Nélkülem unatkoznál

A szerző negyvenkét éves. Mivel szereti a betűket is és a számokat is megfigyelte magán, hogy rövid távon a számok nyugtatják meg, hosszú távon meg a betűk. Ezért írta ki a számot betűvel. Magáról a blogról mondhatná, hogy az ADHD és autizmus naplója, de csak azt mondja, hogy kisgyerekes napló. Mert nem azt hangsúlyozza, amiben különbözünk.

Címke

1.hét (1) 1.hónap (6) 10. hónap (14) 11. hónap (19) 12.hét (1) 12. hónap (16) 13. hónap (15) 14.hét (1) 14. hónap (13) 15. hónap (11) 16.hét (1) 16. hónap (12) 17. hónap (12) 18. hónap (12) 19. hónap (18) 2+ (124) 2.5+ (140) 2.hét (1) 2.hónap (4) 20.hét (1) 20. hónap (13) 21. hónap (13) 22. hónap (15) 23.hét (1) 23. hónap (15) 24.hét (2) 24. hónap (15) 3+ (107) 3.5+ (73) 3.hét (2) 3.hónap (3) 34.hét (1) 35+ (1) 38.hét (1) 4+ (59) 4.5 (12) 4.5+ (54) 4.hét (3) 4.hónap (5) 40.hét (1) 5+ (86) 5.5+ (72) 5.hét (3) 5.hónap (7) 6+ (58) 6.5+ (41) 6.hét (2) 6.hónap (12) 7+ (12) 7.hét (2) 7.hónap (7) 8.hét (2) 8.hónap (10) 9.hónap (15) ADHD küldetés (70) altató (24) anna dalol (7) anna ír (18) anna mesél (1) anna olvas (3) anna rajzol (43) anna számol (2) anna szól (14) anyának lenni (18) anyaszáj (19) anya ír (59) anya olvas (2) anya rajzol (7) autizmus (27) betegség (50) betűk (4) blogkönyv (2) dalolunk (31) egyéb (14) egypercesek (6) érdekes (24) etetés (15) ezerarcú (4) fim (1) fimóta (76) fogzás (29) goldenblog (2) gondolatok (102) gyerekszáj (111) homeopátia (8) húszforintos kérdések (3) i (1) írunk (5) iskola (20) járás (8) játék (80) játszótér (14) karácsony (14) kétsorosok (16) kirándulás (12) kisanna (8) klub (2) könyvek (2) levél (1) mese (49) micimackó (4) mondatok (9) napianna (7) no comment (2) oltás (9) öltözködés (1) olvasunk (1) ovi (102) paf (2) poén (67) rajzolás (10) ringató (5) sok hűhó (6) sport (1) szavak (35) szobatisztaság (8) szülinap (9) tánc (1) tervezzünk tárgyakat (5) titáhu (10) transzcendentális (11) tsmt (1) tudta-e ön (14) tünetek (49) újév (3) újovi (16) új ovi (11) ultrahang (4) vadaskert (2) vers mindenkinek (54) vitamin (2) vizsgálatok (90) wellness (1) x akták (36) zene (2)

Anna naptára

november 2018
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30

A titáhuk emékezete

2015.07.04. 16:52 :: yerma

Már alig vártuk a nyarat, Anna azért, hogy a Hello Kittys nadrágba lehessen lenni, másfelől meg a gyümölcsök miatt. Miután mindenki kiválasztotta a habitusához legjobban megfelelőt anya a meggyet választotta, mert érett és savanykás és ez passzol a stílusához a legjobban. Anna a cseresznyét, mert ez a jele, piros és édes. Szuperaput nem nagyon látjuk gyümölcsöt enni, mert nem nézünk rá, de legutóbb egy dinnyével láttam. Sajnos nyaralásról szó nincs nálunk, fizikailag kivitelezhetetlen, amikor két  személy a háromból minden percben mást akar. Nem mintha hármasban értelmezhetőek lennénk a valós számok halmazán, de leginkább a természetes számok körében nem vagyunk jelen így együtt, mert külön-külön igen. Mindennek dacára tegnap még azt hittük, hogy a mai napot tóparton fogjuk tölteni. Aztán füstbe ment a terv, amikor Anna kimondta a bűvös szót: nem.

Egyébként ez a szó sok olyan dolgot is felülír, amit nem is baj. Ami eddig kérdés volt, hogyan oldódik meg, ki parancsol megálljt, az mostanra kiderült: a főszereplő maga. A rendező maga. A producer meg csak néz. De Anna már olyan szinten átvette az irányítást, hogy az óvodába való menetel régóta nem kérdés, ha meg a hazajövetel nem úgy alakul, hogy ő azt szeretné, azt már messziről hallani. Nem téged vártalak, hanem anyát, mondja és nem jön, hisztizik és sír. Persze ez csak műsírás, ami igazira vált, amikor ezt nem tudják kezelni a helyén. Boldog kor volt, amikor felkapjuk a kisdedet és cipeljük mindenhova, többéves hagyománya volt már ennek. Most már nem hagyja magát. Fellázad.

Egyébként is a törzs átalakult. A Somolygó Tündér sem csak somolyog már és nem is igen tündér. De egyébként ő hasonlít a legjobban régi önmagához: még mindig Karmoló Kéz és Fürge Láb. Villám Kéz lelassult és cipelni sem tud már. Már nem Törött Kéz sem, és nem is Félkarú Óriás, hanem Félkarú Rabló. Helyette Író Kéz lett Törött Láb. A helyszín viszont nem alakult át, ugyanaz a terméketlen föld, amin nem él meg élőlény, olyan kellemes a hangulat. És a Csak csajoknak meg már vége van. A Nagy Manitu 2,5 év után bepötyögte a véleményét egy ujjal és a helyesírás ellenőrzés programot pedig kikapcsolta a dokumentumban - ugyanazzal a lendülettel, már ha nem lenne képzavar ezt lendületnek hívni - illusztrálva annak a komolyságát.

Remélem most már hamarosan kihalunk mi is. Mert élve ezt nagyon nehéz.

Szólj hozzá!

Címkék: ovi x akták titáhu 3.5+

Kérdések

2015.05.14. 10:30 :: yerma

Túl vagyunk az éppen soron következő aktuális gyámhivatali kutyakomédián, ahol az ügyintéző megpróbált minket sokkterápiával kezelni. Ami ugye kétélű fegyver még egészséges embereknél is, pláne az elmeszakértői véleményeknek ismeretében, meg az óvodai véleményének hiányában, de aztán az ítélet az, amiről a legkevesebbet tudnak. Hogy ehhez a mutatványhoz minek kellett felsorakozni hat embernek az rejtély, a családsegítő szolgálat az összes jogi lehetőségét kimerítette az ügy kapcsán. A gyámhivatal ja az nem fog lépni, már eddig lépett volna, ha akart volna. Kit véd a védelembe vétel, ha a helyzet rosszabb lett? Azt nem írom le. Akkor írja úgy, hogy nem lett jobb. Az erőszakos cselekmények köszönik jól vannak, csak nem kerülnek bejelentésre, mert a rendőrség szól a gyámhivatalnak, akik kiemelik a gyereket intézetbe. Kell-e javítani, ahol csapnivaló az egész? Tegye fel a kezét, aki a gyereket képviseli! Mind a kettőt. Mert esélye sincs.

Ezen finomhangolások következtében az eddigi minimális szinten elviselhetővé lett békés egymás mellett élés újra erőteljes fordulatot vett negatív irányba, mert elhitette, hogy van keresnivalója annak a félnek, akinek valójában nincs.

Mindeközben Anna óvodai jelenléte erőteljes, már megtalálta a foltját egy hasonló kisfiú személyében, akitől nap mint nap újabb szavakat tanul. De nyilván Nimród is azért mondja ezeket az óvodában, mert otthon nem szabad. Ketten evésnél két óvónőt kötnek le. Nem kérdés, milyen stílusban. Nem kérdés miért.

De nem mindenki fogja megúszni, hogy semmire sem kell válaszolnia.

Szólj hozzá!

Címkék: ovi x akták 3.5+

Várd a jövő májust

2015.03.02. 15:52 :: yerma

Sajnos azt kell hogy írjam, hogy az álom kategóriába tartozik két olyan félnek az elválasztása, akik nem akarnak együtt élni és mindketten óhajtják a válást. A bíróság úgy döntött, hogy nem dönt és bár látszólag úgy tűnik, mintha kétéves téli álmából ébredezne, ámde ha jobban megnézzük látjuk, hogy mégsem mozog. Most sem, de talán jövőre. És mindez kihat Annára is, aki egyre erőszakosabb és egyre nehezebben kezelhető, annak aki erőszakosan kezelni próbálja és nem adja oda annak, akinek a kezébe viszont való.

Néhány napig egész szépen megszokta az óvodát, és ezt sikerült lerombolni megint egy hétvége alatt. Hozzánemértéssel. Az a kulcsszó. Három éve vagyok kénytelen nézni hogyan megy tönkre a gyerekem a hivatalok asszisztálása mellett. És azt sem tudom hova fordulhatnék ezután.

Magyarország szeretlek.

Szólj hozzá!

Címkék: ovi x akták 3+

Más gyerekek mosolya

2014.11.12. 11:41 :: yerma

Jaj de sokat gondolkozom, hogy ezt most mondjam-e vagy ne mondjam. Stílszerűen írjam-e vagy ne, mert beszélni nem tudok jelen pillanatban, ami az írásban nem gátol meg, így hát jó leírom, amit gondolok az óvodai fotózással kapcsolatban. Legfeljebb kitörlöm, ha nem vállalható. Orwellnél is így kezdődött.

Cirka negyven éves korára megadatott, hogy távolabbról is tudjam szemlélni magát, a világot és magamat a világban. Nem olyan természetes ez, mint amilyennek tűnik első hallásra, nem mindenki képes erre. Én hajlamos vagyok azt hinni, hogy ezt mindenki tudja és rengeteg idő telik el, mire rájövök, hogy nem, nem mindenkinek van humorérzéke, legalábbis nem olyan, mint az enyém. És nem akkor. Nem vagyunk egyformák.

Ahogy néztem az óvodai fényképeket más gyerekekről azt kellett lássam, hogy sok gyerek egyforma. Abból a szempontból, hogy a képekről átjön, amint boldog és kiegyensúlyozott, magabiztos családból jön. Ezek a gyerekek - gyakorlatilag rajtunk kívül mindenki - nevetnek, ha nevetni kell. Mi vicsorgunk. És szomorúan nézünk. Elegünk van. Egy természetes és szívből jövő mozdulat van, amikor unjuk az egészet és fáradtak vagyunk, az legalább őszinte. Jó ez költői túlzás, van néhány mosoly és aranyosan elkapott pillanat. De kevés. Aránytalanul kevés.

Természetesen ez olyan világ, amelyik nem számoltat el a mosoly nélküli életről, nem kell számot adni senkinek és általában sem semmiről. A gyerek a nem-mosolyt elfelejti, vagy legalábbis elfelejtené, ha ne emlékeztetnének rá a fényképek. A másik gyerek mosolya, valósága hozza ki a mi valótlan és élhetetlen életünket. De én vállalni fogom ezért a felelősséget. Mindenkor. Sajnálni fogom, hogy csak ennyit tudtam adni, és nem tudtam megakadályozni, hogy ez ne így legyen. Ez az a tükör, amit az anyaság jelent.

Egy napon belül másodszor hullik vissza rám az avada kedavra. Csoda hogy még élünk.

Szólj hozzá!

Címkék: gondolatok x akták 3+

Néma revolverek városa

2014.10.31. 07:23 :: yerma

Nemrégiben egy beszélgetés kapcsán jutott eszembe újra, hogy mennyire abszurd ez a családmodell, amiben élünk. Folyamatos ellenszél nagyon sok energiát kivesz a vitorlákból, s szinte élni nem marad már, csak az alapvető életfunkciókra. A szeretet teljes hiánya, és ennek dacára van, aki úgy érzi így kell, mert így látta. Nem mellesleg én is így láttam, ezért tudom, hogy nem így kell. És természetesen mindenhol, ahol abszurd van, ott van Rejtő. Vanek úr és Pepita Ofélia. Abu ben Pullover és Anna Alvarez. Néma revolverek városa. Óvakodj Fillipontól. És ha kimondod Prentin vagy Probatbicol, bármilyen banálisnak tűnik is robban minden. Hirtelen a nép mögéd áll. És minden jóra fordul. Benne van a levegőben a feszültség, a vihar előtti csend, amivel az állatok érzik a rossz időt. Nyugtalanok vagyunk. Pár héten belül az óvoda azt mondja Probatbicol. A szakértők azt, hogy Prentin. És vége lesz.

Szeretném hinni, hogy ez a párhuzam érvényes ránk is.

Szólj hozzá!

Címkék: x akták 3+

Purple forever

2014.10.25. 11:36 :: yerma

Miki Szopiki, mondja Anna, ami azt jelenti, hogy szopit kér az elalváshoz. A fáradt gyerek mellett persze nem állom meg nevetés nélkül, amitől újra feléled. Halandzsázik, néha angolul beszél: purple forever. Azt már megtanulta, hogy az ő kedvenc színe a purple jelen pillanatban, és találtak egy angol szótanuló programot is, amiben a színeket magyarázzák el a tévé előtt felejtett gyerekeknek.

A mami most nincs itthon, de te se gyere engem meglátogatni, mert inkább tévét nézek, mondja Anna egy betelefonálónak, akit azért kellett felhívni, mert az utóbbi évben (szülinapon, karácsonykor, tárgyaláskor) nem tudott értékelhető jelenlétet produkálni. Közeleg az őszi szünet, mindenki ráér, aki normális. Aki nem, annak meg ez fáj.

Szólj hozzá!

Címkék: gyerekszáj x akták 3+

Lehetetlen

2014.10.18. 17:06 :: yerma

Egy pillanatig tényleg elhittem, hogy megtanulunk normálisan elaludni. Mert azt azt jelentené, hogy immunisak vagyunk a körülöttünk levő világ zajaira és fájdalmaira. Pedig dehogyis. Miért pont most? Néha persze sikerül a vakok szerencséjével rábökni arra a számra, amit aztán kihúznak a lottón. Most már az is csodaszámba megy, ha egyáltalán alszik délután, annyira fel van pörögve már reggel, hogy nem lehet leállítani. Hála a dupla betegszabinak. De hamarosan ennek is vége, és hamarosan azért vége lesz a nagy handabandának és a nagy arcoskodásnak is. Egy hónap múlva meg lesz a vélemény és majd akkor elszabadul, aminek nem kéne, kirepül a dzsin a palackból. Szuperapu is fárad, és ebben a fejezetben arról is szó volt, amit előlem gondosan elhallgatott, hogy az óvónéni közölte vele, hogy el kéne engedni a gyerekét, mielőtt az megutálja. Úgyse neki ítéli a bíróság. De egyelőre még nem sikerül. 

Lassan két éve élek ebben a felemás tudatállapotban, hogy kizárólag a nap túlélésére gyúrok. Megélni az életet régóta nem szempont már. Az élet örömei olyan fogalmak, amiket a szótárból ismerek, amit egy képzett pszichológus gondosan előás és leporol. Közben pedig szaporodik fogamban az idegen. A legrosszabb az, hogy látom azt, hogy most vesztegetem el az időmet. És nem tudok ellene tenni. Mindig a tehetetlenség a legfárasztóbb. A tehetetlen ember jóval gyorsabban öregszik. Persze edzettebb is lesz a társainál. De ez nem fontos. Ami itt elmegy a vámon, az majd a réven mit sem ér. 70 vagy 75 nem mindegy már? Akkor. Olyan állapotban.

Én tényleg azt hittem, hogy megtanulunk aludni, előbb-utóbb mindenki megtanul. De először ébren lenni kell megtanulni. Anélkül nem megy. A sötétnek csak a fénnyel összevetve van értelme. A sötétség a fény hiánya. Máshogy értelmezni nem lehet, a kétségbeesést sem. Egyszerűen lehetetlen.

Szólj hozzá!

Címkék: gondolatok x akták 3+

Már csak emlék

2014.10.06. 14:23 :: yerma

A hétvégi kirándulós-szülinapi parádénak megvan a következménye, mindenki beteg. Annának már nem csak szimplán folyik az orra, hanem már szörcsög, horkol és ügyesen orrot fúj, mert ezzel megelőzheti az orrszi-porrszit. Az óvodában is tudnának mesélni, hogy már csak emlék, amikor nem voltunk és az óvónőknek csak 20 gyerekre kellett figyelniük, akik normálisan tudnak enni az asztalnál. Szuperapu rezzenéstelen arccal és ami a legfélelmetesebb benne, meggyőződésből hazudja, hogy igen, otthon is asztalnál eszik és tartjuk az evések közti időt is. Közben meg dehogyis. Az asztal székei az erkély mélyén hemperegnek, és az evések között általában 1 óra telik el, a tízórai meg az ebéd között viszont különösen nagy rés tátong: 6 óra. De a nyomdafesték még elbírja, és egyébként sem kérte senki számon soha.

Egyébként kapott egy játék kiscicát, ami ugyan kemény és bárhol nyomjuk meg, máshol zenél, miákol, kurrintgat (sic!). Most már mindenkit zavar. Már most mindenkit zavar. Ezért kaptuk meg. Csak gondolkodni ne kelljen.  Barkóca lett a neve, de mindig más. Legutóbb Pierrot volt.

Egyébként "sic" kategóriába folyamatosan kerülnek szavak: kurrint, szaginyázd meg, szipókázd a vizet a szájikáddal. Szuperapu szerint ez a gagyogás, amit én a magyar nyelven elkövetett erőszakként aposztrofáltam, természetes és sokkal jobb, vagy legalábbis ugyanaz, mint azt mondani, hogy pl. sajtocska. Ami a jelen példában éppen tulajdonnév, egy kislányt hívtunk így, aki nem tudott normálisan enni. Sajnos Anna azt hiszi, hogy így beszélni helyes, mert többször mondja így. Mássalhangzó torlódásból eredeztethető ragozást is használ (székt), de az még természetes egy három évesnél. Az óvodában járt a logopédus, de mi akkor máshol voltunk. Hála istennek, mert már elkezdtük volna trenírozni a r-betűre. Remélhetőleg amikor az ovi pszichológus jön, akkor már bent leszünk. Feltéve, hogy délelőtt jön. Egy szép napon. Ha jön.

Szólj hozzá!

Címkék: betegség tünetek x akták 3+

Prospero bírja

2014.09.26. 11:26 :: yerma

A legutóbbi hűvös időjárásnak meg lett a következménye, és most már nem csak azt mondja Anna, hogy fáj a füle, hanem lázas is. Most éppen délelőtti alvását tölti, ami szintén a jele annak, hogy beteg.

Ez elkerülhető lett volna, ha stílszerűen A viharhoz, Antonio (Caliban) nem csavarja ki a kezemből Mirandát, a kisdedet, hogy márpedig abban a vastag sapkában nem viszed, amikor elég a cérnasapka is. Hogy aztán hazafelé fagyos szélben egy szál széldzsekiben jöjjenek. Remélhetőleg háromnapos láz formájában túl leszünk ezen is, és nem húzódik el addig, amíg mennünk kéne a bíróság szíves invitálására a szakvélemény adáshoz vizsgálatra. Érdekes egybeesés, mint amilyen a totálkárosra tört autó esete is, hogy egyvalaki mindig profitál ezekből a szerencsétlenségekből. A múltkor is lehetett 3 hónappal elhalasztani, most pedig újból. De áldozzuk be nyugodtan Mirandát, Prospero bírja az éjszakázást is, azt meg kifejezetten kedveli, hogy óránként felkel és lázat mér, mert az idő alatt is a gyerekével lehet.

Egyébként thermosapka és 37,7 fokos láz, ennyi az eddigi mérleg, hűtőfürdő nélkül. Remélhetőleg jövő hétre már el is felejtjük.

Szólj hozzá!

Címkék: betegség tünetek x akták vizsgálatok 2.5+

Elválasztó jel

2014.09.10. 10:57 :: yerma

Állítólag két hét után jön el az a pillanat, amikor a gyerek rájön, hogy oviban lenni nem is olyan jó neki. Ellenáll és hisztizik. Állítólag. De természetesen minden gyerek más.

Mi már eljutottunk idáig mondhatnám büszkén, de addig, hogy ott is aludjunk, addig még nem. Szuperapu rendszeresen beleavatkozik a beszoktatás folyamatába, nem is érti mi a különbség az első oviba menetel és a mindennapos menetel 5 évesen jelenségek között. Az plüss alvóállatot ott kell hagyni? kérdi, miután visszahozta reggel. Alapvető logikai összefüggéseket nem ért. Viszont terjeszti az igazát és uralja a helyzetet, a lakást, vele együtt engem és a kis óvodást, aki tiltakozik, mert mit tehetne mást. Mindennap sírdogálás van valami miatt, de a hiszti az csak tünet, az alap ok az nemhogy nem hárult el, de még fokozzuk is azzal, hogy megakadályozni nem hagyják nekünk. Semmi nem történik ugyanúgy. Kiszámíthatatlan. Kapcsolódó hatóság bámészan néz, de nem mozdul. Ki fog?

Azóta, amióta oviban jár megfigyelhetően többet lóg rajtam, de nem úgy, ahogy eddig. Rámászik a hátamra, lelóg a nyakamból, kézen fog és dögönyöz engem. Játszik velem. Nem akar elválasztódni. Nem is kellene.

De az erőszak nagy úr.

Szólj hozzá!

Címkék: ovi x akták 2.5+

Csengetett, Mylord

2014.08.24. 11:54 :: yerma

Van-e vajon olyan, hogy óvodaérettség? Mert iskolaérettségről mindenki tud. De vajon a sok hivatal és szervezet, aki némán végig asszisztálta az óvodába jutásig eltelt időt csenget-e, hogy hohó anyuka, álljunk meg egy szóra? Az, hogy a gyerek szobatiszta, magát kifejezni képes és eszik egyedül, az csak egy dolog. Pontosabban három. De lelkileg érett-e? El tudja-e fogadni az anya távollétét úgy, hogy nem az általa megismert emberek vigyáznak rá, hanem vadidegenek, más gyerekek, akik esetleg ellopják a kezéből a lándzsát. Szavatolja-e valaki a véleményét, le meri-e írni, vagy mint mindenben ebben is egymásra fognak mutogatni? Ezek a gyermekvédelem jelenlegi nagy kérdései. Vajon ki meri majd megválaszolni őket? Ki fog csengetni?

Azt kell, hogy mondjam, hogy meglehetősen hamar választ kaptam a kérdéseimre. Csengetni csengetnek, csak nem tehetnek semmit. A gyámhivatal addig jó, amíg nem mozdul, mert hatalommal a kezében túlkapásokra képes, mint bárki más. Látni pedig mindenki lát mindent. Persze, hogy lelki szempontból nem érett, anyuka. De most már hamarosan vége lesz. Mindenkinek van véleménye. A bíróság majd dönt. És akkor majd könnyebb lesz.

Egy szép napon.

Szólj hozzá!

Címkék: gondolatok x akták 2.5+

Kardozós változat

2014.08.03. 13:45 :: yerma

Összegyűlnek a viharfelhők és ősszel, szeptember és október derekán fognak lecsapódni. Meteorológus kerestetik. Zápor és zivatar. Bejelentgetések, besúgások, meddő csapkodások jellemzik az elmúlt hetet. Ősszel az óvoda, anya munkába áll és a per kaffkai háromszöge fog minket meghatározni. Igazából csak szuperaput, mert anya határozza meg ezeket a dolgokat, ő nem sodródik az eseményekkel többé.

Amíg nem fáj, nem művészet, mondja a bölcs graffiti és tudjuk, hogy a létezést sikerült művészi szintre fejleszteni. Nem mintha eddig nem tudtuk volna. Fájdalmunk a dobogó szív fájdalma, a lüktető húsé, ami máskülönben természetes mozgásban van. De most mivel érezzük, most látjuk át a jelenlétét, és most kapcsolódunk vele az élőhöz. Mert mi is élni akarunk, mindegy milyen áron. Túlélni. Egyszerű történet vessző száz oldal - kardozós változat. Stílszerűen a Javított kiadásban fogom ezeket az írásokat gyűjteni, amelyek nem egy rózsaszínen kacagó gyermek naplójába valók. De a Harmoniát kiegészítik, az enélkül értelmezhetetlen.

Szólj hozzá!

Címkék: gondolatok x akták 2.5+

Valaki ebbe beledöglik

2014.07.17. 14:51 :: yerma

Ugyan már egy hónapja kaptuk el a bárányhimlőt, de szuperapu megpróbálta arról meggyőzni a gyerekorvost, hogy ez még az és fertőző, így holnap reggel a gyerekpszichológushoz a Madarász utcai kórházba nem tudunk elmenni. A gyerekorvos szerint az a pötty, amit apuka annak vél az rovarcsípés. Anna búcsúzóul felkapott 15 darab matricát. Amikor mondtuk, hogy nem kéne, elkezdett sírni. Mivel szuperapunak így nem sikerült elérni, hogy elmaradjon a számára végzetes következményekkel járó kórházi vizit, újabb cselhez folyamodott, amivel egy csapásra két legyet is szándékozott ütni. Ma volt a bírósági tárgyalás napja, amin nemes egyszerűséggel nem jelent meg. Mivel az ő általa kért három darab tanú meghallgatása meghiúsult, a tárgyalást októberre elnapolták, és a másnapi túrához sem lesz autó, azt hitte nyert ügye van.

Azt sejtettük, hogy a tanúinak a beidézéséhez ki kell nyitni a tárgyalóterem dupla ajtaját. Be is gurultak jöttek, igaz egyik sem időben. Gitti nagyi ránk rontotta az ajtót, Nem tudom jó helyen járok-e felkiáltással befolyt a terembe és kérés nélkül leült. Itt szembesült a mesével, amiről nem tudott, mert otthon hagyta a telefonját, hogy a fiát baleset érte, de nem történt baja, csak a légzsák megütötte. A mesében még az volt, hogy őérte indult. Elütötte egy légzsák, mondta elhaló hangon. Míg a jelenlevők verbálisan repülősóért futottak, az ügyvédje tovább nyugtatgatta hálásan, hiszen ő nézte annak idején a Csak csajokat. Ön nincs olyan állapotban, hogy elővegye az iratait, mondta a bíró. Tudtam, hogy valaki ebbe beledöglik, mondta. Látod édes Kingám, hova vezetett a szekálásod, dünnyögte felém, mire a bíró rászólt, hogy így nem viselkedünk bíróságon. Az ügyvédem korábban megkérdezte, hogy hogyan fogjuk bebizonyítani, hogy mániás depressziós. Mi sehogyan. Majd ő, mondtam én akkor és igazam lett. Ön tehát struccmargit, kérdezte a bíró. Nem. Én a Gitta vagyok, hangzott a felelet. Már kifelé jöttünk, amikor még mindig csak a légzsáknál tartott. Hazafelé jövet fél órás késésben jött tanú 3.0. Tanú 1.0-felé széles mosolyt nyitott, biztos súlyos lehet a baleset, ha ilyen vidám. Tanú 2.0 mindezidőben már lehet, hogy túllendült a gonosz légzsák történetén, de erre nem vennék mérget. Másfél órát terveztek a 3 tanúra, ez nem lehet, mondta csak-csajok. Persze 34 oldal újabb marhaságot beadni, azt lehet. De valószínűleg a bírónak ennyi elég is volt. Ez is lehet.

Valaki ebbe beledöglik. De vajon kicsoda?

Szólj hozzá!

Címkék: x akták 2.5+

A lét elviselhetetlen könnyűsége

2014.07.12. 23:06 :: yerma

Persze akár örülhetnénk is. Ha az elmúlt 2-3 évet gondolom át túl vagyunk a gátseben, szoptatós melltartó állandó viseléséből fakadó nyűgön, a megszokhatatlan éjszakázásokon. Pelenkát sem kell már vennünk. Anna nemcsak az éjszakát aludja végig, de azzal, hogy napközben már csak egyszer alszik, szemben a kétszeri soha véget nem érő dajkálásokkal. Az éjszakai altatásnál amióta kikerült a kiságy és a nagy rekamién alszunk, nem kel fel 2 óra után. Enni is mindent megeszik. Ami akar. És akkor, amikor akarja. A széklet rendszeressége is kis szünet után visszatért. Néha ágybapisil, például ma is. Sokat verekszik viszont, harap, rugdos, karmol, sikít, kiabál, olyan hangzókat használ, ami a Neander völgyben még elég volt az alapvető kommunikációra, de ez már a 21. század. Tippem természetesen van, hogy kitől hallhatta ezt a szókincset, ha lehet ezt annak mondani.

Említett személlyel a kapcsolatunk hektikus, hol kötekedik, hol nem, de inkább igen. Bántalmazni sem bántalmaz már annyit, csak az általa kitalált csendes terrort használja orwelli technológiai módszerekkel. Beleértve az újbeszélt is, egyre kevesebb hangzóval kommunikál, ráadásul Anna babával. Csodálkozva nem emlékszik azokra a nosztalgikus pillanatokra, amikor 3 hónaposan megtanította a gyerekének, hogyan kell felhúzni a reluxát, jókat kacagott rajta, aztán most meg bosszantja, hogy semmiben nem fogad szót. Egy videón az édesanyám tejesköcsög című primitív dalocskát énekelte neki altatódal gyanánt, valamint lefényképezte egy üveg whiskyvel. Mindezt rettentő viccesnek tartotta. Én csak fogtam a fejem és azóta is fogom, hova kerültem, valamint percek alatt megértettem, miért akart ez megnősülni és miért volt egyáltalán egyedül. Mert annak mindig oka van.

Valamilyen szempontból örülnöm kéne, mert könnyebb lett az életünk. Másfelől meg egyre nyomasztóbb és elviselhetetlenebb a terror, a szabadság totális hiánya, a diktatúra, amiben élünk. Ez a kettősség jellemez.

A lét elviselhetetlen könnyűsége.

A lét elviselhetetlen.

Szólj hozzá!

Címkék: gondolatok x akták 2.5+

A beszédgörcs

2014.06.22. 08:42 :: yerma

Szerdára kaptunk időpontot a családsegítő szervezésében a gyerekpszichológushoz, mert a bárányhimlő miatt a másikat le kellett mondani. Újabb tünetekkel gyarapodtunk sajnálatos módon. Beszédgörcsnek mondják finoman és nőiesen, én is csak egyszer mondom ki, hogy már dadog is, aztán soha. Nemcsak székletvisszatart, viezeletvisszatart és csak szopin alszik el. Hogy csak a mostaniakból csemegézzünk. Körülbelül egy éve volt, amikor én a széklet visszatartást meg egy sor egyéb más dolgot jeleztem a gyerekorvosnak, ajánlott egy kineziológust, másfél éves gyerekkel nem foglalkozik még senki, se rajzoltatni nem tudják, sem pedig beszéltetni. Más kérdés, hogy én a másfél éves gyerekemmel jobban elbeszélgettem, mint a 40 évvel idősebb apjával. Hogy csak egy példát mondjak. Értelmesebbeket kérdez azóta is. Nem csoda, hisz ő folyamatosan fejlődik.

Szorong a gyerek és görcsöl. Egy kevésbé képzett autodidakta pszichológiával foglalkozó egyén is tuja, hogy ennek mindig egy eredője van: az erőszak. Az erőltetés és agresszió, annak kezelési módja, vagy a kezelésének hiánya.

Sz.A. szerint szeparációsan szorong, ezért nem engedi el a székletét. Sz.A. néha másfél évesnek hiszi a gyerekét, mert akkor még jó volt neki, hiszen az akaratát könnyedén rátukmálhatta (például máj). Néha meg négyévesnek, mert filctollat enged a kezébe, és mindig eldugja azt, ha valamit összefirkált. Többet van a cicánál ilyenformán. Remélem egy orvos már veszi a bátorságot és leírja, hogy Anna két és fél éves elmúlt. Ha már másnak nem hiszi el.

Szólj hozzá!

Címkék: tünetek x akták 2.5+

A bárányok ébredeznek

2014.06.15. 16:42 :: yerma

Réges-régen, egy messzi-messzi galaxisban beadattuk a bárányhimlő elleni vakcina első adagját, a bárányok hallgatnak álnéven. Orvosi javaslatra nem mindkettőt, hiszen így kis korban letudhatjuk és nem felnőttként esetleg terhesen kell rettegni tőle. Viszont a lefolyása sokkal enyhébb lesz, ezt mondták. És így is lett. Sokszor volt piros pöttyös a kis teste, de mindig fogtuk valamire, hol melegkiütés, hol ez, hol az. Most viszont egyre több van belőle és kezd egyértelművé válni. Egyéb tünet nincsen. Nincs láz, nincs hányás, nincs hasmenés. Lehet, hogy ennyivel megússzuk, bár nem tudjuk még hol van a vége.

Egyelőre fogalma nincs senkinek sem, hogy hol kaphatta el a fertőzést, ha egyáltalán arról van szó. Gyerekközösségbe nem mentünk mostanában, amikor voltak a melegek. Sokkal régebben volt egy játszócsoport, úgy 3 hete. Gyerekpszichológus napolva.

A fertőző betegségben szenvedő gyerek a napközbeni nemalvás dacára kirándul a dédmamához vidékre (többekkel), akit eddig soha nem látott, mert kölcsönösen nem érdekelték egymást. Az örökségért mi egy összetartó és boldog család vagyunk. Mosolyogj! Víííí.

Szólj hozzá!

Címkék: betegség tünetek x akták 2.5+

Emelt fővel

2014.06.11. 16:50 :: yerma

Sokat gondolkoztam, vajon gondolkozzam-e. Annak a kihalóban lévő fajnak vagyok az egyik példánya, akik még gondolkoznak. Mert megszokták. És különben is miért ne. Elgondolkodásra van ok elég. Leírva és csokorba szedve. 6.P.III.20.624/2013/9.

Nem mintha egy percig is komolyan felmerült volna bennem a kétely, hogy nem csinálom jól. Például amikor öt perc alatt elaltatom szopin, és nem szívok vele órákat. Nem járok lehajtott fejjel azért sem, hogy engem nem a gyerekem határoz meg. Én nélküle is önálló individuum vagyok, voltam és leszek. Befolyásol a jelenléte, biológiai szükségleteim az övéit követik (na mondjuk ez már nem annyira jellemző), de engem mint embert nem az ő élete tesz hangsúlyossá, egésszé. És nem kell ezt számon kérni rajtam. Nem vagyok hajlandó aggódni a súlya miatt sem.

Ez az egész szülősdi egy össztársadalmi játék, ahol a társadalom elismerése a tét, ő szabja meg, ki a rossz és jó anya, és a végén pontoz. Aztán miután gondosan mellőztem az általam már ismert személyiségteszt kitöltését várom az eredményt. De ez egy játék. Ahol nem akarok játszani, mert nem értek egyet a játékszabályokkal. És különben sincs kedvem. Ki kényszeríthet arra, hogy legyen kedvem?

Nehogy már én járjak leszegett fejjel.

Szólj hozzá!

Címkék: gondolatok x akták 2.5+

Zászló

2014.06.01. 08:09 :: yerma

Nem mondhatnám, hogy nem esne jobban a gyermekem fejlődéséről megemlékezni a naplójában, de hát a visszafejlődés is fejlődés, csak ellentétes irányú. Egyelőre a legjobban az etetési szokások miatt fő a fejem. Először csak az hangzott el nyilvános körben, hogy "három főétkezése van, az egyik az a joghurt", ami méltán megütötte a fülemet. A következő alkalom 3 napig tartott, eddig ettünk palacsintát állandóan, mert az egészséges. "Hogy ne lenne az, hiszen van benne tej, tojás, a liszt az ugye búzából van, ami növény, tehát egészséges. A töltelék lekvár, ami gyümölcs, cukormentes verzióban is jó, de cukorral sem probléma, mert a cukor az cukorrépából van, ami szintén növény ezért egészséges." Természetesen nem beszéltünk a növényi zsiradékról sem, ami napraforgóolaj.

Csak bot és vászon,
de nem bot és vászon,
hanem zászló
.

(Kosztolányi Dezső: Zászló)

Volt olyan nap is, amikor ebédre evett cseresznyét, joghurtot utána valami petrezselymes krumplit hússal. Rögtön utána jöttem én szilvásgombóccal, amit megint megevett, és szuperapu előterjesztette a javaslatát, hogy kínáljuk meg fagyival. Cucó, anya ad fagyit! Gonosz anya, nem ad. Mindezeket fél órán belül.

Miért kellett volna étkezési szokásokat előírni, amikor mindenki tudja, hogy egy nap ötször kell étkezni, így Bese, aki mérges, mert a mi családunk az illegitim hivatalában csak adminisztrációs gond, iktatandó anyag, és számonkérhető formaság, ezért nem-szeretem dolog, amit nem szívesen csinálunk. Nem is csinálja senki.

Ha ez így megy tovább, (márpedig így megy tovább) trikolór lobogó színei eladók. Ennyit a zászlókról.

Szólj hozzá!

Címkék: vers mindenkinek x akták 2.5+

Rögök az úton

2014.05.26. 08:30 :: yerma

Unalmasnak tűnő gyeses napjaimban rábukkantam egy könyvre. Nem mondhatnám, hogy könnyű olvasmányt kerestem, mert egyrészt nem szokásom, más felől meg teher alatt nő a pálma. Így találtam rá Ranschburg Jenő nevére, és így jutottam el mélyebben a pszichológiába. Mert azért az önismeret az fontos dolog. Ha önmagad megismered, úgy ismered meg a másikat, és ha megismerted a másikat a szeme tükréből láthatod saját visszfényedet torzan. És akkor kell változtatni. Ha nem volt torz a kép, akkor hiába mentél el a könyvtárba. Minek olvasnád el, ha már úgyis tudod.

Mint ismeretes szakpszichológusi segítséget fogunk igénybe venni a per kapcsán, előtte pedig gyerekpszichológusit. Gyerek pszichológus nem kell, mondja szuperapu, csak te találtad ki, hogy bevonhasd a gyereket a játszmáidba. Szóval így jutottunk el a témáig, és így kerestünk és találtunk rá a könyvre. A nyelvezete mindenek előtt humoros, légies és könnyed a témája nehéz, elgondolkodtató. Lassan egy éve nem gondolkodtam. Hiányzott. Próbáltam persze más stílust is, de csak a könnyű pszichológiát találtam, gondolkodásra kevésbé képeseknek is könnyen feldolgozhatót, ahol csak mentek a sorok, értelme meg nincs. De mindig megéri gondolkodni.

Eszembe jut mennyire szerettem megfigyelni. Amikor dolgozatot írtunk, akkor mindig az első öt percet arra fordítottam, hogy figyeltem a többieket. Csak a legvégén, a lehető legtöbb információ birtokában hoztam döntést. És hogy szerettem ezt. És hogy nem foglalkozhattam ezzel soha: a másik ember viselkedésének vizsgálata a külső tényezők hatására. Az ember élete végére egy pszichológusi szakképesítést nevetve megszerezhet csak tapasztalatból. Csak addigra már általában késő.

Az a könyv címe, hogy Rögök az úton. De néha kicsit módosítok. Röhögök az úton.

Szólj hozzá!

Címkék: gondolatok x akták 2.5+

Beteg a gyerek

2014.05.23. 08:58 :: yerma

A családsegítő a védőnő és a gyámhivatal nyomására elrendelte a gyerekpszichológus igénybevételét a védelembe vételi eljárás keretein belül. Persze kellettek jó irányban suttogott szavak is, de megfelelő akarat híján azzal sem mentünk volna semmire. Na meg mi lett volna, ha szuperapu nem olyan kiszámítható, mint amilyen. Úgyse fogod aláírni, mert illegitim. De az alapgondolat, melynek ösvényén haladtunk az a válással generálódó stressz kezelése. Szuperapu nem értette mi van, mi a baja a kis cucónak, van egyáltalán baja? Ott hallott róla először. 

Alvászavar. Ágyba pisilés szobatisztaságra való szoktatás után, rendszeresen. Szopiról, mint stresszkezelési eszközről lejönni nem tudás úgy, hogy az ujját már másfél éves kora óta nem szopizza. Átmeneti tárgy hiánya. Etetés mennyisége, jellege és rendszeressége. Két etetés között eltelt idő. Általában a napok eseményei. Rendszertelenség. Fürdés. Séta. Öltöztetés.

"Beteg a gyerek, kezeld a szülőt."

Szólj hozzá!

Címkék: tünetek x akták 2.5+

Szeleburdi vakáció

2014.05.09. 21:14 :: yerma

Ami az utóbbi napokban történt az az, hogy a kis fülbevaló széttörött. Beleakadt a függönybe és eldeformálódott, amikor meg vissza próbáltam pattintani, akkor eltört. Azt mondta az ékszerész, hogy vissza lehet forrasztani, de lehet, hogy sérül a kő. Szeleburdi Anna rohangálásának az eredménye lett ez.

 

 

 

 

 

 

 

Nem nagyon értem, hogy hogy lehet valaki olyan, hogy leírja, hogy kérem, engedje meg, hogy a gyerekkel legyek. Utána nem jelentkezik hosszú hónapokon át. Amikor meg itt van, akkor sem a gyerekkel akar lenni, hanem azt akarja, hogy a gyerek legyen vele, az igazodjon hozzá, a felnőtthöz. Nem mellesleg ennek a nevelési elvnek a hibásságával nap mint nap szembesülünk. Kivisszük a városból engedély nélkül, amikor meg én mentem át a szomszédba, akkor meg kihívtuk a rendőrséget, hogy gyerekrablás. Azért a gyámhivatal és rendőrség most is ugrásra készen álltak. Nem nagyon értem, hogy az egysejtű hogyan tud osztódni. Remélem megadatik nekem az a luxus, hogy sohasem kell ezen többet törnöm a fejem.

Továbbá szuperapu szintet lépett, alkudozik, üdvözöljük őt is a való világban!

Szólj hozzá!

Címkék: x akták 2.5+

Családi kör

2014.04.24. 12:43 :: yerma

Sajnos ma hajnalban volt egy kis bepisilés, kisded elárasztotta az ágyat, és félálomban az itt minden csupa víz szavakat mormolta, hogy aztán a keletkezett foltba ne akarjon befeküdni. Így lógtunk az ágy egyik csücskében ketten 3-tól 6-ig. De szép új pizsid van, mondta szuperapu, aki végig aludta az egész akciót.

Este van, este van: kiki nyúgalomba

Kalandos körülmények között jutottunk el az orvoshoz. Szuperapu, aki programot hazudott akkorra a lépcsőház aljában beélesített felvevőkkel lesben állt, hogy rajtakapja az üvöltő gyereket a szokásos havi vizsgálatra toló nagymamát. De nem ez volt az első koppanása a héten. A gyámhivatal négyoldalas határozatát egy napjába került értelmezni, miután megértette, akkor sem volt jobb, mert azóta megállás nélkül provokál, felvételt készít és kötekedik.

Zúg az éji bogár, nekimegy a falnak
nagyot koppan akkor azután elhallgat.

Miután anya a liftbe visszaszoktatott gyerekével mosolyogva kigurult az ajtón, elmentek hárman közösen a vizsgálatra. Ott aztán anya sugdosott egy kicsit a védőnővel, de közben az orvosnak is felelt olyan triviális kérdésekre, hogy volt-e valaki szemüveges a családban. Ugyanis szuperapu erre képes volt azt, mondani, hogy nem. Melyik fogorvos látta el a múltkori sérülésnél? Nem tudom, mondta. Van-e még anyatej? Nem tudom. Anya kért egy vizeletvételi beutalót is, mert azzal lógunk még a nefrológusnak.

Ami számszerűsíthető és tudható, hogy Annának surranópályán kijött a 17. foga, 96 centi és 15 kiló.

Szuperapu az öltöztetésnél kapcába gyűrte Anna ízléses pólóját és megtörölte vele a saját homlokát, mert csorgott róla a veríték. Ezt követően a földre hajította azt. Kicsit sem volt provokáló a mozdulat.

Homlokát letörli porlepett ingével

Hazaérve aztán elvitte autóval nettó húszperces kalandtúrára a tegnap abban az időben már régen alvó gyereket. Hazajöttek: evett-e kérdezi anya, evett, tízórait jön rá a felelet. És az mi volt, kérdezi anya, két szem eper, jön a válasz. Szóval akkor éhes, kérdi anya, persze, én is ezt mondtam, mondja szuperapu.

Szavuk sem igen van azalatt, míg esznek.
Természete már ez magyar embereknek.

Közben a fáradt gyerek elmond még egy mondókát.

Jobban kedveli a verseket, nótákat,
Effélét csinálni maga is próbálgat.

Aztán jön az alvás. Kicsit sem volt fáradt.

Majd a földre hintik a zizegő szalmát...
S átveszi egy tücsök csendes birodalmát.

Szólj hozzá!

Címkék: szobatisztaság x akták vizsgálatok 2.5+

Amikor én még kissrác voltam

2014.04.14. 15:36 :: yerma

Mostanában egyre nagyobb az igény az "amikor én még kissrác voltam" típusú játékokra, játsszuk el, hogy kicsi vagyok, a szopispárnán fekszem, mondja Anna és eheg hozzá, mint egy kis baba, aki még nem tud beszélni. Hiába, ez már a kistestvér érkezésének időszaka normális családokban. Az rejtély, hogy azt honnan tudom mi hogyan működik normális családokban, mert olyat még nem láttam, hovatovább nem is ismertem olyat, aki messziről látott egyet. Futólag. Például Lili babának is született egy kistestvére azóta, mióta utoljára láttuk. Ami azért bezzeg, mert ennyi idő alatt én is reprodukálhattam volna magam még egyszer. De köztudott, hogy nem reprodukció hanem természetes szelekció van folyamatban nálunk. Játsszuk azt, hogy még nem tudok beszélni, neee, örülök, hogy végre tudsz beszélni, de én most nem tudok, oááá.
Eljött az az idő, amikor elmondja azt is, hogy hogyan érzi magát. Azt hittem, meg fogok fulladni, meséli egy hányás alkalmával. Most már ritkán van hányás, helyette van a csalánkiütés, mint stressz levezetési forma.

Ha ez a stressztől van, akkor mit fogunk vele csinálni az egész életében? kérdezi szuperapu. Három év után rajtakaptam, hogy kérdez. Eddig mindenben biztos volt. Ott is tartunk.

Más hamuba sült pogácsával a tarisznyában indítja útnak a gyerekét, mi pedig Fenistil géllel - felelem. Nem nevet. Nevetésen nem kaptam rajta egy ideje. Ott is tart.

Szólj hozzá!

Címkék: játék x akták 2.5+

Gyurmában

2014.04.10. 12:50 :: yerma

Immáron két napja van szuperapu szabadságon, és velünk a legkülönfélébb dolgok történnek. Ma például még el sem jutottak séta ürügyén semeddig, mert az első métereken Anna akkorát borult, hogy felreped a szája és az álla is megsérült. Ilyen van, mondanám általában és másnak, de a mi esetünk nem szokványos. Mert éppen tegnap értesültem, milyen partizánakcióval készült szuperapu megint, hogy Alkalmatlan Anya hogyan veszélyezteti kiscucó egészségét. Gyámhivatal előtt terítéken a téma. A gyámhivatali határozatban egyébként nincs semmi, csak néhány ejnye, felelősség visszadobása a családsegítő szolgálatnak, aki köszöni, de nem akarja elvinni a balhét. Dokumentáció készül, és gondosan iktatásba megy, mert ez azért mégis olyan, mintha történne valami, és a fentebb felsorolt emberekről azt a látszatot kelti, mintha lenne evezőlapátjuk az események sodrásában.

Annát megkérdeztem, hogy érti azt a kijelentését, miszerint Anya egy bajművész. Hát úgy, hogy örökké bajba keveredsz, mondja.

Gyurmában ma főnök lett a Japán, tapsolja a mondókát. A gyurmát a Burma szó helyett mondja. Bezzeg, ha Anya hibázik: Ne mondd már a butaságaidat, mondja. Éljen a pártatlanság.

Éljen az ártatlanság. Éljen az álmatlanság. Éljen a párttagság. Éljen!

Szólj hozzá!

Címkék: betegség x akták 2.5+

Csalán ártás

2014.04.09. 13:49 :: yerma

Valaki ránk küldött egy csalán ártást, csalánkiütések lepték el Anna arcát abban a fél percben, ami alatt a lifttel felértek szuperapuval az ajtóig. Valószínűleg egyszerű okok álltak a háttérben, ugyanis a sétából feljövet azon a pár négyzetméteren tanyázott a kezével, ahol sorra fordulnak meg kutyák anyagcsere céljából. Azután a liftezés miatti őszinte véleménynyilvánítás (= sírás) hatására megtörölte a kezével a szemét, hogy letörölje a könnycseppeket, aztán megvakarta a füle tövét. Ezeken a helyeken alakultak ki a kiütések, amelyek hamar elmúltak. Okozhatta allergia (állati szőr), fertőzés. Fenistil cseppeket kapott rá. Szuperapu szerint ez veszélyes, mert az allergiába bele is lehet halni.

Még szerencse, hogy "higiéniai nézeteltérések" csak mindig mással kapcsolatban fogalmazódnak meg. Ha tükörbe kéne egyszer nézni, nagyon meglepődnénk. Igaz is, hova tűnt a tükör?

Szólj hozzá!

Címkék: betegség x akták 2.5+

Charlie és a csokigyár

2014.04.07. 16:39 :: yerma

A Charlie és a csokigyár című film egy csokigyáros története, aki kiválaszt öt gyereket, akik megnézhetik a titkos csokoládégyárát. Aranybilétát rejt öt csokoládéba világszerte, és egy kiválasztottnak az öt megtaláló közül beígéri a fődíjat. Öt különböző karakterből kerül ki a győztes. Mint nálunk. Annáért is sok jelentkező tolong.

Violetta Nyálias, megszokta, hogy nyer. Már nem is számít nála az élmény, a mozgás, csak az izgalom, hogy ne a másik vigye el a trófeát. Veruca Só, a kislány, aki mindig mindent megkap, de öt percnél tovább már semmi nem érdekli. Csak a birtoklás vágya érdekli.

Augustusnak mindegy mit eszik, csak egyen. Nála a csokoládé az egy a kolbász és szalonna mellett. Mike TV a fiú, aki úgy került a biléta birtokába, hogy meghekkelte a rendszert. A nasdaq indexből számította ki hol van a nyerő szelvény, elosztotta a vonalkóddal és derivált egyet rajta. Valahogy így.

És van Picur Charlie. A fiú, aki szereti a csokoládét.

Nem akarom ellőni a poént, hogy kinek sikerül az umpa-lumpa kórus harsány verses röhögései között győztesen kijönni. És ki volt az első aki elbukott, szó szerint. És az is abnormális, hogy nekem mindenről eszembe jut valami más, amiről kiderül, hogy nem is más, hanem az.

Szólj hozzá!

Címkék: x akták 2.5+

Ne várd a májust

2014.04.04. 09:09 :: yerma

Megint olyan dolgokkal foglalkozhatom, amivel nem szeretnék, bírósági jegyzőkönyv hazugságainak értelmezése és megválaszolása úgy, hogy szuperapu is megértse. Nagy feladat. Gyámhivatal felől érdemi információ semmi, családsegítő és védőnő felénk sem néz. Nem mintha nem lenne mindegy. Mindenki tehetetlen. De azért egészen elképesztő, hogy hány hivatal és segítő szolgálat szurkolja végig a partvonalnál, hogy vajon lesz-e második látlelet. Családsegítő gyámhivatalnak, gyámhivatal visszadobja a labdát, jó, labdázni akartok, akkor hívjátok a gyereket is.

Ne várd a májust.

Szólj hozzá!

Címkék: x akták 2.5+

A kislány aki télen lett szobatiszta

2014.03.30. 11:26 :: yerma

Szinte napra pontosan egy éve jelezte a mintababa típusú kisded, hogy bilibe kíván pisit nyomni. Na az idő alatt nagyon sok minden történt. Most szokik rá a pelenkára harmadszor.

Ott is tartottunk már pár napja, hogy a déli alvásnál Anya nem ad rá pelenkát, békében fel is ébred. Ámde Szuperapu ebben is rendet vágott, nemcsak rákényszerültek, hogy pelenkában aludjanak (egyszerűen a felébredt gyerekhez nem ment be, aki természetesen még egyedül a bilire nem tud ráülni, és kis bugyiba nyomott, aztán miután ez rendszeres lett, már macerás lett mindig feltakarítani, így került vissza a pelus), de sétához is hordják, már amennyiben le tudnak menni sétálni. Mert kiscucó nem mindig hagyja. Ha nagy alvás után van reggel, akkor kell vinni, mert akkor nem tud ellenkezni, ez az aranyszabály.

Noha már 15-20 fokok vannak, még mindig a téli zoknit erőltetjük a távfűtéses lakásban, aminek mérete 2 számmal nagyobb és térdzokni, de mivel nagyobb a lába méreténél, úgy néz ki mint egy combfix. Biztosan szúr is meg vág is, meg fülled is. De ez mindegy, a gyerekorvosnak azt a meglátását, hogy a bőre érzékeny legyintve vettük tudomásul, valószínűleg meg sem hallottuk, mert öltöztetni és beszélgetni egyszerre nem tudunk, azt csak a nők tudnak. De különben is fél órányi szöveg értelmezése már gondot jelent amúgy is, ezért készülnek felvételek szép számmal mindenhol. Ehhez a szetthez jár egy piros kabát, nem akarom tudni honnan szerezte, kifejezetten csúnya, valószínűsíthető, hogy ki hozta és honnan. Ez alól lila-rózsaszín csíkos pulcsi lóg ki, aminek a kapucnija arra való, hogy a zöld-fekete csíkos sapkát oldalt leszorítsa. Erre képzeljünk még el egy piros szemüveget, meg egy hisztiző viselkedést. Mindegy, hogy néz ki, csak legyen jó meleg és ne legyen kicsi, magyarázza aztán Szuperapu a szerelést. Talán érthető, hogy Anya ezektől elhatárolódik és közös kirándulást nem szervezünk. Közben a szekrényben lógnak a csinosabbnál csinosabb darabok, és még pénzt sem kellett adni érte. Szép rózsaszín kislányos ruhák ezek, de vannak a fent említett helyről származó (Gitti nagyi által anyaotthonból elhozott holmi, amit azért lop onnan bosszúból el, mert a kisebbségi kisgyerekek, akiket kiszerveznek hozzá, rendszeresen meglopják őt) 110-es méretű ízléstelen csiricsáré, fodros, pónis, necces, tüllös, zsabós pólók is, amiket kötelező hordani például a játszócsoportban. Esztétikailag Szuperapu sem tesz hozzá az összképhez a mindig fekete nadrágjával és pólójával (amivel a játszócsoportos gyerekekben rendszeresen félelmet kelt), kicsit babitsos a sok feketével és az elmaradhatatlan kék tarisznyájával. Ha Anyával van a program és nem az ilyenfajta szedett-vedett ruházatok vannak rajta, és Szuperapu bekerül a képbe, az első dolga, hogy letépi róla a zoknit és a pólót, ez mind kicsi, mondja arra, ami pont jó.

Lakatos Márk elájulna. Ahogy mindenki más is.

Egyébként a piros szemüveges kislány, öt perccel azelőtt kiszúrja Anyát az új szemüvegében, mielőtt Anya odaérne. Sőt az előtt is, minthogy Anya észrevenné.

Elkanyarodtunk a szobatisztaságtól. Visszafejlődünk. Igazából azt kellene írnom a cím mezőbe, hogy a kislány, aki télen sem lett szobatiszta, egy éve akar az lenni, csak a szülei nem hagyják. Mert én abban vagyok hibás, hogy nem tudom ezt megakadályozni. Így válunk neurotikus felnőttekké. És erre jön még a hiszti.

Szólj hozzá!

Címkék: szobatisztaság x akták 2+

Végül mindig új

2014.03.26. 07:07 :: yerma

Talán nem árulok azzal zsákbamacskát, hogy a mi válásunk különösen hosszú. Egy történet végének eljönnek a fontosabb állomásai. Mondják, hogy a haldoklásnak öt fő fázisa van. Elutasítás, düh, alkudozás, depresszió, belenyugvás. Mondanom sem kell én kutyafuttában lezongoráztam már mind az ötöt. Talán az alkudozás és a belenyugvás volt a leghúzósabb. Viszont kezemben csipsszel és kólával mozipáholyból nézhetem cserébe, hogy ez a másik félnél hogyan működik.

Sokkal lassabban és sokkal döcögősebben. Az elutasításon már túl van szuperapu, és nem mondhatnám, hogy szélsebességgel száguldott rajta tova. Ez a hárítás időszaka, nem is olyan rossz, hát az anyám is megmondta, hogy nem normális ez az Anya, majd jön a  pszichiátere és jól megmondja, hívjuk be tanúnak. Ez a szakasz az irreális tartalmakról való lebeszélésről és a realitás talaján történő gyökeret verésről szól, és a szenvedő fél rokonaira hárul. De nehéz, ha épp nem hallgat senkire. És akkor is, ha nincsenek rokonai.

A második fejezet a düh, amin az első tárgyalás és ügyvédi találkák alkalmával ment át. A düh mindenki másnak a vádolása, ami nem ő, és a tehetetlenség táplálja. Egy vádaskodó, kritizáló és agresszív emberrel való együttéléskor a sértett félnek kell segíteni feldolgozni a történteket, hagyva, hogy kitombolja magát. Ez is az ő enyhülése végett történik, mindenki őérte. Kétségbeesett, itt tartunk. Küldözgetjük a mocskokat, majd izomból mi megmutatjuk, akkorát bemosok neki, hogy elterül, mint egy béka, ezek elhangzott szavak és sajnos látlelettel igazolt tettek is. A gyereke anyját azt tiszteli és soha nem üti meg, mondja aki elől 14 évesen (az pontosan 27 éve volt, nem ma) kollégiumba menekült. Akkor nem verte/ volna. Rég volt, szép volt. De ő csak tudja. Ő ismeri. Nem baj, majd ő nevel. Anyát kirúgjuk, pedig az ő pénzéből  vettük a lakást nulla forint kezdőtőkével, jöhet a gyes is a nyugdíj mellé.

Az alkudozás az ígérgetés korszaka, megjavulok, fohászkodom, eljárok egy imakörbe és törzskártyát igényelek a Jézus Fan Clubban. Ezen a ponton az agresszív, dühös, követelőző beteg készségessé, együttműködővé válik. Na itt még nem tartunk.

Sajnos így a depresszióhoz sem jutottunk el, pedig két év telt el a válási szándék jelzésétől mostanáig. Ez a sok idő, nem a hivatalok totyorgása. A hivatalok ráérős aktatologatása mégis sokkszerűen fogja érinteni őt. A segítő személyzet mind ebben támogatta, azt üzente viselkedésével: megteheted, tedd is meg. A jogi segítő is csak a saját haszonszerzése céljából tartja ebben a hamis illúzióban. Nagy lesz a csodálkozás! De ő ilyen lassú, ez az ő tempója. Ennyi idő alatt a gyereke már megtanult járni és egy nyelvet, amit az anyanyelvének mondhat. A semmiből. De ő nem hajt, ő ráér. Mindig ő bootol a leglassabban, szembetűnő a két tempó közti különbség, szinte irreális. Inkább szürreálisnak mondanám jelen pillanatban.

A belenyugvás stádiumában már felkészül a végre és fél. Ez lesz. Nekem is ezek voltak.

De új nap virradt. Végül mindig új nap virrad, olyan soha sincs, hogy nincsen sehogyan.

Szólj hozzá!

Címkék: gondolatok x akták 2+

Vénnek való vidék

2014.03.02. 08:41 :: yerma

Ha már nem tudjuk az életünk negatív eseményeit befolyásolni, mederbe terelni, csak nézni tudjuk ahogy folyik, akkor meg kell találni azt a módszert és lehetőséget, ami által profitálni tudunk belőle.

Mert már semmit nem tudunk kezdeni, tátogunk némán mint a halak, ez most komoly, kérdezzük. Aztán kitaláljuk, hogy jó erős ez az ellenszél, de mi lenne ha építenénk hozzá egy szélerőművet.

Induljunk ki abból a tényből, hogy Anna már zavart és összekavart, és kezelhetetlen kezd lenni, ami további gondok forrása lehet. Mivel az emberek túlnyomó többségének pszichés problémái a gyerekkorban gyökereznek, esetleg anya-gyerek kapcsolatból erednek, fordítsuk meg a sorrendet és menjünk a dolgok elébe. Ha majd lesz valamilyen pszichés zavar, ami azért genetikailag kódolva van nálunk, akkor az a legkevesebb, hogy elkezdem írni okulásul a történteket. Hogy majd csak fel tudjuk lapozni a könyvet, ha oda jutunk. És abban benne lesz a válasz. Vagy legalábbis nem üresen tátongó kérdőjelek halmaza lesz az életünk. És azért az is valami.

Korábban szégyelltem volna leírni, hogy nem cukorhabos teadélutánok sora volt az elmúlt 3 év, de ha felmerül, hogy akár segíteni is lehet ezzel, akkor azért más értelmet nyer az egész. Értelmet nyer.

Alapigazságok, hogy minden éremnek két oldala van, és mindenkinek meg van a maga igaza, ezt előrebocsátom. Ha érdekelne majd a festés, azt írnám, hogy amikor több szín összefolyik a palettán olyan ez. De tudom, hogy téged a hangok érdekelnek és a szavak. A ritmus, a dallam. Törőcsik Mari, amikor elkopogja az Odüsszeia néhány sorát a cipője sarkával a Két emelet boldogságban. Az élőnek ez az áramlata. Csak az a fontos. Elkanyarodtunk.

Szóval kezdődjék az utazás a koponyánk körül. Nem gyereknek való vidék lesz ez.

Szólj hozzá!

Címkék: gondolatok x akták 2+

Buda ostroma

2014.01.26. 10:45 :: yerma

Téli séta egy közintézmény előtt, amelynek oldalán leng a zászló. Anna rázendít. "Vörös zászlónk leng, lengeti a szél" Anya továbbtolja. Majd tavasszal eldől lehet-e ilyet énekelni. Folytatva a történelmi kitekintést, a következőkben jobban visszamegyünk az időben.

A Nem oda Buda! mondás elsősorban az öltözködésből ismerős nekünk, amikor rossz ruhaujjba digjuk a kezünket. Aztán most van második aktualitása is. A bölcsőde pro és kontra alkalmazás fut, illetve futtatják a hivatalok és a hozzánemértők csak csajok androidon. Mivel anya nem android, rajta nehezebben mennek ezek a vadságok át. Bölcsőde azért fontos, mert akkor anyukát visszazavarjuk dolgozni és nekünk sem kell foglalkozni vele.

Mélyebben elmerengve a témában a bölcsőde egy szimbólum, Buda bevételének a szimbóluma. Ez az az erőd, amivel meg lehet nyerni egy háborút. Mert ha nincs oda Buda, akkor valami mást kell kitalálni megoldásnak, több macera, Soltnak, Besének. Ez így mindenkinek kényelmes lenne. Csak a gyereknek és anyának nem. De ők nem is fontosak. Háborút csak csatákkal lehet megnyerni. Buda ostromát csak a szülő hozzájárulásával lehet foganatosítani. Pont.

Ennyit a törökökről.

Szólj hozzá!

Címkék: x akták dalolunk 2+

Vádak

2013.11.19. 13:04 :: yerma

- Nagy kommunista volt.

- Ez? - csodálkozott az első kortes. - Hiszen most nagy keresztény.

- Igen - tódította meg a második kortes. - Egy bécsi lapban azt olvastam, hogy fehérterrorista.

- Nagy vörös volt - ismételte Druma. - Pogány népbiztossal dolgozott. Le is fotografálták őket együtt a Vérmezőn.

- És mit csinált ott vele? - tudakolta az első kortes.

- Nézte - felelte Druma, titokzatosan.

Kosztolányi Dezső: Édes Anna

Szólj hozzá!

Címkék: x akták

Ha én lennék a miniszter

2013.11.15. 14:14 :: yerma

Azt hiszem nekem is szükségem van egy listára, vagy legalábbis néhány dologra, amit biztosan nem úgy csinálnék, ha tehetném. Egy helyütt többször felvetődött ez: ha csak egy napig is én lennék a miniszter, mennyi minden másként lenne. De érdekes, mert nem innen jutott az eszembe, de körülbelül ezzel egy időben, mint amikor az összefoglaló született.

Ha én lennék a miniszter, akkor a kisgyerek hülyének nézéséért járna a legnagyobb büntetés.

Olyan szavakért, mint a "csecse" meg a "zozó" meg a "cucó" tényleges letöltendő járna, nem ám holmi himi-humi felfüggesztett bohóckodás. A Bogyó és Babócáért, a Teletubbie-kért is komoly büntetési tételt szabnék ki, azoknak, akik nem a megfelelő korcsoportban mutatják. Ezek bölcsiben és kiscsoportban még elmennek, de nagycsoportban, amikor a gyerek már látványosan szintet lép, akkor ez megengedhetetlen. De igaz ennek az ellentéte is: ha egy kétévest fárasztunk három éves gyereknek megfelelő játékokkal, anélkül, hogy figyelembe vettük volna a fejlődési szintjét. Ha egyévesnek veszünk építőkockát, amire az van ráírva, hogy 1+, de a mi gyerekünknek még nincs kint az összes foga (hogyan is lenne), minimum a szájába fogja venni, talán hogy lenyelje azt megakadályozhatjuk, ha nincs sok kiló felesleg rajtunk és meg is akarunk mozdulni. Mert a tervből szándék által lesz csak tett. Ha a kirakót képes kirakni két évesen, azért nem fosztjuk meg tőle, mert a dobozára az van ráírva, hogy 3+. Kétévesen Aranyember? Puff tíz év.
Ha a nem cumizó másfél évesnek cumit veszünk a már meg lévő és nem használt öt darab mellé még kettőt. Csak mert éppen ráérünk és pénzünk is van. Vagy mert kompenzálunk: adunk neki tízszer annyi kaját, mert én mindig éhes vagyok, közben pedig nyomjuk a tipikus gondolat-el-nem-terelő "egyet a mama kedvéért, egyet a baba kedvéért" szöveget, és adunk rá 3 mérettel nagyobb ruhát, mert mi dagadtak vagyunk. Elnézzük, hogy ezért hányjon. Ez a sok kis büntetési tétel végül összeadódna, és kijönne hogy minden tizennegyedik napon, déltől este hatig.

Ha én lennék a miniszter nem azért írnám ezeket, mert ezek pontosan ráillenek egy vagy két emberre, akik nemkívánatosak. Ezek az emberek alkalmatlanok lennének a gyereknevelésre, hiába vannak átitatva erőszakkal vegyített behízelgéssel, és tudatmódosító szerekkel.

Ha én lennék a miniszter és ilyeneket látnék elpusztulna az összes agysejtem, csak hogy a gyerekemnek megmaradjon.

Hamarosan papírom lesz róla, hogy én vagyok a miniszter.

Szólj hozzá!

Címkék: gondolatok x akták 2+

X akták

2013.10.28. 15:01 :: yerma

Sokat gondolkodom azon, hogy ha bizonyos dolgokat nem vetek papírra, azzal eltussolom-e azokat a dolgokat, csökkentem a jelentőségét és történetírói minőségemet hogyan befolyásolja, ha csak a szépre emlékezem. Sajnálatos módon az életünknek vannak fejezetei, amire akár önhibánkon kívül, de nem vagyunk büszkék. Ha most nem teszek róla említést, holott árnyalhatnám vele a képet, követek-e el hibát, ahhoz képest, mintha tényszerűen leírnék dolgokat. Könnyebb lenne úgy az életünk, ha megértenénk a múltat és tanulnánk belőle, vagy fedje a múltat jótékony homály?
Arra jutottam, legyen egy "zárolt szekció", ahol ezek a tények és dokumentumok fellelhetőek lesznek. És mint mindenben a tiltott dolgok itt is talán érdekesebbek lesznek, de a tényeknek ezek csak a kiegészítői, és jelenlétük csak a tisztánlátás miatt lesz fontos. Csúsztatnék és hazudnék, ha nem írnám le őket. Ezek lesznek az X akták.

Szólj hozzá!

Címkék: gondolatok x akták 2+

A kör négyszögesítéséről

2013.09.07. 15:32 :: yerma

Aláíratlan levelek befogadásával foglalkozó hivatal kér, hogyaszongya: anyuka, szoktassa már le a ciciről, kérem, mert így nem ítélhetjük az apukának és a nagymamának sem láthatásra/ állandó felügyeletre a kicsit. Továbbá menjenek bölcsődébe minél hamarabb, nem azért, mert a bölcsődék így is túlzsúfoltak és kénytelenek befogadni a dolgozni visszatérő anyuka gyerekét, ezáltal a bölcsődékben az egy gyerekre jutó terület kisebb, mint a lakásunkban jelenleg, ami szintén nem nagy. Nem, nem ezért. Azért menjenek bölcsődébe, kedves anyuka, mert ott aztán megnevelik a dedet, ott nincs laca, nincs faca, ott rend van. Nem baj, hogy nevelést ön is tud nyújtani és hogy ön a munkahelyén már nyilatkozott arról, hogy igénybe vesz még egy év fizetés nélküli szabadságot gyes céljából. Az sem baj, hogy a gyermekorvos kifejezetten ellenjavallja a 3 év alatti gyerekek rendszeres napi összezárását. Az pedig a legkevésbé sem baj, hogy a gyerek nem ezt igényli és ön, anyuka, ön sem akarja, mert képes ellátni a gyermekét.

Kedves aláíratlan levelek befogadásával foglalkozó hivatal! Ez, amit lát ez egy adott ponttól egyenlő távolságra lévő pontok halmaza. Ennek nincsenek belső szögei.

Szólj hozzá!

Címkék: x akták 24. hónap

A párhuzamosokról

2013.09.07. 15:20 :: yerma

A betegségből való kilábalás utolsó időszakában járunk, ahol már csak az orrfolyás helyezkedik el, mondhatni tornyosul, mint egyetlen még élő tünet. Talán már mindenki a végén van ennek a nyavalyának, és nem lesz szövődménye sem. Minthogy elmúltunk 23 hónaposak, összefoglalnám hogyan mennek nálunk a dolgok manapság.

Ébredés - nagyon helyesen - 6-kor van rendszerint, amikor is az éppen ott levő/ odarohanó szülő átveszi az irányítást, és ad neki tejpépet reggelire/ villásreggeli ad. Kívánt rész aláhúzandó. A 6-8 óráig történő játék/ sírás után 9-kor jön a tízórai, hehe, ebbe még csak most gondoltam bele, ami gyümölcs/ elhagyható, mert a villásreggelit megette. A déli ebéd 11-kor esedékes, ami főzelék/ a villásreggeli még mindig tart és különben is álmos, fáradt, akkor meg úgysem eszik rendesen. Altatni altassa anya. A felébredt gyermek 3-kor még mindig a villásreggeli hatása alatt van. Aztán halkan játszogatunk/ hangosan levonulunk vele sétálni, ahonnan bőgve jövünk vissza, de már szinte a lépcsőházig nem érünk le. Rosszabb esetben hányunk is. Jobb esetben van mit. De lehet, hogy ez a rosszabb eset. Ennyit az etetésről. Aztán van a fürdés, ami igazi ereszd-el-a-hajamat típusú rituálé.

A nap során (ez volt a rekord) négyszer mellépisilünk, plusz a játszótéren is, ahova azért mentünk le nagy arccal, mert kipisilés után ragadtuk el a békés környezetéből a kisdedet, bízván abban, hogy most biztos, hogy nem fog pisilni. Este 8 felé jön el az alvás ideje, ami szintén idillinek mondható.

Tipikusan olyan párhuzamos egyenesek vagyunk, akik sohasem találkoznak. Remélhetőleg még a végtelenben sem.

Szólj hozzá!

Címkék: x akták 24. hónap