te is

Nélkülem unatkoznál


Kuckózás

Készülünk nagyban a Vadaskertre, Anna állapotából kifolyólag most a Kuckó csoportba kerül általános terápiára, amire majd jöhet a viselkedésterápia, remélhetőleg még szeptemberig lefut az egész. Azért van szükség a kuckózásra, mert Anna szorongásos tüneteket mutat, és elég hamar eljutott az önmaga hibáztatásához is. Szinte mindenért magát hibáztatja, ami abban a részben igaz, hogy a problémák javarészt a hiperaktivitásából adódnak, amiről viszont nem tehet. A mindennapok kicsit könnyebbek már vele, érdekes, de az oviban sincs rá folyamatos panasz, nem bánt senkit. Mondjuk ezt nem értem, ha eddig neveletlennek tűnt, akkor most meg hirtelen nem, most akkor szaranyu elrontotta vagy nem, ezt azért még tisztázni kell. Persze élccel mondom ezt és iróniával, mint mindig, mert persze hogy nem rontotta el, a nagy tanulság pedig, hogy a látszat csal. Ez egy nagy ajándék, amit Annától kaptam, hogy felszínesen hiteltelen emberekkel nem foglalkozunk, mert nincs rá idő. Csak ahhoz vagyunk türelmesek, aki megérdemli a türelmünket. Ezért is utasítottam vissza a családsegítő pszichológusát, hogy ugyan már, na ne. Itt a Vadaskertben is elvárják a szülői aktív jelenlétet a képzett rutinos szakemberek, akikkel az ember szívesen együttműködik. Emellett Anna fizikai szorongós tüneteket is produkál, ennek lehetett az előfutára az a történet, amikor leolvasta a saját vérnyomását és bepánikolt tőle. Ilyen helyzeteket kell leredukálni, egy kisgyerek dolga nem az, hogy vérnyomást elemez, ami többszereplős történet. Igazából mindenkinek ott kellene lennie, aki Annával foglalkozik. Csak addig ki vigyáz rá. Mondhatnám, hogy reménykedve nézünk a jövőbe, de ez nem igaz. A szokásos egykedvű rutinnal nézünk a jövőbe, és ha nem lesz rosszabb azt megköszönjük.

Szevasz tavasz

Mint kiderült az orvosi vizsgálaton, Anna alváskényszere hátterében rengeteg dolog állhat, az első a fogzás. Mert a csontfogak ugyanolyan problémakörrel bújnak, ki, mint a tejfogak. Ami számunkra nagyon nem jó hír. De okozhatja a hirtelen növés is, ugye Anna most már 128 cm felé kacsintgat. Okozhatja a szervezet vashiánya is, ami vérképből derül ki, coming soon, hamarosan sort kerítünk rá. De nem most. Különben abban a pillanatban, hogy orvoshoz fordultunk visszaállt a 8 órai alvásra. Máshol akar aludni mostanában, mert attól fél félálomban kihányja. És ez hozzám köthető, máshol nem hány.

Egyébként jól van, várjuk a tavaszt és a fénypontot a húsvéti tojások festését. Most már én is.

28536777_1963914227207639_571979943_n.jpg

Tavaszi fáradtság

Ezzel a számunkra ismeretlen fogalommal bővül az életünk, ugyanis számunkra a tavaszi fáradtság egyszerűen értelmezhetetlen volt. Anna mindig is pörgött kiskorától kezdve, és ez az amiért kis aggodalommal személem a helyzetet, azt, hogy a napokban állandóan alszik. Este hattól reggel ötig, ez persze a másik kérdés. Ennek sok oka lehet, kevésbe tartom valószínűnek, hogy egyszerűen elfáradt a hat évébe, és most hirtelen varázspálca suhintásra nyugodt lesz és kiegyensúlyozott. Éppen ezért hajlok arra, hogy azt higgyem, hogy csak elfáradt agyban. Szervezet az utolsó tartalékokat emészti fel, azt hitte Egerben véget ért a tél, és helyette hirtelen mégse. Fejlődési ugrás is lehet, betegség is lehet. De erre mind most nem gondolunk.

Ha a negatív oldalát nézem, reggel ötkor nagyon korán van felkelni, de elfoglalja magát. Volt, amikor felkelt hajnalban enni, aztán olyan fáradt volt, hogy gyorsan evett, hát kihányta. Fél az elalvástól, engem húszpercenként ellenőriz, ott vagyok-e mellette. Ha a pozitív oldalát nézem hattól béke van.

Az miért van, hogy nem jó sehogy?

Címkék: tünetek 6+

Betegség miatt zárva

Egy balul elsült fagylaltozásnak köszönhetően sikerült lebetegedni. A szokásosnak mondható taknyosság és köhögés a baj, és ennek elviselésére nagyon nem voltam felkészülve. Anna szemmel láthatóan örül, hogy nem kell oviba menni, de otthon maradni sem akar. Se így nem jó, se úgy. Szerencsére volt itthon az alapvető gyógyszerekből a Nurofen/Cataflam - ACC - Fenistil cseppek tengelyén és megtehettük, hogy csak most mentünk el orvoshoz. Anna orvosi látogatása mindig élményszámba megy. Most lazán úgy indítottunk, hogy kihányta a reggelit abban a fél percben, amíg a vizsgálatra kellett várakozni. Természetesen nincs jobb ilyenkor, mint egy kulcsra zárt mosdóajtó. Ráadásul a doktornénit is elvitte az információ a vírusfertőzés irányába, holott ez csak egy köhögési rohammal együtt jön ki. De amúgy is megkaptuk, hogy mandulakivételen el kellene gondolkodni, meg rendelnek most a fülészeten, mert az egyik füle be van gyulladva kicsit. Ezt remek ötlet volt Anna előtt beszélni, mert előjöttek belőle a fülészeti emlékek, amikor a hideg kis fémtölcsérrel belenyúltak a fülébe és azt mondták a fülzsírra, hogy cicakaki. Innen üdvözlök minden asszisztenst. ÁÁÁ-Háhá-áááá! Mondta aztán több percen keresztül. Nekem mondjuk órának tűnt. A többi adhd-s anyukára meg különösen sokat gondolok ilyenkor, mert ezt csak ők tudják elképzelni, milyen érzés a beteg adhd-s gyerek, amikor egészségesen is elviselhetetlenek a mindennapok. De az adhd jellemzően 8-10 éves korban derül ki, úgyhogy szinte bárkiből lehet tanulási zavaros vagy diszgráfiás. Csak nem Agresszív Kismalac típusú (kevert) adhd, hanem mondjuk Micimackó. 

Hazafelé benéztünk a játszótérre, ahol továbbra is Anna szülőfoglalkoztató módban van, és nem más gyerekekkel játszik. Ami néha nem is baj, de az esetek többségében fárasztó tud lenni. Van egy mondás, hogy az adhd-s az az a gyerek aki olyan gyors, hogy nem tudod követni a gondolkodását. Ezért nem éred utol soha.

 - Anya, te egy Nem-Bajnok vagy.
 - Szerintem meg te vagy a Nem-Bajnok.
 - Nem.

Elgurult gyöngyök

Eszembe jutott fimóta néni, amikor azt mondta, ha Anna lát egy problémát egyszerűen átlebeg fölötte. Ha fejlesszük a silót, akkor kapunk 5000 csillagot. Jó, akkor menjünk át a lovardába. Mintha meg sem hallana amit mondok. Akkor kapunk csillagot, ha bővítjük a silót. Nem hiszem el, hogy ezt az egyszerű ok-okozati összefüggést sem érti, pedig nem. A szanaszét szóródott gyöngyszemek, amikből sosem lesz lánc.

Én már felemelem a hangom, hogy mit nem lehet ezen nem érteni, tapasztja be a fülét. A hiperaktív gyerekek többsége túlhallásban szenved. Ez azt jelenti, hogy olyan decibeleket is hall, amiket az átlagember nem. Nulla decibel alatt is hallanak, hallják az áram neszezését a falban. Ezeknek a gyerekeknek a fejében így soha sincs csönd, nem tudnak megpihenni vagy csak nehezen. Az audiológiai vizsgálaton kellett volna kiderülni, hogy túlhall-e, ami meghiúsult. Szerintem biztos, hogy túlhall. Ami elég zavaró lehet. A mesét is azért nézheti hangosabban, mert elnyomják a többi zajok.

Ilyenkor törnek rám halmozottan, hogy milyen helyzetben vagyunk. És egyedül.

Címkék: tünetek 5+ fimóta

A festék

Szerintem mandulagyulladás kapott minket el vagy torokgyulladás, de majd csak ma megyünk orvoshoz, mert mára kaptunk sorszámot. Anna alszik most, a mosógép mag halkan duruzsol, amiben a tegnap éjjel összehányt ágyneműjét mosom. Kis hőemelkedése is van, de nem számottevő. Ha a mandula okozza, akkor lehet, hogy tényleg érdemes lenne kivetetni. Sok jót hallottam erről, hogy a hiperaktív nem halló gyerek életminősége tapsra megváltozik a mandula kivétele után.

Döntöttünk, ebben az évben még maradunk ebben az oviban és fejlesztjük akár magánúton is, ha kell. Nyolcfejű néni, (akiről egyre inkább Karinthy Festék című novellája jut az eszembe, különösen azóta, amióta megkapargattam a felső rétegeket és nem volt alatta semmi) pedig majd megtanulja, hogy a törvény betartása az nem opció, amit saját hatáskörében dönthet el, még akkor sem, ha úgy érzi, hogy mindent megtehet. Szuperapu is, aki mindig a rossz lóra fogad, mindig arra kacsint aki veszíteni fog. Megtanulja a feljelentő szülő is.

Mindenki tanul, és ezeket a helyzeteket szeretem.

Fimóta

Tudta-e Ön, mit jelent az a szó, hogy fimóta? Nem? Akkor szerencsés. De ha visszaolvas ebben a naplóban akkor sem fogja megtalálni, mert maró humorral próbáltam elvenni a jelenség élét. A figyelemzavar -motorosnyugtalanság - tanulászavar rövidítése. Ez egy gyerektípus más néven a hiperaktív ADHD. Kedves szülő, nagyon szenved vele? Nem is csoda, mert nem a maga hibája, a gyerek ilyen és kész. A hagyományos gyereknevelési módszerekkel csődöt fog mondani kedves szülő. Milyen jövő idő, amikor múlt és jelen? Ó hát annak még nincs vége, tehát jövő. Akkor hibás kedves anyuka, ha nem kér segítséget. Azt hitte, hogy minden gyerekkel az élet egy véget nem érő harc? Azt hitte, hogy minden gyermek angyal? Azt hitte, hogy csak figyelemzavar? Azt hitte, hogy figyelemzavar és nyugtalanság? Azt hitte, hogy tanulási zavar majd esetleg nem? Talán véletlenül pont nem? Azt hitte, hogy a ha ez így, akkor az úgy típusú fenyegetések beválnak? Azt hitte, hogy ezt minden típusú ember megérti? Nem értette miért pattan le önről az ötéves, mint egy gumilabda a falról?

Most már érti. Most már tudja.

Na, és könnyebb?

68 nap

Azt eddig is tudtuk, hogy olvasni jó, és azt is tudtuk, hogy mesét hallgatni is jó. Kár, hogy legnapvégén már egy szőrsapkához hasonlít, aki ül az ágon és semmi kedve sincs mesélni. Pláne olyan ipari mennyiségben, ahogy Panka megköveteli. Örömmel mondatom, hogy túlnőttük a mondókákat és talán Bogyó és Babócát is. Viszont találtunk új kihívásokat Berg Judit személyében, akinek nagyon aranyos meséi vannak. A könyvtárból hoztam ki egyet találomra, a Tökmagok a tűzhányón és Tökmagok a piramisban egy nagyon jópofa történetet mesélnek el. Bár nekünk még kicsit hosszú, két napig meséljük a piramisost eszeveszett tempóban. Állítólag a Rumini történetek is jók. Igen, ez már az a korszak, ami ifjúsági irodalom.

Különben meg szerepcserét játszunk gyakran. Anya legyél kicsi és én vagyok az anyukád. Két éve volt ez téma. Azóta csak most fejeződött be a természetes szelekció, de a reprodukcióra még gondolni sem merek az elkövetkezendő ötven évben. Ilyenkor nekem azt kell mondani, hogy oá-oá, ő meg simogatja az arcom. Aztán váltás, ő a kisbaba oá-oá-tájberi-oá. Mert tudja, hogy a táj-beri volt az első.

Lezajlott a betegsége is nagyon hamar, mert az első lázacskánál antibiotikumot kaptunk fülgyulladásra. Így ez hamar lezajlott. Ez a gyerek 24 órás, mondja a helyettesítő doktornéni. Nem, 25 órás. És ami időt így nyer az anya életéből kerül elvonásra.

Eddig 68 napnál tartunk.

Játszani is engedd

Megtaláltuk a Kyrandia 2-t, ami már nem olyan jó, mint az első rész. Ezek a játékok azért jók, mert van benne kaland és varázslat, valamint mi irányíthatjuk a figurákat. Annának ezek a szempontok a fontosak. Az első rész neki is jobban tetszett, a második már egy kicsit idegesítő, megoldhatatlan, nem mindig logikus, mivel angol nem is mindig értjük pontosan. A varázsszerek keverésében Anna nagyon jó, és néha a megoldást is hamarabb látja, pedig én már egyszer megcsináltam korábban. Volt amikor én már a végigjátszáshoz folyamodtam volna, és ő mondta, hogy mi lenne, ha hozzáérintenénk a mágnest a kulcshoz, és akkor meg tudnánk azt szerezni. Ez nekem annyiból jó pillanat, hogy mindketten jól érezzük magunkat, nem érzem a bugyuta mesék nyomását, amitől mindig úgy érzem, hogy csökkentett üzemmódban vagyok.

Most egy kicsit beteg megint, az oviból szóltak, hogy menjünk haza vele. Szerencsére még aznap eljutottunk orvoshoz, aki belenézett a torkába és még nem adott volna semmit, de a fülébe is benézett és már adta is az antibiotikumot. A helyettesítő doktornéni simán felírta a penicillint, holott anya érzékeny rá és köztudomásúlag az x kromoszómával öröklődik. Anna túlélte, tehát ő nem érzékeny rá. Lehet, hogy anya se. Azért jó volt, hogy az első lázas tünetnél megkaptuk a gyógyszert, nem mentek felesleges napok el a vitaminokkal. Azért fülészetre is el kell mennünk, de nem is bánom, már nagyon hangosan nézzük a tévét. És nagyon közelről is. És nagyon sokat is. De nem betegség esetén. Mert akkor anyán lóg nonstop. Követ mindenhova és nem enged takarítani sem. Nem mintha nem lenne mindegy, mert saját gondolatom már évek óta nem volt.

 

Minden jó ha vége van

Kicsit későn eszméltünk most az antibiotikum kúra fontosságára, aminek valószínűleg az lehetett az oka, hogy orvosilag megszokták, hogy az első köhintésnél mit ott vagyunk. Eddig anyát 0-24 órában szívattuk hetekig a nyafogós gyerekkel, árban pedig a normális bér felének (hajrá részmunkaidő!) a 60 százalékát értük el fizetésül ezekre az időszakokra. Jó, hogy anya nem egy aggódós típus, és csak akkor hívja a tűzoltókat, amikor már ég a ház. Most már égett, amikor hétfőn mentünk, így egy kissé késve indult be a gyógyulási mechanizmus, és 4-5 nap kemény éjszaka után látni lehet a fényt az alagút végén. Ennek a fénynek természetesen szuperapu a haszonélvezője, aki a már meggyógyult gyereket megnyeri minden páros ünnep második napján.

A szülői értekezlet meglepően családias hangulatban telt, alig voltunk és mód volt megint rácsodálkozni a hozzátartozókra, hogy ki melyik gyerekhez tartozik. Vegyes csoport lévén mindig sok az új ember. Én valahogy igyekeztem kivonni magam mindig is a játszóteres anyukák börtönéből, és itt megdöbbenve tapasztalom, hogy mennyire jelen van, az én gyerekem a legjobb, meg mennyi mindent csinál, és jegyzeteljük, hogy nem eszik eleget. Ennyire azért nem szabad komolyan venni. A gyerekek is nagyon elfáradtak már év végére, kezelhetetlenek és nagyon csúnyán beszélnek. Ettől függetlenül a szabályokat mindenki betartja, egyedül öltözik, szépen eszik. Volt egy deja vu-m, hogy megint nem rólunk beszélnek. Viszont néhány életszerű hozzászólás után vége volt.

Minden jó, ha vége van.

Mindent anyámról

Hát eljött az az idő is, amikor a fagylalt visszanyal. Ami korábban még bájos kis gyerekszáj rovatba tartozott és megmosolyogtuk, az most már túlmutat rajtunk.

Aláfestésnek a történet egy betegség idején játszódik, ami nagyon rejtélyes, egyik nap mosolygás, következő nap láz, köhögés, harmadnap megint mosoly, így eljutottunk 2-3 napig, majd a negyedik napon megint láz. Mindenki csak tippel, de ma antibiotikumot is kaptunk a szelvény mellé, amit a lottón meg kell játszani. Ha Panka alszik, akkor beteg, ez a mottó és alaptézise a népi megfigyelések tárának, innen indul ki az összes többi, ez az origó. Márpedig alszik. Vagy csak aludni akar. A legfáradtabb abban az időszakban, amikor az orvosi rendelés van, már másodszor támolyogtunk be a héten délben, amikor éhesek voltunk és álmosak. Doktornéni, neked miért olyan kuszák a fogaid? kérdezte a doktornénit, aki tiszta szerencse egy jó fej, van humora és szereti a gyerekeket, ami ritka kombináció a felnőtteknél. Az orvosnál találkoztunk az egyik ovis kisfiúval, akinek Panka nagyon megörült, meg kellett várni a vizsgálatát és egy darabon együtt mentünk hazáig. Ahol Panka a következőkkel indított: Hatodik szülinapomra meghívlak titeket, jön a Nimród is, meg a Veronika is. Ez csak szimplán volt vicces, ilyet minden gyerek mond, aztán addigra elfelejtik (nem!). Aztán ezt még megtoldotta azzal, hogy az én apukám elköltözött, képzeld el. Idegen szülő per nagymama hallgatott, én az idétlen vihogásommal próbáltam oldani a helyzetet, amikor Panka még hozzátette lazán: de nem is baj, mert anya már nagyon szenvedett miatta. Holnap lesz szülői. Szerencsére ezt már nem kell nekem elmondanom.

Apát kapcsoljuk a telefonban: képzeld el anya megvert, nem adott nekem vacsorát és egész nap a Minimaxot néztem, tudod a pónit is, amit te nem szeretsz. Ez így kapásból három ok a gyámhivatal felkeresésére szuperapunak, aki ezzel a jogával most is igen aktívan él. A helyi gyámhivatal pezsgőbontós bulijáról azonban tudok, amit azért tartottak, hogy megünnepeljék, hogy szuperapu más kerület illetékességébe került. Ami azt illeti nálunk is volt ilyen buli. Csak nem voltunk rajta annyian.

Nemisbéka

Azért várható volt, hogy előbb-utóbb belefutunk neveléstani kérdésekbe is. Bennem ugyan már korábban is felmerült, hogy a versenyeztetés nem biztos, hogy jó, mégis fellelkesültem, amikor az első rajzpályázattal találkoztam, mekkora ötlet, a gyerek, aki szeret rajzolni és versenyezni is. Aztán felszállt a rózsaszín köd és felrémlett korábbi életemből néhány epizód a nem tisztességesen játszókról és szüleikről, és a rajz mint művészeti ág erőteljes szubjektív lététől. Azért mégsem olyan, mint egy matematikaverseny. Miután a Fradi sas rajzolásról már lekéstünk szembesültem egy másik pályázati kiírással és halkan elmondtam Anna-Pankának, miszerint "hogyan képzelek el egy ideális könyves-boltot" témában várják óvodások rajzait, és Anna-Panka közölte, hogy jó, akkor rajzolok egy képet, ahol Delej és Szőrmóka epret szed. Itt már sejtettem, hogy pályázatokon való indulásra eleve nem leszünk esélyesek sem, mert Anna-Panka szabálykövetése hát nem éppen példaértékű. Én is furulyázni akarok, mondta korábban. De Verona kottából játszik. Ja, akkor nem. Én sohasem fogok kottából játszani.

Majd játszom, mikor érzem, hogy kell.

Mindeközben betegek lettünk, szokásos félnapos láz és torokfájás, orrszi, Fenistil cseppek és köptető por. Az orvosnál kifüggesztve egy felhívás áll: óvodások zöld béka rajzpályázatát várjuk. Jesz, majd most. De Anna-Panka nem akart rajzolni, nem volt olyan lelkes. 

Most kéne abbahagyni.

Mennyi retró sláger. Még egyszer utószor megemlítettem, amikor is szembesültem a következő dilemmával, mi van, ha a rajz nem jó. Mert ez a béka nem volt jó. Nem volt gülü szeme, a négy lába olyan volt, mint egy teknősbékáé, de nem volt rajta páncél. Ez Nemisbéka. A tust viszont akkor húzta be, amikor rajzolt mellé egy házat is füstölgő kéménnyel. Puff. De végül is miért ne. Viszont akkor már rég késő volt száj görbít, azt mondtad a békámra, hogy csúnya. Nem mondtam azt, azt mondtam, hogy csináljunk többet és harmadszorra biztos szebb lesz. Te nem vagy az anyukám, nem vagyok a gyereked és nem is akarok veled élni. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy még cifrázta kissé, amire senki nem büszke.

Végül is miért ne rajzoljon olyat, amilyet akar? A jó anya az, aki szemrebbenés nélkül hazudik a gyerekének?

A jövő elkezdődött

Szép csendben mennek a napok, gyógyulgatunk és felnövünk. Anna már egyedül öltözködik, ami nála nagy szó, egyedül mos fogat, aminek minden egyes szava külön-külön is nagy fegyvertény. Amikor meg estig nyafogott és rászóltam, hogy tudod mit, hagyjál békén és aludjál egyedül, és kimentem akkor meg békén hagyott és elaludt egyedül. Ennyi lett volna a titok? Ennyi lett volna a mágia?

- Te egyedül öltözködsz és egyedül mosol fogat? Mikor nőttél föl?
- Tegnap.

Szépen lassan komótosan oviba is eljutunk majd a jövő héten. Aztán meg majd rögtön jön a tavaszi szünet a húsvéttal. Fel se tűnik így, hogy az intézmény nem működik együtt. Hamarosan eljön a május-trilógia utolsó része. Ne várd a májust, várd a májust, várd a jövő májust. Most van a jövő május.

A jövő elkezdődött.

Az ébredő erő

Sikerült pár szót váltani a nevelési tanácsadóban a pszichológus nénivel. Ő elmondta, hogy Anna értelmi képességei a koránál fejlettebbek, érzelmeinek kezelésével azonban problémái vannak. Szemmel láthatóan nem tudja az érzéseit kifejezni. A vélemény a "gátlástalan" szót használta az érzelmeinek kifejezésére, amikor vadidegen emberek ölébe beleül, hogy vigyék őt haza. Játékban ha valami nem sikerült elsőre, azt hamar megunja és frusztrálttá válik tőle. Mindezek oka a családi környezet, és itt ragadták meg az alkalmat, hogy megkérjék anyát, hogy teremtsen már nyugodt életet a gyermeke számára. Ez eddig nem jutott eszembe, jó, hogy mondja, mondta anya. Néhány nap múlva elmondják szuperapunak is. Csodálkozni fog ő is.

Kiderült, hogy elég nagy a baj, ezért minden hatóság aktivizálta magát, még a mediátor is. Az rejtély, hogy ez az óvodai szakvéleményből miért nem derült ki, amit a bíróság kérésére küldtek, amikor már ezekkel a problémákkal másfél éve szenvedünk a közösségi létben. Az is rejtély, hogy ez az igazságügyi szakértő véleményéből sem derült ki, ami miatt joggal gondolhatta volna bárki, hogy minden rendben van. Most csodálkozunk, hogy jé! Jó reggelt Vietnam! Az ébredő erő.

Azt ugyan nem tudom, hogy pontosan miből jött ki, hogy ennek környezeti okai vannak és nem genetikai és neurológiai. Hogy feltételezés, vagy egzakt számítás eredménye ez. Ha kimondta volna a csökkent mértékű társadalmi kapcsolatokban, kommunikációs képességekben, abnormális viselkedési és érdeklődési mintázatokba rendeződött tünetegyüttest, anya megguglizta volna és egyből kidobta volna neki, hogy autizmus. De szerencsére nem mondta ki.

Malmozunk

Úgy tűnt pár nap alatt megússzuk ezt a betegséget, de aztán mégsem így lett. Mert a szokásos módon hétvégére jött a köhögés is a láz mellé. Egyelőre itthon kúráljuk. Az itthon újra ölünkbe szakadt nyafogó, beteg gyerekkel az élet újabb játékok kipróbálására sarkallt. Ugyan megpróbáltunk malmozni, de annak szabályát Anna kicsit sajátságosan értelmezi. Itt például a fehérrel rakott egy malmot. Kissé szabálytalanul. További távlatokat léptünk át a Kisannában, hogy vannak még állatok a világon.

kinga1637.jpg

 

 

 

 

 

 

 

Tudta-e Ön rovatunkban pedig az alábbi kérdést nyerte meg anya: Mi a világ legkisebb települése? Természetesen fejből nem tudta, így maradt az utánajárás. Monowi az amerikai Nebraska államban található, és egy ember lakja, a polgármester és minden évben adót emel. Magyarországon pedig a Zala megyei Iborfia, ahol nyolc ember lakik. Köszönjük Emese, hogy megtudhattuk. Magamtól ki tudja mikor kerestem volna rá.

Engem ugyan negyven évesen is zavarba lehetne hozni azzal a kérdéssel, hogy mi leszel, ha nagy leszel, de Anna már tudja. Egyensúlyozva a kád szélén közli, hogy: bohóc. Miért? Mert tudok egyensúlyozni. Attól még lehetnél balerina. Vagy szertornász. Vagy egyujjas kifordított bundakesztyű. Vagy papucs orrán pamutbojt. De én bohóc leszek. És miért pont bohóc? Mert az vicces. Később, amikor telefont nyomogat felvetem, hogy legyen inkább telefonközpontos. Én bohóc telefonközpontos leszek, aki még feltaláló is.

Az jó. Legalább nem fogunk unatkozni.

Anya nem ír

Csak ledöntött minket egy rejtélyes betegség, amiről még nem tudjuk pontosan, hogy micsoda, mert csak láz van, meg kiütések. Bár kiütések sokszor voltak és eddig nem sikerült megfejteni, hogy mi okozza őket, láz is sokszor volt 38 foknyi mértékben, de ennek a kettőnek a kombinációja egy újfajta mutáció. Természetesen hétvégén, mint mindig és természetesen vizeletvétellel indítunk. Ezen a ponton nosztalgikus érzések kerítenek a hatalmukba, mert eszembe jut az első steril vizeletvétel kísérlete. Valahogy a húgyúti fertőzés félelme sem béklyózza már meg a mindennapjainkat. Sokkal fontosabb dolgokkal kellett foglalkozni, a túléléssel, amiért hálás lehetek mindenkinek, aki hagyott lehetőséget és időt arra, hogy kifejlesszem a zseniális és nem mellesleg működő túlélési taktikámat. Azért oldalról egy mandulagyulladás is befigyelhet, szuperapu szerint gennyes, de tudhatja, mert nekem nincs láthatásom - papíron. Na, majd holnap kiderül. Amikor már lesz. Óvoda sajnos ugrik, meg munkahely is egy darabig.

Más téma és elég megdöbbentő, hogy lassan egy éve írtam olyan kétsorost (bökverset = rövid, tömör, általában kétsoros, csattanós, gunyoros költemény valaki kárára, esetleg a szerző, vagy a leíró vagy elmesélő feszültségének oldására), négysorost, ami vállalható. Ez már tényleg a vég. És egy új valami kezdete.

A hatsorosoké.

Nem is nyár

Az óvodai nyári szünet közeledtével sikerült bekapnunk egy megfázást, ami elkerülhető lett volna. Így nem 6 hét óvodai szünetet kell megoldani itthon, hanem 7 hetet. Innen jön majd csak a csihipuhi és haddelhadd. Volt már szerencsénk hozzá a napokban, a hallottak után is sírtam, nemhogy még úgy, hogy nem voltam jelen.

A megfázás egyébként fagylaltozásból ered, bár minden forrás más személy jelöl ki felelősnek. Kis hőemelkedés kísérte, de inkább nem betegség, mint az. De itthon vagyunk és orrszi-porszi van meg köptető. Egyes források szerint ez mandulagyulladás, de akkor az orvos írt volna rá antibiotikumot, nem csak a mezei, már szokásosnak mondható Fenistilt. Továbbá ha mandulagyulladás, akkor a fagylalt elmélet a nyerő, nem a hideg vízben pancsolás. De apró részleteken ne akadjunk fenn. Még akkor se, ha az apró részletek mindegyikében hiba van és ebből áll az életünk. Eszembe jutott a korábbi szemfényvesztéses jelenet.

Valójában a nyár nem is nyár, hanem zöldre festett tél. (Heine)

Mi csak tudjuk, hiszen a kezünkben van még az ecset.

Fogtündér

Én mindig úgy gondoltam, hogy a fogtündér nem létezik. De aztán hamar rá kellett jöjjek, hogy az irreális, hogy mióta fogzunk. Két éves korra ki kell bújniuk a tejfogaknak, legkésőbb három évesen. Ez meg is történt, bár egy kicsit nekünk később indultak el ezek a fizikai dolgok, hajnövekedés, fogzás, cserébe viszont régen beszélünk már, egészen elképesztő milyen régóta poénokat mondunk, és a napokban elevenítettük fel a Borzas Petis poént is, amikor képes volt megkérdezni, hogy ki a címlapon szereplő ötödik veréb a mesében, amikor csak négyről van szó.

Na de most elalváskor ipari mennyiségű nyál termelődik, ami a lepedőn nagy tócsát hagy. Ilyenkor amikor átmegyek ellenőrizni megdöbbenve tapasztalom, hogy ez a gyerek szivárog, de vajon hol. Gyors ellenőrzés a szobatisztaság tekintetében, a kánikulában csapzott fej ellenőrzése, de mennyiségében inkább egy extrém fogzási helyzetet tudok elképzelni, amelynek szereplője a majdnem kiesett fog. Nyilván majd célirányos orvosi vizsgálat fog minket megnyugtatni.

Péntek esti láz

Már napok óta érzem azt, hogy valami van. Nem betegség, csak bágyadtság, fáradtság nem is tudom micsoda. Aztán ez tegnap tünetesedett és számszerűsödött. Laza 38,4 fokos lázzal nyitottunk, amit szuperapu egyszerűen nem kezelt, nem adott lázcsillapítót, így mire szuperanyu megérkezett már 38,8 fok volt a láz. Mint ahogy megtapasztaltuk 39 fok alatt igazából nincs is láz, ezt egy egyszerű manőverrel, egy kis Nurofennel le lehetett vinni. Közben reménykedtem, hogy ne legyen hűtőfürdő és ne legyen kúp sem. És így is történt, estére lement 35,8 fokra a hőmérséklet, ami a másik véglet és azért volt ijesztő. Titokban reménykedtem, hogy az éjszakát megússzuk és egy felkelést leszámítva meg is oldottuk. A hajnali 3-kor mért láz 38,5 fok volt, ami gyógyszerrel lement. Kísérőtünetként ehhez enyhe köhögés társul, ami egész jól kordában tartható szopogatós cukorkával, már amióta meg tanultunk szopogatni. Nálunk az első láz mindig vizeletvételt eredményezne, kivéve általában, mert ezek a lázak hétvégén történnek és többnyire hétfőre megoldódnak a dolgok.

De nagyon rejtélyesek ezek az esetek, a láz az mindig tünet, jelez valamit, de arra még nem jöttünk rá, hogy mit. Olyan ez mint a gabonakörök. Valahogy lett, valaki megcsinálta, de hogy mit akart vele mondani az soha nem fog kiderülni. Mert nem azon a nyelven beszél, ahogy a többi. Ilyenkor mindig azt érzem isten milyen nagy, én meg milyen kicsi vagyok. Mi az az eset vagyunk, ahol a tünetek címke alatt több bejegyzés található, mint a betegség címke alatt. Ennek egyszerű az oka: fogalmunk sincs mi történik velünk.

Címkék: tünetek 3.5+

Valami van

Csak összegyűltek a tünetek annyira, hogy el kellett látogatni az orvoshoz. A kiütések ugyan már eltűntek, csak elvétve jön elő néhány, de a tünetek kiegészültek lázzal és köhögéssel. A mandula sem szép, a fülből pedig vér folyt. Antibiotikum kúra, orrszívás, köptető. Mindezt másodkézből. De legalább a mai éjszakát átaludta, az elmúlt napokban történt éjszakai incidensek után.

Holnap visszamenni, vizeletvétel nem sikerül. Mindenki beteg. Mindenkii fáradt. Mindenkinek elege van. De van, aki meg is teheti, hogy elege legyen. A többiek szívnak. Mint rendesen. Mint amúgy is. Akkor meg nem mindegy?

Első mandulagyulladásom

Sikerült odáig fajulnia a betegségnek, hogy tüszős mandulagyulladás. Kaptunk rá antibiotikumot. A penicillines kezelést helyből át kellett ugrani, mert én érzékeny vagyok rá, és az X-kromoszómával öröklődik. Így elővettük a B-tervet, kapja az orvosságot, de már kevesebbet folyik az orra. Nyafogósabb, bújósabb. Mint minden betegségnél. Anya csak egy van, továbbra is.

Álmomban egy macska

Sajnos nem mondhatom, hogy Anna állapota jobbra fordult, a temérdek vitaminozás és gyógyszerezés után után sem. Egyre pirosabb a torka és gyulladtabb a mandulája, a fertőzés igazolására holnap vizeletvétel. Csak a beutalóról értesültem róla, hogy steptococcus okozta tüszős mandulagyulladás a gyanú. Kérdés, hogy a vizelet eredmény erre ráerősít-e. Viszont ez így elég komolynak hangzik. Ehhez mostanra már láz is párosul (38,6 fok), egyelőre eddig éjszaka egyszer és délelőtt egyszer, ami mezei Nurofennel le is megy, hűtőfürdőre nincs szükség. Ez most még elmegy, mert még az itthonlét alatt felhalmozódott szabadságomat töltöm, de hamarosan elfogynak a napok.

Álmában macska volt, mert csukott szemmel belekarmolt az arcomba. Mindez hajnalban történt.

elfogyott az álompor
felébredtünk háromkor

A vírusgazda

Valahol mélyen abban reménykedtem, hogy kihúzzuk a hátralevő időt betegség nélkül. A bosszantó ebben az, hogy mi mindig alanyi jogon betegedünk meg, ami azt jelenti, hogy nem az óvodában kapjuk el más gyerekektől cseppfertőzés által. Ez a gyakorlatban sajnos mindig azt jelenti, hogy nem veszünk fel elég ruhát a sétához, illetőleg a ránk jellemző hőérzetet alkalmazzuk a gyerekre nézve kötelezőnek. Természetesen szuperaput írom körül megint. Aki amikor kérdőre vonják rendszeresen tagad. De volt rajta sál, vittem a tarisznyámban, sapka is volt rajta, csak nem a téli, mert ugye még november van. Így soha nem fogunk beszokni és soha nem fogunk ott aludni. Ami annál is inkább fontos lenne, mert olyan mértékű az otthoni feszültség, hogy egy mezei voltmérő simán kileng. Az jó, hogy ezt mindegyik szervezet látja, az rossz, hogy mindegyik a törvényhozás kénye-kedvének van kiszolgáltatva, ami ugye függ a szubjektív véleménytől és a másik, méltán gyerektelen jogi képviselő rosszindulatától.

Taknyosak vagyunk, bár ez a szó itthon tabu, helyette az orrzselé a használatos, ami igen-igen mást jelent, és nem tudni miféle szlengből érkezett hozzánk. Éjszaka megint virrasztottunk, jelezem üvöltve az ugyancsak üvöltő gyerek mellett, aki úgy tartotta jónak, hogy felkelt 12-kor és 4-kor is hajnalban, csak azért, hogy túl sötét van itt, húzd fel a reluxát, közben bömbölés, hogy az egész ház felébred. Utána szörcsögéses horkolás reggelig, dolby sztereóban.

Az előttünk álló hét megint kaotikus lesz, mert a hangulatra a beteg gyerekkel való törődni nem tudás is rányomja a bélyegét, mindenki otthon lesz és saját kreativitását hozzá tudja tenni a helyzethez. Ha most nem leszünk gyomorfekélyesek, akkor soha.

A jó tanuló felel

Bár az óvodában ki van függesztve, hogy bárányhimlő járvány van, minket ez nem nagyon zavart és nem vettük komolyan. Ugyebár mi már túljutottunk ezen, meg kaptunk oltást is ellene, a "jó tanuló felel" magabiztosságával  és gőgjével ültünk hátradőlve az első padban Steinmann álnéven. Mi, gyakorló szülők egy gyerekkel a hátunk mögött kacagva nézünk össze a bárányhimlővel, mert ismerjük jól. Mi a bárányhimlőt félszavakból is. Mi ha valamihez értünk, akkor ez az. Pedig dehogyis. Sőt ha az igazat meg akarnánk vallani, akkor á, dehogy. Azt hittük mindent tudunk, amikor egy himlő elleni oltással kibekkeltük a himlőt nulla tünettel és nulla mellékhatással. Azt hittük ez az a Himlő Akitől Mindenki Fél, és íme, mi legyőztük.

Hivatalosan most sincs himlőnk, de van egy visszatérő kiütéses betegségünk, ami hol előjön, hogy visszamegy egy óra leforgásán belül. Csalánkiütés a típusa, és annyi szokta ellepni Anna arcát, hogy csak na. De mire odaérek a csodaszerrel, addigra már nincsenek sehol. Viszketni viszketnek, és némi testhőmérséklet ingadozással jár még a rejtélyes eset, hol melegebb, hol hidegebb, mint az átlag, valami bujkál benne, ezt így szokták mondani. Biztos nem játszik benne közre az, hogy kevesebb ruha van rajta és hogy éjszaka nem lehet betakarni. Mivel nem tudjuk mitől vannak, egy megmagyarázhatatlan transzcendens tér veszi körül a Himlőt Akitől Mindenki Fél.

Ezen a ponton Eglmayerre változtatjuk a nevünket és behúzott nyakkal leülünk az utolsó padba.

Vajon mi lett Steinmannból? Hivatalnok egy bankban, vagy kereskedő, született néhány gyereke, és ha megélte, akkor ’44-ben elvitték Ukrajnába vagy Auschwitzba. Az a rossz tanuló pedig üdvözült — az írásaiban.

(Karinthy Ferenc: Napló)

Címkék: ovi tünetek 3+

Hány centi vagyok?

kinga1340_1413455408.jpg_1536x2048

Szeretnék enni Reuben szendvicset, mondja Anna, miután alvás után előugrik a szobájából egy új nadrágban, amit a szekrény mélyéről kotort elő. Anya főzős műsort nézett a tévében, amikor belépett a szobába. De persze mindent szeretne. Filcezős szőnyeget a szobájába, játék tojást, pudingot, amit reklámoznak, gyűjthető kis bevásárló figurákat, fütyülős rigót. Ideális reklám alany, a 0-3 korcsoportban. Még nem volt ilyen korcsoport? Hát legyen!

Voltunk a három éves vizsgálaton, 100 centi a hossza, a súlya az elmúlt méréshez viszonyítva csökkent, 14 és fél kiló. 19 darab foga van, amik hófehéren világítanak a sötétben. A hallás vizsgálatot nem sikerült elvégezni rajta sem, mint az összes háromévesen sem, és vérnyomása sem volt még megmérhető állapotban. További gyógyszerezés és hétfőn óvoda.

Kiesett egy kő a fülbevalójából. Ötven év után.

Már csak emlék

A hétvégi kirándulós-szülinapi parádénak megvan a következménye, mindenki beteg. Annának már nem csak szimplán folyik az orra, hanem már szörcsög, horkol és ügyesen orrot fúj, mert ezzel megelőzheti az orrszi-porrszit. Az óvodában is tudnának mesélni, hogy már csak emlék, amikor nem voltunk és az óvónőknek csak 20 gyerekre kellett figyelniük, akik normálisan tudnak enni az asztalnál. Szuperapu rezzenéstelen arccal és ami a legfélelmetesebb benne, meggyőződésből hazudja, hogy igen, otthon is asztalnál eszik és tartjuk az evések közti időt is. Közben meg dehogyis. Az asztal székei az erkély mélyén hemperegnek, és az evések között általában 1 óra telik el, a tízórai meg az ebéd között viszont különösen nagy rés tátong: 6 óra. De a nyomdafesték még elbírja, és egyébként sem kérte senki számon soha.

Egyébként kapott egy játék kiscicát, ami ugyan kemény és bárhol nyomjuk meg, máshol zenél, miákol, kurrintgat (sic!). Most már mindenkit zavar. Már most mindenkit zavar. Ezért kaptuk meg. Csak gondolkodni ne kelljen.  Barkóca lett a neve, de mindig más. Legutóbb Pierrot volt.

Egyébként "sic" kategóriába folyamatosan kerülnek szavak: kurrint, szaginyázd meg, szipókázd a vizet a szájikáddal. Szuperapu szerint ez a gagyogás, amit én a magyar nyelven elkövetett erőszakként aposztrofáltam, természetes és sokkal jobb, vagy legalábbis ugyanaz, mint azt mondani, hogy pl. sajtocska. Ami a jelen példában éppen tulajdonnév, egy kislányt hívtunk így, aki nem tudott normálisan enni. Sajnos Anna azt hiszi, hogy így beszélni helyes, mert többször mondja így. Mássalhangzó torlódásból eredeztethető ragozást is használ (székt), de az még természetes egy három évesnél. Az óvodában járt a logopédus, de mi akkor máshol voltunk. Hála istennek, mert már elkezdtük volna trenírozni a r-betűre. Remélhetőleg amikor az ovi pszichológus jön, akkor már bent leszünk. Feltéve, hogy délelőtt jön. Egy szép napon. Ha jön.

Ez a nap más

Kicsit zavaros időszakon vagyunk túl a lufipukkadás óta. Mint ahogy azt előre látni lehetett októberben csúcsosodott ki minden, de még vannak a helyzetben lehetőségek, tehát nincs vége. Nagyon megviselő nap volt, amikor az igazságügyi szakértőhöz kellett menni. Maga az út is odafelé egy óra volt, visszafelé meg még fárasztóbb egy eleve fáradt gyerekkel, akit az utolsó pár száz méteren ölbe kellett cipelnem. Összevissza napok, összevissza étkezések, összevissza alvás. Éjjel először felkel fél 3 kor, hogy játsszunk, aztán 4-kor véglegesen, de akkorra már átpisilve. Reggel fél 7-ig semmi se jó, csak hiszti és sírás, este elalváskor ugyanaz. Még tévét akar nézni, de nem figyel oda, nem köti le, fáradt, de aludni nem akar. A zoknit vegyük le, a hálózsákot is, most meg vegyük fel és ne így, jajj, ne!! Nem az első hétvége megy így pocsékba. Természetesen akit ez a viselkedés idegesít és nem tudja a helyén kezelni, az még ront a helyzeten és az én dolgomat is megnehezíti a lecsillapításban. Közben pedig szülinap is, az összes tortúrájával.

Ez a nap más, mint a többi.

Címkék: tünetek 3+

Prospero bírja

A legutóbbi hűvös időjárásnak meg lett a következménye, és most már nem csak azt mondja Anna, hogy fáj a füle, hanem lázas is. Most éppen délelőtti alvását tölti, ami szintén a jele annak, hogy beteg.

Ez elkerülhető lett volna, ha stílszerűen A viharhoz, Antonio (Caliban) nem csavarja ki a kezemből Mirandát, a kisdedet, hogy márpedig abban a vastag sapkában nem viszed, amikor elég a cérnasapka is. Hogy aztán hazafelé fagyos szélben egy szál széldzsekiben jöjjenek. Remélhetőleg háromnapos láz formájában túl leszünk ezen is, és nem húzódik el addig, amíg mennünk kéne a bíróság szíves invitálására a szakvélemény adáshoz vizsgálatra. Érdekes egybeesés, mint amilyen a totálkárosra tört autó esete is, hogy egyvalaki mindig profitál ezekből a szerencsétlenségekből. A múltkor is lehetett 3 hónappal elhalasztani, most pedig újból. De áldozzuk be nyugodtan Mirandát, Prospero bírja az éjszakázást is, azt meg kifejezetten kedveli, hogy óránként felkel és lázat mér, mert az idő alatt is a gyerekével lehet.

Egyébként thermosapka és 37,7 fokos láz, ennyi az eddigi mérleg, hűtőfürdő nélkül. Remélhetőleg jövő hétre már el is felejtjük.

A vihar

Az elmúlt néhány éjszaka a legbizarrabb gyerekágyas időszakokat idézte. Természetesen a legbizarrabb látvány anya volt három nap stabil nemalvással a háta mögött. Már el is felejtettem az első tíz hónapot, amikor ez volt a napi rutin. Egyelőre konkrét okát nem tudjuk a hajnali felkeléseknek, de ötletünk az van. Bár én rendszeresen megkérdezem, hogy miért ébredtél fel, éhes vagy, szomjas vagy, pisilni kell, fáj a hasad, rosszat álmodtál ezek mindegyikére a nem jön válaszul. A legutóbbi tipp az volt, hogy esetleg arra ébred, hogy nem kap levegőt. Ebben van ráció, mert kicsit meghűlt az utóbbi napon és a main, amikor a viharos szélben való közlekedés alapvető öltözködési elemeit nem tartotta be, az, aki eddig se tartott be semmit, csak néha nekem.

De mindezt sikerül megfejelni a következő tünettel: fáj a fülem. De jó, egyben ez ok is, hogy az elkövetkezendő bírósági szervezésű közös családi programon ne jelenjünk meg, ezáltal húzva az időt.

Szerencsére rémlett, hogy van valahol az univerzum mélyén egy thermo sapkánk hasonló esetekre. A másik nagy szerencse, hogy odanyúltam, ahova tettem és ott is volt.

 

Már megjelent

Talán mostanra jutottunk túl a lázon, legalábbis ez volt az első felkelésmentes éjszaka. Valószínűleg ez a háromnapos láz kategóriába tartozik, ami minden betegséget előrejelez. Párhuzamos tünet csak a kis megfázás volt, amit a nagy meleg utáni első hideg napon szuperapuval összeszedtek. Orvoshoz menni kár lett volna, úgyis lehet kezelni a rendelkezésre álló információk és gyógyszerek segítségével, éljen a kúp feltalálója, és az, aki egy háromévesnek azt beadja. Nekem már fárasztó volt ez a sok csüngés, nyöszörgés, állandó készenlét és ébrenlét. Mindazonáltal sokkal praktikusabb, hogy nem kell már éjjel óránként mérni, mert ha szopit kér és meleg a feje, akkor szól és biztos, hogy az láz, csak az a kérdés, hogy mekkora. De azt is mondja, hogy milyen fajta gyógyszert szeretne. Azt mondja, kérek Nurofent, nem adok neki, mert az nem így megy kérésre. Ez nem vicc, ez gyógyszer. Erre negyedórára rá lázat produkál. Mondtam, hogy kérek Nurofent, szemrehány. Az utolsó napokban 38,5 fok még mindig stabilan megvolt, csak nem érte el a 39 fokot, ami a hűtőfürdő kora. A vizeletét és a székletét továbbra is szándékosan visszatartja, ami jó kellemetlen lehet neki, mert pelenkába elvből már nem pisil. Ugyanezen elv szerint akár a szopiról is leszokhatna, de az egy teljesen más folyamat.

Ide mi van írva? nézegetjük a Boribon hátlapját. Boribon és Annipanni, Boribon születésnapja. Tegnap nem ezt mondtad, nem ide. Ide. Ja tényleg: Már megjelent.

Címkék: tünetek 2.5+

Újra lázban

Újabb hűtőfürdő-láz kombináción vagyunk túl. Talán hogy túl vagyunk rajta az még túlzás, de legalábbis kimenőben vagyunk belőle. Tegnap kezdődött az egész és látszólag semmilyen más tünet nincsen, így nem riasztottunk még szakembert. Délelőtt 10 felé elaludt és már lázasan ébredt, de még csak hőemelkedése volt, akkor kapott egy kúpot. Kibírta vele este 6-ig, akkor elaludt. Ott még hőemelkedés körüli értékeket mértem, Nurofent kapott rá, aztán elaludt. Persze számítottam rá, hogy az éjszaka nem fog zökkenőmentesen telni és így is lett. Mennyire más, ha valaki számít a jövőbeni történésekre, a fájdalomra és felkészülten szül érik az események. Magában rutinosan lepergeti a teendőket, rituálészerűen, és nem éri meglepetés.

Aztán a hajnal lázzal köszöntött be. 2 órakor 39,2 fokot mértem, gyorsan lezongoráztuk a fürdőt meg a kúpot egy óra alatt. Bár szuperapu még nem adta fel a félórás ülőfürdő teóriáját, sokkal  gördülékenyebben mentek a dolgok. A fürdő alatt Thomas videókat néztünk csöndben, így hamar eltelt az idő.

Egyén tünet még a lepedékes nyelv, ami utalhat gyulladásra, vagy más fertőzésre. Vittünk vizeletmintát a laborba, zacskóba pisilve, hiper sterilen. Remélhetőleg nem folyt. köv. És remélhetőleg nem pszichoszomatikus tünet.

Címkék: tünetek 2.5+

Szemfényvesztés

Az utóbbi napokban, hetekben gyakran panaszkodott Anna, hogy fáj a szeme, fáj a csukás, olyan fekete mondta, azért nem mer elaludni, mert fél ettől. Természetesen megpróbáltuk becserkészni az orvost, de nyár lévén ez esélytelen volt. Először megkaptuk az időpontot november 5-re, az már majdnem síszünet, gondoltuk, óvodában pedig szénszünet, ha még van ilyen. Amíg ilyen ütemben haladnak a dolgok, hogy éppen őszre sűrűsödnek be, addig mi nem látunk el novemberig, stílszerűen fogalmazva. Na aztán sorban álltunk a sorszámért, és bejutottunk az aktuális helyettesítő rendelésre. Semmi baj a szemével, talán fertőzésnek nyáron nagyobb az esélye, mint máskor. Kapott rá kenőcsöt. Pontosabb azt írni, hogy írtak fel receptre és mi kiváltottuk, mert beadni még senkinek nem sikerült eddig. Szuperapu nem volt jelen a rendelésen, de a leghangosabb volt a túlzásában, miszerint azt mondta a doktorbácsi, hogy fertőzésed van. Nincs fertőzése, mondta a doktornéni. Ha ragaszkodni akarunk a valósághoz, így a helyes.

De szuperapu nem akar, ezt már láttuk, mi több olvastuk is.

Na az az igazi szemfényvesztés.

Első metróm

Kimerészkedtünk a lakásból és egyórás tömegközlekedési túrára utaztunk. Sztoikus nyugalommal vette Anna tudomásul, hogy átszállunk, mert szuperapu cipelte mindenhova az ölében, meg a nyakában. De a végére azért elfáradt. Első metróm. Első villamosom. Vagy ki tudja hányadik.

Voltunk gyerekpszichológusnál, aki nem nagyon értette, hogy mit keresünk nála. Mert az anyagcsere dolgok, és a dadogás dolgok, azok nem tünetek. Most fejlődik ki a beszéd és a szobatisztaság folyamata, ebben lehetnek elakadások, de ez még nem tünet. A verekedés és a sikítás az ego határainak próbálgatása. Ez is most alakul ki. Tünet majd később jön.

Miért én vagyok rossz, ha megelőzni akarom, nem megvárni.

A beszédgörcs

Szerdára kaptunk időpontot a családsegítő szervezésében a gyerekpszichológushoz, mert a bárányhimlő miatt a másikat le kellett mondani. Újabb tünetekkel gyarapodtunk sajnálatos módon. Beszédgörcsnek mondják finoman és nőiesen, én is csak egyszer mondom ki, hogy már dadog is, aztán soha. Nemcsak székletvisszatart, viezeletvisszatart és csak szopin alszik el. Hogy csak a mostaniakból csemegézzünk. Körülbelül egy éve volt, amikor én a széklet visszatartást meg egy sor egyéb más dolgot jeleztem a gyerekorvosnak, ajánlott egy kineziológust, másfél éves gyerekkel nem foglalkozik még senki, se rajzoltatni nem tudják, sem pedig beszéltetni. Más kérdés, hogy én a másfél éves gyerekemmel jobban elbeszélgettem, mint a 40 évvel idősebb apjával. Hogy csak egy példát mondjak. Értelmesebbeket kérdez azóta is. Nem csoda, hisz ő folyamatosan fejlődik.

Szorong a gyerek és görcsöl. Egy kevésbé képzett autodidakta pszichológiával foglalkozó egyén is tuja, hogy ennek mindig egy eredője van: az erőszak. Az erőltetés és agresszió, annak kezelési módja, vagy a kezelésének hiánya.

Sz.A. szerint szeparációsan szorong, ezért nem engedi el a székletét. Sz.A. néha másfél évesnek hiszi a gyerekét, mert akkor még jó volt neki, hiszen az akaratát könnyedén rátukmálhatta (például máj). Néha meg négyévesnek, mert filctollat enged a kezébe, és mindig eldugja azt, ha valamit összefirkált. Többet van a cicánál ilyenformán. Remélem egy orvos már veszi a bátorságot és leírja, hogy Anna két és fél éves elmúlt. Ha már másnak nem hiszi el.

Boribon telefonál

Csak elkavarodtunk a doktornénihez, aki meglepődve vette tudomásul egyrészt a szemüveget, másrészt meg hogy bárányhimlőnek nevezzük önkéntesen azt a néhány pöttyöt, ami Annán van és nem is az arcán. Persze az a néhány az több, csak egy hagyományos himlőhöz képest kevés. Pedig az, mondta és megvizsgált minket a bejárati ajtóban, miután kijöttünk a fertőző betegek számára fenntartott helyiségből, ahol a kutya sem nézett ránk. Az enyhe lefolyás az azt jelenti, hogy 1-2 nap múlva már el is múlik, mondta, igazából csak a lappangási ideje volt sok. Semmi extrát nem írt fel, nem viszket és semmi baj nincs vele. Azért ez már nem az a történet, mint a védőoltás előtti időszaké. Valahol örülünk is, hogy az óvodát nem ezzel kezdjük szeptemberben.

Van szuperapu mobilján egy új kedvenc alkalmazás, Tomi cica, Angela cica és barátai, talking friends néven futnak. Most az a nagy szám. Olyannyira, hogy elnevezett engem Ginger cicának és amikor felébredt úgy szólított, hogy gyere be Ginger! Mivel a történetek nem magyarul hangzanak, hanem angolul, senki nem ért semmit, amikor az Angela cica sétál, azt mondja, hogy sziszódium füle. Bizonyára. A cicának depatja van. Az mi? Nézd milyen depatja van! Mondta apa a cicának. Most azt olvassuk el, hogy Boribon telefonál. De olyan nincs is. De van. Felemeli a kagylót és azt mondja: szia Annipanni!

A másik kedvenc dolog az okostelefonon a zongorázás. Ez, véletlenül éppen egy okos találmány, amióta felfedezte csak zongorázik és ügyes dallamokat fabrikál.

A bárányok ébredeznek

Réges-régen, egy messzi-messzi galaxisban beadattuk a bárányhimlő elleni vakcina első adagját, a bárányok hallgatnak álnéven. Orvosi javaslatra nem mindkettőt, hiszen így kis korban letudhatjuk és nem felnőttként esetleg terhesen kell rettegni tőle. Viszont a lefolyása sokkal enyhébb lesz, ezt mondták. És így is lett. Sokszor volt piros pöttyös a kis teste, de mindig fogtuk valamire, hol melegkiütés, hol ez, hol az. Most viszont egyre több van belőle és kezd egyértelművé válni. Egyéb tünet nincsen. Nincs láz, nincs hányás, nincs hasmenés. Lehet, hogy ennyivel megússzuk, bár nem tudjuk még hol van a vége.

Egyelőre fogalma nincs senkinek sem, hogy hol kaphatta el a fertőzést, ha egyáltalán arról van szó. Gyerekközösségbe nem mentünk mostanában, amikor voltak a melegek. Sokkal régebben volt egy játszócsoport, úgy 3 hete. Gyerekpszichológus napolva.

A fertőző betegségben szenvedő gyerek a napközbeni nemalvás dacára kirándul a dédmamához vidékre (többekkel), akit eddig soha nem látott, mert kölcsönösen nem érdekelték egymást. Az örökségért mi egy összetartó és boldog család vagyunk. Mosolyogj! Víííí.

Beteg a gyerek

A családsegítő a védőnő és a gyámhivatal nyomására elrendelte a gyerekpszichológus igénybevételét a védelembe vételi eljárás keretein belül. Persze kellettek jó irányban suttogott szavak is, de megfelelő akarat híján azzal sem mentünk volna semmire. Na meg mi lett volna, ha szuperapu nem olyan kiszámítható, mint amilyen. Úgyse fogod aláírni, mert illegitim. De az alapgondolat, melynek ösvényén haladtunk az a válással generálódó stressz kezelése. Szuperapu nem értette mi van, mi a baja a kis cucónak, van egyáltalán baja? Ott hallott róla először. 

Alvászavar. Ágyba pisilés szobatisztaságra való szoktatás után, rendszeresen. Szopiról, mint stresszkezelési eszközről lejönni nem tudás úgy, hogy az ujját már másfél éves kora óta nem szopizza. Átmeneti tárgy hiánya. Etetés mennyisége, jellege és rendszeressége. Két etetés között eltelt idő. Általában a napok eseményei. Rendszertelenség. Fürdés. Séta. Öltöztetés.

"Beteg a gyerek, kezeld a szülőt."

Ez a nulla elromlott

Ez a nulla elromlott, mondja Anna a nyolcas számra. Most sokszor elidőzünk azon a szó szoros értelmében, hogy a figyeljük a digitális óra számlálóját, és örülünk, amikor éppen átvált és rajtakaptuk.

Szemereg az orrom, mondja Anna, amikor folyik az orra és kéri, hogy töröljem meg, de nem is kéri, csak jelzi, hogy ő már ezt is tudja, dehogy kér valamit, ki szereti, ha matatnak az orránál. Nesze neked orrszi porszi.

A nagy betegségből már csak a kis hőemelkedés és a szúrós szagú vizelet maradt tünetnek másnapra, harmadnapra már szinte az sem. Ennek ellenére biztos felfázott és menjetek el a szemészetre, mert a bal szeme befelé húz tanácsokat kapjuk az avatatlanoktól, a hasonlóan működő szülő pedig annak rendje és módja szerint be is dől. A sok bába között meg elvész a gyerek, aki csak normális környezetben szeretne nevelkedni, nyugiban. A lázas napokban kimerült Anya és a rajta lógó gyermek már jobban vannak. Bár a szobatisztaság terén egy kicsit hátrafelé haladtunk, mert nem volt hajlandó biliben pisilni, csak pelenkába, de minden kezdődik elölről. Valószínűleg hasonló fogzás állhat a háttérben, mint amilyen nyáron volt. Kísérő tünetként még hasfájásra panaszkodott a kisded. Úgyis kell menni tanácsadásra, majd utánajárunk ennek is. Az is lehet, hogy pszichoszomatikus okok állnak a háttérben, ami szintén valószínű.

103 Fahrenheit

Azt nem mondhatnám, hogy nem lázasan készültünk az idei Anna-bálra. De igen. És már harmadik napja. Ez az a fajta láz volt, ami mindig a betegségekkel együtt, azok előjeleként jelentkezik. Egyik pillanatról a másikra csak úgy kúszott fel a hőmérő higanyszála, de ezek már digitális hőmérők. Az alapállapot 39,4 Celsius fokkal kezdődött (102,92 F) délután, aztán hirtelen egy adag Nurofen hatására lement, majd 2 órán belül visszatértek a 39-es értékek, és 39,5-nél állt meg a lázmérő számlálója. Germicid kúp. Felhívtuk a gyerekorvost (a Germicid kúp már nem elég), gyorsan hideg ülőfürdő, de alszik éppen, nem baj, felébreszteni. Azon az éjjel is, mint mindig Anya posztolt őrjáratban, óránként ellenőrizve a kicsinye homlokát és hőmérsékletét. Éjfélkor megsimogatta a homlokát, arany kicsi baba, gondolta, majd negyed egykor megszólalt az óra, ami szabályos egy óra közönként ébresztett, és már piros arany kicsi baba volt ott (39,6 C), költői túlzás lenne azt írni, hogy az ott hagyott baba hűlt helyén. Üvöltő gyerek kádba bedug, ott fél órán át szórakoztat, kijövünk, kúp és szerencsére ezt az éjszakát így megúsztuk ennyivel. Következő nap szenvedés, az-se-nem-jó, azt-se-akarod. Közben a kísérő tényállás a szemfogak eljövetelét igazolta, duzzadt-piros íny, hasmenés, hányás. Gyerekorvos látogatás (írok Germicid kúpot), információ özön. Diéta, rizs-krumpli-alma Bermuda-háromszögén belül.
Kekszet kérek, kölesgolyót kérek, azt se akar.

Ma már alig van valami tünet, láz abszolút nincsen, hányás az "hiszti-tünet", a hasmenés meg a foga miatt van. Talán vége van.

Ez a "betegség" címke harmadik bejegyzése, de az előző kettő ugyanaz a kultúrkör körül forog (egy betegség két felvonásban). Még szerencsések vagyunk.

Ez a szerencsés ember naplója.

Falra hányt rizs

Félelmetes mutatványt mutatott be Anna tegnap: az éppen elalvó kisgyerek még az ölemben volt, amikor is elkezdett sírni, a mell nem kellett neki. Egyszerre csak ebben a vízszintes állapotában hirtelen hányni kezdett, és mivel az ölemben feküdt az egész visszahullott az arcára, szemébe, fülébe, ruhámra. Aztán felállt, apához ment, őt is lehányta. Éppen nem volt meleg víz, lecicamosdattuk a kis fejét, feltakarítottunk. Aztán egy kis vizet ivott és fél óra múlva már megint aludt. Felébredvén nem emlékezett erre az egészre és boldogan játszott tovább.

Kérdés, mivel van ez összefüggésben: a darabos étellel, a kis hőemelkedéseivel, a halvány pöttyeivel, az időjárással, a fogzással, a törzsi háborúval. Vagy mindennel együtt.

Spicc

Ortopéd vizsgálatot írtak elő a "baba önálló járásakor". Persze, hogy mi az, hogy "önálló járás", azt senki nem tudta pontosan megmondani, szerencsére, hogy ki a "baba" azt még tudtuk értelmezni, így egy hónapos várakozás után kaptunk időpontot az ortopéd rendelőbe. Ott egész jól tartják az időpontot, amit adnak, így várakozni nemigen kellett, csak a ruha lehámozásával ment el egy kis idő, gyakorlatilag a kétharmad. Pufi dzseki, egyik pulcsi, másik pulcsi, csizma, harisnya, satöbbi. Ez alkalommal szerencsénk volt, mert legutóbb egy pelenkázás is kísérte az akciót, de az is igaz, hogy akkor még az akarattal nem rendelkező baba minimális ellenállást tanúsított és könnyebb dolgunk volt.

A lehámozás után, mezítelen talppal télvíz idején a kövezeten járatták egy kicsit, mint a kifutón vonult végig Anna apja kezét fogva oda és vissza, és ha nem állítja le a doktorbácsi, akkor még vonultunk volna egy darabig, annyira tetszett. Megállapítást nyert, hogy a lábfeje kicsit befelé áll, mert az anyaméhben úgy kényelmes a babáknak és úgy maradt, és mutattak egy tornázási módot, hogyan kell kifeszíteni spiccel a kis lábfejet. "Ez jó", mondta Anna és végigdőlt a kanapén - már otthon. A befelé hajló lábról bővebben, precíz gyakorlatsor elsajátítása folyamatban, a doktor bácsi csak egyszer mutatta meg. A leleten található latin szavak és kódok kigyűjtése is folyamatban, internet, hurrá!

Nem tudni miért, de a gólyacsípési folt Anna baba szeme fölött megint megerősödött, illetve jelen van. Azt olvastam, hogy csak felnőttkorra múlik el, addig előjöhet bármikor, síráskor erősödik fel, nyugalmi állapotban meg eltűnik.

Szombat esti láz

Igazából már péntek reggel gyanúsan viselkedett, 8-kor ébredt és már akkor gondoltam, hogy baj lesz. Ha nem is óriási, de ez a nap más mint a többi. Anna baba belázasodott. Az első láz!

Az úgy volt, hogy kicsit forró volt a homloka. Tettünk rá egy lázfigyelő matricát megnyugtatásképpen az aggódó szülőknek, de ahogy leolvastuk az eredményt, akkor kezdtünk csak igazán aggódni. 38+ eredmény után mértünk egyet a popsiban 38,3 fok volt, gyorsan adtunk egy fél germicid kúpot. Az levitte, a nap során nyugodtan játszott, csak borulékonyabb volt és állandóan az ujjacskáját szopta. Kétszer aludt nap közben, este sokáig maradt fenn, másnap reggel újfent sokáig aludt. A láza még magasabb volt, mint előző nap 39,3 fok. Újabb kúp után el akartuk vinni az ügyeletre, ott még időben érkeztünk, de nem fogadtak, a gyógyszerész néni megkönyörült rajtunk, így legalább kúp utánpótlás van. A János kórházba akartak elküdeni beteg gyerekestül, majd holnap megyünk nyitásra, ha szükséges. (Szükségesnek láttuk, de Anna baba nem volt annyira beteg, mint az a 12 gyerek, aki előttünk állt a sorban, így hazajöttünk)

Ez a tünetcsoport hányással párosult, reggel a tejpép jött ki belőle, este pedig a krumplipüré. Aztán felhívtuk a gyerekorvost aranyvasárnap ebédidőben, mondott jó dolgokat milyen gyógyszereket adjunk, de leginkább megnyugtatott. Hányás esetén diéta, de ha csak egy napig hányt, az nem vészes hányás, lázra esténként egy kúp, Nurofen 3-szor. Itt tartunk most, el lehet vele játszani, de már harmadszor szunnyad napközben, közben várjuk a karácsonyt, sütjük a süteményt, de nem kóstol bele senki, mert mindenki alszik. Két óra ébrenlét után alszik 1-1,5 órát.

Mondhatom, hogy lázasan várjuk az ünnepeket!

A róka meg a sajt

Immáron másodszor találkozom ezzel a mesével rövid időn belül: A róka meg a sajt. Először úgy egy éve, amikor hallgattuk a Móricz Zsigmond és Móra Ferenc állatmesés verseket a Kaszás Attila lemezről, akkor még azokra aludtunk el mind a ketten: A csókai csóka, A bölcs róka és a társai. Milyen bővizű a magyar népmese kút, hogy ilyen sugarakban folyik belőle a víz - gondoltam akkor.

Most is ezt gondolom erről a meséről. De mást is.

Nálunk a történet úgy kezdődik, hogy Anna baba joghurtot evett. Most már kettőt kap, lévén, hogy az elsőnél repetázik. Ma is kapott kettőt. Csakhogy nem olyat, mint eddig. Igazán nem szeretnék ajánlóba átcsapni, de sikerült kiválasztanunk egy olyan terméket, amelyről mindenki azt hitte, hogy nem lehet az, ami rá van írva. Magyarul csak a hatpoharas egyik poharán volt, azt meg már épp kidobtam. És nemcsak a mi kukánkba. De van még több nyelven is: SK, CZ, HR, PL, SI..

Hopp itt egy rejtvény, melyik ország felségjelzése az SI? Aki tudja a helyes megfejtést, hogy Szlovénia amerikaiak által használt rövidítése, az.. nos, az kap egy terméket. Még van. Banános.

Mintha az lett volna a termékre írva, hogy: "sajt 80%". Biztos csak rosszul láttam. Joghurt sajttal? Ráadásul 80%-ban? Eper ízű joghurt sajttal? Kinek a fejéből pattant ez ki? Mindegy. Eszünk. Aztán később alma is kerül a gyomorba. Aztán meg ki onnan. Sugárban, félelmetesen. Anya ül és fogja fel a textilekkel a tartalmat. Nem sikerül. Átöltöztet, bekapcsol egy mosást. Saját ruhát is mos meg plédet is.

Aztán utánanéz. Interneten keres. Magyar nyelvű leírás nincs. Nem baj, jó lesz a német is, aha: KÄSE, erdbeer és társai. Und Freunde. Meg is kóstolja. Most már nagyon mérges. Leginkább magára. Krumplit főz. Diétázunk.

Anna nevet, mint mindig, buccan, koccan, gyalogol, de nem látszik rajta semmi különösebb tünet. Már túl van rajta régen.

Első mosolyom, első főzelékem, első szavaim, első cipőm, első lépésem.

Első sajtom.

Pöttyös Panni

A napokban tűszúrásszerű kis pontok lepték el Anna baba testét, leginkább a kis könyökhajlata körül és a vállán éktelenkednek. Olyasfajta szúrások, mint amik akkor érik az embert, ha januárban bontja le a karácsonyfát és száraz tűlevelek szálldogálnak mindenfelé. Nyilván azt nem mondhatjuk el, hogy Anna baba leszedte volna a fát, ráadásul nyáron, ezért kiütésre kezdtünk gyanakodni.

A legkézenfekvőbbnek a melegkiütés tűnik, mivel sem himlős folt, sem pedig csalánszerű kiütés jelei nem láthatóak. Egyelőre nem aggódunk.

Célegyenes

Sok minden történt velem, amióta nem írtam utoljára.
Sajnos véget ért a boldog, tünetmentes második trimeszter. Most már egyre több kellemetlenséggel kell szembenéznem. A nagyon melegen túl vizesedés és ezáltal felszaporodó kilók, vashiány, alváshiány a kényelmetlen testhelyzetek miatt.
Voltunk nyaralni a Balatonnál, nagyon jól éreztük magunkat, Opálka is. Sokat napoztunk és fürödtünk. Enyhe megfázással küszködtem, talán már vége.
Voltunk 4D ultrahangon is, Opálka nagyon aranyos volt, bár nehezményezte a zaklatást. Kis tappancsát a szeme elé emelte, úgy próbálta meg eltakarni magát. De azért láttuk a kis arcát, teljesen már immár, neve is van, arca is van, régi ismerősként fogjuk köszönteni, ha megszületik.
Egyre kevesebb helye van már mozogni, még nem fordult be, ami miatt a szakemberek aggódnak egy csöppet, de mivel eleget mocorog, valószínű, hogy idővel majd befordul a szülőcsatornába.
Anyának minden nehezebben megy, lassabban, amihez nem mindig vagyok elég türelmes. Lassan már a finisben vagyunk, a 34. hetemet töltöm. Ami eddig távolinak tűnt, az most elérhető közelségbe ért, a születéssel kapcsolatos teendők, bútorvásárlások, bár ezt nem vittük túlzásba, sok mindent kaptunk.
Már mindenki nagyon-nagyon várja Opálka érkezését!

És mégis mozog

Opál baba megmozdult! (Időközben Opál babának neveztük el.) Ezt csak a rutinos kismamák érzik meg ezidőtájt. Olyan volt, mintha egy halacska úszkálna bennem. Aztán később rátelepedett a gyomromra és a húgyhólyagra. Mostanában kezdek egy kicsit rosszul lenni, hányinger, étvágytalanság. Emellett nagyon sokat (egyre többet) kell pisilnem.
Opálka növekszik.
 

Címkék: tünetek 16.hét

Volt egy tánc

Mókuska állandóan táncol, hulla-hoppozik, vagy hastáncol, nem győzöm követni. Sokszor kell leülnöm emiatt. Néha jól elbeszélgetünk. Ilyenkor mindig figyelmesen hallgat, aztán azt csinálja, ami neki jólesik.
Az ízeket nem érzem, acetonos a szám. Néha arra leszek figyelmes, hogy vonja el a kálciumot. A szakirodalom szerint már 2 mm lehet, külön bejáratú szívkamrával, tüdővel. Mindenki, aki tud Róla nagy izgalomban van.
Ő meg csak táncol.
Vagy éppen nevet.
 

Címkék: tünetek 6.hét

Rügyfakadás

Energiahullámokkal kommunikálunk. Zsibbadtnak érzem magam a szédülés miatt, de ez a testterület a legbeszédesebb a hullámaival, legfőképp a méh fölötti rész.
Olyan, mintha minden második képkocka kimaradna az életemből.
Nemcsak nehéz a súly, hanem fáj is, így nem emelnék, ha lehetne se.
Úgy tűnik itt a tavasz.

Címkék: tünetek 5.hét

Valaki sejtet

Napok telnek el szédülten. Nyomást érzek a gyomrom tájékán. Utánaolvasok. A petefészek nyomja a gyomrot. Érzem a leírt tüneteket, de nem merem elhinni. Szédülök, az óramutató járásával ellentétes köröket futok le agyban. Kellemetlen.
Apát már kiborítom, a nyakára járok, hogy mennyire szeretem, szegényke nem tudja, mit higgyen. Folyton a sarkában vagyok, ha játszik nézem, ez zavaró lehet. Fontosnak tartom az egy légtérbeli tartózkodást. Savasnak érzem a gyomrom, nem érzem az ízeket, legalábbis nem úgy, ahogy eddig. Türelmetlen vagyok és szétszórt. Néha egy-egy feltevést megosztok Apával, de látom, óvatos. Majd kiderül, ha eljön az ideje!

Címkék: tünetek 4.hét