Nélkülem unatkoznál

te is


Oszd meg

2020. augusztus 31. 13:15 - yerma

És a másik reszketve várt bejegyzés a következő: van jogerős végzésem a védelembe vétel szükségtelenségéről. Ez a közléssel egyidőben véglegessé válik, ami csak nekem volt furcsa. Ki akarná megfellebbezni, hogy nincs gyermekbántalmazás, kérdi az ügyintéző. Hát az, aki kezdeményezte az eljárást. Ez akkor sem életszerű. Igen, mi nem vagyunk azok. Érdekes volt az indoklás részt olvasni. Először azt gondoltam kikérem a keletkezett papírokat, de már az indoklásnál kiderült infó is elég volt ahhoz, hogy inkább ne tegyem.

A pedagógiai véleményből sok jó derült ki, amit kiemelnék, hogy felnőttes gondolkodásúnak tartják, aggódó rokon (mondjuk ki most már: szuperapu) szerint anyuka neveli belé, és felnőttes fogalmazásából kitűnik, hogy az anyuka véleményét szajkózza, mert annyira meg akar felelni neki. Tök jó lesz majd, ha a drogdílernek akar majd megfelelni, nem az anyjának. Annának iskolai konfliktusai nincsenek, szemben szuperapuval, aki szerint annyira meg akar felelni a többieknek, hogy megalázó helyzeteket vállal be. Fikció egy.

Szuperapu elmondta meghallgatásakor, hogy Annát nem bántalmazza senki, bár kisebb foltok és horzsolások vannak. (Fejletlen szem-kéz koordinációjú gyerekről beszélünk, aki csetlik-botlik.) Anna szociális kapcsolatai az anyuka érzelmi zsarolása miatt nem működnek. (Anna autizmusáról tehát az anyuka tehet. Ja, genetikailag mondjuk lehet.) De ezekről nem szokott beszélni neki Anna. (Akkor honnan veszed, fikció kettő és vélelmezés. Viszont az tök jó, hogy velem meg beszél erről, amit mi sem bizonyít jobban, hogy kifejezésmódja felnőttes. Most mondtad.) Anna az osztálytársait az anyuka negatív véleménye miatt utálja. (Azt csodálom, hogy a word ezt nem húzza alá eleve pirossal.) Anyuka a fejlesztést feleslegesnek tartja. (Közben voltam a feljesztő foglalkozáson erődemonstrációs célból. Már az eleve szimpatikus volt, hogy valaki meghallgatja, amit én mondok. Állítólag lesz Anna intellektusához méltó gyerekcsoportos foglalkozás is.) Édesapa belátja, hogy a diagnózis előtt nem használt helyes nevelési eszközöket. (Szóval eddig te verted.) A Vadaskertnek hála, (ahol fizetett konzultációkon logisztikai okokból a családból egyedüliként csak ő tudott résztvenni) őszintébb és bizalmasabb lett a kapcsolat Annával. (Most mondtad, hogy erről neked nem beszél, mint bizalom. Nem neked beszél. Egyébként én valahol örülök neki, hogy nálam rendbont, és elengedi magát. Egy hely kell mindenkinek, ahol lelazul, és örülök, hogy az én lakásoban és az én személyem az, aki előtt ezt megteszi.) Ebben a nyilatkozattételben többet szerepelt az anyuka szó, mint az, hogy Anna. Ebben a rengeteg fikcióban nem az a legfőbb baj, hogy szuperapu hazudik, hanem hogy a hazugságát igaznak hiszi és ezzel egy alternatív valóságot teremt, ahol egyedül kell majd megküzdenie a saját démonaival. Jó hír, hogy van rutinja benne, mert eddig is ezt csinálta.

Egyik szakértőben sem keltette Anna bántalmazott gyermek benyomását. A család alapellátásban együttműködik a családsegítővel. Ez azt jelenti, hogy ingyen jogász és ingyen pszichológus. Kicsit sokba kerül ez az egész ügy az államnak. Ha most én mondanék hasonlót, az orvosnak ugyanígy kellene eljárnia. Kéthavonta egy ügy. Játszunk ilyet?

Az elején gondolkoztam beleálljak-e ezekbe a dolgokba, elmenjek-e a tárgyalásokra, ügyvédhez, ilyenek. A válóperes ügyvédem erre azt mondta, hogy nem nyerhet csatát az, aki nem megy el a háborúba, és igen, el kell menni. Innentől már jó, mert páholyból nézem végig kezemben pattogatott kukoricával hogyan küzd meg egymással két buta ember. Ami azért jó, mert addig békén hagynak. Valami ilyet jelenthet az oszd meg és uralkodj. Korábban azt mondtam F-nek, hogy ez egy nagy üres lufi lesz, ami majd kipukkad. Az nem lenne jó, mondta erre. (Az nem lenne jó, hogy senki nem bántalmazza Annát?) Tudtam, hogy nem mondtam igazat.

Ez egy szarral teli lufi és alatta állsz. 

Tudom mit tettél idén nyáron

2020. augusztus 29. 12:51 - yerma

Jaj, de nagyon régóta viszket az ujjam erre a bejegyzésre.

Most volt az első személyes találkozásunk F-fel, a bejelentése óta. Én már nagyon vártam az alkalmat, bár a maszkviselés kicsit rontott a vizsgálati élményen. Anna nem viselt maszkot, mert gyerekeknek nem kötelező vagy autistáknak nem kötelező, vagy mindkettő. Anna folyamatosan támadó, opponáló stílusban volt jelen (külön BNO kódja van, csak mi valamiért nem kaptuk meg soha), mindenbe belekötött és szándékosan akadályozta a beszélgetést. Mi a helyzet, semmi, várod-e az iskolát, nem. Hogy érezted magad a covid alatt, l. Miért, mert az ember elpusztította a Földet és az a minimum, hogy szenvedjen emiatt. A szülőknek van-e valami gondja. Én ilyenkor kivárok mindig, hogy az utolsó szó lehessen az enyém, és a vagdalkozásra meg tudjak felelni. Rendszerint most jön az a műsorszám, hogy szuperapunál minden működik, nálam meg semmi. De ez most elmaradt. Helyette jött az a verzió, hogy anya ellenem uszítja a gyereket, ezért áll ellen, nem működik együtt semmiben és jó óra eltelik, mire ebből a helyzetből kijönnek, és ugye kéthetente két napnál ez értékes idő. Hagytam a beszámolót, mert idegesítő szokásom lett az évek alatt, hogy felveszem a Columbo stílust. Az elején elnyomok egy-egy ásítást csendben, aztán átveszem a helyzetet végül az ajtóból visszafordulok. Ezen a ponton közöltem, hogy Annával semmi baj, ami nem működik az az apuka inkompetenciája, és nem is értettem, hogy miért az ő véleménye mindig a mérvadó, amikor ő csak vasárnapi apuka, és a problémák a mindennapokban nálam merülnek fel, ezért tűnök én alkalmatlanabbnak és engem nem hallgat meg senki négyszemközt. F is csak 2020. július 13-án méltatott arra, hogy mint kizárólagos törvényes képviselővel szóba álljon velem, miközben jó egy éve gondozza Annát. 

Mindeközben Anna bent volt, de időközben megkértük menjen ki, amit nem akart. Az első vérszegény próbálkozás az volt, hogy F adott neki egy cukrot, hogy egye meg kint. Ez kb egy percig volt megoldás, Anna bekopogott és visszajött, nem megyek ki, mert hallgatni akarom mit beszéltek rólam. Szuperapu kütyüt adott neki, mire kiment. Én szándékosan nem avatkoztam bele. Közben mondtam, hogy ez az ellenállás most a helyzetnek szól, tudja mi történt az elmúlt két hónapban, és a gyámhivatalnál bezzeg csendben elült a sarokban (és az ügyvédnél is, de ezt egyelőre stratégiai okoból nem említettem meg). Annak a helyzetnek szól, hogy három személyből kettővel baja van (66%). Igen, ne kerülgessük a témát, mondta szuperapu, anyuka új orvost akar. Igen, mondom, és ez gondolom a nyár történései alapján érthető. F szívesen gondozna Annát tovább, mondja, és ezzel szuperapu is egyetért. Ezen kicsit ledöbbentem, hogy senki nem fogja fel a helyzet súlyát, hogy mit történt itt valójában, mennyire nem fogja fel a múltat, s nem sejti még az eljövőt. Anna közben taktikát váltott és mivel nem kütyüzni akart, hanem bent lenni, úgy gondolta csapdát állít. A váró folyosó másik végéről átcipelt egy magas ruhafogast, és berakta az ajtó elé majd bekopogott, hogy az majd fejbecsapja az ajtónyitót, aki valószínűleg az lesz, akié a szoba. Miután ez nem sikerült túszul ejtette a bent levőket a fogassal. Mondtam neki, hogy majd elmondom neki otthon miről maradt le, erre megnyugodott.

A végén kaptunk ambuláns lapot, itt már mindkét szülő nevelési attitűdje gondoskodóvá nemesült, ami a múltkori bántalmazóhoz képest jó hír. Anna pszichológiai megsegítése javasolt, és a szülők közti mediáció. (Árulóval és bántalmazóval az ember nem mediál, ezt az íratlan szabályt még én is ismerem). Már elmenőben voltunk, amikor megkérdeztem, hogy mikor kell ambuláns lapot adni egy orvosnak, mindig volt a válasz. Akkor az összes nyári beszélgetésről kérném ezt mint Anna kizárólagos törvényes képviselője (amiben benne van a bejelentés előtti Zoom beszélgetés, ami a feljelentés alapja volt és a gügyögő hangnemű feljelentés bevallása, ami büntetőjogi bizonyíték lesz. Nem mondtam neki, de láttam, hogy a tus talált). Kinyomtassam, kérdezi ő. Nem kell, csak töltse fel az eeszt-re, majd onnan leszedem. Ott láttam azt is, hogy néhány hiányzik. (Itt szuperapu  elvesztette a fonalat, hogy az mi)

Azért kérem, mert valamit kell írnom a jelentésembe.

Gőgicse 2

2020. augusztus 12. 13:08 - yerma

Szándékosan teveztem úgy, hogy a folyamatban levő gyámhivatali dologról csak akkor írok, amikor már véget ér, és kiderül milyen mederbe folyik tovább. Azóta beszéltem jogásszal, milyen lehetőségeink vannak, és vannak bizony mind az A és mind a B verzióra. Kiderült, hogy névtelen (neve elhallgatását kérő) kategória létezik, gyerek bántalmazási ügyeknél legalábbis, hogy ne legyen visszakövethető, aki a bejelentést tette, és orvos lehet hivatalból névtelen.

Amin viszont elgondolkodtam, mint téma F-fel, hogy miért ilyen fontosak a szabályok és azoknak barna kocka cukorral való jutalmazása, és ostorral való ösztönzése. Más kérdés, hogy nálam ez meríti ki a gyermek-bántalmazás fogalmát. És hogy milyen szabályok vannak? Például nem vágunk a másik szavába, új fizetős skillekkel tudnál motiválni, mondja Anna. Igen, akkor, ha ez szabály lenne. Ez nem szabály. Kívánj jó napot irritáló embereknek mindennap és köszönj a viszontlátásra vonatkozó reménnyel, amikor végre megszabadultál tőlük. Ez sem szabály. Mert majd akkor jön a kamaszkor, és húha, akkor aztán leszabadul a pokol. És akkor mi van? Tudod mi a kamaszkor? Amikor a gyerek rájön, hogy a felnőtt is belebeszél mások szavába, beszél evés közben magyar emberként, és titokban cigizik az erkélyen. Ez a kamaszkor, a mikor szembesül vele, hogy másnak szabad csak neki nem, mert a más az a felnőtt, mert már eleve 18 évesnek született. Hazug emberek hazug gyerekeinek a kamaszkor ilyen, atipikusoknál ez más. Örülhetnél, hogy elmondom neked, autizmus specifikus embernek, mert te tankönyvben láttál három rajzot egy hernyóról, én mutatok neked valóságban egyet és egyet a pillangóról is. Nem kell megköszönni, ez egy lehetőség lenne, ha élnél vele. Majd lesz nemulass, ha a bebábozódott hernyó játszmákba ragad. Nem, a hazug felnőttek hazug gyerekei ragadnak játszmákba. Mindenhol a lényeg a hazugság szó. Az autista az, aki ezt nem tudja. És vicces, hogy az NT világ hogyan kényszeríti hazugságra az atipikust, azzal, hogy el kell tűrnie a terápiát, mosolyogni kell és rájuk hagyni, mert ez nekik valamiért fontos, és ha rájuk hagyod megnyugszanak és leszállnak rólad. Így tanulunk meg hazudni a kedvetekért, mi, akik nem tudunk. És emiatt a bárgyú mosoly miatt becsültök alá minket rendszeresen, és ebből lesznek aztán a feljelentések, rendőrségi és bírósági ügyek.

Mert minket is NT-k neveltek.

Iyennek neveltetek.  

Nevem Réz Jeromos - mondja Bübüke hidegen és határozottan. - Az úrnak nem vagyok Bübüke. Ezeknek az vagyok, szegényeknek, mert rokoni viszony köt hozzájuk és el kell néznem a gyengeségüket. Részint belátásból, mert ők azt hiszik, hogy nagyon kedvesek, amikor így gügyögnek nekem és nincs szívem hozzá, hogy kiábrándítsam őket, részint pedig számításból, mert néhány évig náluk leszek most, ők gondoskodnak rólam és mondhatom, így kényelmesebb nekem, mintha magamnak kellene megkeresni a kenyeremet, felnőtt gyanánt. Ezzel szemben én tartozom nekik kedvesnek és bájosnak és gyermetegnek lenni. Ők például azt mondják nekem: »Bübüte«, mire én selypítve felelek nekik, mert ez nekik örömet okoz, úgy látszik, hogy a pénzükért joguk van hozzá, hogy úgy mulassanak, ahogy ők tudnak. Ezek társadalmi félszegségek uram és én alkalmazkodom és kiváncsian kérdezősködöm és csudálkozom, mikor mindenféle butaságokat mondanak nekem a vasútról, meg a madarakról és úgy teszek, mintha ők nagyon imponálnának nekem, hogy mindent tudnak és én semmit se tudok. Alkalmazkodom, de higyje el, nehezemre esik sokszor.

Karinthy Frigyes: Gőgicse

Neurodiverzitás

2020. július 30. 12:56 - yerma

Van három történetem, helyzetkomikumos auti témában. Nem írtam meg, mert más fogyatéka is szerepel benne, és azon nevetni nem szép dolog, de nem azon nevetünk végül, hanem a helyzeten.

  1. Az első történet egy olyan áruházban játszódik, ahol nem utálják a fogyatékot. Ezzel kb 3-ra szűkítettem a boltokat. Amikor Annával rollert vettünk és semmi nem volt jó neki, végig kötekedett, passzívan működött együtt, magyarul sehogy. Húzni-vonni kellett és nyafogott hozzá. Nagyon kellemetlen volt, amikor a pénztárhoz értünk amit művel. A kasszánál a pénztárosnak volt egy kitűző a köpenyén, hogy legyünk türelmesek, mert siket.
    Az egészet nem hallotta.

  2. A másik szintén egy olyan áruházban játszódik, ahol nem utálják a fogyatékot. Ez nem az előbbi, hanem a másik bolt. A pénztárban ülő fiú repkedett a kezével repetitív, ismétlő jelleggel. Épp akartam küldeni felé egy együttérző mosolyt, hogy egy térfelen játszunk, és biztos jól esett volna neki. Szerettem volna bíztatóan ránézni, de nem tudtam.
    Nem tartotta a szemkontaktust.

  3. A harmadik történetben egy részmunkaidős pályázatról érdeklődtem, mondták küldjek önéletrajzot és menjek be. Bementem, beszélgettünk, később jött az e-mail, hogy nem engem választottak. Meglepetten olvastam: én csak érdeklődtem mi ez.
    Nem akartam megpályázni.

Nem véletlen, hogy ebben a csitri NT világban nem tudunk létezni és együttműködni sem. De nem is akarunk. A balkezest sem erőltetik rá a jobb kézre már elég régóta. Elég lenne, ha elviselnénk egymást, mint neurodiverzitás.

Most olyan könnyű minden

2020. július 12. 17:28 - yerma

Semmi nem történt, nem volt nagy szám, mindegy kategória, mondja Anna a lenti sztorira, amikor kérdezem, milyen volt. Volt egy közös videó, ahol üzenhettek az NT-knek, azt mondta ő azt üzente, hogy nem akar kapcsolódni, és hagyják őt békén. Nem tudom hány nyelvre lehet még lefordítani, hogy a terápiás erőszakot köszönettel nem kérjük. Én a jó zsaru vagyok, legyen a rossz zsaru más.

Lassan a nyári szünidő felénél tartunk, nem nagyon történik semmi különös, táborba, nyaralni nem merünk menni, nem értem más meg hogyan mer. Bár a tömegközlekedésen fegyelem van, maszkot hordanak meg távolságot tartanak, de ezt amúgy is így kellene. Találtam egyszer egy vívós mémet, de nem mentettem le, a karanténban a vívók vannak a legnagyobb biztonságban a ruhájukban és közösségi élményként a tőr hegyére szúrva boldogan szalonnát sütnek. Nem ez, de hasonló:

excjljpu4aak9h4.jpg

Van Annának egy órája, ami feliratos foszforeszkáló mutatókkal, vagy fluoreszkáló, nem tudom, A világító óra nagy rejtélye, hogy mindenhol működik kivéve a mi lakásunkban. Nagyon örülünk, hogy a tér-idő a mi szekrényünkön tér el.

Ez kábé olyan téma, amikor megkérdezte miért világít a szentjánosbogár, nem mondom meg, mert egyszer már megmondtam, keress rá, de aztán persze elmondom újra. Egyébként amikor az iskolai könyvtárból hazahozta a Mi világunk matekkönyvét, azért azt átnéztük, először én egyedül, aztán ketten közösen. Rámutatott egy ábrára, ez mi?, derékszögű háromszög, oldalain négyzetekkel, ez a Pitagorasz tétel, 100 féle bizonyítása van, elmondom neki a legkönnyebbet, az iskolában úgyse azt a verziót tanítják majd. Így olyan könnyű minden, ahogy elmondod. A képversek is, meg a matematika. Képverseket kellene csinálnod, nagy sikered lenne, mondja, gondolod, hogy van erre reális piaci igény? Piramisban kifogtunk egy "gettómilliomosos" részt, amiben véletlenül tudtuk a válaszokat: melyik szigetről menekült meg Daedalus, volt a kérdés, hehe, aki van annyira őrült, hogy Ovidiust ad fel, az jóhogy tudja. Meg a gyereke is.

Egyébként mostanában, hogy így újra elbizonytalanítottak láthatatlan emberek az anyai alkalmasságomban, (persze tudom, hogy nincs igazuk) a jó élményeink tartják a fejemet a víz felett:

  1. mese a pozitív megkülönböztetésről
  2. vadaskerti beszélgetés egy szakképzett pszichológussal

De mindezek közül a legjobb: Best mom ever Annától. Azért, mert nem ismersz más anyákat.

De ismerek.

Az eskü

2020. június 05. 12:01 - yerma

Elég érdekes beszélgetésnek voltunk tegnap tanúi. A covid miatt online került sor a vadaskerti konzultációra. A 3 felnőtt csevegésébe Anna is bekapcsolódott, és amikor számára irreleváns tartalom érkezett, akkor vicces vizuális effektekkel szórakoztatott minket. Mivel nálam volt éppen, én voltam az alanya, hogy szives takaróval a fején hajserkentő cukorkát bevevő, ellenszert még nem felfedező umpa-lumpaként bejött, hogy aztán másodszorra átöltözzön és egy széken balettezni tanuljon, a harmadik felvonásban újabb ruhát váltott és kézenállt. Megdöbbenve tapasztaltam, hogy ez csak nekem vicces, a túloldalról szerepbe merevedett orvos és apuka nézett vissza, mi oldalunkon egy marha jól mulató páros voltunk. Ez ördögtől való nevelési technika, mint megtudtam, mert szigorú anyaként feltartott mutatóujjal Bogyó és Babóca módra kellett volna lecsapnom és ignorálnom a mutatványt. Amikor a diplomata mögé bekúszik a gyerek és a kétségbeesett bébiszitter, fapofával kellett volna végignéznem. Anna leszarta mi történik és nem törekedett a kölcsönösségre. Ezekre nem kell reagálni, én nem is reagálok, mondta szuperapu, nálam rend van, megyünk a barátaimhoz és gyakorolja a szociális készséget, meg zárójelben a hülye nagymama, aki meg már nincs. Ez nagyon jó, mondja orvos. Csak éppen saját korosztályos társasága továbbra sincs. Vinni kell pedig, játszótérre, tarzanparkba, iskolába jégvarázsozni, és meg kell tanulnia, hogy a babaöltöztetés az igenis jó téma. Én viszem pszichológushoz is (ami megint nem kortárs kapcsolat) én meg beírattam programozni. Haloványan kérdeztem meg, hogy fontos-e az amit maga a gyerek akar, hogy akar-e belemenni látszólag felesleges és méltatlan kapcsolatokba, szerepbe akar-e ragadni, azon az áron, hogy nem önazonos és rengeteg energiát elvesz ennek a látszatnak a fenntartása. Igen, ez nagyon fontos, jött a válasz, és Anna akarata nem számít, mert ő gyerek szerepben van és mi vagyunk a felnőttek, nekünk kell megmondani. Velem jön vásárolni is, mondja szuperapu, igen fél órát kinn ül a kocsiban és nyomkodja a telefont, haltak meg így gyerekek már a világtörténelemben. Két értelmes felnőtt embernek meg kell tudnia ezt beszélni. Ha két értelmes ember lett volna, nem került volna sor válásra. Annyit tudtam csak mondani, hogy én nem tudom olyan nyelvre megtanítani, amit nem beszélek magam sem. Kérek-e segítséget? Mihez.

Eddigi életem azzal telt, hogy NT-k mondták meg mit kellene tennem, és örülök, hogy leráztam őket. NT-k képviselnek minket az AOSZ-ban, és NT-k találták ki az autizmus puzzle logóját, ami pont ellentétes velünk, mert nem tudunk kapcsolódni, a puzzle viszont igen. Az NT-k írták a könyveket az autizmusról, de ez egy zárt világ, ide nem kapcsolódhat be akárki.

Az az igazság, hogy akkor, abban a helyzetben nem tudtam megvédeni magam, mert lefagytam és ezt sajnálom. Ahogy telik az idő, annál jobban érik meg bennem az elhatározás az esküre. Nem, ez nem a megszeghetetlen eskü.

Ez a Baradlay változat.

Halj meg máskor

2020. március 03. 20:19 - yerma

Régen írtam már a sötét korszakról, az erős sötét oldaláról, x-aktákról, amiket kitörlünk majd a naplóból úgyis, ha nem akarunk rá emlékezni. De márpedig akarunk, hogy soha ne történhessen meg újra. Öt éve volt az utolsó ilyen jellegű bejegyzésem. Mondjuk nem tudom röhögés nélkül felidézni azt, ahogy a családsegítőt kicsináltuk közösen. Mert szuperapu milyen megbízható, szegény és sajnálni kell, mert elveszíti a gyerekét, és biztos igaza van, hiszen sír, nézd potyognak a könnyei. Na ezek a sírós szemek itthon már nem annyira sírtak, titkosszolgálati eszközökkel lettem monitorozva a nap 24 órájában, James Bond ügynökként találtuk meg a diktafont, és még időben letöröltük a 8 órás mega mp3 felvételt. Ja, nem. Na jó, egyet biztosan meghagytunk, amikor a síró a családsegítőt lehallgatja, titokban megkérdezés nélkül felvételt készít róla, miközben sajnáltatja magát, ez volt az, amin nem voltam jelen, így a felvételt én nem csinálhattam, De akkor ki? Azt meg aztán tényleg nem bírtam ki, hogy ne küldjem el neki e-mailben, nézd milyen ügyes voltál és bízzál minden sírásban ezentúl is. A búcsúzó találkozás a családsegítővel a következő héten volt, nem csak minket, de az állását  is elhagyta. Csalárd segítőnek hívtam. Mellékszál, hogy egy tök normális lett helyette, de akkor már a nehezén túl voltunk. Lehet, hogy nem írtam ezt a sztorit le, mert nem voltam rá büszke, de most már nem bánom.

Szóval kezdődik a sírdoga. Mert Szuperapu megint mindent tud. Csak rosszul. Elkezdődött egy hadjárat az iskolában a gonosz anyuról, aki nem viszi fejlesztésre a gyerekét. Született egy szájbarágós konzultációs kérdőív, hogy kedves tanárnénik, akarjuk-e, hogy Anna fejlődjön. Mert Anna érdeke, hogy "normális" /sic!/ és együttműködő felnőtté váljon, és ez így is lesz, ha a fejlesztésre elmehet. Többet nyerünk, mint vesztünk. Akarjátok-e, igen és nem közül kell választani. Ja és anyu nem ért egyet, csak úgy mellékesen. De vajon miért gondolja így, az érdekel valakit? Mert fizetős a vizsgálat és faluhelyen van, ja és délelőtt péntekenként. Amikor Anna így lóg az iskolából. Amúgy se kötődik ott senkihez, de így már be sem fog járni, az marha jó lesz. A pszichoterápia célja, ki tudja mi. Autistáknál nem működik a pszichoterápia, csak a kifejezetten erre szakosodott, például érzelmek felismerése a másikon témában. Ezt a Vadaskert nem csak javasolja, hanem meg is szervezi nekünk, térítésmentesen, tanulási időn kívül. Ámde ez nekünk nem elég. Mikor voltál utoljára boldog, kérdi ez a terapeuta. Tudod-e mi a különbség boldogság és elégedettség között, kérdem én, dehogy tudom, mondja Anna. Talán ezzel kellene kezdeni. Tanítsuk meg, hogy illik megkérdezni akkor is hogy hogy vagy, ha nem érdekel. De minek is? Ja, mert ti vagytok többen. Ököljog? Ja az más. Tényleg olyan baromira fontos ez? Nem lesz-e nagyobb az ára annak, hogy lássa, amit más is lát, mint hogy ne lássa, amit mindenki más sem. Ez filozófia. Anna soha nem fog együttműködő, "normális" felnőtté válni, mert a problémája szervi, neurológiai eredetű, terápiával nem korrigálható. A vak sem fog látni a pszichoterápia után, ez egy fogyaték, bármilyen szörnyen is hangzik. Így született és így is hal meg, az csak vízió, hogy majd valamikor nem így lesz, vagy legalábbis naivitás mesterfokon. Tájékozatlanság, mert ez bizony az ajánlott irodalomban benne van. Majd megtagadja magát és minden áron alkalmazkodik. De milyen áron? Megéri ez nekünk? És neki? Mert fizetni ő fizet.

Támogatja anyuka? Igen, úgy, hogy nem akadályozom meg. Nem adom magam. Nem adom magunkat.

Halj meg máskor.

Pompásan buszozunk

2019. május 04. 16:24 - yerma

Vége van az auti hétnek, amiről Anna csak pozitívan nyilatkozott. Jó volt, mint a többi Vadaskertes időtöltések, de ez most más volt. Most öt magasan funkcionáló autista gyerekkel volt együtt egy csoportban, és készítettek egy én-könyvet. Mayer Anna Opál vagyok, és ez az én-könyvem. Az első napon bemutatkozom a többieknek, fotó, a második napon megnézzük, kinek milyen belső tulajdonságai vannak, amik nem láthatóak, de mi azért megnézzük zsákbamacska játék segítségévek, fotó. A harmadik napon bemutatok néhány érzelmet magamon fotó. A harmadik napon megtanultuk felismerni a másik arcán az ő érzelmeiket, fotó. Negyednapon búcsúztunk, fotó. És mondá Isten, hogy ez jó.

Ebből az egyik nap úgy adódott, hogy nekem kellett Annát hazahozni az egyórás tömegközlekedési úton. Mert volt szülőtréning, de ugye azon mindketten részt venni már nem tudunk. Van az a vicc, hogy te mit extrém sportolsz, kérdezi a gyerektelen, lemegyek a gyerekkel a boltba, feleli a gyerekes. Most volt az első alkalom, hogy igénybe vettük az ingyenes MÁK kártyánkat, mint nagy vagány autista és kísérője. Vész esetére Dobble-lal készültem, és be is kellett venni a 40 perces buszúton. Becsületemre legyen mondva, hogy majdnem végig bírtam. Az utolsó 15 percben Anna már valósággal lefolyt a székről, mind Dali polcról lefolyó órája Az emlékezet állandósága című képen. De egyébként nem volt vele gond. Haza felé beígértem egy Potteres kártyacsomagot, aztán még fagyiztunk is. Nesze neked ingyenes túra. De végül túléltük.

Furcsának tűnhet, hogy nekünk az az életcélunk, hogy a következő napon is életben tartsuk egymást.

Spektrum

2019. március 22. 16:17 - yerma

Véget ért az egyhetes Vadaskerti kivizsgálás. A régi doktornéninket új váltotta, akinél elölről kellett ki tudja hanyadszor életünk során felvázolni Annát. Az egyetlen előnye ennek a helyzetnek, hogy már fel tudjuk skiccelni a lényeget, a fő motívumokat, és minél többször kimondjuk, annál jobban tudatosítjuk magunkban, és hatékonyabb lesz a terápia. Ámde ez csak népi megfigyelés, minden szakmaiságot nélkülöz.

Ami kiderült az, hogy az "auti kérdőjel" helyére határozott "auti pont" került. Sőt, a domináns nem is az adhd, hanem az autizmus. Most már nincsenek autizmus alatti besorolások a nemzetközi kódjegyzékben, csak összes spektrum egy kalap alá hajtott autizmus kategória van, ennek oka pedig részben az, hogy sok amerikai kikérte, hogy szindrómát nevezzenek el Hans Aspergerről a holokausztban való szerepe miatt. Pedig ha lenne Anna Asperger szindrómás lenne. Magasan funkcionáló, okos, de szociálisan éretlen és impulzív Aspergeres. Az adhd tünetei a tavalyi Kuckózáshoz képest ugyanolyanok, tehát nagy az esély arra, hogy a Strattera gyógyszer nem működik, annak ellenére, hogy mi az ellentétét tapasztaljuk. Hosszabb távon gyógyszerváltás lehet a megoldás, nyári szünetben el lehet hagyatni, és felváltani szeptemberben a Ritalinnal, amiről azért sokkal több rosszat hallottunk, már-már a gyors hatású instant partidrog benyomását keltette az információk által kirajzolódott képünk róla. Persze aztán lehet, hogy nem így van. Áprilisban lesz egy szociális tréning Annának, szülőtréning nekünk. Azon felül meg lettünk dicsérve, hogy mennyire reálisan látjuk Anna állapotát, feltételezem a legtöbb szülő álomvilágban él. Anna állapota várhatóan 5 éven belül nem javul áthatóan, ezért hosszabb távra kapjuk meg a tartós beteg igazolást is. Hivatalos papírok majd jövő héten lesznek minderről.

Mindezek dacára úgy látom, hogy mindig megdöbbenünk a Vadaskertben hallottaktól, viszont annál kevésbé.

Kelta

2019. február 01. 09:43 - yerma

Voltunk mindeközben a Vadaskertben. Anna hozta a formáját, mint mindig olyan helyzetekben, ami szociálisan megterhelő számára. Megjegyzem én vagyok a másik, akit ez szociálisan szintén megterhel, mert ilyenkor engem nyúz, az én fejemen tapos, az én vesémbe lépdel, az én hajamat húzza. Mindig engem találnak meg, mondta Neville a Harry Potterben, amikor a kelta tündérmanók feltették a csillárra, és valahogy én is gyakran érzem ezt Annával kapcsolatban.

Abban maradtunk, hogy megpróbáljuk még egyszer a Kuckó csoportot márciusban, ami az adhd tüneteire épül. Szociális készségfejlesztő csoportot is javasoltak az autizmus tüneteire, ez helyileg máshol van, egy alapítványnál. Kardiológushoz visszamegyünk asz extrém pulzusa miatt, ami 110-120 szokott lenni, a gyerekeknél a határérték a 110, így az csak nekünk számít extrém magasnak. Viszont én ismerem az aha érzést, amikor a 110 pulzus le van szedve 70-re béta blokkolóval.

A terápiákból lesz olyan, amit az iskola átvállal, van egy iskolapszichológus, akihez azért fordultunk, mert Anna nehezen viseli az igazságtalanságokat, és az őt-szeretgette-meg-engem-pedig-nem helyzetek egyre gyakoribbak. Ebből ered a frusztrációjának egy része, hogy ezért ő értéktelen és szeretetre méltatlan, az első zöldalma meg fekete pont története bizonyítja ezt, perfekcionistaként felér egy tragédiával. Az iskolapszichológus elég értelmesnek látszik, és valószínű, hogy egy iskolás gyerekkel többre mennek, mint egy óvodással, ez lehet a magyarázata annak, hogy a gyerekek korának előrehaladtával a pszichológusok is egyre jobban kiteljesedhetnek.

Volt az iskolában félévi bizonyítványosztás, és mivel nem vagyok híve a személyes dokumentumok ész nélküli posztolásának, aminek a napló léte maga kissé ellentmond, azért leírom betűkkel mi van benne. Magatartás és szorgalom példás, minden kiválóan megfelelt (kmf) matek dicsérettel. Tesi a jól megfelelt egyedül.

Az igazi Trebitsch

2018. május 19. 09:56 - yerma

Tegnap volt az óvodai ballagás, ami akkor lett volna jó program, ha mi is tudunk róla. A Vadaskertből érkeztünk a játszótérre, ahonnan kócosan, szurtosan, izzadtan és főleg fáradtan jutottunk el a játszóházba, ahol közös játék volt. Gyanús akkor kezdett lenni, amikor mindenki fekete-fehérben, fiúk nyakkendőben, lányok szoknyában. Sebtiben rendeztük a sorainkat, szerencsére egy fekete nadrágot és majdnem fehér felsőt elő tudott szuperapu varázsolni a hátizsákjából, amit szerintem Hermione tágító bűbájával kezelt és vártam mikor vesz belőle elő egy komplett sátrat is. Valószínűleg elővett volna. Ez a kis malőr már meg sem rendített minket az után a sokk után, amit a Vadaskertben hallottunk.

Két Zsófi nénink van, aki Annával foglalkozik, az egyik a nyolcadik random, aki igaziból ugyanígy hívják, mint ezt a Zsófi nénit itt a Vadaskertben. Ő lett aztán az igazi Trebitsch. Az első érdeme az volt, amikor a hétfői beszélgetésen szuperaput, aki alapból gyógyszerellenes meggyőzte, hogy tegyünk egy Ritalin próbát. Tettek is aztán kedden, ami nagyon rossz hatással volt Annára, sokat sírdogált. A másik gyógyszer a Srattera, amit az ADHD kezelésére javasolnak, az kábé három hónap alatt áll be, ezért mostantól elkezdjük a szedését. Ez olyan mechanizmussal működik, hogy Anna agyában termelődő rengeteg adrenalint, amit a folyamatos ingerkereséssel tart fenn kicsit visszafogja. Aztán a pénteki konzultáción felmerültek érdekes kérdések.

  1. miért lehet, hogy a rengeteg pszichoterápiából egyik sem működött
  2. megfigyeltük-e, hogy beszélgetése nem kölcsönös, csak róla szól
  3. ismétlődő jelleggel fejét üti egészen addig, amíg úgy csinálja meg a feladatot, ahogy ő pontosan elképzeli és a vizsgálatvezetőnek az már régen jó, de neki nem
  4. sztereotip mesétől nem ér el, kitart, hogy ő Elza és nem lehet ettől eltántorítani
  5. kényszeres és tik-tünetei vannak

Mindezek után bennem lassan felsejlett az orvos szándéka és megkérdeztem, hogy jól értem-e, hogy az autizmus felé próbál tolni. Erre azt a választ kaptuk, hogy lányoknál nehezebb ezt megállapítani, és töltsünk ki egy autisztikus kérdőívet, hogy megbizonyosodjunk.

Szülők döbbent csendje.

Függöny.

Kuckózás

2018. május 13. 21:13 - yerma

Készülünk nagyban a Vadaskertre, Anna állapotából kifolyólag most a Kuckó csoportba kerül általános terápiára, amire majd jöhet a viselkedésterápia, remélhetőleg még szeptemberig lefut az egész. Azért van szükség a kuckózásra, mert Anna szorongásos tüneteket mutat, és elég hamar eljutott az önmaga hibáztatásához is. Szinte mindenért magát hibáztatja, ami abban a részben igaz, hogy a problémák javarészt a hiperaktivitásából adódnak, amiről viszont nem tehet. A mindennapok kicsit könnyebbek már vele, érdekes, de az oviban sincs rá folyamatos panasz, nem bánt senkit. Mondjuk ezt nem értem, ha eddig neveletlennek tűnt, akkor most meg hirtelen nem, most akkor szaranyu elrontotta vagy nem, ezt azért még tisztázni kell. Persze élccel mondom ezt és iróniával, mint mindig, mert persze hogy nem rontotta el, a nagy tanulság pedig, hogy a látszat csal. Ez egy nagy ajándék, amit Annától kaptam, hogy felszínesen hiteltelen emberekkel nem foglalkozunk, mert nincs rá idő. Csak ahhoz vagyunk türelmesek, aki megérdemli a türelmünket. Ezért is utasítottam vissza a családsegítő pszichológusát, hogy ugyan már, na ne. Itt a Vadaskertben is elvárják a szülői aktív jelenlétet a képzett rutinos szakemberek, akikkel az ember szívesen együttműködik. Emellett Anna fizikai szorongós tüneteket is produkál, ennek lehetett az előfutára az a történet, amikor leolvasta a saját vérnyomását és bepánikolt tőle. Ilyen helyzeteket kell leredukálni, egy kisgyerek dolga nem az, hogy vérnyomást elemez, ami többszereplős történet. Igazából mindenkinek ott kellene lennie, aki Annával foglalkozik. Csak addig ki vigyáz rá. Mondhatnám, hogy reménykedve nézünk a jövőbe, de ez nem igaz. A szokásos egykedvű rutinnal nézünk a jövőbe, és ha nem lesz rosszabb azt megköszönjük.