te is

Nélkülem unatkoznál


Célegyenes

Sok minden történt velem, amióta nem írtam utoljára.
Sajnos véget ért a boldog, tünetmentes második trimeszter. Most már egyre több kellemetlenséggel kell szembenéznem. A nagyon melegen túl vizesedés és ezáltal felszaporodó kilók, vashiány, alváshiány a kényelmetlen testhelyzetek miatt.
Voltunk nyaralni a Balatonnál, nagyon jól éreztük magunkat, Opálka is. Sokat napoztunk és fürödtünk. Enyhe megfázással küszködtem, talán már vége.
Voltunk 4D ultrahangon is, Opálka nagyon aranyos volt, bár nehezményezte a zaklatást. Kis tappancsát a szeme elé emelte, úgy próbálta meg eltakarni magát. De azért láttuk a kis arcát, teljesen már immár, neve is van, arca is van, régi ismerősként fogjuk köszönteni, ha megszületik.
Egyre kevesebb helye van már mozogni, még nem fordult be, ami miatt a szakemberek aggódnak egy csöppet, de mivel eleget mocorog, valószínű, hogy idővel majd befordul a szülőcsatornába.
Anyának minden nehezebben megy, lassabban, amihez nem mindig vagyok elég türelmes. Lassan már a finisben vagyunk, a 34. hetemet töltöm. Ami eddig távolinak tűnt, az most elérhető közelségbe ért, a születéssel kapcsolatos teendők, bútorvásárlások, bár ezt nem vittük túlzásba, sok mindent kaptunk.
Már mindenki nagyon-nagyon várja Opálka érkezését!

Magyar vándor

Opálkát újra megnézték ultrahanggal, mivel a méhlepény mélyen tapadt. Minden rendben van, a placenta feljebb vándorolt.
Opálka köszöni jól van és sokat mozog.
Anya magnézium kúrára van ítélve és pihenésre. Ez utóbbit nem tudja abszolválni, mert szinte mindennap mennie kell valahova orvoshoz vagy vizsgálatra. Már betegnek érzi magát, pedig nem az.
Apa új gipszet kapott. Az enyhe hányás és hányinger megszűnt a terhesvitamin cseréjével.
Opálka szülei megnézték a szülőszobát, valamint a  kórházat, ahol születni fog. Meg vannak elégedve és meg vannak nyugodva.
Mindannyian nagyon szeretik Opálkát.

Az angyalok lányok

Lassan elérem a félidőt, egyre izgalmasabb lesz, nem mintha így nem lenne az. Voltunk a második ultrahangon, ahol is Opálka baba megmutatta magát újra, bár sokat ficergett-mocorgott, bukfencezett. Azért a lényeget lehetett látni, döbbenetes mennyit nőtt és fejlődött egy hónap alatt, már látszik a kis arca is és a szemgolyója is. Nagymamájával és apukájával néztük, ahogy kalimpál. Minden jel arra mutat, hogy Opálka KISLÁNY, legalábbis fiúra utaló jelek nincsenek. Egészségesen, a korának megfelelően fejlődik, mindene rendben. Súlya 270 gramm.
Anya egyre többet van rosszul, nem alszik és hány, már második napja. Valószínűleg a terhesvitamintól van, legalábbis a doktor bácsi azt mondta. Opálka 5-kor kel és bukfenccel köszönti a napot. Aztán sokat pihen, alszik, felébred és aktívan edz.
Apa eltörte a kezét, ezért itthon van és gyakrabban van módja magzatát simogatni.
Mindenki szereti Opálkát és mindenki boldog!


 

A terület visszafoglalása a madaraktól

Elérkezett a nagy nap, az első ultrahang időpontja. Ez volt a vízválasztó, hogy ha a baba velünk akar élni, akkor marad. Maradt. Az ultrahangos néninek megmutatta magát apró részleteiben, már a kis ujjacskáit is látni lehetett, az egyik mutatóujjával épp az ég felé bökött. Forgolódott, meg is fordult, kis tappancsai is látszottak, kis gerince, kis szíve láthatóan és hallhatóan vert. Kaptunk róla DVD felvételt. Mindenki nagy gyönyörűséggel nézte. Apa is nagyon boldog volt, ő ott találkozott vele először. Nekem azért más. Átszellemült arccal bámultuk a felvételeket, dicsértük a modern technikát, és nehezen aludtunk el éjjel, mert még akkor is a hatása alatt voltunk.
Az ember képes repülni!