te is

Nélkülem unatkoznál


Ideális karácsony

Az a reklám megvan, amikor hófehér téli táj előtt a hófehér fogú anyuka hófehér ruhában egy hófehér apukával és két hófehér gyerekkel egy hófehér ló vontatta kocsin továbbrobog, miután a nagy karácsonyi ajándék, amire mindenki 365 napja várt a hófehér csokoládégolyó hófehér kókuszdarabkákkal? Mennyire életszerű már ez gondoltam és nyilván így kellene éljek, és már majdnem bűntudatom volt. De aztán úgy döntöttem körülnézek hány ilyen család van körülöttem, és hopp, még egy ilyen milliós városban sem fordul elő egy sem. Nem véletlenül, mert ez csak egy reklám, egy fikció. Mi az, hogy reklám, kérdezte egyszer Anna. Amikor olyan dolgot akarnak rád sózni, amit magadtól soha nem vennél meg.

Szóval az idilli karácsonyról. Az elég hamar kiderült, hogy nálunk fel kell adni a csillogószemű, csengőszóra bégető gyereket, aki csöndben kivárja a díszruhájában, mikor rá kerül a sor, a karácsonyi ebédből pedig az asztalnál étkezik a többiekkel. Ez errefelé, a hideg északon nem úgy megy, mint a napsütötte tájakon. Nekem is időbe telt, amíg elengedtem ezt. Ez más vidék, más kultúra, más szokások. Más, mint a Jézuska mese. Más, mint a karácsonyi stressz. Amit a hangos többség bevezetett és most beledöglik. Igazából a karácsony arról szól, hogy valamire várunk, ami jó, és a végén eljön, mindenki ajándékokat kap, ünneplőbe öltözünk, és annak adunk ajándékot, akit amúgy is szerettünk eddig is, és attól kapunk is. Az ajándék az én kreativitásomból jut el az ajándékozott szívéig, éppen ezért örül neki. Tudtam, mit szeretne, mert már régóta figyeltem a szokásait, játékait, szabadidős tevékenységeit, gondolkodását, logikáját. Ezt a sok információt összegyúrtam és kijött belőle egy olyan valami, ami mindenkinek vállalható. Ajándékozónak és ajándékozottnak is. Anna biztos vagyok benne ugyanígy járt el. nem tülekedünk a plázában, dudálunk az utcákon, várakozunk parkolóhelyre, hogy megvehessük a legdrágábban, mert nem gondolkodtunk előre és ugyanazt nem vettük meg máshol olcsóbban, esetleg interneten, ahol annyival kevesebb minden, mert üzletet és személyzetet nem kell fenntartaniuk. Egy idő után pedig megtanultuk mindenből kihozni a legjobbat. Szerelemből, háborúból.

Se nem sárgább, se nem savanyúbb. Csak a mienk.

Karácsony agyban

Úgy látszik fel kell adnom a tökéletes karácsonyt, mert Anna egyszerűenn nem az a karakter, aki szép ruhában csengőszóra álmélkodik a feldíszített karácsonyfa láttán. A karácsonyfa díszítését esélyem sincs eltitkolni előle. Olvasok átlaggyerekekről, akik 10 évesen hisznek a télapóban és a jézuskában, húsvéti nyusziban és a fogtündérben. És arról is olvasok milyen szaranya, aki a csodavárást elveszi a gyerekétől. Lehet, hogy így van, de én örülök, hogy nem kell megmagyarázni hova tűnt a húsvéti nyuszi és mi az ott a tányérodon. Gügyögni a jézuskával, aki eleve egy mesebeli szereplő kiskorában: húsvéti nyuszikácska és Hamupipőkécske (ha meg létező szereplő akkor meg Kleopátrácska és Nérócska, neandervölgyi ősemberke, és Istvánka királyocska), és megválaszolni a kérdést, hogy hogyan tud egy csecsemő, aki már meghalt a világ minden emberének ajándékot hozni, és hogyan díszíti fel a világ összes karácsonyfáját. Mert Anna ezekre véresen komolyan rákérdez. Aztán elmeséltem, végül is azt, ami valószínűleg minden vallási teória alapja, hogy a jézuska a szeretet megtestesítője, és ő megbízta az összes embert, akinek a szívében szeretet van, hogy ezt a szeretetet ajándék formájában adják át azoknak, akiket ők szeretnek. Ennyit a karácsonyról elviekben.

A gyakorlatban viszont a karácsony úgy nézett ki nálunk, hogy Anna önmagához képest elég normálisan megállt a fa előtt, és kibontotta az ajándékot. Szinte semmilyen ünnepélyes jellege ennek nem volt, hacsaknem az öröm az arcán, amikor meglátta a társasjátékot. Amikor nekiültünk beigazolódott a félelmem, hogy társasjáték neki kicsit sok, mert szabályok vannak benne és a szabálykövetésben nem olyan jó, mint a kortársai. De attól függetlenül kezdte megszokni a rutint, hogy dob, lép, húz, kiteszi a jelét és vár, amíg én jövök. Addig jó kedve volt, amíg ő nyert, de a második körben, amikor megvásároltam tőle Arendale erdejét, már duzzogva elvonult, hogy velem soha többet nem áll szóba. Így várjuk az iskolát jövő szeptembertől. Aztán kitalálta, hogy a Jégvarázsos naplójába betűket ír bele, amik egész jól sikerültek, leszámítva a számoktól, amiket rendre tükörírással írt le. Van egy túlzó állítás, hogy aki ADHD-s az disz-es is, ez azt jelenti, hogy nagyobb az esélye a diszgráfiára, diszkalkuliára, amikor a betűket felcserélik vagy fordítva írják le. Ekkor én már nagyon ideges voltam, mert egyre több jel mutat arra, hogy a fimotából nem csak fi (figyelemzavaros) és mo (mozgászavaros), hanem ta (tanulási zavaros) is lesz, és ezzel a ténnyel úgy látszik még mindig nem tudok megbarátkozni. A karácsonyi sütit és magához képest normálisan sütötte, nem szaladgált el annyiszor, viszont hamar megunta.

Januárban megyünk pszichiáterhez a beszédes nevű Vadaskert intézménybe, ahol remélhetőleg hatékony terápiát adnak a neurológiai problémájára, amivel eddig senki sem törődött. Sok jót hallani a neurofeedback terápiáról például, ahol az oxigénhiányos állapotban az agyban ki nem alakult idegpályákat utólag kialakítja. Ez úgy néz ki, hogy drótokat kötnek a fejére és stimulálják az agyat normális működésre.

Lehet, hogy nekem is ki kellene próbálnom.

Kételkedem tehát vagyok

Azért nagy szerencse is, hogy Anna szókimondó, öntörvényű és nem lehet átverni büntetlenül. Ahogy megérzi a hamisságot büntet, jelzőkkel, főnevekkel, jelzőkké vált főnevekkel és egyéb mondatokkal. Különben sose tudnánk az élete apró rezdüléseiről. Félelmeiről. Gátlásairól. Mert a látszat ellenére van neki. Csak nincs idő kivárni, míg kifejezi magát. Autisztikusan határeset. Rutinosabb pszichológus mondja, hogy feldobálja a plüssjátékokat. A felszínes Pedagógus Aki Feladta ilyenkor rászól, hogy nem szabad. (Amit részint nem is hall, mert egyik fülére 60%-ban hall, a másikra 70%-ben. Próbáljunk meg füldugóval a fülünkben közlekedni és minden hallott szóért megharcolni. Frusztrálna-e ez minket?) De az oviban így soha nem derül ki, hogy azért dobálja a játékokat, hogy azután olyat játsszon, hogy ki tud többet elkapni belőlük. Ki tudja a pirosakat elkapni? Renitens és rossz. A világ legrosszabb gyereke. Ugyan már.

Így szereztem tudomást a félelmeiről is. Még mindig bántja a válás, ő a szüleivel együtt akar együtt élni és nem külön-külön. Apa és anya együtt hiányzik. Az összetartozás, a család, a kapocs, ami más embernek az említésre sem méltó minimum az élettől. Másik félelme a húsevés. Ő szereti az állatokat és nem akarja a húsukat megenni, mert nem önként adták neki oda, hanem meg kellett ölnünk őket azért, hogy mi ehessünk. Nem érti miért kell mindenhol húst ennie, amikor ő nem akar, mert nem szereti, vagy az elveivel ellentétes. Különösen karácsonykor. Átérzi a fa fájdalmát, hogy kivágják, és a karácsonyi pulykáét is, amit a szeretet nevében öltek le. Sokáig akart háborúzni, én legyőzöm egyedül az összes törököt, mondta amikor a százötven éves török megszállásról volt szó. Aztán miután elmeséltem, hogy a háború egy olyan verseny, amiben az nyer, aki a legtöbb embert öli meg, akkor már annyira nem tetszett neki.

Persze ő volt az is, aki az évtizedes karácsonyi linzer receptjét is átvariálta. Bennem sosem fogalmazódott meg, hogy valamit változtatni kellene, langyos a sör, de nekem így is jó. Neki nem. Mi lenne ha nem diót tennénk a tetejére, hanem valami mást. Citromos joghurtból és forralt bor alapból vajon milyen lesz? Jobb. Nekem eszembe sem jutott volna kételkedni. Kételkedem tehát gondolkodom, gondolkodom tehát vagyok.

És nem olyan rossz ez így.

pc250040_cr.jpg

Kódorgó karácsony

A sok elátkozott karácsonyok után végre eljött az a karácsony is, amire azt mondhatom, hogy tökéletes. Senki nem idegbeteg, a karácsonyfa lila árnyalatú, úgy díszítem fel, ahogy én akarom. Anna örül, mert a vágyott játékot kapja meg. Egy télapónak címzett elfogott levélben volt lerajzolva, hogy ezt szeretné. Neki különben is nehéz örömöt okozni, és nehéz neki kimutatnia az ADHD-ból adódóan, de kimutatja és örül. Utána bontunk egy pezsgőt. Mindenki könyvet kap. Kell ennél több? Ugye, hogy nem.

Címkék: karácsony 5+

A mi adventünk

Remélem idén karácsonykor elmarad az elmúlt karácsonyok bosszúja, és karácsonyok bosszújának emlékévé nemesül. Van esély rá. Visszatértek a régi karácsonyi "szépségek" a karácsonyfa körül, ki veszi meg, ki viszi haza, ki faragja be, ki állítja fel. A "ki díszíti fel titokban angyaloknak álcázva magát" az úgy egészében ki is marad, mert esélytelen megvalósítani. De valahogy csak megoldjuk.

Biztos tudnom illene, mi a hagyománya a faállításnak, de biztos nem egyedülálló nő volt hiperaktív gyerekkel a másodikon, aki kitalálta. Különben sem értem, hogy minek kivágni egy fát és bevinni a házba. Olyan mintha én kitalálnám, hogy ezentúl befogadnánk egy galambot egy hétre és utána kiengedném. De minek szenvedjen vele mindenki?  Csak negyven év alatt ezeket nem mertem megkérdezni. Ha az embernek gyereke születik sokkal bátrabb lesz. Ami Annát illeti ő is szívesebben hagyná a fákat békén az erdőben, és a karácsonyi ajándékokat az ágy alá kérné az angyaloktól. Karácsonyról mindig is az volt a véleményem, hogy buta emberek képmutató ünnepe, olyan mondatok ünnepe, amiket el sem kellene mondani.

Csak akkor beszélj, ha a csendnél értelmesebbet tudsz mondani.
(Mahatma Gandhi)

Címkék: karácsony 5+

Melletted nincsenek hétköznapok

Be van kötve az ajtók kilincse? kérdezte Anna ravaszul karácsony reggelén, miután el lett mondva neki, hogy technikai okok miatt már reggel jön a Jézuska. Nincs. De jó. Ott egy fa. Nem baj. Mi van a fa alatt? Nekem az a kis titkos napló kell, amire az van írva, hogy Anya. De ott van mellette a te játékod. Nem baj, nekem a titkos napló kell, azzal kicseréli a post-it cetliket. Ennyit a karácsonyról. A nagy dobozokat eztán fel sem bonja, az anyáé. A titkos naplóról kiderült, hogy csokoládé. Reggeli helyett. Ezúttal anya járt jobban, mert a csokoládét szerencsésen elcserélte egy xbox-ra, ami szemmel láthatólag Annát nem hatotta meg. Soha többé nem lesz karácsony, mondta erre szuperapu, aki az angyalka szerepét vállalta magára. Ezt a karaktere nem is tette hitelessé, nem is gondolta senki komolyan. Na, haladjunk.

Az idei karácsonynak új és normális értelmet ad a szeretet új dimenzióba kerülése a kórházi eseményeken keresztül, ezért anya cseppet sem csinált lelkifurdalást abból, hogy a szenteste a mekiben ebédel. A további eseményeket is meghatározta a cselekmény ezen folyása, ami azt jelenti, hogy egy nap alatt borult az egész karácsonyi készülődés. Voltak slágerajándékok, tipikusan a Lotti Karotti, ami egy aranyos kis nyuszis társasjáték, és az ajándékba megkapott, nem várt trambulin. karácsony tekintetében még mindig van hová fejlődnünk, egyszerűen nem érzi, mi az ünnep, de ez nem is csoda, mert akkor éreznie kellene azt is, mik a hétköznapok. De nálunk nincsenek hétköznapok, mert minden nap más, és reggel még nem tudjuk, mi fog történni estig. Na az este, az most már biztos. Így aztán nagyon nehéz egy gyereken megkövetelni a rendet és a rend szeretetét. Nem csoda, hogy nem is megy.

Miért pont karácsonykor menne, ugyanolyan káoszos nap, mint a többi.

Címkék: karácsony 4+

Advent

Képzeld Laura kígyó, találtam egy társast, ez vajon a miénk? kérdezi Kitti kígyó megszemélyesítője, akit igazából Annának hívnak. Ebben a mondatban az információ az, hogy teljesen mindegy, hogy nálunk a mikulás vagy a jézuska hozza az ajándékokat, mert azt egy hónappal az adott esemény előtt simán és erőlködés nélkül meg lehet találni. Ha nem érjük el, akkor odaviszünk egy széket, felmászunk és levesszük. Eszembe jutnak korábbi bejegyzések, amiből következtetve nem igazán értem miért lepődünk most meg ezen.

Tehát az advent várásunk nem éppen ideálisnak mondható. A korábbi mikulások és karácsonyok hagyományához hűen, teszem hozzá. Azért megkíséreltünk meggyújtani egy adventi gyertyát is. Természetesen szülői segítséggel, mivel Anna látta a Trombi és a tűzmanót és szeretne tűzmanó lenne, vagyis előszeretettel gyújtogatja a gyufát és fújja el a gyertyákat. Amikor azt javaslom legyen inkább kockásfülű nyúl, csak nevet.

- Az advent a karácsony várásának időszaka - magyarázza anya okosan és meggyújtja az első gyertyát.
- Minél jobban várunk valamit, annál lassabban jön el - mondja Anna válaszul.

Ki vagy te, Abigél?

Annipanni hull a hó

Túl a karácsonyi roadshow állomásain, viharon túl, szélcsenden innen végre véget ért a karácsony. Ugyan hó hullott, de arra ez nem elég, hogy szánkózzunk vagy hóembert építsünk, egyelőre. Azzal foglalatoskodunk, hogy társasozunk. Az első társasom az a mézes futam, amit annyira szeret, mert az eddigi 8 játékból, hetet simán megnyert ellenem. Más meg még nem játszott vele. Amikor én nyertem, akkor már pityergésnek indult, nem lehet mindig nyerni, vigasztalta anya, de lehet, mondta Annipanni. Egy emberöltővel ezelőtt egy hasonló helyzetben a nyertes csapatból odaadták nekem a csokoládéjukat, nem kell, mert nem a csokiért sírok, nem lehet mindig nyerni, de lehet, mondta anya kicsiben. Miután kiszálltunk az időgépből elkezdtünk verseket olvasni, A Bóbitát kérte, belebátorodtunk. Attól mindig.

itt fekszem az anya mellett
nem kapok már anyamellet
apa jött de anya kellett
itt fekszem az anya mellett

Aztán rákaptunk a Bogyó és Babócára, persze szigorúan nem alanyi jogon, csak másnál és tévében és ott megtetszett neki Vendel a szarvasbogár. Szerencsére a Vendel az egy jó név, mert azóta ezen szórakozunk.

doktorbácsi rendel
úgy hívják, hogy Vendel

Ilyenkor mindig neki kell kimondani az utolsó szót, de nyilván sejti mire megy ki a játék.

itt a rúzsom, kend el
nem vagyok én Vendel

A karácsony bosszúja

Idén valahogy senki nem várta a karácsonyt. És ezt a karácsony megneszelte és meg is bosszulta.

Már a reggeli kelésnél látszott, hogy nyafogós napunk lesz. Előrehoztuk hát a gyertyagyújtást a déli ébredés utánra közvetlenül. Ez azt jelentette, hogy a délelőtt feldíszített fa mellett kellett belopni egy takaró alatt Annát. Mivel az étkezőben fér csak el a fa viszont az a lakás központja, nehéz dolgunk volt. Hogy ébredés után ne először a feldíszített fába botoljunk szuper „MacGyver” anya kitalálta, hogy a kisszobaajtó kilincsét hozzá kell kötni a fürdőszobaajtó kilincséhez, így hiába ébred fel a kisded, az ajtót kinyitni nem tudja, és visszafordul. Anya berohan és ünneplőbe öltözteti, majd a Csendes éjt együtt éneklik el. Ez a terv. Ó szent együgyűség, o sancta simplicitas.  

A valóság mindezzel szemben az volt, hogy az álomtól kótyagos Anna ki próbálta nyitni az ajtót, de a kötél nem volt elég szoros (Anya a kötözést alvállalkozónak adta ki), így résnyire látszott a karácsonyfa, amit a szemfüles gyermek észre is vett. Karácsonyfa rikkantotta játszóruhában és ásított egyet. Aztán odarohant a fához, milyen kevés ajándék van alatta mondta és továbbment. Tovi, ahogy mondani szokta, meséld nyugodtan tovi. Mindeközben a tévé nem olvasta be a hangfájl formátumot, zene nem volt. Nesze neked ünneplő ruha. Az első ajándék az irkafirka szőnyeg. Csak le kell törölni és rajzolhatsz újra. Vagy mégse? Ez az egyszer használatos irkafirka szőnyeg tízezerért. Anya feladja és visszaöltözik. 3 óra van.

Aztán amint megfordult a sorrend: sütünk. Mivel fejből készítette a sütit, már csak a tepsiben vette észre szuperanyu, hogy egy hozzávaló kimaradt. Nem baj, hozzákeveri ott, már önti is az olajat. Mondom az olajat. De nem, ez a citromlé volt. Végülis mindegy. Még jó, hogy nem ecet. Aztán még gyorsan fellázad a nyomtató is. Nap végére meg marad a Reszkessetek betörők.

A 2014-es év szamovárja idén a színes ceruza, valamint módozatai, zsírkréta és filctoll voltak, anélkül nem jöttünk haza sehonnan.

Minden nap annyit ér, amennyi tartalmat beletöltünk.

Címkék: karácsony 3+

Legenda a nyúlpaprikásról

Azt már senki sem tudja pontosan miért nem ettünk nyulat évek óta. Amiben mindenki egyetért, hogy gyerekkorunk jellegzetes étele volt ez, és akkor még nem gondoltunk bele abba az összefüggésbe, hogy az udvarban etetni váró nyulak egyszer hirtelen eltűnnek, és elhittük, hogy elpusztultak. Hittünk a felnőtteknek nagyon sokáig. Talán túl sokáig is. Aztán nem voltak többé nyulak, mert nem volt ki gondozza őket, nem ettünk nyúlhúst tíz éven át. Addig tartott a gyász. A nyúlevés szimbólum lett, nem egyszerű szükséglet, hanem időutazás.

Aztán véget ért ez is. Megkóstoltuk, és nem tetszett annyira. Minden más volt, nem fogadta be többé a gyomrunk úgy, mit korábban. A múltat nem lehet visszahozni, az időben nem lehet ide-oda menni. Ami elmúlt, elmúlt és új van helyette. Tovább kell élnünk.

Én meg voltam győződve arról, hogy a Legenda a nyúlpaprikásról Krúdy regény, pedig nem, Tersánszky Józsi Jenő írta. A főhőse egy egyszerű ember, aki minden megtesz, hogy nyúlpaprikást ehessen, de amikor odajut megsajnálja a nyulat.

Az ember a nyulat végül mindig megsajnálja. 

papa1.jpg

Családok és egyéb állatfajták

Sor került az első köznépi óvodai ünnepségre, amin mi is részt tudtunk venni. A mi családi életünk nem példás, de nem gondoltam volna, hogy a rémes szülők miatti első összeröhögést szuperapuval fogjuk megejteni. A többi szülő már fásultan beletörődött, amibe mi most pillantottunk be először. Azért, hogy egyből elálljon a lélegzetünk. A meglepő az volt, hogy az intelligenciának ezen a fokán általában nem emberek vannak, hanem gombák.

Kezdődött azzal, hogy minden gyerek vezesse be az anyukáját feladatsornál Anna egy vadidegen anyukát próbált becibálni a csoportba. Miután aztán mindenki megtalálta a helyét, az anyukák körbeültek, ölükben a gyerekkel, akik egy csengőt kaptak. Mi gondosan az ajtó felé eső első széket kaptuk azért, ha Anna megzavarja az előadást, mint a próbák mindegyikét szándékos hangos halandzsázással és belebeszéléssel, akkor ki tudjunk menni ezzel mentve az előadást, és a többi gyerek ünnepét. Sajnos az óvintézkedés nem volt alaptalan, de azért nem volt akkora rendbontás, hogy ne bírtunk volna benn maradni. Fanni néni beöltözött fenyőfának a gyerekek pedig énekeltek hozzá. Miután a kötelezőt letudtuk, kezdődött az ereszd el hajamat. Papa, mama, gyerekek, csupa szív, szeretet és kitűnő hangulat, olyan volt, mint a vadnyugat, zenebona és ricsaj. Mi egy sarokban magányosan játszottunk, vasúti sínpályát épített Anna, de senki nem játszott vele. A kicsit a nagyokat majmolták, a nagyok hangoskodtak, nem nagyon volt meg a helyünk. Az óvodában karácsonyi ajándéknak egy szivacs labdácskát kaptunk. A kisebbeknek mosolygó fejecske volt rajta, a nagyobbacskáknak meg földgömb. Persze Annának az tetszett, amin a földgömb volt, a földgömb az ahol élünk, csak le van fényképezve és le van kicsinyítve. Nyilván ez tanított verzió. Nem az első kósza gondolat a vegyes csoport megfelelőségének megkérdőjelezése tárgyában. Anna rendszeresen verekedéssel, harapással és nyafogással hívja fel magára a figyelmet mostanában. Úgy játszik mégsincs olyan jó állapotban, mint ahogy mindenki hiszi, mert a szakvélemény leírta. A  kicsik vagy ugyanúgy hangulatfüggők, mint mi vagyunk, durbincskodók és lökdösődők, a nagyok meg egyszerűen lerázzák a kisebbeket. Néhány eddig csak hírből ismert gyereket arcról is megismertünk (Nimród, Dorisz), és a családi felállásról, kinézetről (pfúj!) következtettünk a viselkedésre. Többnyire helyesen.

De mások is ezt tették velünk. Szintén helyesen. 

Címkék: karácsony ovi 3+

Ünnepek

A játszócsoportban volt két kisfiú, az egyiket úgy hívták, hogy turmixgép, a másikat pedig úgy, hogy botmixer. - meséli Anna teljesen komolyan. Természetesen mostanában nem voltunk játszócsoportban, és nagyon mixelni sem mixelgettünk.

Csak vendégségben voltunk és aludtunk szinte. Mindezek dacára elfáradtunk az ünnepek végére. Idegen szobában alvás és a máskor alig látott emberek dömpingszerű mennyisége kimerített mindenkit. Azt mondjuk jó látni, hogy Anna úgy viselkedik, mint ahogy azok viselkednek vele, akik fogadják. Nem hisztizik, hanem csendben játszik, egyelőre a többi gyerek mellett és nem együtt. Jó látni, hogy tudja ki mit vár el tőle, és kinél meddig tartanak a szabályok.

Sajnálom, hogy ez az év ilyen lett. Mert nem jön vissza még egyszer, csak az elbeszélésekből fogunk emlékezni rá. Azok meg cukorrózsaszín felhőben pompáznak és viccesek. De a napok nem voltak ilyenek. Megint egy év, aminek örülünk, hogy vége van. Minden jó, ha vége van. Újra.

A szamovár

Remélem lesz majd módom, hogy olyan karácsonyt biztosítsak a gyerekemnek, amelyikben a valódik érzelmeket nem fedik el a talmi, csillogó tárgyiasult javak, a mega nagyságú jelenlét, ami mögött megbúvik a lényeg. Remélem majd az ő igénye és az én igényem egy világban összeér. Mert Anna igénye is az, alváskor fogja az arcom, Anya, fordulj erre és így aludj velem, amikor visszafordulok, sivít: Anyaaa!
Hívjuk be Anyát! Kinga gyere be! mondja Anna, és amikor bemegyek hozzáteszi, ne szomorkodj kis Anya!
A szemembe beleesett egy könnycsepp és most meg kigurult, meséli. És az ugyanaz a könnycsepp volt, vagy másik? kérdezem. Másik könnycsepp volt, persze.

És ne is szomorkodjunk valóban, nézzük a vicces oldalát. Anna kapott egy mesekockát, amin 6 darab kirakható felület van. Utána kibontott még egy csomagot, amiben szintén kirakó volt. Aztán kibontotta Apa ajándékát is. A két szülő ugye nem beszél. Abban egy mesekönyv volt 6 darab kirakóval.

Amikor a következő ajándékot csomagoltuk ki akkor már oda sem mertem nézni. A három nővér paródia jutott eszembe egyből. De nem lett több szamovár. Egyelőre.

Hosszú még az ünnep.

Címkék: karácsony 2+