te is

Nélkülem unatkoznál


Baracklekvár és más történetek

Hamvas héjú, illatos, bő levű barack... rózsaszínű barack, sárgába hajló árnyalattal a hajlatokban... harapnál-e belé? - kérdem költőien Karinthy-t idézve Pankát.
- Nem - mondja Panka és szemmel láthatóan nem zavarja, hogy tönkretette a poént.

Akkor mit csináljunk vele? Kicsit tottyadt mind, négy darab nektarin. Már a fülén jön ki mindenkinek. De ételt nem dobunk a szemétbe. Esetlen lehetne belőle készíteni lekvárt, javasolja anya. Jó. De te csináld. Soha nem csináltam. Oké, vasárnap este 5-kor. Kezdjünk neki.

Receptkeresés a neten: vagy így, vagy úgy. Nem teszünk bele szalicilt. Egyszerűen, mert nincs. Most improvizáltunk és nincs. A főzés első számú szabálya: ne improvizálj, készülj fel. Cukrot pedig elvből nem. Ja, és 3 napig dunsztolni nincs idő. Most kell. A főzés második számú szabálya: türelem. Vajon egy nektarin mennyire édes? A főzés harmadik számú szabálya: kóstolj. 

Azért lássuk be egyikben sem vagyunk erősek. Kóstolni meg nem merünk, mert véletlenül elfogy. Egy másik Karinthy visszaemlékezése szerint amikor csinálták a lekvárt gyerekkorában és már a dunszt alól elfogyott mind, mert nem bírták megállni, jó forrón.

Kíváncsi vagyok nálunk hány percet bír ki.

Anyaságom története

Ha fényképpel kellene illusztrálni az elmúlt négy évemet és ezt a naplót, nagy bajban lettem volna. Egészen idáig. Sikerült az óvodai fotózáson megcsinálni "a" képet, "ami" az anyaságomat jellemzi. Hiába oldalakon keresztül teleírt szavak, mondatok, gondolatok, félelmek - mi ez ahhoz képest, ami benne van vagy benne lehet egy képben. Nekem ez azért furcsa, mert a szavakhoz szoktam. Ez a kép no comment kategória.

Az én anyaságomban mindenki nevet. Látszólag. Mert valaki hajat tép például. És mindenki máshogyan nevet, nem mindenkinek a mosolya őszinte, valaki jobban szórakozik, mint a másik. Nem én vagyok az.

De ez nem is baj.

_ais-1068.jpg

 

Címkék: no comment ovi 4+