztály. Valahogy a sudokuzást is túléltük, ami nem igazi sudoku, hanem csak ahhoz hasonló logikai feladvány, amit Anna még simán megugrik, meg talán a többi gyerek is, de azt biztos, hogy az amúgy is gyengébb képességűeknek ez gondot okoz. Na de bejöttek a gyufás feladatok, mozdíts el egy gyufát, hogy igaz legyen az állítás, ráadásul római számokkal. Lehet, hogy ez már Anna matek fakultációja, és végül is sikerült megoldani, de nem nézek ezután reménykedve a jövőbe, hogy ezt végig követni tudom. Az első gondolatommal a megoldás felettébb alternatív volt. Random mozdíts el egy gyufát és húzd át vele az egyenlőségjelet, hogy nem egyenlő. 

Egyébként Anna köszöni jól van, napi kétszer orrot fúj, és ennyivel túlélte a tél támadását. Már a tavaszt várja, meg a nyarat. Mert nem kell annyi hacuka.

Imaginárius

Mint egészségügyi körkép említem meg, hogy az alant említett birodalmi rohamosztagosokon egytől egyig végigcsapott a megfázás is, és Anna, aki a legjobban bírta Armageddon túlélőként, ő is kezd áldozatul esni. Egyelőre csak az orra folyik és enyhe hőemelkedése volt az éjjel, de sanszos, hogy újabb hetet tölthetünk együtt reggeltől estig, ébredéstől elalvásig 0-24-ben.

Mert azért Anna betegen maga az imaginárius szám. Az imaginárius szám egy képzelt szám, aminek a négyzete mínusz egy.

Beszorzod önmagával és még mindig mínuszban vagy.

A roham

Amikor átvariálták az aerobik óra idejét, akkor volt az első dührohama Annának, mert az ütközik az úszással, oda pedig kötelező járni. Aztán hamar kiderült az is, hogy az úszás utáni félórás edzés után rögtön az a bemutató lesz, amin Anna nem táncolhat, csak nagyobbak. Így találtam rá Annára a pad alatt felmosandó állapotban, más anyuka épp riadóztatni készült, hogy jaj baj van. Éppen lázasan, taknyosan félálomban ért engem, aki egykedvűen vette ezt tudomásul, nem számítva azt a tény, hogy ami a másik anyukánál pánikot okoz az nálunk mindennapi dolog. Anna auti dührohamai mindig is legendásak voltak, ahogy épp csak egy kicsit tér el a megszokottól vagy a várttól az események sodrása, menetrendszerűen jönnek ezek. Laza szülő lehettem azzal, hogy nem baj, majd elmúlik. Aztán a műsor kezdetekor csak beült a sor elé, akik a mutatványokat csinálták, amikor meg mindenki az előadásra koncentrált, nemes egyszerűséggel eléjük feküdt az ugrándozó gyerekeknek, ezzel akadályozva őket a mozgásban. Rengeteg óvódás gyerek jött el, mert iskolanyitogató nap volt, még több tartozék szülővel és kussoló kistestvérrel, akik önként vállalták ezt a hangos ramazurit, mert így érezték teljesnek a napot. Anna hangulata a végén engedett, amikor az óvodásokkal közös gyakorlatot már ő is csinálhatta.

Ám addigra én untam meg az egészet, hogy random anyukák sikoltozva végigtaszigáltak, amíg a gyerekemet megtaláltam, aki innen már nem akart hazajönni. Szociális neveltetésem akadályozta meg, hogy levágjam én is magam a földre vagy legalábbis befogjam a fülem és rázzam a fejemmel a nemet, áááááá sikítva. Így az én pánikrohamom már otthon talált rám. Anna sietett a segítségemre vigasztalni.

A következő napon pedig két epilepsziás rohamot néztem végig testközelből. Most erre mit mondjak.

Hermione

Készülünk a farsangra, de inkább csak kötelességtudatból. Annyira Annát se hozza lázba, és még akkor se, amikor megtaláltuk az ideális jelmezt, akivel azonosulni tud, nem tündérek, indián harcosok, meg egyéb lények, akiknek a bőrébe szívesen bújnak a gyerekek. Hermione Granger lesz idén és vettem hozzá egy Griffendéles talárt, köpenyt, amit azóta általános köpenyként is hord. De még ez sem hozza meg a kedvét, hogy holnap farsang, inkább ne menjünk, mondja. Nyüzsi, tánc, hangos zene, tombola és sütivásár, hangos rosszalkodó gyerekek auti-barátnak nem mondható körülmények, de igazából nem tudjuk, hogy pontosan mi lesz. Valahogy túléljük. Szerencsére az iskolában nem kötelező a beöltözés, ezért lehet ez az utolsó alkalom, ami jelentős plusz energiával tölt el.

Anna Hermioneként sokat lóg a könyvtárban és egyszerre több órán is jelen tud lenni, erre bizonyíték a Kréta-beli órarendje is. Egyelőre időnyerője nincs, vagy ha van, akkor eldugta. Bosszantóan tudálékos, kíváncsi, és nem szegi meg a házirendet. 

Mármint a sajátját.

img_20190123_174727.jpg

screenshot_2019-01-16-13-12-58-804_hu_ekreta_kretaandroid.png

 

Kelta

Voltunk mindeközben a Vadaskertben. Anna hozta a formáját, mint mindig olyan helyzetekben, ami szociálisan megterhelő számára. Megjegyzem én vagyok a másik, akit ez szociálisan szintén megterhel, mert ilyenkor engem nyúz, az én fejemen tapos, az én vesémbe lépdel, az én hajamat húzza. Mindig engem találnak meg, mondta Neville a Harry Potterben, amikor a kelta tündérmanók feltették a csillárra, és valahogy én is gyakran érzem ezt Annával kapcsolatban.

Abban maradtunk, hogy megpróbáljuk még egyszer a Kuckó csoportot márciusban, ami az adhd tüneteire épül. Szociális készségfejlesztő csoportot is javasoltak az autizmus tüneteire, ez helyileg máshol van, egy alapítványnál. Kardiológushoz visszamegyünk asz extrém pulzusa miatt, ami 110-120 szokott lenni, a gyerekeknél a határérték a 110, így az csak nekünk számít extrém magasnak. Viszont én ismerem az aha érzést, amikor a 110 pulzus le van szedve 70-re béta blokkolóval.

A terápiákból lesz olyan, amit az iskola átvállal, van egy iskolapszichológus, akihez azért fordultunk, mert Anna nehezen viseli az igazságtalanságokat, és az őt-szeretgette-meg-engem-pedig-nem helyzetek egyre gyakoribbak. Ebből ered a frusztrációjának egy része, hogy ezért ő értéktelen és szeretetre méltatlan, az első zöldalma meg fekete pont története bizonyítja ezt, perfekcionistaként felér egy tragédiával. Az iskolapszichológus elég értelmesnek látszik, és valószínű, hogy egy iskolás gyerekkel többre mennek, mint egy óvodással, ez lehet a magyarázata annak, hogy a gyerekek korának előrehaladtával a pszichológusok is egyre jobban kiteljesedhetnek.

Volt az iskolában félévi bizonyítványosztás, és mivel nem vagyok híve a személyes dokumentumok ész nélküli posztolásának, aminek a napló léte maga kissé ellentmond, azért leírom betűkkel mi van benne. Magatartás és szorgalom példás, minden kiválóan megfelelt (kmf) matek dicsérettel. Tesi a jól megfelelt egyedül.

Az irodalom visszavág

  1. Azért kaptam fekete pontot, mert elmentünk a szünetben a könyvtárba és elfelejtettünk a becsöngetésig visszamenni.
    Ezért buktad a félévi példás magatartást. De a magyar nyelv kmf az megvan.

  2. Anya, a Szerencsekerék játékban az volt a megoldás, hogy Egy elmebeteg nő naplója.
    Remélem az iskolában is elmeséled.

Két pengeváltás. Az irodalom visszavágott. Most jövünk mi. En garde!

Bezzeg az Anna

Bezzeg az Annával nem kell tanulni nehéz nap után, mert ő olyan okos, hogy már harmadikba kellene járnia, amíg a többiek a betűket olvassák össze, addig Anna tíz lappal előbbre tart, a matek könyvből meg a túloldalt veszi. Ezt egy anyuka mondta, akinek gyereke frusztrált, mert ő nem ilyen. Azzal azért mégsem nyugtathattam meg, hogy ne hozzánk mérje, mert Anna magasan funkcionáló autista, és nem az ő teljesítménye az átlag. Szívemnek sokkal kedvesebb hasonlatot hallottam a neurotipikusokra, akik pitypangok és bárhol megteremnek csöndben bármiféle gondozás nélkül, és a tipikustól eltérőekre, akik orchideák, és tápoldatozni kell őket.

Egyszer azt mondtam, hogy az üveggolyó, amiben az orchidea típus él az egy börtön, és nincs belőle kijárás. De mi van akkor, ha nem mi vagyunk bezárva, hanem a pitypangok?

Mi vagyunk kint és miénk az egész világ.

Szétszóródás

Kezdenek előjönni a problémák, amiktől féltünk az iskolakezdés előtt. Anna kezd darabokra szóródni. Csak néhány hete vettem észre, hogy kezdenek az ADHD jelei dominálni. Mi a matek lecke, kérdi vasárnap, mert nem írta meg. Képes ezért éjszaka is felriadni. Megkérdezünk valakit, megnézi, jé fel volt írva. És meg is volt csinálva. Csak már elfelejtette. Magyar házit viszont tudja mi, csak nem tudja megcsinálni, mert benn felejtette a füzetet. Három Annás cipzárhúzó bilétát szórt szét egy hét alatt, meg egy Szeretlek-est. Letépi, elrakja, keressük. Nincs meg. Iskolai pénzhordó pénztárca hol van? Iskolában. De akkor hogy rakjak bele pénzt? Adok egy pótot. Az hol van? A padban. Hajcsatod hol van. Nem tudom. Lehet, hogy a padban. De lehet, hogy nem.

Két feladatod van, a két pár kesztyű hazahozása és a két szemüveg hazahozása. Egyik sem sikerült. Hol van? A padban.

Anyád. Az te vagy.

Valaki ír

Volt iskolás karácsonyi ünnepély, amit az óvodásoknak adtak. Már egy ilyenen tavaly rész vett óvodásként. Most áll a színpadon a többi gyerekkel, és énekel, meg sem mozdul. 15 neurotipikusnak tűnő gyerek énekel. Nincs rendbontás, nincs nyafogás. Feladat tudat van helyette, meg kitartás. Magatartása és szorgalma továbbra is példás. Nem tudom mi történik velünk. Várom a kifulladást, a kész átverés kandi kameráját, de nem jön.

Továbbra is tolja a Starblock Planetet, ahol angolul csacsogunk ismeretlen emberekkel. Egyszer találkoztunk magyarral is, azt matematikai feladványokkal bombázta. Én már ezen azért mosolyogtam, mert tudtam, hogy ez fog történni. A szikra Jacob Barnett-je kvantumfizikai összefüggésekkel bombázta a kortársait, akik menekültek előle, a Házirend auti Jacob Hunt-ja kriminalisztikai nyomrögzítéses módszerekkel tette ugyanezt. Kortársai nem értették, próbáltak előle kitérni, ő pedig nem tudta, hogy ez miért nem jó.

Szabadidejében Anna könyvet ír. Az én történetem lesz a címe, mondja. Eddig négy tervezett fejezete lesz, az első Veronás, ezt már meg is írta. Látszik, hogy matek tagozatos osztályba jár, mert az életkorral játszik benne, amikor Verona x éves volt, akkor Anna x-3, és minden x-re kiszámolja a természetes számok halmazán. Ez ki is tesz egy oldalt neki. A második fejezet rólad fog szólni, anya, mondja nekem. Úgy írja le a szavakat, ahogy kiejti, ahogy hallja. Gördülékenyen fogalmaz, csak úgy áradnak neki a szavak és már megvan a tudása ahhoz, hogy a gondolatokat tetten érje és megőrizze későbbre. Szerzek a régi táska írógépbe szalagot. Asdf jklé. Szeretlek dédi. Fakad a dal.

Valaki ír.

Bábel

Ezek a szülők örökké azt hajtogatják, micsoda szerencse, hogy az én fiam jó beszédkészségű és ragyogóan intelligens. Próbálnák csak ki, milyen, ha az önmagába zárkózó gyerekünk nagyon is észreveszi a külvilágot, sőt, mindenáron kapcsolatot akart teremteni vele. Ha olyan akar lenni, mint bárki más, csak éppen fogalma sincs, hogyan.

Jodi Picoult: Házirend

Ez az idézet a fent említett könyvből származik és neurotipikus gyereket neurotipikus szülei talán nem is értik a mondatot így összefüggéseiben. Amiért viszont nekem eszembe jutott az az, hogy Anna elég komolyan kezdi produkálni ezeket a tüneteket is. Valamiért ég benne vágy, hogy vadidegen külföldi gyerekekkel ossza meg a gondolatait. Eleinte ezt magyarul tette, szerveres játékban betolta a japán fiúnak, hogy szia, játsszál velem, és köszönöm. Persze az első reakciója a másiknak az volt, hogy lerázta. Elmondtam neki, hogy a világ bármelyik részéből sorsolhatnak mellé gyerekeket, és annak nem köteles magyarul értenie. A következő lépés az volt, hogy magyar angollal válaszolt nekik. Tenk jú, pötyögte be, amit random spanyol kiscsávó megint nem értett, de legalább volt benne annyi, hogy megkérdezte, milyen nyelven beszélünk. Anna nem értette miért nem érti a másik azt, hogy tenk jú, amikor az angolul van.

Erre meséltem neki egy példát, hogy van olyan szó, ami magyarul és értelmes, meg angolul is, de mást jelent, és kiejteni is máshogy kell. „Én ha egy angol regényben tizenegy borostyánfésűről olvasok, pillanatig sem felejtem el, hogy magyarul kell olvasni, így: eleven ember comb” – írta Karinthy Frigyes. Ezen nagyot nevetett, de nem vagyok benne biztos, hogy megértette, azonos alakú, de különböző jelentésű szavak vannak, még magyaron belül is, nemhogy idegen, nemzetközi nyelveken. Kicsit előreszaladtunk az oktatásában, ezt mind még nem kell, nem kellene tudnia, nem is várhatja el magától. De elvárja.

Első negyedév az iskolában

Ha az volt a fő feladatunk, hogy túléljük az első fogadóórát, akkor ez sikerült. Elég zökkenőmentesen zajlott, és azt hallottuk, amit már eddig is, hogy Anna a legjobb képességű tanuló, és mivel a számokat és a betűket ismeri, ezért az első számú haditerv őt szórakoztatni, nehogy halálra unja magát. A tanárok kérték, hogy a titkos észrevételeinket írjuk az üzenőbe, de elvetettük az ötletet, mert onnantól nem lesz titok, Anna egyszerűen elolvassa. A hiperaktivitásából hátrány eddig nem érte, mert jött a tanár és elrendezte a beszóló gyereket. Viszik órákra, fejlesztésekre. Úgy volt, hogy TSMT-re is, de aztán felmérték, hogy nincs miért, így oda nem. Néha persze elszakad nála a cérna és sokat sír, nyafog, de megszokták, hogy ő így működik, várni kell rá tornaórán és úszásról hazajövet, áll a busz, mert nem tud egyik dologból a másikba kezdeni, tötyörög. Kifejezetten határozatlannak tűnhet, de nem az, csak nem tudja a módját hogyan engedje el a jó múltat és kezdjen a jövőbe, ami viszont bizonytalan kimenetelű. Vannak rosszabb és jobb hónapjai, hullámzóan. Három hónap alatt csak egyszer volt olyan, hogy a leckét nem tudta felírni, mert lemaradt. Azon sírdogál még, hogy nincsenek barátai. Ha így érzi is az nagyobb meló megtanulni az iskolában a társas kapcsolatokat, a szocializációt kiváltképp neki, akinek ez problémásabb. Leginkább a kölcsönösséget kell tanulnia, hogy csak azok a kapcsolatok működnek, ahol win-win helyzet van, kölcsönösség. Ahol ez megbomlik ott jaj, és ember legyen a talpán, aki megragasztja, mondja elvált szülő. Magatartása példás és jó minősítésű volt eddig. Általában tanulmányára kmf-eket kap (kiválóan megfelelt, olyan, mint a Potter könyvekben az RBF). Eddig egy jól megfelelt-je volt tesiből, és éppen az észlelés napján kért meg, hogy nézzük meg a Krétában a jegyeit, jé ez mi, jól megfelelt, az hányas, és görbül a szája, ha az csak négyes. Általában is elmondható, hogy sokkal többet vár el magától, mint amit korából és tapasztalatából adódóan tudnia kellene.

Még nem tudom mi pontosan a különbség a perfekcionizmus és maximalizmus között, de dolgozunk a megoldáson és a családon belül elosztjuk.

Check point

Valamiért mindig úgy van, hogy mi szemben megyünk a tömeggel. Csordogálunk be az iskolába a többiekkel, Anna néha megáll, majdnem elsodorják. Aztán megindul visszafelé, szembe az összes többivel. Biztos szürreális jelenség lehetünk becsöngetés előtt, hogy nem az épületbe rohanunk, hanem onnan el, két lóugrásnyira vissza, egyre baloldalt és mindig valamiért sírunk. Szerencsére ma már sokkal nyugodtabb vagyok ilyen helyzetekben, mint mondjuk egy héttel ezelőtt ilyenkor és nem sürgetem, hanem visszabandukolok vele. És ilyenkor végighallgatom a magyarázatot is, ami a helyzethez tartozik. Mert teória mindig van, csak nincs idő kivárni. Kérdem miért ment vissza. Mert megsértődött valamin. Jó, de miért kellett visszamenni.

Mert ott volt az utolsó mentett pont, amikor még jó volt.

Esélytelenül a harcmezőn

Levágott egy mini stroke, TIA a pontos neve és öt perc alatt elmúlt, kórházban nem voltam, csak a háziorvosnál pár nap múlva, most meg már nem lehet kimutatni semmit utólag. Beszédzavar volt az egyetlen tünet. Intő jel, hogy lelassuljunk és újra kezdjük elölről. 

Azóta itthon vagyok és nézem a tévében az ismeretterjesztő filmeket. Néha azt gondolom, hogy aki otthon marad munka vagy iskola miatt és ezeket nézi az jóval okosabb lehet. Az iskolában ott tartanánk, hogy mindenki vegye elő a könyvét Pistike is, akinek leesik a füzet, megint másnak épp pisilnie kell, szünet, ricsaj, nyüzsi. Munkahelyen ott lennék, hogy dobd félre, mert ez fontosabb, most ezt dobd félre, mert az fontosabb, ne mélyülj el, ne olyan tempóban csináld, ami a sajátos, mert majd én jól tudom, hogy mi a sajátod. Ezzel szemben itthon már sikerült elkapnom Az élet a stroke után című dokumentumfilmet a Spektrumon, amikor elkapcsoltam, hogy ez azért mégiscsak túlzás szembejött az Esélytelenül a harcmezőn dokumentumfilm. Szóval ma már ki tudjuk cserélni a hibás géneket a szervezetünkből, derült ki számomra és hogyan fejlődtünk majomból emberré, és miért. A Fibonacci számsorozat és a természet dolgai szintén érdekesnek tűnt. Régen ezek a kérdések fel sem merültek volna, most meg már bárhonnan korlátlanul hozzáférhetőek mindenki számára. És mégis inkább a Való Világot nézzük helyette.

Anna beiratkozott az iskolai könyvtárba és kikölcsönözte a Vuk és a Simabőrűek című könyvet. Végre elindult a Poket online is, ez egy zsebkönyvsorozat, amit automatából lehet vásárolni, mint az üdítőket. Nagyon jó könyveket adnak ki. Mivel nem volt időm eddig elvánszorogni egy automatáig, már online is lehet rendelni, ami fellelkesítő. Nyilván az Utazás a koponyám körül fog érdekelni és az Egy elmebeteg nő naplója.

Mindjárt össze is vetem.

Baj bajjal

Nem is az a baj alapvetően, hogy a baj csőstül jön, hanem hogy Anna mennyire nem hajlandó tudomást sem venni arról, ami a buborékján kívül helyezkedik el. Rosszul lettem a tartós stressztől, amit a munkahelyi és magánélet egyaránt indikált, és a nagykönyvek szerint ilyenkor azonnal mentőt kell hívni és kórházba kell menni. Én valamiért ezt mégsem mertem kockáztatni, egykeresős egyedülálló autista gyerekkel nem megy kórházba, inkább két lábon kihordja a szívinfarktust és szenved, de nem megy, mert nem teheti meg, hogy kórházba menjen. Nem akartam Annát megrémíteni így nem mondtam el, ami nem bizonyult jó taktikának, mert továbbra is tötyörgött, időt húzott, nyafogott egész reggel én meg nem bírtam ezt, na. Viszont az infó hozzá csak nem akart eljutni, nem tudok érted menni, mert doktornéninél leszek, akkor gyere később, de később is ott leszek, akkor el se megyek, vigyél most haza. Igazából nem vihetlek, mert orvosnál leszek, ne legyél, ne menj el, velem legyél. Akkor meghalok, ha nem látnak el, engedd, hogy megmentsék az anyád életét, engedd nekik. Nem engedem, inkább én is meghalok, mondja Anna. Ne haljunk meg, csak engedd. Légyszíves. Engedj el. Nem.

Így haltunk meg mind a ketten.

Woodstock a panelban

Minél többet olvasok auti tárgyú könyveket, annál biztosabb vagyok benne, hogy értem mi zajlik körülöttünk és bennünk. Amin még A szikra könyvön túllendültem, hogy ugyan már, Anna is csinálja, biztos csinálja más is, kiderül, hogy nem. A következő könyvem a Házirend, ami regényként ábrázol egy aspergeres esetet, olyanféleképpen, mint a Doktor Murphy sorozat, jön egy auti kisgyerek és a saját belső egyéni látásmódja és feldolgozásmódja következtében megoldja a rejtélyes bűneseteket, olyan apró részletekből, ami felett más elsiklik. Ami a két könyvben azonos tipikusan auti tünet a hasonló játékok hosszúsági sorba rendezgetése, amit A könyvelő című filmben is csináltak és Anna is csinálta a nevelési tanácsadóban 2-3 évvel ezelőtt. De a két könyv szereplői például különös fontosságot tulajdonítottak a szivárvány ábrázolásának, és kizárólag a színes valódi sorrendjében. Ezek fölött simán átlebegtünk eddig. De most már jobban figyelek.

Ami Anna hétköznapi életét illeti a szemüveg szárának eltörésére eddig a pillanatig kellett várnunk, ami megmagyarázza miért nem erőltettük kisebb gyermek korában. Kell pótszemüveg, de a használaton kívülit sajnálja, száj görbít, sírunk, mindenért. Haragban a világgal. Egyébként mostanában azt figyelem meg rajta, hogy van benne valami Janis Joplinos. Amikor szigorúan kibontott hajával, kicsit nagy szemüvegében és bordó mellényében áll és azt csinál, amit akar, gyakran van az az érzésem, hogy egy woodstocki pillanatkép ez. Átjár a freedom-életérzés. Lestrapált anyuval a háttérben, aki a végén a buli után majd takarít.

img_20181113_191754.jpg

Nyolc óra szórakozás

Megyek Annáért az iskolába kettőre, háromkor szabadul ki az iskola karmaiból, és fél négykor még csak jövünk. Öt perc járásnyira van otthonunktól az iskola.

Ülök az ajtóban, kezemben egy Vekerdy könyv pedagógusoknak, óvoda vége iskola eleje egy pszichológus szemével. Néha hangosan felröhögök, sni-t nevelő iskola, gyerekbarát pedagógusok a nyolcvanas években, vigyázzunk a keresztdominanciára fimotáknál mondja, amit eddig senki nem mondott sehol. Nagyobb fiú áll őrt, felnőttnek szót fogadva, kiért tetszett jönni, mondom a nevet, ja, Annát nem írom fel, mert őt ismerem. Random kisgyerek is ismeri, pedig még csak két hónap telt el. Ismerheti is, mert nem egyszer az egy ajtón át becsődülő 500 fős sereg elő veti magát iskolatáskástul kinyúlva. Kelj fel, szól az ügyeletes tanár, de beszéde légyzümmögés az atomháború alatt. Kell az iskolatáska, a termet bezárták, nyafogó fáradt gyerek sír az iskolaajtóban, ahova szülő be sem mehet már. Hátul vannak a többiek, ott a tanítónéni, nála a kulcs és Anna nem akar. Biccentek a portás bácsira, és aki az első hét után kőkeményen rám szólt, hogy nem mehetek be a teremig, most biccent, olcsóbban megússza mindenki, hát ott jön Anna anyukája, mondják a gyerekek, jé, anyuka beengedte portás bácsi, kérdi a tanító. Ezt itt nem szokás, érezteti, de azt is, hogy vannak pillanatok, amikor  a szabály alól kivételt tehetünk, és igen, talán ez az a pillanat. Bevánszorgunk a terembe, ahol sorakoznak a kubus flakonok az asztalon, zöldalma a földön, könyvjelző a padon, szemüveg az valahol van, de most még nem tudjuk, hogy hol, mert lehet, hogy már induláskor otthon maradt. Sebtiben könyvet bepakol, ebben van a lecke. Aztán később kiderül, hogy nem abban volt. Valahogy történik mindig Annát nem izgatja, majd kimagyarázza vagy improvizál, esetleg megtanulta az órán és gyakorlására semmi szüksége nincsen. Az iskola a gyerek biznisze mondja Vekerdy és igen, rábízzuk. Tornacuccot szeptembertől nem láttunk, állítólag létezik, de senki nem tud róla, esetleg senkit nem érdekel annyira, hogy megjegyezze, hogy nincs, hiányos vagy hol van egyáltalán, mert bizony az is lehet, hogy van. Elindulunk. Ez eddig siker, mert volt, hogy Anna beszökik aerobikra és szintén random gyerek szól nekem, amikor már mindenki őt keresi, hogy ott ugrál a nagyobbakkal együtt, mert megsajnált, ki ez a félhülye, aki itt bolyong.

Balról kisgyerek, jobbról kutya, velük néni beszélget, mindezek közepére betoppan Anna, én ügyesebb vagyok, jobban tudom, mert az, amit a bölcsis csinál bébikönnyű, azt mindenki tudja. Produkálja magát, amikor a kisebbet ajnározzák megsértődik. Egyensúlyozik, leesik, toccsan, puffan, hullik a falevél és hullik a szemüveg, meglazult a szára, jé és igen. Közben telnek a percek, nem is tudom sok telik-e el, mert azt érzem nagyon lassan telnek, gömbölyű perceknek képzelem el őket magamban, ahogy jóllakottan szuszognak ebéd után, mint a Döbrögi, és gurulnak lassan, tétován, ámde csendesen. Anna leveti magát a földre, színes falevél az ágya, közben énekel. Nyolc róra munka, nyolc óra pihenés, nyolc róra szórakozás, énekli és felröhögök megint, mert igen és igaza van. Ez nekünk a nyolc óra szórakozás, mert a nyolc óra munka és a nyolc óra alvás kizárásos alapon nem lehet, és azért vagyunk a bolygón, hogy jól érezzük magunkat, és így mulatunk mi, szélszagúak, esőverte csapzottan, földön csúszva, nyakig sárosan, ez volt a szórakozás, mert ezután a leckeírás jön. Szerencsére Annának az is múló kacaj, két sor olvasás között néhány számot lerajzol, rajzolj hálót, szól a feladat, rajzolja is részletgazdagon a kislányt, aki majd a lepkehálót fogja a kezében. Annának az élet egy folyamatos pihenés és szórakozás, és nagyon jól érzi magát közben a kis buborékban, ami segítségével kívül tudja tartani magától a káros hatásokat. Belerúgtál a lábamba mondom én és ő válaszol, hogy Sugárka vagy Harry Potter, mert ő kívül áll a fájdalmakon, egyszerűen nem vesz róla tudomást. Irigyen nézem őt, ahogy legyalulja a környezetét anélkül, hogy ezt észre venné, mint Leslie Nielsen a Csupasz pisztolyban dőlnek mögötte a tárgyak, dolgok, emberek és ő csak megy és még csak észre sem veszi. Ennek örülünk, mert ez már a gyógyszer hatása és ez már rendben van. Titkon azt gondolom, hogy a kannabisz olajat a sok anyuka, a hiperaktivitás kezelése helyett saját magának rendeli.

Szórakozás. Így mulatunk mi.

A mindenség változik

És igen: eljött a pillanat, amire olyan régóta vártunk. De melyik is?

Anya, szeretnék beiratkozni az iskola könyvtárába könyvtáros segédnek, mondja Anna.

Aztán kiderült, hogy volt valami néni az osztályban, aki felajánlotta neki, hogy lehet. És mit fogsz csinálni a könyvtárban, kérdezem. Sok gyerekkönyv van ott, azok mondjuk nem annyira érdekelnek, de azt gondoltam elkezdem a Harry Pottert. De azt otthon is elkezdheted. De ez a tanítás után van, amíg oda nem érsz.

De ma jó kedvében volt, a szabadon választott fesztelen játék időszakában közlékenyebb. Sokat énekel: a mindensé-ég változik, óóó. 

A legnagyobb szerencsénkre.

Valaki olvas

Ez a napló a Valaki szól bejegyzésével kezdődött, és azóta nagyon sok idő telt el. Megtudtuk, kit rejt a valaki, akit akkor még nem tudtunk, és Anna megszületett, ült, állt, beszélt, szavakat mondott, később pedig mondatokat. Járni kezdett, írt, rajzolt és számolt. Most pedig már olvas.

Az iskolákban van egy olyan kimondatlan szabály, amit mindenki azért kimond, hogy karácsonyig meg kell tanulni olvasni. Megtanulnak minden betűt. Jaj, olvasás lecke van és az sok idő lesz, mondja Anna és téveszt betűket hangzókat, de az simán belefér. Ezért lepett meg a legjobban, amikor a tablet telepítésekor felugró párbeszédablakba ütközött. Már mentem volna oda, hogy segítek és lezárom, amikor azt mondta, hogy nem kell. Én már tudok olvasni, és lehet, hogy másfél óráig fog tartani, de én ezt most kiolvasom. Szótagolva.

En-ge-dél-je-zi hog-j a Block-man hoz-záf-érj-en a fo-tó fáj-lok-hoz. Mondja Anna. Engedélyezed vagy elutasítod, mutatok a két válaszlehetőségre döbbenten, mire Anna hiper gyorsan rábök az elutasítom gombra. Mi ez a tempó, kérdezem. Felismertem az U-betűt, mondja. Haladunk előre. Szédületes sebességben.

Így hát felfedeztük azt is, hogyan lehetne hasznosítani a kutyagumit, hogyan kéne betrágyázni vele a földet, szigorúan vetésforgó rendszerben, és hogyan kellene tenyészteni a műanyag zacskó zabáló baktériumot, aki olyan enzimet termel, amitől a műanyag magától lebomlik. Az év nagy felfedezése volt, hogy találtak egy baktériumot, ami pet palackokkal táplálkozik. A szokatlan októberi melegről jutott ez eszünkbe, mivel az volt a környezet házi feladat, hogy monitorozni kell az időjárást. Ennek én annyiból örülök különösen, hogy az Alma együtteses mondókázós korszak vége és az iskoláskor komoly problémái között tátongó 5-10 évet nem nagyon tudtam áthidalni.

Egészen eddig.

A szikra

Na "A" szikra, ami nálunk megvan, az a következőképpen néz ki.

Az öröklét és a végtelen pénz az nem lenne jó, mert egy idő után unalmas lenne így az élet, és az élet célja a szórakozás - mondja Anna, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne.

Igen, minket határozottan a filozófiai jellegű szikrák jellemeznek. Nem mintha a matematikai nem. A kétszer nem az igen. Éppen leckét ír, közben megy Cebe horgászós videója, jókat röhög rajta és összead.

Csináltunk Sims karaktereket. Eddig a játék az úgy nézett ki, hogy ahány nap, annyi karakter. Már ketten játsszuk, én olvasok és fordítok, ő kattint és ő a stratéga. Éhen halt, mert eladtad a hűtőt. Összehaverkodott egy vámpírral, az meg megmarta. A harmadik sikerült, az előző karakternek lett a szomszédja. Mindjárt átmegy hozzá bulizni. Á, nem bulizik, inkább csetel. Ez önállóbb, mindene zöld, alig nyafog, okos, főzni tud, mindenféle logical skill-je van. Ez legyen az Anna.

Hagydbékén, hagydbékén, hagydbékén.

 

Az idő amit a rózsádra vesztegettél

Mostanra egyre jobban kiderül, hogy az iskolarendszer 30 éve nem sokat változott. Ami azért baj, mert már 30 éve is olyan volt, ami 30 éve nem változott. Ez jelenleg azt jelenti, hogy hülyeségekért kapunk fekete pontot és zöldalmát, össze hasonlítva más kisgyerekek sokkal nagyobb dolgaiért is csak egy feketét kapnak. Mivel az ADHD-s gyereknél a büntető-fegyelmező nevelési mód abszolút nem válik be, csak a jutalmazásos, így ezt a meccset öngóllal kezdtük. Megjegyzem mindenfajta gyereknél a jutalmazásos módszer válik be, csak nem mindenki tudja, mert nem próbálták felülírni a régi szuper rutinjaikat. Anna szomorú ezért, de titkolja, és nem lepne meg, ha 30 év múlva fel tudna ezt idézni viszonylag pontosan. Az is kiderült, hogy más szülők is ismerik azt a szót, hogy Ritalin, te vagy az ADHD-s anyuka? kérdezik tőlem. Csendben fojtom magamba a gondolatot, hogy én az auti anyuka vagyok, de ezt már nem mondom. Na a reggel az néha hektikus, hol nehezen megy, hol könnyebben. Az anya, aki hatkor kel és kilencre ér be dolgozni, közben meg három óra huss, valahogy elszalad. Épp ideje volt egy kicsit megpihennünk, mert már nagyon el vagyunk fáradva. De nem mindenki.

Anna egyébként most Kis herceges korszakát éli. Többször jeleztem már mennyire kis hercegesnek látom őt, és most tényleg, eljutottunk oda, hogy esti meseként fel kellett olvasnom a könyvet, ami idő alatt ő az angol verziót lapozgatta. Az eredeti 30 éves könyvben megtaláltunk egy 30 évvel korábban lepréselt szív alakú falevelet. Ezt a 30-at most már megteszem a lottón. Persze az utolsó oldalig küzdöttem a könnyeimmel és a végén nem is sikerült visszatartanom. Kellenek az együtt sírások is, nem csak az együtt nevetések. Szükségünk van bizonyos szertartásokra. Így mai szemmel olvasva kiderült, hogy a Kis herceg auti lehetett, mert amikor feltett egy kérdést, soha nem tágított tőle többet. Alvin és a mókusok Alvinja és Micimackó ADHS-s, Nyuszi kényszeres, Malacka szorongó. Továbbá Micimackó addiktív (mézfüggő) és auti, amikor sztereotipan beakad neki a méz. Biztos véletlen ez is. Tulajdonképpen mindannyian autisták vagyunk, csak akinek diagnózisa van, annak járnak előjogok is. Nem is olyan rossz ez.

img_20181017_183940.jpg

Szívvel és lélekkel

Folytatódik a sikertörténetünk, amelyben Anna sajátos nevelési igénye inkább lehetőség, mint probléma, gondolja az iskola, amikor lebeszél a negatívabb adhd-s szakirodalom olvasásáról és A szikra című könyvet javasolja, amelyben egy anyuka kiszedi a gyerekét a rendszerből azért, hogy maga fejlessze. Ennek az lesz a következménye, hogy 9 évesen egyetemen tanul és magyarázza a tananyagot a többieknek, mert azok nem értik. Természetesen nem ez a célunk, viszont nem bánjuk már, hogy így alakult. A 92% eredmény az csak véletlen lehetett, mert kőkemény 100% az, bejött egy katicabogár mondjuk.

Mindeközben Anna egyre inkább fárad, inkább szellemileg és az iskola is hozza a tipikus jegyeket, amiket annak idején mi sem szerettünk. Az igazságtalan vádból származó zöldalmát, ami miatt bukjuk a matricát. Ebből a napból elég sok frusztráció jött haza a táskában, egészen addig, hogy ne hegyezd ki a ceruzámat, mert neki az fáj. Szívvel lélekkel, tiszta szívből előjövő könnycseppek ezek, és talán segítenek ezt a feszült figyelmet elengedni, ellazulni, és hamvaiból főnix madárként újra éledni. Szükség van a hullámvölgyekre is. Minél többször rákényszerülünk az újratöltésre, annál nagyobb rutinunk lesz benne.

Címkék: iskola 7+

Sajátos nevelési igény

Egy hónap iskola után után el kell mondjam, mekkora pozitív csalódásban volt részünk. Anna egy hét alatt beszokott (szemben például horrorovival, ahol három év alatt sem), leszámítva az első Sugárkás indulásokat, mára már normálisan megy. A terembe bemenni továbbra is nehéz, hosszú percekig búcsúzkodunk az ajtóban, és mondhatnám, hogy a gyerekek hada sodorja befelé és nem a maga jószántából megy be.  Az elmúlt héten elkapott a gyógypedagógus, aki a felmérte miből szorul fejlesztésre, mivel sajátos nevelési igényű (sni). Szinte semmiből, majd mozgásra kell járnunk. De igazából a jelenés célja az volt, hogy megtudja milyen szülő tartozik ehhez a gyerekhez, aki ilyen lebilincselően választékos irodalmi stílusban beszél az őszről, rajzolja a fán a leveleket és fűszálakat egyenként, rajzain meg nem csak a főhős van, hanem a két oldalról félig bekacsint egy barát, másik oldalról meg egy házból egy falióra.  Matekóráról viszik el fejlesztésre, mert ott amúgy is unatkozna.  Kíváncsi vagyok jövő héten mit tanít meg nekem, mondja a fejlesztő pedagógus, aki szerint ilyen gyerekből 2-3 évente van egy az sni gyerekek halmazán belül. Anna magatartása és szorgalma továbbra is példás, az iskola pedig az az intellektuális tér lett neki, amire mindig is vártunk, a bugyuta ösztön-óvodás évek alatt, és ahol kiteljesedhetett.

Mi most érkeztünk meg a naptejesek közé, most már ránk is süt a nap.

Hosszú tél után jött meg a tavasz ezen az őszön.

img_20181006_141544.jpg

Hetedik

Iskolailag ott tartunk, hogy Anna beszokott, legalábbis 2-ig. Ha később hozzuk el az sem jelent neki gondot, mert vagy úszás van és azt szereti, vagy aerobik, amit szintén. Hétfő, kedd van aerobik, csütörtökön meg úszás, és azért nem nagyon akartuk túlszervezni, mégiscsak egy hónapja még óvodás volt és délutánonként aludt. Ehhez képest nagy váltás ez most. Még annak dacára is, hogy Anna a 92%-ával az osztály legjobbja, amiben benne van az adhd diszgráfiája és diszkalkuliája, ami Annánál a tükörírás formájában jelenik meg. Pénteken megírták az első röpdogát matekból, ami jól sikerült neki, saját elmondása szerint 8 feladatból 7 lett tökéletes, a 8. pedig azért nem lett jó, mert a gyümölcs számolásnál ő beleszámolta a mintagyümölcsöket, így pont mindenből eggyel több jött ki neki. A magatartás füzet harmadik hete tele van szívecskékkel és három matrica ragyog benne. A leckéket nem a napköziben csinálja meg, hanem abban a másodpercben, amikor feladták. Amíg a másik gyerek lapoz a könyvben a kívánt oldalra, addig ő gyorsan megcsinálja. Impulzivitás. Mindig mindent azonnal. A héten sikerült a dzsekiket 3-szor bennfelejteni, a negyediknél hoztuk haza a heti kabátokat összesen. Ezt ő még nem jegyzi meg. Kaptunk utazó gyógypedagógust.

Tartottunk elő szülinapot, tortával, pezsgővel. Stílszerűen.

img_20180929_100059.jpg

Részképesség

Csináltak az iskolában részképesség felmérést Annának, ami írás és számolási készségek alá írt százalékosan egyelőre értelmezhetetlen számok halmazát jelenti. Csak a számadatokat kaptuk meg, amiből kiderül, hogy Anna 92% képesség átlaggal működik 58 fős évfolyamból harmadikként. Ezt megdobja az elemi számolás 100%-os eredménye és árnyalja egy DPT teszt 66%-os értéke, ami a diszlexia jelenlétére utalhat. Az adott évfolyamunk 32%-95% között mozog átlagban. Mivel a fejlesztő pedagógussal még nem beszélgettünk erről, konkrétabbat nem tudunk mindarról, ami a számok mögött rejtőzik. Az eddigi információ magyarázatának forrása a Google, így még az is lehet, hogy minden másképp van.

Ami nem valószínű.

A tenger csendje

És akkor ünnepélyesen elhatároztuk, hogy több szülői értekezleten nem veszünk részt ezentúl. Tudniillik nem tudtuk Annát hova tenni és vittük magunkkal. Voltak más gyerekek is, akikre ügyeletes tanár vigyázott, de Anna ötpercenként megjelent az ajtóban, hogy ő unatkozik. Végül ugyan bent maradhatott, de mivel az összes fontos dolog csak nem akart elhangozni 6 óráig, így elhagytuk a terepet másfél óra szenvedés után. Valahogy csak mi edződtünk rá arra, hogy arra nem pazaroljuk a türelmünket, aki nem érdemli meg azt. A gyerekközösség vegyes, és ha van elfogadásra nevelő iskola, akkor ez az. Anna iskolai viselkedése szelídült, abban a pillanatban, amikor az első héten ment volna sugárkázni az iskolai játszószőnyegre csak nem tudott, mert egy másik fiú fetrengett ott. Hodie mihi - cras tibi, zártam be a zárójelet és innentől otthon éreztük magunkat. Vannak már piros pontok is, de erről mi mind nem tudunk, mert gyorsan meg kell csinálni a leckét, hogy maradjon idő játszani, ezért a füzet bennmarad a pontokkal. 

Sok lehetőség lesz majd elfoglalni Annát délutánonként, szakkörök, sportok, aerobik, úszás formájában. Egyelőre elég ügyes tőle, hogy 2-kor hazajön, és a tanárokkal együttműködő. Általában a gyerekek szétszórtak és türelmetlenek, Anna csak kicsit tűnik ki tőlük egy-egy teátrálisabb megnyilvánulásával. Kevés lány van, és azok együtt bandáznak, azt Anna kintről nézi, néha beszáll, de mindig mással barátkozik. Könnyedén üli végig a 45 perceket, legalábbis neki nem okoz gondot. Ezt onnan tudjuk, hogy ő meséli így, így éli meg. Biztos sokat lendített ezen a gyógyszer, amit a Vadaskertben kaptunk. Én többször járok oda külön a receptekért, és egy kis külön El Caminós szakrális tér az a budai hegyek, a rózsabokorral és a cicával, aki mindig ott sütkérezik a kertben, és ha lenéz az ember onnan, érzi, hogy csak gurulnak a kövek lefelé. Hegyek méltósága.

Tenger csendje.

Sugárka

Az első két nap Anna szempontjából frusztrálónak volt mondható szigorúan tanulás szempontjából, őt nagyon megviselte az unatkozás, a könyvekkel való ismerkedés. Volt sakk óra is, csak nézték a sakktáblát messziről, de állítólag lehet játszani haladó gyerekekkel és Anna igazából erre gyúr. Viselkedésében sem múlt ez nyomtalanul, a harmadik naptól kezdett olyan szokásokat felvenni, amiknek a jelenlétéről ő nem tehet, mert nem neurotipikus. Tegnap reggel beakadt nála egy játék megelevenítése, amit reggelente előad, hogy a Sugárka fetreng a földön. Persze Sugárka nem eső után adta ezt elő, de rosszabbul járt összességében, mert szénné égett a végére. Mi csak játékból égünk szénné öt méterenként az utcán, aztán szigorúan hazafelé is, és az osztályteremben, amikor beesünk egy másodperccel nyolc óra előtt, lefekszik a játszószőnyegre miközben a többi gyereknek kiosszák a feladatlapokat. Az indulás nehéz, de ezt valamelyest tudtuk is, annál viszont sokkal nehezebb, mint amiket rémálmainkban képzeltünk. Úgy 3-4 dolog van átlagban, amibe Anna egy reggel beleköt. Ez a nadrág nem jó, folyik az orrom, utolsó pillanatban indulunk el, mert addig húzza az időt. A menet lassan halad, percenként megáll, ötpercenként lefekszik a földre. Ráérősen lépked és sokat nyafog. Az első napokban megnyertük szuperaput, aki aztán rájött, hogy két ellentétes akaratú felnőtt együttes jelenléte nem tesz jót a gyerekének, és többek között ez volt az ok, ami miatt elváltam tőle. Ő még mindig tipikusnak szeretné látni a gyerekét, egy könyvet nem olvasott el az adhd-ről és az autizmusról sem, és így nem tudhatja, mi játszódik le Annában és azt hogyan kell megfelelően kezelni. Ezek az apró dolgok nagyon megnehezítik a mindennapjainkat és nem tudunk a tempónkban haladni. Ez különösen engem frusztrál, mert rajtam kívül mindenki ráér.

Az nyugtat meg, hogy valahogy ilyennek képzeltük az iskolakezdésünket. Viszont én Sugárkát többször valójában is megszemélyesítettem. Többször égtem már el látványosan normálisként a többi normális előtt. Úgy hogy nem tehettem róla.

Első nap az iskolában

Na de aztán eljött a nap, amitől rettegtünk, mint kiderült nem is véletlenül. Anna reggel mindent elkövetett, hogy akadályozza az indulást. Hirtelen minden akkor jutott az eszébe, körömvágás, új játék megmutatása, ami nálunk azért szokásosnak mondható, legalábbis együtt élni ezzel nehéz. Aztán onnantól is minden rossz volt, nem akart kézen fogva iskolába menni, és az erőltetés szülte a dacot, nem léptünk ki a helyzetből, nem. Nem mi, a szeizmográfos. Szinte utolsóként értünk be, ahol Anna leült az utolsó padba és duzzogott. Várni kellett még, szerencsétlenségünkre, és ezt Anna egyre nehezebben bírta. Miért nem történik semmi, mondta, miközben mások csacsogtak, fészkelődtek, nevettek. Aztán hirtelen megindult a műsor, évnyitó ünnepély hangos düng-düng hangokkal, és 590 gyerek csivitelésével egy zárt és szellőztethetetlen tornateremben bezárva. Pedig az iskola kevés beszédet tartott, és jópofa műsorokat rappelő gyerekekkel és furulyázó kislánnyal. A terem másik végében voltam, mint ahol ő ült, de már egybe volt a gyomrom, mert tudtam hogyan érzi magát egy Marslakó a játszótéren. Vége volt, visszamentünk. Anna teljes letargiába süllyedt, néha mosolyodott csak el, amikor azt mondtam átvéve a tankönyveket, hogy megyek és dedikáltatom Gilderoy Lockhart-tal, közben a könyvekkel további embereket kólintottam fejbe, persze véletlenül. A másik mondat, aminél elmosolyogta magát szintén Roxfortos utalás volt, kérdeztem látta-e A Békák Kórusát (Frogs Choir), akik az énekkarosokat jelenti Roxfortban. Akkor még ott voltunk, amikor felállt a helyéről és odafurakodott egy tanítóhoz, hogy miért nem történik semmi, én tanulni jöttem ide. Esélye sem volt tanulni még az első napon. Nem volt rózsás a helyzet amikor elmentünk.

Délre visszajöhettünk, amikor is egy teljesen más kisgyerek várt. Úgy indított, hogy a szájában savanyú uborka darabot rágcsálva közeledett UborCraft felkiáltással. Megelőzve a többieket, mint magányos harcos, persze az egész csoport őt kereste. Később aztán elmesélte, hogy amikor eljöttünk az volt a feladat, hogy mindenki bemutatkozott. Ott elismételte a nevén kívül, hogy ő azért jött, hogy tanulhasson, és hogy szeret Minecraft-ozni. Rajzoltak egy kicsit, kreatívkodtak, amikor Anna ezt megunta, matekpéldát kapott és számolhatott. Ez lenyugtatta őt, és tanult is. Első érzésre ez az az iskola, ahol megmaradt a káposzta is és a kecske is.

Sikerült ellőnöm egy képet az évnyitóról, amivel személyiségi jogokat egyáltalán nem sértek. Igazából ez volt az egyetlen fénykép, amit csináltam róla.

img_20180903_083921.jpg

Címkék: iskola 6.5+

Viszlát nyár

Próbálkoztunk egy vérszegény óvodába menettel a nyári szünet leállása után, de nem volt szerencsénk. Anna körbenézett, nincs itt a barátnőm, akkor megyünk vissza. Így írta át egy másodperc alatt az egész hetet. Ezt azonban elég nehéz megszokni, még nekünk is, hát még egy iskolában, ezeket a mindennapos hangulatváltásokat, ahol több gyerekre kell figyelni egyszerre. A jövő héten megint bepróbálkozunk, hátha ott van a barátnő, ha nem, akkor megint jövünk vissza. De most már tudjuk és számítunk rá. Most szembesültem azzal is, hogy Anna a nyáron nagyot nőtt és ami tavasszal hosszú nadrág még jó volt rá, azok ősszel már nemigen lesznek jók. Ezt a mostani hideg napokban elég jól kiderül.

Mindeközben pedig hozzá művelődünk az autizmushoz, eddig felfejlődtem adhd-ból, most újabb könyveket olvasok aspergeres témában és magasan funkcionáló auti témában. Marslakó a játszótéren, az aspergeres gyerek az iskolában elég jó könyv. Nekem mondjuk sokkoló volt, mert Annához még nem tudtam viszonyítani, mint sulis létformát, magamhoz viszont igen és rá kellett jöjjek, hogy az a könyv viszont rólam szól. Nem tagadom, hanem együtt élek a gyanúval, és így jó nekem. Soha nem láttam volna ezt meg, ha Anna nem mutat rá. A gyereknevelés az mindig saját öntudat fejlesztés is, és meggyőződésem, hogy ha nem fejlődsz saját magadban, akkor neveled rosszul. Rövid távon jól, de hosszú távon kifejezetten rosszul.

Címkék: iskola i újovi 6.5+

De nehéz

Túl vagyunk a második foghúzáson is, következő egy darabig szándékaink szerint nem lesz. Elég jól viseli ezeket Anna, és kifogástalan modorban adja elő magát hozzá. Ezt azért nem győzöm hangsúlyozni, mert igen kártékony volt ránk a vád korábbról, ahol szakképzetlen emberek nem vették észre az adhd-t, nem vették észre az autizmus és éppen ezért csak küszködtek Annával. Számomra ez továbbra is rejtély, hogy szakembernek ezt hogy lehet benézni, ráadásul annak, aki egész nap Anna közelében van, így kellett, hogy produkálja a jeleket.

Na de mindegy is, készülünk az iskolára, már mindenünk megvan.

353530100 írja le Anna egy papírra. Aztán később dekódoljuk együtt: 35+35+30=100. Reméljük ezt az iskolában nem fogják pirossal aláhúzni, hogy egyes. És ha mégis akkor meg reméljük, hogy ez lesz a legnagyobb bajunk.

img_20180726_135746.jpg

Címkék: iskola 6.5+

Nulladik

Voltunk a nulladik iskolai szülői értekezleten. Nem mondom, hogy zen buddhista állapotban mentem be, de ki már úgy jöttem. Ilyenkor mindig megrohannak a saját iskolai emlékeim, oh tempora, oh mores, de igazából a generációkban nincs sok különbség, csak a körülményekben, amik befolyásolják a személyiségek alakulását. Átvehettük az irodaszereket, gumis mappa, rajzpapír. Milyen kezes ollót kérünk, kérdezték és fiúnak vagy lánynak, mert csajosabb mintás füzetek is vannak. Hozunk ismerős gyerekeket oviból, játszótérről az iskolai csoportba. Végül is Annát a matematika-sakk osztályba vették fel. Diákigazolvány még nincs, horror macera az intézése, mondták más anyukák. De mi ezt már tudtuk, mert elvált szülő sni gyerek kombóval, csak falakba ütköztünk eddig. Könyvek járnak használtan, gyakorló füzet és írástankönyv, de nem írhatsz bele, ezt a tényt lapozzuk át. Van úszás heti két alkalom, fizetős. Uzsonnadoboz, hátitáska, tolltartó, liter víz. Falon tábla a gyerekek neveivel, kinek mikor milyen szakköre van, és éppen hol kellene lennie. Szerzünk egy Weasley órát, ahol a mutatók az éppen aktuális tartózkodási helyet mutatják. Váltócipő, rollertároló, iskolai kitűző, ügyelet, házirend, kicsöngetés, első hét beszoktatás, szülő bejöhet. A két tanító néni jó lehet, velük beszéltünk már korábban is. kérdés, hogy Anna hogyan bírja majd a szabályokat.

Általános tanács, hogy ne mondjuk a tartós betegséget, de én jelentkeztem egyedül, hogy van-e még sni kedvezmény, és a tartós betegség igazolásnál is én kaptam egyedül űrlapot, vagy talán még valaki más is. Ennyit a titkaimról.

És még ide is kiírtam, biztos, ami biztos.

Nélküled unatkoznék

Beiratkoztunk az iskolába, Anna jogviszonyban áll tanítási intézménnyel, diákigazolványra jogosult. Mivan? Ez a kis óvodás? Aki tegnap még olyan picike volt, mint egy gumimaci? Diákigazolványra? Olyan kívülállónak érzem magunkat, de leginkább magam, mintha ez az egész nem is velem történne meg.

Teljesen más világ kezdődik, és most nem arra gondolok, amit más adhd-anyukák szoktak írogatni, hogy káosz a köbön. Írni fog, olvasni és számolni. Kikapja a kezemből a klaviatúrát és tovább folytatja. Veszélyben van az írás, amit a motorikus nyugtalanságom és a folyamatos agyi aktivitásom leplezésére kifejlesztettem, és így eltereltem vele mások és a saját figyelmemet az enyhe hiperaktivitásos tüneteimről. Vagy ő újat ír tovább. Abigél dupla dolgozatok. Ír egy új blogot nélküled unatkoznék címmel és leírná, hogy ma anyám nem volt normális, nem engedett el buliba. Elfelejtette bevenni a Cavintont. Satöbbi. Lehet, hogy nem fog szeretni írni.

Majdnem így fogunk szeptemberben iskolába menni, mint ahogy ezen a képen van. Azért nem így, mert bőven a becsöngetés után az ablakon fog bemászni a kis csemete egy szélfútta meggyfával kézen fogva. Matek-sakk osztályba iratkoztunk be, kérdőjellel. Fejsze nénit még nem választottunk. Rábízzuk a vezetőre, neki van helyi tárgyi eszköz ismerete. 

fejsze_neni.jpg

Címkék: iskola 6.5+

Magyar narancs

Ma voltunk nyílt napon az iskolában, ahol bepillanthattunk egy tanórába. Ezt előre nem tudtuk, hogy ez lesz, mert így utólag Annát nem biztos, hogy jó ötlet volt magunkkal vinnünk. Más anyuka is járt így, vagy benézte, vagy szándékosan így tervezték. Megnéztük a matek tanárnénik óráját, ahol Anna elég komolyan sérelmezte, hogy nem vele foglalkoznak és nem szakíthatja meg az órát belebeszélésekkel. Így a 296 x 45 szorzásnál is elsőként jelentkezett, megelőzve az elsősöket, aztán nekem megsúgta mit számolt ki. Nem volt jó, erre aztán megsértődött és ki kellett mennünk a folyosóra. Nem tudja el viselni, ha még nem tud valamit, ami nem az ő hibája, mert még nem tudhat háromjegyűvel szorozni. Ekkor határoztuk el, hogy hazamegyünk. Ez lett volna a jó ötlet, de visszamentünk a sakk órára, ahol az elsősök áprilisra odáig jutottak el, hogy négyzetrácsos ábrákon színezték ki a D3, H6 és B2 négyzeteket, ami így együtt kiadott egy bástyát. Ezt engedték Annának is, amikor már mágnessel fel kellett rakni a táblára azt már nem. Anna már nem akar iskolába menni, és miután mondtuk neki, hogy ez minden iskolában így van, azóta inkább az óvodában akar maradni.

Újra van magoncunk. Szintén random vetettük el. Ezúttal ez egy citromfa lesz.

Vagy narancs.

Vagy kivi.

magonc.jpg

Címkék: iskola 6.5+

Egyenes beszéd

Ez a Roxfort, mondja Anna, amikor bemegyünk a leendő iskola nyílt napjára ismerkedési estre, és meglátja a nagy kétszárnyú folyosót és a rengeteg lépcsőt. Az iskola kellemesen közel van, és sni gyerekeket is integrálnak, noha igaznak bizonyult az óvodai rémhír-keltés, amivel azt a látszatot keltették, hogy csak papíron. Amíg a gyerekeket a leendő tanítónénik szippantották be csoportjaikba, addig a szülők nulladik szülői értekezleten érezhették magukat, mert bemutatót kaptunk az iskola életéről és a majdani elsős szülők jó tanácsot kaptak, hogyan készítsék fel gyereküket az iskolára. Példának okáért hogyan tréningezzük, hogy ne érezze kudarcnak, ha nem őt szólítja fel a tanár a tíz tolongó jelentkező közül. Ezen a ponton kezdett figyelmem elkalandozni, hogy á, ez megint nem rólunk szól, mert mi ezekig a problémákig el sem jutunk. Így aztán a további öntömjén ömlengést már nem hallottam. Aztán a vége felé szuperapu betolta a kérdést személyesen az igazgatóhoz: ezt az iskolát írta nekünk elő a ... (szakértői bizottság - itt jutottam csak szóhoz), és az ovi azt mondja, hogy ne ide jöjjünk, mert itt nem tudnak bánni az adhd-s gyerekekkel. Csak így őszintén. Jött is a válasz ugyanolyan egyenesen, hogy hát igen x iskola, meg y vannak a kerületben, ahol kis létszámú osztályok indulnak. Nem is foglalkoznak adhd-val? De igen, minden osztályba jut egy. És hogyan működnek együtt? Gyógyszerrel.

Visszamentünk a portrélyukhoz, mert helyileg olyan messzire citáltak Annától, hogy az úgy a jóslásterem magasságában lehetett, és tartottam tőle, hogy ha egy óra múlva sem kerülünk elő Anna pánikba esik. Ami nem is volt alaptalan, háromszor próbált megszökni a teremből, mondták a nevelők, csak annyira nagy volt az iskola, hogy nem kockáztatta meg, hogy ne találják meg. Őket azért még megkérdeztem, hogy mi a véleményük. Azt mondták van adhd-s gyerekük a csoportban és jól működik. Már az meglepő volt, hogy tudták, mi az hogy adhd, látszik, hogy a tanárok már egy fokkal képzettebbek, és nem tőlünk hallják először. Azt is mondták, hogy alsó tagozatban tanítónénit kell választani és amit az óvoda mond, az nem biztos, hogy úgy is van.

Annának tetszett a hely, gondolom letaglózta az iskola nagysága, mint ahogy engem is. De engem az elhangzottak is egy kicsit letaglóztak. Az is lehet, hogy a három év óvodai handabandákhoz szokott fülemet zavarta meg ez a stílus, ami végül is nem is olyan baj. Ez nem hülyéneknézés, és nem mesedélután.

Végre.

Címkék: iskola 6+ fimóta