Nélkülem unatkoznál

A szerző negyvenhárom éves. Mivel szereti a betűket is és a számokat is megfigyelte magán, hogy rövid távon a számok nyugtatják meg, hosszú távon meg a betűk. Ezért írta ki a számot betűvel. Magáról a blogról mondhatná, hogy az ADHD és autizmus naplója, de csak azt mondja, hogy kisgyerekes napló. Mert nem azt hangsúlyozza, amiben különbözünk.

Címke

1.hét (1) 1.hónap (6) 10. hónap (14) 11. hónap (19) 12.hét (1) 12. hónap (16) 13. hónap (15) 14.hét (1) 14. hónap (13) 15. hónap (11) 16.hét (1) 16. hónap (12) 17. hónap (12) 18. hónap (12) 19. hónap (18) 2+ (124) 2.5+ (140) 2.hét (1) 2.hónap (4) 20.hét (1) 20. hónap (13) 21. hónap (13) 22. hónap (15) 23.hét (1) 23. hónap (15) 24.hét (2) 24. hónap (15) 3+ (107) 3.5+ (73) 3.hét (2) 3.hónap (3) 34.hét (1) 35+ (1) 38.hét (1) 4+ (59) 4.5 (12) 4.5+ (54) 4.hét (3) 4.hónap (5) 40.hét (1) 5+ (86) 5.5+ (72) 5.hét (3) 5.hónap (7) 6+ (58) 6.5+ (41) 6.hét (2) 6.hónap (12) 7+ (53) 7.5+ (4) 7.hét (2) 7.hónap (7) 8.hét (2) 8.hónap (10) 9.hónap (15) ADHD küldetés (103) altató (24) angol (1) anna beéget (1) anna dalol (7) anna felel (2) anna ír (22) anna kérdez (1) anna mesél (2) anna olvas (6) anna rajzol (44) anna röhög (2) anna számol (4) anna szól (14) anyának lenni (18) anyaszáj (19) anya ír (59) anya olvas (3) anya rajzol (7) anyu és a (1) autizmus (61) betegség (51) betűk (4) blogkönyv (2) dalolunk (31) egyéb (14) egypercesek (6) érdekes (26) etetés (15) ezerarcú (4) fim (1) fimóta (82) fogzás (29) goldenblog (2) gondolatok (102) gyerekszáj (112) homeopátia (8) húszforintos kérdések (3) i (1) írunk (5) iskola (37) járás (8) játék (80) játszótér (14) karácsony (16) kétsorosok (16) kirándulás (12) kisanna (8) klub (2) könyvek (2) levél (1) mese (49) micimackó (4) mondatok (9) mondja anna (1) napianna (7) no comment (2) oltás (9) öltözködés (1) olvasunk (1) ovi (102) paf (2) poén (68) rajzolás (10) ringató (5) sok hűhó (6) sport (1) szavak (36) szobatisztaság (8) szülinap (9) tánc (1) tervezzünk tárgyakat (5) titáhu (10) transzcendentális (11) tsmt (1) tudta-e ön (16) tünetek (49) újév (4) újovi (16) új ovi (11) ultrahang (4) vadaskert (4) vers mindenkinek (55) vitamin (2) vizsgálatok (95) wellness (1) x akták (36) zene (2)

Anna naptára

április 2019
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4 5 6 7
8 9 10 11 12 13 14
15 16 17 18 19 20 21
22 23 24 25 26 27 28
29 30

Benjamin Button különös élete

2014.12.20. 08:19 :: yerma

Ez a film arról szól, hogy van egy ember, aki fordítva öregszik, nyolcvanévesen születik és folyamatosan fiatalodik vissza az idő előrehaladtával. Van egy pillanat azonban, amikor találkozik önmagával. Amikor a negyvenéves test és a negyvenéves lélek találkozik. És jól érzi magát. Hogy aztán minden megint kettéváljon, és külön életre keljen ami szárnyal és ami porhadó.

Nagy ajándéka ez az életnek ez a pillanat. Persze azok, akik ilyen különösen élnek azok látják, és érzik ezt. Nem tudják pontosan mi ez, de tudják azt, hogy ez az. Mint a terhesség és szülés megannyi előjele, amikor az ember bizonytalan magában, ez az a fájás, ez az a tünet? És van a bizonyosság, amikor ez fel sem merül: ez az. Ezeket a pillanatokat az ember egyszerűen érzi, látja, megéli és tudatában van. Kicsit transzcendentális, de jól körülírható és megmagyarázható.

Ez az a pillanat.

Szólj hozzá!

Címkék: gondolatok transzcendentális 3+

Rémálmaim háza

2014.11.25. 11:08 :: yerma

Ha látott már valaki egy másik ember rémálmodni, az sohasem felejti el. Ha pedig az a saját gyereke volt, akkor még azon túl sem. Emlékszem annak az élményére, amikor tehetetlenül néztem a szellemekkel való suttogást. Sőt olyan emlékem is volt, amikor a szellem mondott valamit. Máig is tudom mit, de nem tudom értelmezni. Biztos nem őrültem még meg. Ma pedig sikerült elkapni egy rémálmodást, bár ez nem az első eset volt. Félelmetes egy élmény volt, hiszen nem hallotta, hogy beszélek hozzá, cirógatom, csak sírt, Veronáról és a vonatokról beszélt, kezével úgy gesztikulált, mint éber állapotban, aztán minden hirtelen elmúlt és visszaaludt. Sokáig fog ez a kép kísérteni.

(Úgy, mint anya saját jogú rémálma, bár ez nem a helyes kifejezés, anya nem emlékszik az álmaira. Csak szimplán fél egy olyan képtől, ami bele van égve a retinájába: a körülrajzolt kislány képe.)

A nap poénja:

Anya fáradt és mérges, egy csintalankodás miatt.

Anya, boldog vagy? Legyél boldog, az élet szép, a lemezgyárat felhívtam.

(Zorán forever)

Szólj hozzá!

Címkék: gyerekszáj poén transzcendentális 3+ dalolunk

Igazi cica

2014.09.29. 08:36 :: yerma

Isten a megmondhatója hányféleképpen próbáltam belecsempészni az étrendünkbe a tejet. A tejtermékek még úgy ahogy elfogynak. A zsíros sajt, aminek én nem annyira örülök, és a joghurt szigorúan gyümölcsdarabok nélkül verziója volt a legnépszerűbb. Az egyetlen. Pedig próbálkoztam müzlivel, krémtúróval, kakaóval, a madártej ízű tejitallal, pudinggal, sőt a titkos favorit a Túró Rudi is csődöt mondott. Óvodában sem hatotta meg, hogy mindenki tejet iszik. Mindre egytől egyik az volt a válasz, hogy jaajj, nee! Ehhez fogja a fejét és nyavalyog. Jól van, na, akkor nem.

De aztán ami az elmúlt napon történt, azt nem fogom megérteni egyhamar. De senki nem fogja, aki a világ racionális megértésére törekszik. És ez az a pont, amikor becímkézem ezt a bejegyzést a transzcendens kategóriába. Innentől kezdve az ember nem tudja megmagyarázni a történéseket, kicsit olyan ez, amikor az ősember bebújik a barlangjába a villámok elől. Nem tudja elringatni magát reális magyarázatba, ezért kialakul a félelem, ami megtermeli azt a mennyiségű stresszhormont, ami a túléléshez szükséges. Többek Istenhez jutnak el ezen a ponton, amikor a valót megérteni már nem képesek.

Így kiált fel Anna: Kérek tejpépet. Aztán lazán hozzáteszi: Én szeretem a tejet, csak eddig ritkán jutottam hozzá. De hát ez nem igaz. Soha nem szeretted. De, mondja. És lőn, kell neki és issza. És repetázik belőle. Így lettem igazi cica. Eddig is megvolt a lehetőséged, hogy az legyél, jegyzem meg.

Legyen meg a te akaratod.

 

Szólj hozzá!

Címkék: transzcendentális 2.5+

A két Lotti

2013.04.16. 13:26 :: yerma

Csak idő kérdése volt, mikor vonzunk be egy kislányt, aki akkor született, mint amikor Anna. Olyan nagy ez a lakótelep, de biztos voltam benne, hogy egyszer erre fúj a szellő valakit, vagy minket fúj arra, amerre ő van. Így is lett, mentünk, mendegéltünk míg egyszer csak találkoztunk egy kislánnyal. Lilinek hívták, ami azért érdekes, mert Anya utónévkészletében a lehetséges nevek között szerepelt, amiből aztán Apa választotta ki a neki leginkább tetszőt. A készlet elemei az Anna, Nóra, Dóra, Lili nevek voltak.
Hol vannak a boldog békeidők, amikor a szülők utólag, a gyermekre jellemző tulajdonságok alapján választottak nevet?
Csak aztán Apa olvasmányélményei alapján a Lilit névben a gonosz megtestesülését látta. Így lett Anna nem-Lili.
Anya és a felhők fölé száműzött barátnője lányként arról álmodoztak, hogy Lili nevű kislányuk lesz, a barátnő kiskutyát kapott, azt nevezte el Lilinek, Anya meg ott maradt Lili nélkül. Egészen mostanáig.

A kis Lili meglátta Anyát, eldobta a homokozólapátot és beült az ölébe mosolyogni.
"Akár az én kislányom is lehetnél" - súgta neki Anya. És Lili csak mosolygott.

Anya ismerte már. Nagyon-nagyon régről.

Szólj hozzá!

Címkék: érdekes gondolatok játszótér transzcendentális 19. hónap

Szellemekkel suttogó

2012.05.28. 14:55 :: yerma

Nem én vagyok az egyetlen valószínűleg, aki csak körülírni kísérli meg, mi történhet vele, mert bizonyítani nem tudja, sőt leírni sem pontosan.

Néha úgy érzem, mintha nem 3 dimenzió lenne a világban. A 4 is kevés, ami ugye az időt jelenti, sőt még hallottam ötödikről is, ami a térdimenzió. Akkor úgy írom, hogy van egy ezektől eltérő világ rendszer is. Lehet, hogy ezt az mondatja velem, hogy olykor nem értek dolgokat, és ész érvekkel nem is tudom megmagyarázni, logikailag levezetni őket. Az anyaság, a legnagyobb misztérium nyilván ilyen.

Szinte az első pillanattól kezdve gondolom így, amióta olyan dolgok történnek velem, amelyek a mindennap használt érzékeinkkel nem érzékelhetőek és túlmutatnak az anyagi világon. Amióta beszélgetünk, amióta részei vagyunk egymás életének. Látom ezt azokból a jelekből, melyeket a szkeptikus-anya korábban nem ismert, és ezek nem megérzések, hanem események, megtörtént való, csak nem ebben a világban történtek meg velünk. "Harmadik szem"-nek hívják ezt a képességet.

Anna többször jelzi, hogy ő bizony kapcsolatban van a szellemvilággal, amelyből érkezett, ahonnan választott minket szüleinek. Ilyenkor legtöbb esetben csak "furcsán" néz, úgy, mintha sosem látott volna azelőtt. Néz rám, de nem engem fürkész, hanem belém néz, lehet, hogy aurát lát, szép színeset és elámul, lehet, hogy nem színeset és attól ámul el. Nem engem néz olyankor, és a tárgyakat sem, amik a szeme előtt vannak, hanem mögéjük tekint. Nem lehet tudni, hogy mit: figyeli az arcomat, és amikor hirtelen változtatom nem riad meg. Olyan mélységekben van ilyenkor benne, amelyben nem merem zavarni. Van, amikor torz fintorra torzul a szája, volt már, amikor tőlem ismeretlen ok miatt ijedt meg, hiszen nem volt sem hirtelen zaj, vagy fény sem. Ilyenkor többnyire azt mondjuk, hogy a hasa a fáj, a fogzás fáj, vagy front van, ami megviseli (meleg széllel, hidegben jókat alszik). Azt mondjuk, mert csak a hangot halljuk, amit kiad, de aztán látjuk az arcát is, és legfőképp a szemét.

Azt mondják minden baba beszél a plafonhoz, annak is egy pontjához, az ablakhoz is. A harmadik szem képességét meg 3 éves korukra elveszítik.
De bizonyítani nem tudják, és leírni sem pontosan.

Szólj hozzá!

Címkék: gondolatok transzcendentális 8.hónap

Öt perc múlva

2012.03.26. 13:17 :: yerma

Relatív kérdés, hogy öt perc kevés vagy sok. Ha várni kell valamire, akkor sok, ha pedig jól érzi magát az ember, akkor bizony kevés.

Öt perc előnyöm van Annával szemben.

Kezdődött mindez akkor, amikor megszületett, igazából nem is akkor, hanem előtte. Öt perccel előtte.
A kis életének hivatalos időszámítása szerint 15 óra 56 perckor bújt ki a hasamból. Akkor jött ki egészében. Addigra már a nyaka körül duplán hurkolódott köldökzsinórtól is megszabadították. Valami azonban történt előtte. Úgy öt perccel előtte.
A szülés és a születés fájdalmainak leírhatatlanságáról sokan beszélnek, így utólag nem is értem miért, hiszen mindez leírható és fel lehet rá készülni. Ha nem is könnyűszerrel. Utólag persze minden szebbnek tűnik, vagy legalábbis könnyebbnek. Emlékszik az ember lánya, de magára a fájdalomra már nemigen, csak arra, hogy nagyon rossz volt. Hogy milyen rossz érzés azt érezni, hogy soha többé nem kapunk már levegőt, el sem tudjuk képzelni ott és akkor, hogy valaha még igen. Hogy mennyire meg kell küzdeni a szavakért, egy nagy nehezen kisuttogott mondat mekkora erőfeszítésbe kerülhet, és mekkora mindenről lemondásba, amikor visszakérdeznek: "Tessék?" Olyankor már nem számít semmi. Addigra már mindegy. Sodródik az ember az apátiába, a letargiába és nem lenni igyekszik, egészen addig, amíg végül el is tűnik az alagút mélyén. Engedi magát, mert neki már mindegy, annak a javára, akinek még nem. A fájdalom átcsap könnyűséggé, a lét elviselhetetlen könnyűségévé. Ez az első elengedés. Aztán jön a többi, mondják.

Ekkor lesz az ember lányából anya, ez az a pillanat. A születés az valami más.

Ez az öt perces fórom viszont azóta is megmaradt. Ez az, amikor a sírás előtt öt perccel lépek a szobába, amikor az éjjel közepén felkelek és bekészítem a hozzávalókat a hajnali szopizáshoz, öt perccel az ébredése előtt.
Itt nyertem öt percet Annával szemben és ezt azóta is tartom. Mivel én vagyok előbb, ezért vagyok én az Anya. Ha ő eszmélne ennyivel korábban, talán minden éppen fordítva volna.

Amíg ezeket írom, alszik. De hamarosan felébred.
Úgy öt perc múlva.

Szólj hozzá!

Címkék: gondolatok transzcendentális anyának lenni 6.hónap

Leány gyöngy fülbevalóval

2012.01.14. 17:47 :: yerma

Opálka baba fülbevalót kapott!
Így olyan komoly és nagylányos lett, hogy nem Opálka baba többé: ő Anna. Akkor sírt, hazafelé bealudt. Anyát és Apát jobban megviselte az egész, mint őt magát. Én nem láttam még vérezni.

Körmeit egy héten kétszer vágni kell, mert olyan gyorsan nő. Ortopédián is voltunk, csípőjével minden rendben. Egyedül ez az orvos mondta, hogy nem kell erőltetni hason, ha jó neki majd úgyis átfordul nemsokára.
Fülére kenőcsöt kap, Apa fogínyét hűsítő géllel keni be.
A mostani frontoktól terhelt időjárás egy kicsit megviselte, 4-5 napon keresztül este másfél órákat volt cicin, úgy sikerült csak álomba ringatni őt.

Anna baba beszél!
Nem sír, hanem amit sírással fejezne ki, azt mondani próbálja a saját kis babanyelvén. Azt vettem észre reggel, hogy beszél, azt hittem csak mondja a magáét, erre látom a metakommunikációját is, hogy lefelé biggyed a szája: enni kérek, miért nem érted meg?

Csoda-e? Az, amióta megfogant.
 

Szólj hozzá!

Címkék: transzcendentális 4.hónap

A hely, ahol élünk

2011.10.18. 14:15 :: yerma

A babaszoba számos rejtélyt őriz. Itt mindenkihez szól valaki, beszél velünk, nevünkön szólít: Apa, Anya. Itt van valaki, aki beszél, anélkül, hogy beszélni tudna, szól és ismeri a szavak hatalmát.
Ez egy teljesen más szegmense a világnak, az országnak, a városnak, a háznak, a lakásnak. Ez egy békés kuckó.
A szoba, ahol élünk.
 

Szólj hozzá!

Címkék: transzcendentális 3.hét 1.hónap

Nicsak, ki beszél?

2011.09.23. 15:57 :: yerma

Nagyon gyorsan eltelt ez a kilenc hónap, még néha most is azt érzem, nem vagyok felkészülve.
Kislánykámmal sokat beszélgetünk a Lombos Melinda-féle kismamajóga jóga nidrájának köszönhetően, és nagyon sok mindent mond nekem. Ez azért érdekes, mert ezek nem irányított gondolatok, amiket megoszt velem, nem a saját kitalációim, hanem hallom valahonnan, nyilván ő mondja. Az első ilyen alkalom a fogantatás körül volt. A hang!
Most annyi történt, hogy azon gondolkoztam, mennyi szép Anna-vers van forgalomban az irodalomban. Milyen volt.. például. Kezdtem mondani magamban: 

Milyen volt szőkesége, nem tudom már,
De azt tudom, hogy szőkék a mezők,
Ha dús kalásszal jő a sárguló nyár
S e szőkeségben újra érzem őt.

Milyen volt szeme kékje, nem tudom már..

Itt megálltam, mert eddig emlékeztem a versre, s a szünetet kihasználva megszólalt "a hang". Mindössze két szót mondott halkan:

Opálos volt.
 


Nevettem, igen, milyen vicces. Aztán körbenéztem: EZT KI MONDTA? Nicsak, ki beszél?

Máskor a szülésről beszéltem neki, mi fog vele történni, ne lepődjön meg, nyugodjon meg - mondja Anya, aki szintúgy fél az ismeretlentől és fogalma sincs mi fog történni. Aztán észreveszi Anya, hogy már a hazajövetelről beszél részletesen, pedig nem arról akart.
Ezt is Te kérdezted?
Nicsak, ki beszél még?
 

Szólj hozzá!

Címkék: transzcendentális 38.hét

Van mit féltenem

2011.02.20. 13:48 :: yerma

Volt idő, amikor azt hittem, elveszítem. Nagyon nehéz időszak volt, biztos Mókuskát is megviselte, engem nagyon. Amikor viszont érzem a jelenlétét, akkor jól vagyunk. Sebezhetetlen vagyok, és végtelen a tér előttem. Akkor minden, ami van csak jó lehet.
Egyszerűen minden jó.
 

Szólj hozzá!

Címkék: transzcendentális 7.hét

Valaki szól

2011.01.27. 14:47 :: yerma

Csütörtöktől péntekre virradóan megmozdult bennem valami, vagy inkább valaki. Nyugtató hang beszél hozzám: tudod, ő, az, nagyon vártátok már. Most majd minden máshogy lesz, mondja a hang. Megnyugszom, de nem alszom tovább. Hallgatom a szapora pulzusunkat.
Hát itt vagy végre!

Szólj hozzá!

Címkék: transzcendentális 4.hét