te is

Nélkülem unatkoznál


A paduc

Mi az utolsó mese a kisannában? Mese a paducról. Kiderült, hogy a paduc az egy hal, de ez még mind semmi. Halakról már meséltünk egyszer, de azt önhatalmúlag leállította és letiltotta, mert valamiért nem tetszett neki. De a paduc az más: tisztára olyan tulajdonságokkal rendelkezik, mint Anna, kíváncsi és kotnyeles, de a végén pórul jár. Mese közben néha félbeszakított, hogy most hol tartunk, visszaidézve újabb korábbi emlékeket. Annyira megtetszett neki a paduc, hogy legnapvégén, amikor a szokásos telefon feletti rendelkezése közben megtalálta a 723-as kódot, amit sms-be lefordítva azt írta be, hogy PAD. Aztán nyomogatta még egy kicsit, abból lett a JAJ TAJGA. Egyébként neki az fontos a mesében, hogy rendelkezhessen felette, és irányíthassa, a végét átírhassa. Megállíthassa, közben mehessen fogat mosni, újra elindíthassa, a szavakat félbeszakíthassa. Másodlagosnak tűnik a mese maga, a mondanivaló. De épít is, nemcsak rombol, rendszeresen talál ki új szavakat, régi szereplőkkel új történeteket. Mindezt erőteljesen csinálja, ellentmondást nem tűrően, magától értetődő természetességgel. Végletekben gondolkodik, túlzásokban, vagy a legnagyobb város, vagy a legkisebb falu. Hangulati szélsőségei vannak.

Ezeket a szavakat beírtam a keresőbe, mert rémlett, hogy ennek a sok népi megfigyelésnek van alapja és már találkoztam vele én is. A serdülőkort írták le vele 15-25 év közötti intervallumban. Ezzel csak az a baj, hogy korábban is van ilyen időszak. Meg később is.

És nem múlik el.

A rabszolgasors folytatódik

Nyugaton a helyzet nemhogy nem javul, hanem fokozódik. Mint a helyzetek nyugaton általában. Lassan a családi életünk kezd hasonlítani a Rabszolgasors című retró sorozathoz, amikor minden rész végén kiderült, hogy Isaura mégsem szabadul meg, mert a gonosz Leoncio nem engedi neki. Isaura pénzt gyűjt és már rég odaadná, de Leonciónak ez sem elég, nem kell és az ő vigyorával van vége a résznek, folytatása következik következő pénteken. Arra már nem emlékszem, hogy mi lett a vége, Isaura valószínűleg felszabadult és szép fekete feje őszbe csavarodott a végére. Hasonló a helyzet velünk is. De hogy eltöltsem a csevegő időt, úgy döntöttem túlélek.

Mesét mondunk, kisanna nagyon bejön, most tartunk a vízi állatoknál, a békánál és a kagylónál. Ha a könyv a növényekről szólna nem az állatokról, talán ismerős is lehetne a sok történet, de így legalább rá tudok csodálkozni, honnan származik a rák páncélja.

Anna közben csak csacsog és csak rajzol. Rajzaiban kifinomult és általában róka családot ábrázol, Sut rókát, akinek a farkát levágta egy csapda, ahogy a lobogó tűz és egy labda társaságában a tó mellett verőfényes napsütésben a sok Tást összegyűjti és vacsorához készülődik. A sok Tás megkötözve fetreng egy halomban és természetesen nem vendégnek hívták meg őket az asztalhoz. A rajz krétarajz.

kinga1647.jpg

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Közben nevelési tanácsadóhoz járunk, a történeti hűséghez hozzátartozik. És csak miheztartás végett. A náthásságból meggyógyultunk és újult erővel vetjük be magunkat az idei utolsó óvodai hétbe. Bár a királyi többesszám ezúttal nem a megfelelő ragozás.

- Mi megy ebben a kék vonalban a kézfejemben?
- Ér. 
- Öö.. Vér.
- Mér?

Malmozunk

Úgy tűnt pár nap alatt megússzuk ezt a betegséget, de aztán mégsem így lett. Mert a szokásos módon hétvégére jött a köhögés is a láz mellé. Egyelőre itthon kúráljuk. Az itthon újra ölünkbe szakadt nyafogó, beteg gyerekkel az élet újabb játékok kipróbálására sarkallt. Ugyan megpróbáltunk malmozni, de annak szabályát Anna kicsit sajátságosan értelmezi. Itt például a fehérrel rakott egy malmot. Kissé szabálytalanul. További távlatokat léptünk át a Kisannában, hogy vannak még állatok a világon.

kinga1637.jpg

 

 

 

 

 

 

 

Tudta-e Ön rovatunkban pedig az alábbi kérdést nyerte meg anya: Mi a világ legkisebb települése? Természetesen fejből nem tudta, így maradt az utánajárás. Monowi az amerikai Nebraska államban található, és egy ember lakja, a polgármester és minden évben adót emel. Magyarországon pedig a Zala megyei Iborfia, ahol nyolc ember lakik. Köszönjük Emese, hogy megtudhattuk. Magamtól ki tudja mikor kerestem volna rá.

Engem ugyan negyven évesen is zavarba lehetne hozni azzal a kérdéssel, hogy mi leszel, ha nagy leszel, de Anna már tudja. Egyensúlyozva a kád szélén közli, hogy: bohóc. Miért? Mert tudok egyensúlyozni. Attól még lehetnél balerina. Vagy szertornász. Vagy egyujjas kifordított bundakesztyű. Vagy papucs orrán pamutbojt. De én bohóc leszek. És miért pont bohóc? Mert az vicces. Később, amikor telefont nyomogat felvetem, hogy legyen inkább telefonközpontos. Én bohóc telefonközpontos leszek, aki még feltaláló is.

Az jó. Legalább nem fogunk unatkozni.

Volt egy működő vulkánja

Az itthon töltött rengeteg idő alatt számos új játékot fejlesztettünk ki. Nyuszis lufi, más néven Lufka dobálása, a hörcsögteke, a tigrises ledöntés (ez volt életem legjobb döntése, mondja Anna). De tudja már, hogy jön a karácsony és kérni lehet ajándékot, vegyetek nekem egy plüss tűzhányót. De olyan nincs. Akkor rajzolok és hurkapálcára felragasztom. Ha úgy is jó, akkor legyen. Mondtam én, hogy van benne valami kisherceges. Engem most Aranyoskának szólít. A karácsonyi csengettyű nem emberi nyelven szól, hanem csillagnyelven. Elszámol százig, de a heteseket és nyolcasokat nagyvonalúan átugorja. A húsz az tizentíz, a harminc az huszontíz. Néha kivon.

A kényszerű kéthetes pihenő alatt igyekeztünk változatos programokat szervezni, aminek változatossága abban állt, hogy nem tudtuk mikor ki van soron gyereknevelésben. Ami azt illeti eddig is elég változatos életünk volt. Anna nem nagyon tud alkalmazkodni és szemmel látható, hogy az a természetes neki, hogy mindent megtehet. Például tegnap bábszínházban voltunk családilag. A sors furcsa fintora, hogy az azt megelőző napon hullt szét a család papíron is, aminek a másnapjára szólt a program, de ezt akkor még nem tudtuk. Igazából nem is nagyon értettem soha, mi került ezen a fotelon (válásban) 7200 forintba (3 évbe). A bábszínházban a Nyúl Péter darabot néztük meg Annával, akit vesztünkre éppen rókaimádó korszakában kaptunk el. Még nagyobb sajnálatunkra Róka úr nem szerepelt a darabban. Két felvonásos volt a darab, aminek első fél óráján a hedre üzemmódban levő gyereket a mese beszippantotta, tetszett neki. Annyira ugyan nem hatotta meg, mint vártuk. Pedig illusztris díszletek között mozogtak a színészek, óriási bársonyfüggöny mögött.

Nem ez az első eset, amikor a várt hatás elmarad (a tavalyi karácsony bosszúja, vagy szülinapi ajándéka), és nem tudom mennyire szól a helyzetnek, amiben vagyunk. Maga a mese viszont lekötötte, mint ahogy a Kisanna is. Most a sündis résznél tartunk, a betegség miatt többször volt esőszünet (állítsd le, mert köhögnöm kell), és egy részben nem is tudjuk felvenni. De van rész, amikor este a felpörgött gyereket magával ragadja az emberi hang. Ilyenkor bele-beleszól a mesébe, utánozza az állatot amiről épp szó van, de aztán elcsitul.

Ha anyának elege van és azt mondja világgá megy egy ilyen rossz gyerektől, akkor megvan a válasza: ha világgá mész, és itt hagysz, akkor nem lesz gyereked és unatkozni fogsz.

Ez mondjuk igaz.

kinga1608.jpg

Mielőtt befejezi röptét a denevér

Kapom-pipom Pá lett a neve a kis póninak, ami vélhetően egy kinder tojás figurából került elő, és anya elkövette azt a hibát, hogy Annával neveztette el. Így ez lett a neve, de mostanra már mindenki megtanulta. Hasonló nyelvi leleményekkel már volt dolgunk korábban, és szinte az volt az első történet a pónival, hogy elveszett valahol, Földvár felé félúton. Miért van itt ilyen sötét? kérdezi Anna este többször, mert sajnos anya Beethovenként idősebb korára megsüketült, illetve gyakrabban hall félre dolgokat, amiket aztán a képzeletével egészít ki. Ebből a mondatból sikerült arra következtetnie, hogy gyerek vaníliás sütit kér, így a két generáció percekig beszélt el egymás mellett. Ehhez Anna maga annyival járul hozzá, hogy egészen elképesztő helyeken veszi a levegőt a mondatban, például a krumplisté-szta típusú szó tagolásánál, amitől aztán nem érthető a szavaknak valamelyik része, ami hatással van az egész mondat értelmére is. A közlési kényszer benne magas fokú, ami nem feltétlenül baj. Folyamatos beszédben és mesében van, talán ezért nem sikerül délután már altatni, egyszerűen a körülötte levő világ érdekesebb, mint hogy elaludjon és ezáltal valamiről lemaradjon.

Kisannás meséket tovább mondjuk rendületlenül, sikerült feloldania az embargót a rókáról és megnézte mi van, mielőtt befejezi röptét a denevér. A diavetítésre való igény még megvan, de a mozigépész már elfáradt és egyszerűbb neki videóról lejátszani és visszapörgetni, mint diafilm tekercsen. Lekonyuló vászon mellett, ami a szekrényre van ragasztva, amiből napi rendszerességgel kéne ruhákat kivennem.

A hét legnagyobb poénja mégsem ez: hanem, hogy a nevelési tanácsadóban nem adtak neki felvilágosítást egy egyszerű kérdésére, mert nem ő a gyermek jogi képviselője, gondviselője.

Csak még mielőtt befejezi röptét.

Mielőtt befejezi vaksi röptét
A denevér, mielőtt álmosan
Elzümmögi Hecate szaruszárnyú
Bogara az éj altató dalát: Iszonyú tett történik

(Shakespeare: Macbeth)

Kisanna Párt

Mostanában azzal szórakozunk, hogy bedigitalizáljuk az esti meséket oly módon, hogy telefonon felvételre mondjuk. Ennek elsősorban kényelmi okai vannak, mert a napi rután estére Anya nem mindig van partiképes állapotban. A Kisannával kezdtük, ami ugyan egy nagy szöveg, de szerkezetileg erre a feladatra alkalmas, lévén sok kis meséből áll. Több kis történetet elmondunk síri hallgatósági csend közepette, ez a program. De nem mindig sikerül elsőre. Igazából ritkán sikerül elsőre. Tulajdonképpen még nem sikerült elsőre.

A sánta kiscsirke történetével kezdtük. Na, azt alapból kétszer kellett felvenni, mert az első túl halk lett és mindenki elrontott benne valamit. Anna közbekotyogott. Anya köhögött, Apa tüsszentett. 11 perc a mese, bátor vállalás volt eleve egy szuszra nekivágni. Igazából harmadszorra is fel lehetett volna mondani, hogy tökéletes legyen. A mese poénja, hogy a sánta barna tyúk helyett Anya azt mondta, hogy sárga barna tyúk. Mindezt az utolsó métereken a célegyenes előtt.

A második A gyíkok című rész volt, amit szintén kétszer kellett volna venni, mert Apa megengedte a csapot a háttérben és kitekerte egy PET-palacknak a nyakát, ami azóta is traumatikus élmény maradt. Itt viszont Anya résen volt és az első zavaró hatásnál megállította a felvételt, és bevártuk míg a hangok elülnek. A felvételnek így is van poénja. A mese azon a részénél, hogy Kisanna, legyünk halkak, nehogy elijesszük a gyíkokat, jött az oldal vége és a lapozás, ami közelebb volt a felvevőhöz, mint a szánk:

most szép csöndesen lépjünk  HRSSS el ne áruljon a zizegő fű 

A harmadik A csigatemető, amit azért nem sikerült elsőre felmondanunk, mert a szöveg tagolásából nem derül ki egyértelműen, hogy hol kezdődik a szöveg és hol ér véget.

A rókás és denevéres részt nem sikerült felmondanunk, mert ugyan a napi mese része, Annára néha rátör a saját életével való rendelkezés jogának tudata, és egyszerűen letiltotta a felvételt. Komoly politikai véleményformáló erő lett négyéves korára. Mint ahogy azt néhány kommentelő megmondta már az elején. Csak a hozzászólásuk nem volt látható és publikus, mert Anya letiltotta. Ennyit az anarchiáról, a demokráciáról és a vélemény szabadságáról. Meg arról, kire ütött ez a gyerek.

Kisanna Kertországban

Alig várom, hogy Anna öt éves legyen. Akkor ugyanannyi idős lesz, mint én és rengeteget játszunk majd. Kis túlzással azt is mondhatnám, hogy azért neveztem el tudat alatt a gyerekemet Annának többek között persze, hogy ezt a könyvet elolvashassam neki. Megvolt ez a gyerekkoromban, de nem emlékeztem rá, a szereplőkre se, a történetre sem, talán azért, mert nincs is neki. Ez a könyv gyerekeknek írott könyv, de nem mese, hanem a valóság, nem is mesekönyv. Ezt nem mesélni kell. Ez a különbség a többi könyv és ez a könyv között. Furcsa olyan könyvet olvasni egy gyereknek, ami nem mese. Nem kell elváltoztatott hangon, torzan szavalni, a saját hangomon mesélhetem el a saját gondolataimat. Mint egy naplót. Ettől lesz hiteles. 

Mintha csak ma lett volna, amikor a papa végigkísért a kerten, léptünk lábának nyomába. Most locsolni kell, most meg metszeni. Most meg kiszedjük a hagymákat és félrerakjuk, amíg leszárad róla a föld. Szintet léptünk, amikor az ő halála után mást követtünk, aki megmutatta ezeket: ugyanezeket, sem kevesebbet, sem többet. Amikor palántákról beszélt, éreztük a nedves kerti föld illatát. Mert más illata van a földnek, ha élet van benne. Eszünkbe jutott egy korábbi "követés", egy korábbi lábnyom, ami ugyanekkora volt, mint ez. Talán ugyanaz is volt.

S mostanra hirtelen én lettem a vezető és engem követnek. Ebbe a mesevilágba, ami a kert. Honnan tudnék én vezetni bárkit is, amikor én is csak tátott szájjal hallgatom, mit mesélnek a fák. De amit tudok, azt elmesélem majd.

Címkék: mese kisanna 3.5+

Százév

Ezt a könyvet neked írom, Kisanna. Tudod, könyvből mesélni nem szeretek, fejből mesélni meg nem tudok, főképpen tündérekről és boszorkányokról nem, hát arról szoktam mesélni, amit a házban látsz, vagy kinn a kertben, vagy a vízparton. Mert mindennek megvan a maga igaz meséje.

Szász Imre: Kisanna Kertországban