te is

Nélkülem unatkoznál


Családi kör

Sajnos ma hajnalban volt egy kis bepisilés, kisded elárasztotta az ágyat, és félálomban az itt minden csupa víz szavakat mormolta, hogy aztán a keletkezett foltba ne akarjon befeküdni. Így lógtunk az ágy egyik csücskében ketten 3-tól 6-ig. De szép új pizsid van, mondta szuperapu, aki végig aludta az egész akciót.

Este van, este van: kiki nyúgalomba

Kalandos körülmények között jutottunk el az orvoshoz. Szuperapu, aki programot hazudott akkorra a lépcsőház aljában beélesített felvevőkkel lesben állt, hogy rajtakapja az üvöltő gyereket a szokásos havi vizsgálatra toló nagymamát. De nem ez volt az első koppanása a héten. A gyámhivatal négyoldalas határozatát egy napjába került értelmezni, miután megértette, akkor sem volt jobb, mert azóta megállás nélkül provokál, felvételt készít és kötekedik.

Zúg az éji bogár, nekimegy a falnak
nagyot koppan akkor azután elhallgat.

Miután anya a liftbe visszaszoktatott gyerekével mosolyogva kigurult az ajtón, elmentek hárman közösen a vizsgálatra. Ott aztán anya sugdosott egy kicsit a védőnővel, de közben az orvosnak is felelt olyan triviális kérdésekre, hogy volt-e valaki szemüveges a családban. Ugyanis szuperapu erre képes volt azt, mondani, hogy nem. Melyik fogorvos látta el a múltkori sérülésnél? Nem tudom, mondta. Van-e még anyatej? Nem tudom. Anya kért egy vizeletvételi beutalót is, mert azzal lógunk még a nefrológusnak.

Ami számszerűsíthető és tudható, hogy Annának surranópályán kijött a 17. foga, 96 centi és 15 kiló.

Szuperapu az öltöztetésnél kapcába gyűrte Anna ízléses pólóját és megtörölte vele a saját homlokát, mert csorgott róla a veríték. Ezt követően a földre hajította azt. Kicsit sem volt provokáló a mozdulat.

Homlokát letörli porlepett ingével

Hazaérve aztán elvitte autóval nettó húszperces kalandtúrára a tegnap abban az időben már régen alvó gyereket. Hazajöttek: evett-e kérdezi anya, evett, tízórait jön rá a felelet. És az mi volt, kérdezi anya, két szem eper, jön a válasz. Szóval akkor éhes, kérdi anya, persze, én is ezt mondtam, mondja szuperapu.

Szavuk sem igen van azalatt, míg esznek.
Természete már ez magyar embereknek.

Közben a fáradt gyerek elmond még egy mondókát.

Jobban kedveli a verseket, nótákat,
Effélét csinálni maga is próbálgat.

Aztán jön az alvás. Kicsit sem volt fáradt.

Majd a földre hintik a zizegő szalmát...
S átveszi egy tücsök csendes birodalmát.

A kislány aki télen lett szobatiszta

Szinte napra pontosan egy éve jelezte a mintababa típusú kisded, hogy bilibe kíván pisit nyomni. Na az idő alatt nagyon sok minden történt. Most szokik rá a pelenkára harmadszor.

Ott is tartottunk már pár napja, hogy a déli alvásnál Anya nem ad rá pelenkát, békében fel is ébred. Ámde Szuperapu ebben is rendet vágott, nemcsak rákényszerültek, hogy pelenkában aludjanak (egyszerűen a felébredt gyerekhez nem ment be, aki természetesen még egyedül a bilire nem tud ráülni, és kis bugyiba nyomott, aztán miután ez rendszeres lett, már macerás lett mindig feltakarítani, így került vissza a pelus), de sétához is hordják, már amennyiben le tudnak menni sétálni. Mert kiscucó nem mindig hagyja. Ha nagy alvás után van reggel, akkor kell vinni, mert akkor nem tud ellenkezni, ez az aranyszabály.

Noha már 15-20 fokok vannak, még mindig a téli zoknit erőltetjük a távfűtéses lakásban, aminek mérete 2 számmal nagyobb és térdzokni, de mivel nagyobb a lába méreténél, úgy néz ki mint egy combfix. Biztosan szúr is meg vág is, meg fülled is. De ez mindegy, a gyerekorvosnak azt a meglátását, hogy a bőre érzékeny legyintve vettük tudomásul, valószínűleg meg sem hallottuk, mert öltöztetni és beszélgetni egyszerre nem tudunk, azt csak a nők tudnak. De különben is fél órányi szöveg értelmezése már gondot jelent amúgy is, ezért készülnek felvételek szép számmal mindenhol. Ehhez a szetthez jár egy piros kabát, nem akarom tudni honnan szerezte, kifejezetten csúnya, valószínűsíthető, hogy ki hozta és honnan. Ez alól lila-rózsaszín csíkos pulcsi lóg ki, aminek a kapucnija arra való, hogy a zöld-fekete csíkos sapkát oldalt leszorítsa. Erre képzeljünk még el egy piros szemüveget, meg egy hisztiző viselkedést. Mindegy, hogy néz ki, csak legyen jó meleg és ne legyen kicsi, magyarázza aztán Szuperapu a szerelést. Talán érthető, hogy Anya ezektől elhatárolódik és közös kirándulást nem szervezünk. Közben a szekrényben lógnak a csinosabbnál csinosabb darabok, és még pénzt sem kellett adni érte. Szép rózsaszín kislányos ruhák ezek, de vannak a fent említett helyről származó (Gitti nagyi által anyaotthonból elhozott holmi, amit azért lop onnan bosszúból el, mert a kisebbségi kisgyerekek, akiket kiszerveznek hozzá, rendszeresen meglopják őt) 110-es méretű ízléstelen csiricsáré, fodros, pónis, necces, tüllös, zsabós pólók is, amiket kötelező hordani például a játszócsoportban. Esztétikailag Szuperapu sem tesz hozzá az összképhez a mindig fekete nadrágjával és pólójával (amivel a játszócsoportos gyerekekben rendszeresen félelmet kelt), kicsit babitsos a sok feketével és az elmaradhatatlan kék tarisznyájával. Ha Anyával van a program és nem az ilyenfajta szedett-vedett ruházatok vannak rajta, és Szuperapu bekerül a képbe, az első dolga, hogy letépi róla a zoknit és a pólót, ez mind kicsi, mondja arra, ami pont jó.

Lakatos Márk elájulna. Ahogy mindenki más is.

Egyébként a piros szemüveges kislány, öt perccel azelőtt kiszúrja Anyát az új szemüvegében, mielőtt Anya odaérne. Sőt az előtt is, minthogy Anya észrevenné.

Elkanyarodtunk a szobatisztaságtól. Visszafejlődünk. Igazából azt kellene írnom a cím mezőbe, hogy a kislány, aki télen sem lett szobatiszta, egy éve akar az lenni, csak a szülei nem hagyják. Mert én abban vagyok hibás, hogy nem tudom ezt megakadályozni. Így válunk neurotikus felnőttekké. És erre jön még a hiszti.

Anya aggódik

A szobatisztaság fejezetében ott tartunk jelenleg, hogy minden termék a bilibe megy, alváskor van rajta pelenka. A széklettel csak az utóbbi időben van gond, van, hol napokat tartogatja. Próbálom az étrenddel korrigálni, ám szembe szélben ezt nem könnyű. Felmerült már, hogy erre való szirupot adunk, de benne van a tájékoztatójában, hogy alkalmazása visszafoghatja a természetes ürítési reflexeket. Ugyanez vonatkozik a kúpokra is, könnyen megszokhatja, hogy a gyógyszer helyette minden elvégez.

Másfelől meg hozzáolvasván:

A lehetséges étrendi problémák mellett megjelennek a picik fejlődő intellektusából adódó okok is: direkt visszatarthatják a székletet a dackorszakban levő apróságok. Ennek is több oka lehet. Egyrészt így lehet a szülőket „büntetni”, akár családi problémák miatt is. Végső esetben pszichológus igénybevételéről is szó van a cikkben, de nem hiszem, hogy 3 év alatt foglalkozik bárkivel is pszichológus. 

Nem hiszem el, hogy a problémákat nem lehet megelőzni még mielőtt a pszichoszomatikus tünetek jelentkeznek. Úgy érzem ez legalább annyira fontos, mint a deformált láb ás a szemüveg.

Idegen szavak

Csúcsra fejlesztettük a gyerekszáj kategóriát, mondja, de nemcsak mondja, hanem aranyosan mondja. Ezek körébe többnyire az idegen szavak tartoznak, amit nagyon aranyosan ejt ki. Ezek a nevek, úgy mint "Nelzon" a kutya, "Dzson Lenon", aki szájharmonikázik, "Oszvald Marika", aki toppant. Megjött az " óóó nagymami, milyen jó, hogy köztünk élsz".

Szobatisztaság kérdésében kissé megtorpantunk, kicsit hűvösebb most az idő, ő meg gyakran mondja azt, hogy "nem ül a bilire" és a szülők is mind mást akarnak. Néha egy logikus gondolatlánc nem ártana, például aki erőlteti a bölcsődét, az erőltethetné a szobatisztaságot is. De erőltetni már semmit nem merünk, amióta az étkezések közötti hercehurca állandósult. A szimpla hányásokat aztán követte a rásegítünk-egy-kicsit-és-ledugjuk-az-ujjunkat - féle módszer, ami félelmetes, már a tudat is, hogy több étel jön ki, mint amennyi bemegy.

Semmi sem állandó, csak a változás maga.

Hérakleitosz

Nagy dolgok

Lassan kezd szokássá alakulni a bilin ülés, olyan ez, mint a tévé, megszokjuk és hipp-hopp, rabul ejt. Anna baba szeret a bilin időzni. A kiöntés után öt perccel közli, hogy megint kell nyomni, ráül és persze nincs semmi. Akad olyan is, amikor kiprésel magából egy kicsit, hogy ne fáradjunk hiába. Ez nagyon rendes dolog tőle. Volt már, hogy kakit is nyomott a bilibe, normális esetben is, de volt egy szélsőséges helyzet is.

Reggel első kaki, sok eper utáni nap, bili-bili, kéri. Kiveszem. Ráül. Feláll. Semmi. Nem nyomtál pisit. Jé, de kaki van a pelusba. Epernek megfelelő. Nem nyomtam? Akkor ráülök. Kakis popsival ráül, a body behajtódik. Kihajtom. Onnan lepotyog a szőnyegre. Jé, kaki, kiáltja és zoknival belelép. Futni kezd. Gyalogol. Mosunk. Öltözködünk.

Egyébként a védőnőnél nem tervezett méredzkedés történt babaszer íratás álnéven. 86 centi a hossza ugrabugrálva, és 11,5 kg a súlya, félig felöltözve pelenkásan.

Szárazság

Napjában már csak 1-2 darab pelenkát használunk, úgy ráérzett a bilibe pisilés szépségeire. Azokat is inkább csak biztonságból. Olyan is volt, amikor diadalittasan kakit nyomott a bilibe, én már ezt is tudom, mondta a nézése mellé. Vannak téves riasztások is, ilyenkor nem is kell neki igazán pisilni, de ha már rajta ül a bilin, akkor már nyom egy kicsit. Közben huncutul mosolyog, tudja, hogy ennek mindig nagyon örülünk.

Ha ehhez még hozzátesszük, hogy néha már magától alszik el, az már nagy fegyvertény. Hamarosan mesét is fog olvasni magának.

És most még azt hisszük, hogy mesze van.

Így írunk mi

A pisiljünk bilibe, az szinte már természetes. Megelégeltem, hogy fürdetéskor mindig a meztelen popsi alá folyik a pelenkázóra a pisi. Oda nyomta egyszer, kétszer, háromszor. Ha tudod szabályozni, üljünk a bilire. Jó, mondta Anna. Ráült este, ráült reggel, háromszor zsinórban. Aztán amikor meglátta tradicionálisan közelről nézte. Ne nézd közelről a pisit, mert négyszemű leszel.

Eközben a szőnyegen: add ide nekem az adagoló pálcát, kéri kisded. Ez a nurofenes fájdalomcsillapító adagolója. Fáj a fogacskád? Nem, add ide. Ha olyat kér amit tudja, hogy nem fogunk odaadni, azt úgy mondja: megkapod. Odaadom. Írjunk betűket, mondja Anna, és a pálcával vonalakat húzogat a takaróra. Anya hüledezve néz. Hozza a papírt, hozza a ceruzát. Írjuk le, hogy Anna. Aztán diktál, tollba mond mindenfélét. Írjuk ezt, írjuk azt. Így született meg a lista.Kinga0967.jpg

Pisi bilibe

Nagyon fontos esemény történt a napokban, azt nem tudom mennyire tudatos vagy véletlenszerű. Egy megzavart nap után (fél egyig bohóckodás alvás helyett) azt gondoltuk, na ez a baba sokat fog aludni, hát nem! Ez a baba egy óra alvás után felkelt és ahelyett, hogy visszaaludt volna kérte a bilit, ráült és nyomott bele pisit. Persze miután látta, hogy ez mekkora nagy szám, akkor már nem lehetett visszaaltatni. Integetve küldtük le a nagy vécébe a produktumot.

De ami a legkülönösebb, mindent úgy csinál, mintha a világ leg- természetesebb dolga volna. Mi nyilván nagy dolognak tartjuk és leírjuk meg megjegyezzük, de neki teljesen magától értetődik.

Lehet, hogy mi csinálunk belőlük ezzel vetélkedő és szorongó gyerekeket?